adozona.hu
BH+ 2010.1.36
BH+ 2010.1.36
A hivatalból törölt cég egyedüli tagjának önmagában a törlés ténye nem ad jogcímet a törölt cég tulajdonában volt vagyontárgy tulajdonjogának megszerzésére, ezért az egyedüli tag tulajdonjogára alapított kártérítési igénye alaptalan [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 169. § (4) bek., 1997. évi CXLV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Ctv.) 56. § (1) bek., 58/C. § (3) bek., Ptk. 339. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbi tényállást állapította meg:
A felperes, mint a H. Kft. tagja az 1996. április 3-án kelt társasági szerződésmódosításban kötelezettséget vállalt arra, hogy mellékszolgáltatásként a társaság tulajdonába adja a Th.-H.K.M. 95-0001 típusú komposztáló gépsort. A társasági szerződés rögzítette azt is, hogy a gépsor Kanadában készült, a felperes egyedi tervei szerint, valamint egy 1993-ban beje...
BH+ 2010.1.36 A hivatalból törölt cég egyedüli tagjának önmagában a törlés ténye nem ad jogcímet a törölt cég tulajdonában volt vagyontárgy tulajdonjogának megszerzésére, ezért az egyedüli tag tulajdonjogára alapított kártérítési igénye alaptalan [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 169. § (4) bek., 1997. évi CXLV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Ctv.) 56. § (1) bek., 58/C. § (3) bek., Ptk. 339. § (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbi tényállást állapította meg:A felperes, mint a H. Kft. tagja az 1996. április 3-án kelt társasági szerződésmódosításban kötelezettséget vállalt arra, hogy mellékszolgáltatásként a társaság tulajdonába adja a Th.-H.K.M. 95-0001 típusú komposztáló gépsort. A társasági szerződés rögzítette azt is, hogy a gépsor Kanadában készült, a felperes egyedi tervei szerint, valamint egy 1993-ban bejelentett és azóta levédett szabadalom alapján.
1998. október 30-án a B. Korlátolt Felelősségű Társaság taggyűlése törzstőke emelésről határozott, amelyhez a társaságba tagként belépni kívánó felperes a perbeli komposztgyártó berendezésben fennálló 50%-os tulajdoni hányadának apportálásával járult volna hozzá. A cégbíróság azonban végzésével a változásbejegyzés iránti kérelmet elutasította.
A B. Kft. 1999. május 18-án hitelkérelmet nyújtott be az alpereshez 75 millió Ft folyósítása iránt. E kérelem elutasítását és ismételt előterjesztését követően 1999. június 25-én az alperes 57 millió Ft hitelt nyújtott a B. Kft.-nek. A hitel fedezetét egy ingatlan, továbbá a perbeli komposztgyártó gépsor képezte, miután a B. Kft.-nek a komposztgyártó gépsoron fennálló tulajdonjogát a társaság ügyvezetője a felperes által is aláírt apportlistával igazolta. Az alperes alkalmazottja által végzett helyszíni ellenőrzés és értékelés során a felperes mindvégig a sajátjának mondta a gépsort.
A B. Kft. a részére folyósított kölcsön visszafizetését elmulasztotta, ezért az alperes, mint végrehajtást kérő kezdeményezésére a bírósági végrehajtó 1999. szeptember 22-én lefoglalta a perbeli gépsort 40 millió Ft értékben. 2000. február 9-én a végrehajtó bejelentést kapott az alperestől, mely szerint a gépsor csomagolását kezdték meg a telephelyen, ezért a bírósági végrehajtó intézkedett a gépsor szoros zár alá vétele és az alperes b-i raktárába történő beszállítása iránt.
2000. március 16-án a felperes végrehajtási igénypert kezdeményezett az alperessel szemben, azonban a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, miután a felperes nem tett eleget a hiánypótlásra történő felhívásnak.
