adozona.hu
ÍH 2008.42
ÍH 2008.42
HITELEZŐ ELŐNYBEN RÉSZESÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ ÜGYLET MEGTAGADÁSA - CSTV. 40. § (1) BEKEZDÉSÉVEL KAPCSOLATOS JOGVITA A hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező előnyben részesítésére irányuló ügylet eredményes megtámadásához nem szükséges, hogy a támadott ügyletet megkötő, fizetésképtelenség közeli helyzetben lévő adós és a vele kötött ügylet folytán szerző fél magatartása célzatos legyen [Cstv. 40. § (1) bek. c) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az I. r. - II. r. alperes között 2006. február 7. napján létrejött - 31 464 025 Ft bérleti díj követelés átruházására vonatkozó - engedményezési szerződés I. r. alperes hitelezőivel szembeni hatálytalansága megállapítását kérte a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján, kérte ezen túl II. r. alperest kötelezni az engedményezéssel megszerzett követelés visszaadására, illetve visszafizetésére az I. r. alperes felszámolási vagyonába. Keresetében a felperes a III. r. alp...
ÍH 2008.42 HITELEZŐ ELŐNYBEN RÉSZESÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ ÜGYLET MEGTAGADÁSA - CSTV. 40. § (1) BEKEZDÉSÉVEL KAPCSOLATOS JOGVITA
A hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező előnyben részesítésére irányuló ügylet eredményes megtámadásához nem szükséges, hogy a támadott ügyletet megkötő, fizetésképtelenség közeli helyzetben lévő adós és a vele kötött ügylet folytán szerző fél magatartása célzatos legyen [Cstv. 40. § (1) bek. c) pontja].
A felperes keresetében az I. r. - II. r. alperes között 2006. február 7. napján létrejött - 31 464 025 Ft bérleti díj követelés átruházására vonatkozó - engedményezési szerződés I. r. alperes hitelezőivel szembeni hatálytalansága megállapítását kérte a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján, kérte ezen túl II. r. alperest kötelezni az engedményezéssel megszerzett követelés visszaadására, illetve visszafizetésére az I. r. alperes felszámolási vagyonába. Keresetében a felperes a III. r. alperest - az engedményezett követelés kötelezettjét - keresetének tűrésére kérte kötelezni.
Keresetében előadta, hogy az adós I. r. alperes a megyei bíróságra 2006. április 18. napján nyújtott be felszámolási kérelmet, a megyei bíróság a felszámolást elrendelte, a felszámolás kezdő időpontja 2006. április 26. napja.
A felperes előadta, hogy az I. r. - II. r. alperes társaságok ugyanazon család érdekeltségében állnak, az I. r. alperes tagja P. V., aki egyben az ügyvezetői tisztséget is betölti és P.-né N. I. míg a II. r. alperes tagja az ügyvezetői tisztséget is betöltő P. Zs., P.-né N. I., G. P. és G.-né B. Zs.. Az I. r. alperes a felperes tulajdonát képező t.-i 2119/191 hrsz.-ú (E. utca 11.) ingatlanban bérlőként X. gépjárművek kereskedésével és szervizelésével foglalkozott, valamint az ingatlan és az azon lévő felépítmények egyes részeit albérletbe adta - mások mellett - a III. r. alperesnek. Az I. r. alperes 2005-ben fizetésképtelenség közeli helyzetbe került, 2005 januárjától adót, míg 2005 szeptemberétől nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot nem fizetett, míg 2005. augusztus 24. napján a M. X. Rt.-től igényelte annak hozzájárulását a márkakereskedői jogok II. r. alperesre átruházásához, illetve tartozásai II. r. alperes általi átvállalásához. Az I. r. alperesnek 2006 februárjáig 70 000 000 Ft-ot meghaladó adótartozása keletkezett, továbbá a K. Megyei Bíróság a 2005. november 23. napján kelt G. 40.054/2002/129. sorszám alatti - nem jogerős - ítéletével a felperes javára 65 000 000 Ft megfizetésére kötelezte. A hitelező felperes álláspontja szerint az I. r. alperes vagyonvesztése folytán és a fenyegető fizetésképtelenség elkerülése érdekében az I. r. alperes vagyonát kimentette másik családi vállalkozásába, a II. r. alperesbe, melyet alátámaszt, hogy az I. r. alperes igényére a M. X. Rt. 2005. október 3. napján hozzájárult ahhoz, hogy az I. r. alperes a X. Rt.-vel szemben fennálló tartozásait a II. r. alperes átvállalja, mellyel egy időben az I. r. alperessel kötött márkakereskedői szerződésben is alanyváltozás állt be, az I. r. alperes márkakereskedői tevékenységét a II. r alperes folytatta tovább. A II. r. alperes az I. r. alperestől - a 2005. december 30. napján ezen felek között létrejött megállapodás szerint - 78 983 418 Ft X. Rt.-vel szemben fennálló tartozást vállalt át, valamint az egyéb hitelezők felé fennálló mintegy 113 000 000 Ft tartozást.
