adozona.hu
BH 2010.1.22
BH 2010.1.22
Az átszervezés keretében történt, az egy munkakörbe tartozó feladatok szétosztásával megvalósuló munkakör-megszüntetést nem cáfolja a feladatok megmaradása [Ktv. 17. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben kérte az alperes 2005. február 15-én kelt, az SZMSZ módosítás alapján a felperes munkakörét érintő átszervezéssel és megfelelő üres munkakör hiányával indokolt felmentése jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörbe visszahelyezését, és elmaradt anyagi juttatásai megfizetését.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes, aki biológus egyetemi diplomát és menedzser gazdasági végzettséget szerzett, az alperes K. ...
Az ítéleti tényállás szerint a felperes, aki biológus egyetemi diplomát és menedzser gazdasági végzettséget szerzett, az alperes K. és K. Hivatalánál állt közszolgálati jogviszonyban főtanácsos beosztásban felsőfokú ügyintézőként. Az alperes 2005. év elején a szervezeti egységek számának csökkentésével járó átszervezést hajtott végre, melynek során - egyebek között - a K. és K. Hivataltól státuszt vontak el, ennek keretében a felperes munkakörét megszüntetve a feladatait szétosztották.
A munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok alapján a felmentés indokát valósnak és okszerűnek ítélte, az átszervezés bizonyítottan megvalósult, a felperes munkakörében új köztisztviselőt nem alkalmaztak. Az alperesnél fennálló üres státuszok vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy azok a felperes számára nem voltak felajánlhatók, minthogy az adott feladatkörhöz szükséges iskolai végzettséggel nem rendelkezett.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján az elsőfokú ítéleti jogi álláspontot helytállónak ítélte. A másodfokú bíróság egyetértett a felperes munkakörét is érintő átszervezésre vonatkozó következtetéssel és azzal, hogy az alperes nem szegte meg a másik megfelelő munkakör felajánlására vonatkozó kötelezettségét, amelynek vizsgálata során a 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet alapján a felperes felsőfokú alapképzésben szerzett biológus diplomáját lehetett figyelembe venni, a másik iskolai végzettsége szakirányú továbbképzésnek minősült.
A másodfokú bíróság alaptalannak találta az elsőfokú perköltség mértéket sérelmező fellebbezést is.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az első- és a másodfokú perköltség 50 000 forint + áfa összegre mérséklését kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a másik munkakör felajánlása tekintetében megsértették a Ktv. 17. § (4) bekezdését és a közigazgatásban a szükséges szakképzettségeket előíró 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 3. számú mellékletében szabályozottakat, valamint a felsőoktatásról szóló, 2005-ben hatályos 1993. évi LXXX. törvény 99. § 3. pontját. Azzal érvelt, hogy a felmentésekor S. K. üres munkakörét fel kellett volna a részére ajánlani, hiszen ezt korábban betöltötte, és akkor az alperes az iskolai végzettségeit megfelelőnek elismerte. Közgazdasági szakmai végzettsége megfelelősége bizonyítására csatolt egy igazolást, és ennek alapján vitatta az alapképzettségre és a szakirányú képzettségre vonatkozó különbségtételt. Megítélése szerint részére további státuszok is felajánlhatók lettek volna. Előadta, hogy a felmentésben megfogalmazott indok nem felelt meg a Ktv. 17. § (3) bekezdésében előírtaknak, az SZMSZ módosításból nem következik semmiféle feladatátcsoportosítás, így az indokolás nem valós, és nem világos, a feladatai nem váltak feleslegessé. A felmentési indok helyes értelmezése alátámasztásaként utalt a perben csatolt szakvéleményre. Kérte továbbá az első- és a másodfokú perköltség összegének mérséklését 250 000 forint és 60 000 forint helyett 40 000 forint és
10 000 forint + áfa összegre, utalva a méltányossági szempontokra.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (1) és (2) bekezdéséből következően, minthogy a jogerős határozat közlésétől 60 napon belül benyújtandó felülvizsgálati kérelemnek tartalmaznia kell a jogszabálysértés megjelölése mellett a kérelem indokát is, az ezt meghaladó, határidőn túl előterjesztett felülvizsgálati kérelem kiegészítések nem voltak értékelhetőek. A felülvizsgálati eljárásban továbbá nincs helye újabb bizonyítékok előterjesztésének [Pp. 275. § (1) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta [Pp. 275. § (2) bekezdés].