A bíróság a B. Kft. ügyvezetőjét, dr. K.-né M. G.-t bűnösnek találta egy rendbeli, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében és egy rendbeli, magánokirat hamisítás vétségében, a felperes magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Az ítélet indokolásában a bűntető bíróság megállapította, hogy a vádlott tudta, a perbeli gépsor nem az általa képviselt társaságnak, hanem a felperesnek a tulajdona, megtévesztő magatartása pedig alkalmas volt arra, hogy a felvenni kívánt hitel fedezeteként a felajánlott vagyontárgyakat elfogadtassa. A másodfokon eljárt bíróság a vádlott bűnössége tárgyában az elsőfokú bíróságéval megegyező határozatot hozott, ezzel szemben a felperes magánfél polgári jogi igényét elutasította, mert az volt a jogi álláspontja, hogy a bűncselekmény sértettje nem a jelen per felperese, hanem az alperes volt.
A felperes módosított keresetében a komposztgyártó gépsor értékét 104 millió Ft-ban, elmaradt hasznát pedig összesen 814 223 000 Ft-ban megjelölve, kártérítés jogcímén kérte az alperes kötelezését a fenti tőkeösszeg és annak járulékai megfizetésére. Keresetét arra alapította, hogy a komposztgyártó gépsor az ő tulajdona, melyet az alperes által kezdeményezett végrehajtási eljárás során elvontak. A berendezés időközben bekövetkezett állapotromlása folytán már nem áll érdekében az eredeti állapot helyreállítása, ezért a gépsor értékének megfizetését követelte az alperestől a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján. Keresetének ténybeli alapjaként előadta, hogy az alperes - miként az alkalmazottjának, K. P.-nek az 1999. szeptember 23-án készített jelentéséből megállapítható - tisztában volt azzal a körülménnyel, hogy a perbeli gépsor valójában a felperes tulajdona. Ennek ellenére az alperes végrehajtási eljárást kezdeményezett, melynek keretében sor került a gépsor lefoglalására. Figyelemmel arra, hogy a gépsor a zár alá vétel óta eltelt időben használhatatlanná, értéktelenné vált, valamint a termelés elmaradása miatt a felperes a gombatermesztésből egyébként keletkező komoly bevételtől elesett, a keresetben megjelölt mértékű kára keletkezett, amely okozati összefüggésben áll az alperes jogellenes magatartásával. A végrehajtási igényper lefolytatásának elmaradása tekintetében előadta, hogy anyagi helyzete nem tette lehetővé a bíróság hiánypótló végzésében meghatározott mértékű illeték lerovását.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A felperes követelésének mind a jogalapját, mind az összegét vitatta. Álláspontja szerint a felperes nem igazolta, hogy a perbeli gépsor valóban a tulajdona.
Az elsőfokú eljárásban a felperes tulajdonjogának igazolására csatolta a 000331 számú közraktár jegyet, amely a perbeli komposztgyártó gépsorra vonatkozott és amely letevőként a H. Kft.-t jelölte meg. Becsatolta továbbá a felperes a berendezés közraktár általi kiadásáról felvett jegyzőkönyvet, amelyben átvevőként a felperes szerepel. A felperes állította, hogy a H. Kft. a gépsor Kanadából történt importálása, illetve beraktározása során az ő megbízásából járt el. A H. Kft. csak 1996. április 3-án jutott a perbeli gépsor tulajdonához, azonban 1997. március 15-től 2000. május 15-ig a társaságnak a felperes volt az egyetlen tagja és a kft. törlésével a gépsor - álláspontja szerint - visszakerült a tulajdonába.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes a tulajdonjoga igazolása körében több eltérő előadást tett. A gépsor tulajdonjoga tekintetében azt találta kétséget kizáróan megállapíthatónak, hogy 1996. április 3-án a H. Kft. megszerezte a gépsor tulajdonjogát, 1997. március 15-től a felperes volt a H. Kft. egyedüli tagja, de a felperes, mint magánszemély nem volt azonos a H. Kft. gazdasági társasággal. 2000. március 17-től, a H. Kft. cégbíróság által történt törlésétől azonban a gépsor valóban a felperes tulajdona volt, s ettől az időponttól, mint tulajdonosnak jogalapja volt a kártérítési igény érvényesítésére. Az elsőfokú bíróság azonban arra a jogi következtetésre jutott, hogy a B. Kft. ügyvezetőjének csalás bűntettét megvalósító magatartása okozta a felperes tulajdonának elvonását. Végrehajtási igényperben rendezhető lett volna a jogi helyzet, ám a felperes mulasztása az erre irányuló kereset idézés kibocsátása nélküli elutasításához vezetett. Miután a felperesnek lehetősége volt költségkedvezmény engedélyezését kérni az igényperben, azt a hivatkozását, mely szerint anyagi helyzete nem tette lehetővé kereseti illeték lerovását, nem találta elfogadhatónak.