Ennek ellentételezéseképpen az I. r. alperes átruházta a II. r alperesre tagjával, P. V.-ral szemben fennálló 43 000 000 Ft követelését, valamint úgy rendelkeztek, hogy további 35 983 418 Ft II. r. alperes részére való megfizetésére az I. r. alperes 2006. február 1. napjáig vállal kötelezettséget. Ezen kötelezettség biztosítékául az I. r. alperes a II. r. alperes részére felajánlotta a III. r. alperessel szemben fennálló 31 464 025 Ft bérleti díj követelését, azzal, hogy amennyiben 2006. február 1. napjáig a I. r. alperes említett fizetési kötelezettségének nem tenne eleget, úgy 2006. február 15. napjáig a III. r. alperessel szemben fennálló követelését a II. r. alperesre engedményezi.
Az említett előzmények után, a 2006. február 7. napjára keltezett megállapodással az I. r. alperes II. r. alperesre engedményezte a III. r. alperessel szemben fennálló 31 464 025 Ft bérleti díj követelését, amelyet a III. r. alperes - a megállapodás szerint - részben vagy egészben bírósági letétbe helyezéssel teljesített. A felperes utalt arra, hogy az I. r. - II. r. alperes közötti ügyletek létrejöttének pontos időpontja - a társaságok közötti személyi összefonódás miatt - nehezen tisztázható, melyet igazol, hogy a 2006. április 10. napján kelt megállapodás szerint az I. r. alperesnek a II. r. alperes felé 160 728 749 Ft tartozása áll fenn, továbbá a 2006. április 11. napján kelt megállapodás alapján az I. r. alperesnek II. r. alperes felé 128 436 242 Ft tartozása van, viszont a 2006. február 7. napjára keltezett - keresettel támadott - megállapodás szerint az engedményezéssel a II. r. alperes a tartozásátvállalásból eredő követelését kiegyenlítettnek tekinti. Rámutatott a felperes arra is, hogy ez utóbbi szerződési rendelkezés ellenére az I. r. alperes ügyvezetője 2006. április 11. napján a felszámolást elrendelő megyei bírósághoz címzett beadványában 43 170 000 Ft II. r. alperes felé fennálló tartozást jelentett be.
A felperes kifejtette, hogy amennyiben a bíróság a 2005. december 30. napján kelt megállapodás tejesítésének tekinti a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződést, abban az esetben a megtámadási joga a Cstv. 40. § (1) c) pontjának utolsó mondata szerint áll fenn. Az elsőfokú bíróság bizonyítandó tényekre vonatkozó tájékoztatását követően a felperes azzal érvelt, hogy a Cstv. 2004. május 1. napját követően hatályos 40. § (1) c) pontja szerint nem tényállási elem az adós vagyonának csökkenése, hanem a hitelezőt előnyben részesítő szerződést lehet megtámadni a jogszabályi rendelkezések szerint. Mindazonáltal álláspontja szerint az engedményezést megelőzően még az I. r. alperes vagyonába tartozott a III. r. alperessel szembeni bérleti díj követelés, annak átruházásával az I. r. alperes vagyona csökkent.
