adozona.hu
BH 2010.1.21
BH 2010.1.21
A kölcsönvevőnél súlyosan gondatlan magatartással jelentős kár okozása a munkáltató rendkívüli felmondását megalapozhatja [Mt. 193/J. § (2) bekezdés, 193/K. § (3) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva megállapította, hogy az alperes a 2005. november 11-én meghozott rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Emiatt az alperest elmaradt munkabér jogcímén marasztalta.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az alperes között munkaerő-kölcsönzés céljából határozatlan idejű munkaszerződés jött létre, amely alapján a felperes az E. Kft.-nél minőségellenőr munkakörb...
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az alperes között munkaerő-kölcsönzés céljából határozatlan idejű munkaszerződés jött létre, amely alapján a felperes az E. Kft.-nél minőségellenőr munkakörben dolgozott. Munkaköri feladatait írásba foglalt utasítások alapján kellett végeznie. A felperes az utasításokat ismerte, továbbá azokat a munkavégzés helyén kifüggesztették.
2005. november 6-án a felperes reggel 6 órakor adminisztrációs feladatainak végrehajtásával kezdte meg a munkavégzést, a számítógépes adatbázisát 6 óra 30 perckor nyitotta meg, 6 óra 30 percre rögzítette; ténylegesen 6 óra 45 perc körül észlelte, hogy az ellenőrzött termék hibás. A felperesnek nem volt (fizikai) lehetősége arra, hogy a gyártósort leállítsa, ezért a sorvezetőnek szólt a leállítás miatt. A gépsort 7 óra 15 perckor, illetve ez után 5 perccel állították le.
Az E. Kft. tájékoztatása alapján az alperes 2005. november 11-én rendkívüli felmondással élt, mert a felperes 2005. november 6-án a rá irányadó utasításokat megszegte, felületes munkavégzése következtében jelentős mennyiségű hibás terméket gyártottak, mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes az együttműködési, illetve a munkaviszonyból folyó lényeges kötelezettségeit vétkesen megszegte.
A felperes keresete a rendkívüli felmondás jogkövetkezményeinek alkalmazására irányult a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével.
A bizonyítási eljárás eredményének mérlegelése alapján a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy H. Gy. munkahelyi felettes szóbeli utasításából, illetve az írásba foglalt utasításokból nem lehetett kétséget kizáróan igazolni azt az alperesi állítást, hogy a felperesnek az első munkadarabot ténylegesen mikor (milyen időpontban) kellett ellenőriznie. Emiatt a bíróság bizonyított kötelezettségszegés hiánya folytán az alperest a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményeként elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes a kereset elutasítása iránt fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás kiegészítése alapján a tényállást kiegészítette azzal, hogy az ún. folyamatutasítás értelmében az első munkadarab levételét és ellenőrzését - egyebek mellett - a műszakváltáskor kell elvégezni.
A másodfokú bíróság a minőségellenőri utasítás 4. pontja és az előbbi utasítás egybevetéséből arra következtetett, hogy a folyamatos gyártás következtében a műszakváltáskor az ekkor "első" munkadarabon kell elvégezni az ellenőrzést. Ezért a felperesnek a reggel 6 órai munkakezdéskor ezt a műveletet kellett volna végrehajtania, ő azonban ezt elmulasztotta, csak 6 óra 30 perckor kezdte meg az ellenőrzést. A másodfokú bíróság ezért a rendkívüli felmondás jogszerűsége [Mt. 193/J. § (2) bekezdés, 193/K. § (3) bekezdés, 193/J. § (2) bekezdés] folytán a Pp. 253. § (2) bekezdés szerint a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Másodlagos kérelme a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult. Érvelésének lényege szerint az alperes minden kétséget kizáróan nem bizonyította, hogy a felperesnek mely időpontban kellett ellenőriznie az első munkadarabot, ezért a másodfokú bíróság okszerűtlen következtetése miatt a jogerős ítélet törvénysértő.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság - elfogadva, illetve kiegészítve az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - abban állapította meg a felperes által elkövetett jelentős súlyú kötelezettségszegést, hogy 2005. november 6-án reggel nem végezte el a számára előírt ellenőrzést, csak 6 óra 30 perckor lépett a gyártósorhoz az első munkadarab levétele érdekében. Eddig azonban 105 darab hibás terméket gyártottak. Ezt a kötelezettségszegést a másodfokú bíróság annak figyelembevételével, hogy a felperes valamennyi számára előírt utasítást ismerte, és a szükséges gyakorlattal is rendelkezett, súlyosan gondatlannak és lényegesnek minősítette.
A felperes maga adta elő, hogy reggel 6 órakor jelentkezett munkára, a műszakváltás tehát részéről ekkor történt meg. Nem vitatta továbbá, hogy az előírt adminisztráció elvégzése 5-10 percet igényelt, illetve a munkáját ténylegesen 5 óra 50 perckor kellett megkezdenie. Nem vitatta azt sem, hogy 6 óra 30 perckor lépett a gyártósorhoz.
Mindezek miatt nem okszerűtlen az a következtetés, hogy a felperes legalább 20 percet nem a számára előírt elsődleges, és az alperes gazdasági érdekeit lényegesen érintő feladattal töltött [Pp. 206. § (1) bekezdés].
A nem megfelelő időpontban elvégzett ellenőrzés az alperesnek kárt okozott, az ellenőrzés előírt időben való elvégzése a hibás termékek számát - a gyártósor felperes általi leállíttatása miatt - nyilvánvalóan csökkentette volna.
A másodfokú bíróság a logika szabályainak megfelelően következtetett arra, hogy a felperes az első darab ellenőrzésével késlekedett, ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az adminisztráció elvégzése ténylegesen 5, vagy 10 percet vesz igénybe.
A kifejtettek miatt jogszabálysértés hiányában a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.816/2007.)