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazásával megállapította, hogy a felperes nem jogosult a kártérítésre, mert saját felróható magatartására - mulasztására - vezethető vissza, hogy a perbeli gépsor foglalás alóli feloldására nem került sor. Másrészt kifejtette, hogy a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése jelen esetben nem ad lehetőséget a gépsor értéke megtérítésének követelésére, az eredeti állapot helyreállításának ugyanis nem lenne akadálya.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelmének megfelelően, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítását.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 120 000 Ft másodfokú perköltséget és az államnak 900 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével a másodfokú bíróság egyetértett, de az elsőfokú ítéletben kifejtettektől részben eltérő indokok miatt.
A másodfokú bíróság a tényállásból kiemelte, hogy a felperes kártérítési igényét tulajdonjogának sérelmére alapította, az alperes azonban érdemi védekezésében a felperes tulajdonjogát mindvégig vitatta. Ezért a jogvita eldöntésénél a bíróságnak elsőként a tulajdonjog kérdésében kellett állást foglalnia és ennek során azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes a keresetben megjelölt tények alapján és jogcímen a gépsor tulajdonjogát megszerezte-e.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a H. Kft. 2000. május 15-i hatállyal került törlésre a cégnyilvántartásból. Az ekkor hatályos - a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (1997-es Gt.</a>) 53. § (1) bekezdésének f) pontja és 57. §-ának (1) bekezdése szerint a cég a törlés hatályának időpontjában szűnt meg jogutód nélkül. A megszűnés módjára tekintettel a társaságnak nem volt egyetemes jogutódja és a keresetben megjelölt vagyontárgy tulajdonjogában bekövetkezett különös jogutódlást sem igazolta a felperes. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a megszűnés időpontjában hatályban volt 1997. évi Gt. felperes által hivatkozott 169. §-ának (4) bekezdése sem teremtett tulajdonszerzési jogcímet. E rendelkezés ugyanis nem erről szól. Emellett az 1997. évi Gt. 169. §-a alapvetően a végelszámolással és felszámolással megszűnő kft-kre vonatkozó és a Cstv. általános szabályaitól eltérő, egyes speciális rendelkezéseket tartalmazta. Miután pedig a felperes által hivatkozott ez a törvényi rendelkezés a felperesnek, mint a hivatalbóli törléssel megszűnt cég tagjának a tulajdonjogát nem alapozta meg és a felperes ezt meghaladóan sem jelölt meg olyan tényeket, amelyek valóságuk esetén a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. alapján a társaság ingó vagyontárgya tulajdonjogának megszerzését eredményezhették volna, a felperes tulajdonjogára alapított kártérítési igényét jogalap nélkülinek találta. Emellett a másodfokú bíróság megjegyezte, hogy egyébként egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, miszerint a keresetben megjelölt kár bekövetkezte a felperes tulajdonszerzése esetén sem bizonyított.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése mellett, a jogszabálynak megfelelő új határozatként a keresetének való helytadást kért, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Állította, hogy a jogerős ítélet a Pp. 228. §-ának (4) bekezdésébe és 253. §-ának (3) bekezdésébe ütközik. Az elsőfokú bíróság ugyanis megállapította, hogy a felperes, mint a komposztgyártó gépsor tulajdonosa jogalappal rendelkezik a kártérítési igény érvényesítésére. Az elsőfokú ítéletnek e rendelkezését senki nem támadta fellebbezéssel, e rendelkezést a másodfokú bíróság mégis felülbírálta. Másrészt a felperes hivatkozott arra, hogy bár a H. Kft. megszűnésének időpontjában törvény nem rendezte a törléssel megszűnt társaság vagyonának jogi sorsát, azonban ez a joghézag logikailag és rendszertani jogszabályi érelemzéssel kitölthető és következtetést enged a felperes tulajdonjogának fennálltára. Hivatkozott a 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 122. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra azzal, hogy a későbbi jogalkotásnak ez a szabálya összecseng a felperes által hivatkozott jogi következtetéssel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperes felülvizsgálati perköltségben való marasztalására irányult. A perben már kifejtett jogi álláspontját megismételve hangsúlyozta, a per során végig kétségbe vonta, hogy a felperes tulajdonosa lenne a gépnek. Ha később tulajdonjogot is szerezhetett a gépen, akkor is már a végrehajtási eljárás után, amikor jogszabálysértő magatartása miatt a céget törölték.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes a kártérítési igényét tulajdonjogának sérelmére alapította és érdemi védekezésében az alperes a felperes tulajdonjogát mindvégig vitatta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 228. §-ának (4) bekezdését és a Pp. 253. §-ának (3) bekezdését.