A másodfokú bíróság törvénysértés nélkül fejtette ki, hogy a felmentés a felperes keresetéből is megállapíthatóan számára világosan és aggálymentesen meghatározta azokat az okokat, amelyek a felmentéséhez vezettek. Eszerint az alperes SZMSZ-ének 2005. február 1-jei módosítása folytán a feladatok átcsoportosítására, átszervezésre került sor, amely a felperes munkakörét is érintette, a munkakör feleslegessé vált (megszűnt). A perben az alperesnek ezen indok valóságát és okszerűségét kellett bizonyítania [Ktv. 17. § (3) bekezdés].
Az eljárt bíróságok az átszervezés tekintetében a perbeli bizonyítékokat részletesen vizsgálták, elemezték a szervezeti változásokat, a szervezeti egységszám csökkenéseket, és törvénysértés nélkül állapították meg, hogy a felperes státuszát a K. Irodához átcsoportosították, és ennek következménye volt a felperes munkakörének a feladatai szétosztásával történt megszüntetése [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
Az átszervezés keretében történt, és az egy munkakörbe tartozó feladatok szétosztásával megvalósuló munkakör megszüntetés valós voltát nem cáfolja, hogy a feladatok megmaradtak, ezért az ezzel kapcsolatos felperesi felülvizsgálati érvelés nem alapozza meg a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Az alperes az átszervezést végrehajtotta, a felperes feladatai szétosztását a meghallgatott alperesi vezetők tanúnyilatkozatai is alátámasztották.
A felperes munkakörének bizonyított átszervezése és megszüntetése valós és okszerű felmentési indok volt, amelynek jogszerűségét a felperes alaptalanul vitatta.
A másik munkakör felajánlása körében a felperes a figyelembe vehető felülvizsgálati kérelmében a megjelölt kódszámú munkakörök betölthetőségével érvelt, ezért a Legfelsőbb Bíróság ezeket vizsgálta, és ennek során osztotta az első- és a másodfokú bíróság álláspontját (azzal a megjegyzéssel, hogy felperesi fellebbezés hiányában a további státuszok a másodfokú eljárásban nem lettek volna vizsgálhatók a Pp. 253. § (3) bekezdéséből következően).
A nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes alapvégzettsége egyetemen szerzett biológus diploma, míg a műszaki menedzseri végzettségét szakirányú továbbképzésben szerezte. Az eljárt bíróságok az ezekre vonatkozó jogszabályokat; a Ktv. 17. § (4) bekezdését, a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdését és 3. számú mellékletét, valamint a felsőoktatásról szóló, adott ügyben még alkalmazandó 1993. évi LXXX. törvény 84. § (1) bekezdését és a 124/E. § d) és k) pontjában előírtakat helyesen értelmezték. Helytállóan indultak ki abból, hogy a másik munkakör felajánlhatósága (megfelelősége) szempontjából az adott feladat ellátásához szükséges, a hivatkozott Korm. rendelet mellékleteiben meghatározott alapképzésben szerezhető iskolai végzettségek és szakképesítések voltak figyelembe vehetők, nem pedig az, hogy az alperes korábban milyen iskolai végzettségeket ismert el megfelelőnek.
A Korm. rendelet 3. melléklet 47. és 64. pontjai értelmében az I. besorolási osztályban egyetemi, vagy főiskolai szintű szakképzettség volt figyelembe vehető, és ennek az 1993. évi LXXX. törvény 124/E. § k) pontjában definiált szakirányú továbbképzés nem felelt meg, minthogy ez újabb végzettséget nem adó képzésnek minősült. A műszaki felsőoktatásban folyó szakirányú továbbképzési szakokról szóló 8/1999. (II. 1.) OM rendelet melléklete 4. pontjában előírt alacsonyabb képzési idő is ehhez igazodott. Mindezek alapján a felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott e körben jogszabálysértésre, mivel az 1121-es kódszámú státuszban erdőmérnöki iskolai végzettség, az 5010-es kódszámú státuszban jogászi, illetve közgazdászi, míg az 5031-es kódszámú státusz betöltéséhez szintén felsőfokú közgazdász iskolai végzettség volt szükséges, és mindezeknek a felperes biológiai egyetemi iskolai végzettsége és műszaki menedzser szakirányú továbbképzésben szerzett oklevele az előbbi jogszabályokból következően nem felelt meg.
Nem jogszabálysértő a jogerős ítéletnek a perköltségre vonatkozó álláspontja, annak megállapítására a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az éves átlagkeresetnek megfelelő pertárgyérték szerint a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján kerülhetett sor. Az IM rendelet 3. § (6) bekezdéséből következően az ügyvédi munkadíj méltányosságból történő mérséklésére nincs lehetőség.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.043/2007.)