Az I. r. alperes a keresetet elismerte, a II. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy 2006. február 7-én az I. r. alperes nem volt fizetésképtelen, a fizetésképtelenségét okozó 2005. november 23. napján kelt bírósági ítélet ekkor még nem emelkedett jogerőre, csak 2006. március 27. napján. Másodlagosan rámutatott, hogy a 2006. február 7. napján kelt megállapodás nem volt önálló jogügylet, hanem csak a 2005. december 30. napján kelt szerződés teljesítésének tekinthető, amelyben az I. r. alperes a II. r. alperesi tartozásátvállalás biztosítékaként a követelés engedményezését felajánlotta. Ezért a II. r. alperes úgy vélte, hogy a 2005. december 30. napján kelt szerződés a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem támadható meg, mivel az kívül esik a felszámolás kezdő időpontját (helyesen: a felszámolási kérelem benyújtását) megelőző 90 napon. Harmadrészt kifejtette, hogy az I. r. alperes vagyona az engedményezéssel nem csökkent, a benyújtott szerződések szerint, ugyanis a II. r. alperes 245 000 000 Ft I. r. alperesi tartozást vállalta át összességében, annak ellentételezéseképpen 74 000 000 Ft átruházott követelést kapott, ezért az átvállalt tarozások az I. r. alperes felszámolási vagyonát csökkentették volna ugyanis további hitelezők jelentették volna be igényeiket.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az I. r. - II. r. alperes között 2006. február 7. napján létrejött megállapodás az I. r. alperes hitelezőivel szemben hatálytalan, kötelezte egyben a II. r. alperes az engedményezéssel megszerzett - bírósági letétbe helyezett - 31 464 025 Ft követelés visszaadására, kifizetésére, illetve az I. r. alperes vagyonába való kiutalás tűrésére. Kötelezte továbbá az elsőfokú bíróság a III. r. alperest ezen ítéleti rendelkezés tűrésére.
Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában elsődlegesen azt állapította meg, hogy a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződés önálló jogügylet, ezért a felperes keresetlevelét a törvényi határidőn belül nyújtotta be. A 2005. december 30. napján kelt szerződést úgy értékelte, hogy abban az I. r. alperes csak felajánlotta biztosítékként a III. r. alperessel szemben fennálló bérleti díj követelését, viszont annak elfogadásáról a II. r. alperes nem nyilatkozott. Ezért engedményezésre csak 2006. február 7. napján került sor. Elfogadta továbbá az elsőfokú bíróság a felperes azon érvelését is, hogy - amennyiben nem lenne önálló jogügyletnek tekinthető a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződés - az a 2005. december 30. napján kelt módosításának minősül, melyre a felperes megtámadási joga a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjának utolsó mondata alapján fennáll.
Ezt követően az elsőfokú bíróság határozatában azt vizsgálta, hogy az engedményezéssel csökkent-e az adós I. r. alperes vagyona. Kifejtette, hogy a felszámolási kérelem bíróságra érkeztének időpontjában hatályos Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján vizsgálni kell azt, hogy a hitelezőt előnyben részesítő ügylet folytán az adós vagyona csökken-e, illetve utalt a Legfelsőbb Bíróság 2002-ben kelt határozatára, amely szerint a bíróság tisztázni tartozik, hogy a jogügylet a hitelező kijátszására irányult-e. A vagyoncsökkenés vizsgálata során az elsőfokú bíróság értékelte, hogy az adós I. r. alperes tevékenységet lezáró mérlegében 168 037 000 Ft vagyonérték szerepel, míg 2006 februárjában az I. r. alperesnek 70 000 000 Ft-ot meghaladó adótartozása állt fenn, továbbá az elsőfokú bíróság a 2006. január 31. napján kelt végzésével 53 536 023 Ft pénzkövetelés biztosítását rendelte el az I. r. alperessel szemben. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az engedményezéssel a I. r. alperes vagyona a többi hitelező rovására csökkent, ezért a felperes keresetét alaposnak találta.
Az ítélet ellen a II. r. alperes terjesztett elő fellebbezést az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása iránt.