Az elsőfokú bíróság a felperes kártérítés iránti keresetét elutasította, a felperes fellebbezése ennek az ítéletnek a megváltoztatására és elsődlegesen az alperes kereseti kérelme szerint marasztalására irányult, míg az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Ebből következően az elsőfokú ítéletnek nem volt olyan része, rendelkezése, amely első fokon jogerőre emelkedett volna. Következésképpen a másodfokú bíróság nem volt elzárva attól, hogy vizsgálja a felperes az általa megjelölt tények alapján és jogcímen a perbeli gépsor tulajdonjogát megszerezte-e.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében már maga sem tette vitássá azt, hogy a H. Kft. törléssel történt megszűnésének időpontjáig a kérdéses komposztáló gépsor nem az ő, hanem a H. Kft. tulajdona volt. Ebből az is következik, hogy a perbeli gépsor bírósági végrehajtási eljárás során történt lefoglalásának időpontjában - 1999. szeptember 22-én -, a szoros zár alá vétel elrendelésének időpontjában - 2000. február 9-én, majd a végrehajtási igényper felperes által történt kezdeményezésének időpontjában 2000. március 16-án - e gépsor nem volt a felperes tulajdona.
A nem vitás peradatok szerint a H. Kft.-t a cégbíróság a 2000. március 17-én jogerőre emelkedett végzéssel hivatalból törölte a cégjegyzékből. Ez az időpont egy nappal előzte meg a végrehajtási igényper felperes által történt megindításának időpontját.
A H. Kft. hivatalbóli törléséről szóló végzés meghozatalának időpontjában hatályos, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (régi Ctv.) 56. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén nem található, illetve a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodásának helye ismeretlen, törlési eljárást folytat le. Ebből következően a felperes, mint a H. Kft. egyedüli tagjának és ügyvezetőjének magatartására vezethető vissza a társaság említett módon történő megszűnése.
A másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a régi Gt. felperes által hivatkozott 169. §-ának (4) bekezdése a társaság végelszámolás eredményeként történő jogutód nélküli megszűnése esetére tartalmaz rendelkezést és nem alkalmazható a társaság hivatalbóli törléssel történő megszűnése esetében. Téves a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben is megismételt az a jogi okfejtése, hogy analógia alkalmazásával megállapítható a tulajdonszerzése a perbeli gépsoron. Bár a vagyonrendezési eljárást a 2003. évi XLIX. törvény 30. §-a 2004. január 1-i hatállyal iktatta be az 1997. évi CXLV. törvény (régi Ctv.) rendelkezései közé, annak szabályai alkalmazhatóak voltak az ezt megelőzően hivatalbóli törlési eljárás lefolytatása eredményeként jogutód nélkül törölt cég után előkerült olyan vagyontárgy esetében, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. A régi Ctv. 58/C. §-ának (3) bekezdése értelmében a törölt cég volt tagja is kérhette a vagyonrendezési eljárás lefolytatását, ha a vagyontárgyra tulajdoni igényt támasztott. A felperes azonban - nem vitásan - vagyonrendezési eljárás lefolytatását sem kezdeményezte. Önmagában pedig az a tény, hogy a jogutód nélkül törölt cégnek a felperes volt az egyedüli tagja a törlés időpontjában, nem teremt jogcímet a felperes számára a törölt cég tulajdonában volt vagyontárgy tulajdonjogának megszerzésére, ahogy azt a másodfokú bíróság jogerős ítéletében helytállóan megállapította.
Mindezekre tekintettel a bíróság jogerős ítéletében megalapozottan utasította el a felperes tulajdonjogra alapított kártérítési igényét.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Legf.Bír. Gfv.XI.30.459/2008.)