BH 2010.1.19

A munkavállaló az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a munkáltató által befizetni elmulasztott tagdíjat saját javára akkor követelheti, ha az ebből eredő kárát bizonyítja [Pp. 3. § (2) bekezdés, 164. § (1) bekezdés, Mt. 165/A. §, 1993. évi XCVI. tv. (Öpt.) 12. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A megállapított tényállás szerint a felperes 1997-ben lépett be a V. Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Önsegélyező Pénztárba. A tagdíjat 2003. december 31-éig a felperes helyett az alperes munkáltató fizette meg a bruttó munkabére 2,63 százalékának megfelelő összegben. Ennek alapját képezte az alperes, valamint a V. között 1998. június 9-én létrejött szerződés, melynek értelmében az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a munkavállaló tagdíjfizetési kötelezettségét a havi bruttó keresete 2 s...

BH 2010.1.19 A munkavállaló az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a munkáltató által befizetni elmulasztott tagdíjat saját javára akkor követelheti, ha az ebből eredő kárát bizonyítja [Pp. 3. § (2) bekezdés, 164. § (1) bekezdés, Mt. 165/A. §, 1993. évi XCVI. tv. (Öpt.) 12. §].
A megállapított tényállás szerint a felperes 1997-ben lépett be a V. Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Önsegélyező Pénztárba. A tagdíjat 2003. december 31-éig a felperes helyett az alperes munkáltató fizette meg a bruttó munkabére 2,63 százalékának megfelelő összegben. Ennek alapját képezte az alperes, valamint a V. között 1998. június 9-én létrejött szerződés, melynek értelmében az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a munkavállaló tagdíjfizetési kötelezettségét a havi bruttó keresete 2 százalékáig átvállalja és a járulékoknak megfelelő összeget befizeti. Az alperes a pénztárral kötött szerződést 2003. június 30-án 2003. december 31. napjára felmondta. A bíróság jogerős ítéletével megállapította a felmondás érvénytelenségét, melyet a perben az alperes sem vitatott.
A felperes a keresetét arra alapította, hogy a munkáltató alperes 2004. január 1-jétől kezdődően fennálló kötelezettsége ellenére elmulasztotta megfizetni helyette a V.-be a tagdíjat, ezért 210 504 forint tőkeösszeg és kamata, valamint 2006. november 1-jétől a havi bére 2,63 százalékának megfelelő összegű tagdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy 2003-ban elhatározta választható béren kívüli juttatás (VBKJ) rendszer bevezetését, amely 2004. december 3-tól a kollektív szerződés részévé is vált, miután ahhoz valamennyi reprezentatív szakszervezet csatlakozott, ezért a tagdíjfizetési kötelezettsége 2004. január 1-jétől a VBKJ rendszer keretében választott tagdíjra terjedt ki, a felperes ugyanazon időszakra kétszeres teljesítést nem követelhet. Az alperes ezért 2004. január 1-jétől 2004. december 31-éig terjedő időszakra beszámítási kifogást terjesztett elő 53 652 forint összeg erejéig.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a "felperesnek átutalni elmulasztott tagdíjak jogcímén" 210 504 forintot és annak 2005. június 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamatát, valamint 2006. november 1-jétől az ítélet jogerőre emelkedése napjáig a felperes mindenkori bruttó havi munkabérének 2,63 százalékát, míg a munkaügyi bíróság az alperes beszámítási kifogását elutasította.
A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában azt emelte ki, hogy a pénztár és az alperes közötti polgári jogvita jogerősen lezárult, és az eljárt bíróságok ennek eredményeként megállapították a szerződés felmondásának érvénytelenségét, amely azt jelenti, hogy a pénztár és az alperes közötti szerződés fennállt, így az abból eredő kötelezettségek terhelik az alperest, amely kötelezettségét nem érinti, hogy az alperes időközben egyéb juttatási rendszert vezetett be.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperesnek a szerződés alapján a V.-vel szemben volt kötelezettsége, és miután a felperes a perben nem bizonyította, hogy az általa igényelt tagdíjra a munkaszerződése vagy a munkáltatónál érvényben lévő kollektív szerződés alapján alanyi jogosultságot szerzett, az alperes kötelezése nem megalapozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak "megváltoztatását" és 2004. januártól 2004. decemberig terjedő időre havi 4471 forint, összesen 53 652 forint pénztári tagdíj és annak törvényes kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes és a pénztár között 1998. június 9-én megkötött tagdíjfizetésre vonatkozó szerződés a Ptk. 233. §-a szerinti harmadik személy javára szóló szerződés, és ezért a harmadik személy a javára kikötött joggal attól kezdve rendelkezik, hogy a szerződésről őt valamelyik fél értesítette. Az 1998. június 9-én megkötött szerződésben az alperes pedig azt vállalta, hogy a vele főfoglalkozású munkaviszonyban álló pénztártagok tagdíjfizetési kötelezettségét átvállalja. Ezért az alperest a tagdíjfizetési kötelezettség mindaddig terheli a szerződés hatálya alatt, amíg a tag munkaviszonya, illetve pénztári tagsági viszonya egyidejűleg fennáll. A szerződésből a felperesi érvelés szerint nem a pénztárnak keletkezik követelése az alperessel szemben, mivel az alperes által megfizetett tagdíj nem a pénztár javára, nem a pénztár számlájára kerül, hanem a pénztártag egyéni számlájára. Ezért téves a jogerős ítélet álláspontja, miszerint bizonyítania kellett volna, hogy a követelésére munkaszerződése vagy kollektív szerződés alapján alanyi jogosultságot szerzett, és ez esetben is csak a pénztár javára szóló követelést kérhetett volna. A felperes hangsúlyozta, hogy az alperessel szembeni követelésének jogalapja az alperes és a pénztár közötti, tagdíj átvállalására vonatkozó szerződés, amelyre az Öpt. 12. §-a, valamint az Mt. 165/A. §-ában foglaltak szerint lehetőség van.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a követelését arra alapította, hogy az alperes a tagdíjfizetési kötelezettségének nem tett eleget, és a kereseti kérelme szerint a pénztárba befizetendő tagdíja részére történő megfizetését kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével jóllehet marasztalta az alperest, de nem rendelkezett arról, hogy az alperesnek a fizetési kötelezettségét kinek a részére és miként kell teljesítenie.
A Pp. 3. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Ebből következően helytálló és jogszerű a jogerős ítélet álláspontja, miszerint a felperes a tagdíj megfizetését arra való jogosultsága bizonyítása nélkül saját részére nem követelheti, továbbá egyéb jogcímen az alperes csak akkor lett volna marasztalható, ha a felperes bizonyítja, hogy a pénztári tagdíjat az alperes helyett megfizette, vagy a tagdíjbefizetés alperes általi elmulasztásából kára származott [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Mindezen körülmények bizonyítása hiányában a felperesi kereseti kérelem szerinti döntés meghozatala a felperes jogalap nélküli gazdagodását eredményezné.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.180/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.