Fellebbezése indokolásában megismételte és részletezte az ellenkérelmében már kifejtett azon álláspontját, hogy a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződés nem önálló jogügylet, ugyanis az I. r. alperes már 2005. december 30. napján kötelezte magát az engedményezésre, az engedményezési szerződés már ekkor létrejött. Rámutatott, hogy - egyrészt - a 2005. december 30. napján létrejött engedményezési szerződés hatályának beálltát a szerződésben részes felek felfüggesztő feltételtől tették függővé (az I. r. alperes 35 983 418 Ft tartozásának kiegyenlítésétől), - másrészt - a februári engedményezés csupán a 2005. decemberi szerződés teljesítése volt. A fellebbezésben tévesnek nevezte az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződés a 2005. decemberi megállapodás módosításának is tekinthető, mivel erre vonatkozó szerződés-módosítási rendelkezés nem található a februári megállapodásban. Ismételten rámutatott, hogy a felszámolási vagyon nem csökkent az engedményezési szerződéssel, ezért hitelezőként sem részesítették előnyben. Előadta, hogy 191 000 000 Ft összegű tartozást vállalt át, melynek csak részbeni - 74 000 000 Ft-os - ellentételezése történt meg. Úgy értékelte, hogy amennyiben a K. Megyei Bíróság előtt a G. 40.054/2002 szám alatt folyamatban lévő per másként végződik, az I. r. alperes nem lett volna fizetésképtelen, így az engedményezési szerződés nem vagyoncsökkentési célú, hanem vagyongyarapító volt. A II. r. alperesi tartozásátvállalások nélkül pedig a hitelezők sora kibővült volna, közel 191 000 000 Ft-os hitelezői igénnyel.
A I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyását és a II. r. alperes másodfokú perköltségben marasztalását indítványozta.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a II. r. alperes másodfokú perköltségben marasztalását indítványozta. Előadta, hogy a fellebbezés álláspontjával szemben a 2005. december 30-ai megállapodásban nem történt meg a III. r. alperessel szembeni követelés engedményezése, azt a felek felfüggesztő feltételtől sem tették függővé, hanem az engedményezésre előszerződést (Ptk. 208. §) kötöttek. Fenntartotta és részletezte azon álláspontját is, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjának nem tényállási eleme a felszámolási vagyon ügylet folytán előálló csökkenése, hanem valamely hitelező előnyben részesítése. Kifejtette, hogy az I. r. - II. r. alperes között létrejött különböző ügyleteket, az abban meghatározott követeléseket nem lehet összeszámítani, a per tárgya egyetlen engedményezési szerződés megtámadása. Azzal érvelt, hogy az engedményezési szerződéssel a II. r. alperes 35 953 418 Ft követelése 86%-os arányban nyert kielégítést, melyre a felszámolási eljárás során nem kerülhetett volna sor, mivel a 168 000 000 Ft felszámolási vagyonnal szemben 322 000 000 Ft hitelezői igény áll.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helytálló jogkövetkeztetésre jutva állapította meg az I. - II. r. alperes között 2006. február 7. napján kelt megállapodás I. r. alperes hitelezőivel szembeni hatálytalanságát, azonban az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete indokaival részben nem értett egyet.
A jelen eljárásban alkalmazandó, a 2004. évi XXVII. tv. 53. §-val módosított, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján a hitelező, avagy az adós nevében a felszámoló a bíróság [6. § (1) bekezdés] előtt a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 180 napon belül keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 90 napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.
A törvényben szabályozott, említett megtámadási ok a hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező előnyben részesítésére irányuló (preferential transactions) ügyletek hitelezőkkel szembeni hatálytalansága megállapítását kívánta lehetővé tenni. A megtámadási okra hivatkozással az ügylet hatálytalanságát három konjuktív feltétel fennállása esetén lehet megállapítani: az adós fizetésképtelenség közeli helyzetében; egy már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelező; előnyben részesül, azaz egy jogügylet következtében többhöz, követelésnek nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.
Ezért a hitelező felperesnek az eredményes megtámadáshoz - annak formai feltételein túl - a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján az említett feltételeket kellett bizonyítania, nem pedig azt, hogy a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződés a hitelező (hitelezők) kijátszására irányuló, adós vagyonát csökkentő jogügylet volt, mint ahogy arról az elsőfokú bíróság a felperest tájékoztatta. (5. tjk. 2. oldal) Ezeket a tényeket a többször módosított Cstv. 2004. május 1. napját megelőzően hatályos 40. § (1) bekezdés c) pontjára alapított hatálytalansági per indítása esetén kell bizonyítania a felperesnek, viszont a felperes keresetét (helyesen) a felszámolási kérelem bíróságra érkezte (2006. április 18.) napján hatályos, és fent idézett Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szövegére alapította.
Ez utóbbi törvényhely szerint az eredményes megtámadáshoz - az ítélőtábla álláspontja szerint - nem szükséges, hogy a támadott ügyletet megkötő, fizetésképtelenség közeli helyzetben lévő adós és a vele kötött ügylet folytán szerző fél magatartása célzatos legyen, felismerve azt, hogy az ügylet a hitelezők kijátszására szolgál. Az idézett jogszabályhelyből, az az alapján bizonyítandó tényekből nem következik, hogy vizsgálni kellene az adós és a szerző fél jó- avagy rosszhiszeműségét, a lényeg csupán az ügylet objektív eredménye; az, hogy valamely hitelező a felszámolási eljárást megelőzően, a felszámolási kielégítési rangsort figyelmen kívül hagyva hitelezői követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez a felszámolási eljárásban a vele egy rangsorban álló hitelezők hozzájutnak.
A felszámolási eljárás során rendelkezésre álló vagyon csökkenését pedig az említett objektív eredmény figyelembevételével, és nem önmagában - a mérleg-elv szerint - kell vizsgálni; szem előtt tartva, hogy az ügylet folytán a preferált hitelezőkkel egy rangsorban lévő hitelezők kielégítésére szolgáló felszámolási vagyon összetétele a hitelezők számára hátrányosan változott-e meg. Az ugyanis lehetséges - mint a perbeli esetben is -, hogy a támadott ügylethez kapcsolódóan az adós tartozásai is csökkennek, azonban az aktív vagyonelemek mennyiségének csökkenésével a hitelezők kielégítési aránya is romlik.
Az elsőfokú bíróság - a bizonyítási teherről való téves tájékoztatás és ezért a nem releváns tények részbeni vizsgálata ellenére - helyesen állapította meg, hogy az I. r. alperes jelentős vagyoncsökkenés után, fizetésképtelenség közeli helyzetben részesítette előnyben a támadott 2006. február 7. napján kelt ügylettel a II. r. alperest. A II. r. alperes a fellebbezésében a kellő alap nélkül hivatkozik arra, hogy a felperessel szemben a K. Megyei Bíróság előtt a G. 40.054/2002. szám alatt folyamatban volt per eredménye érdemben érintette volna likviditási helyzetét, mivel az elsőfokú bíróság által helyesen kifejtettek szerint, a 2006. február 7. napján kelt ügylet megkötésekor az I. r. alperesnek 72 000 000 Ft-ot meghaladó adótartozása (9. sorszám alatti APEH közlés) állt fenn, a 2005. december 30-án kelt, II. r. alperessel kötött megállapodásból kitűnően további hitelezői felé is 100 000 000 Ft-ot meghaladó tartozása volt, a főtevékenységét jelentő gépjármű-márkakereskedői jogokat átruházta a II. r. alperesre, míg biztosítási intézkedés során lefoglalható vagyona a felperes egyéb perből származó követelése csekély részét fedezte.
Az I. r. alperes körülírt vagyoni helyzetében, a felszámolási kérelem benyújtását röviddel megelőzően kötötte meg a II. r. alperessel a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződést, mellyel a II. r. alperes hitelező - figyelemmel az I. r. alperes felszámolási eljárásában nyilvántartott hitelezői igényekre - kétséget kizáróan hitelezői követelése nagyobb hányadához jutott hozzá, mint amelyhez - a támadott ügylet hiányában - a felszámolási eljárás során hozzájutna; illetve a felszámolási vagyonból többhöz jut hozzá, mint amihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak. (Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.572/2005/5. szám)
A fellebbezésben foglaltakra az ítélőtábla kiemeli, hogy a II. r. alperes támadott ügylettel történő előnyben részesítését nem érinti, hogy a II. r. alperes az engedményezési szerződést megelőzően az I. r. alperestől tartozásokat is vállalt át, mivel - a fent már kifejtettek szerint - a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján valamely hitelező preferálását nem a mérleg-elv alapján kell vizsgálni, hanem arra kell tekintettel lenni, hogy változott-e és milyen módon a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon összetétele; és ez a változás érinti-e a hitelezők kielégítésének mértékét. Jelen esetben a már említettek szerint az engedményezési szerződéssel az I. r. alperes a II. r. alperest a további hitelezők hátrányára részesítette előnyben.
A fellebbezés alaptalanul kifogásolta az elsőfokú bíróság állásfoglalását, abban a kérdésben, hogy a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződés önálló jogügyletnek minősül-e. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által ebben a kérdésben kifejtettekkel egyetért, indokait megismételni nem kívánja.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján hagyta helyben.
(Győri Ítélőtábla Gf. IV. 20.112/2007/5.)