adozona.hu
BH 2010.1.13
BH 2010.1.13
Az adóhatóság a Kft. adóellenőrzése során a Kft. számlavezető bankjától beszerzett - a bankszámla adatokból a magánszemélyre vonatkozó és személyes adatnak minősülő - adatokat jogosult megőrizni és nyilvántartani, illetve a magánszemély adóellenőrzése során jogosult azokat felhasználni [1992. évi LXIII. tv. 1. és 2. §, 2003. évi XCII. tv. 52. és 97. §, 1996. évi CXII. tv. 51. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság helyt adva a felperes keresetének, megállapította, hogy az alperes jogosulatlanul kezelte a felperes személyes adatait és kötelezte, hogy a felperesnek - a T. Kft.-nél elrendelt adóellenőrzés során e gazdasági társaság számlavezető bankjától beszerzett - személyes adatait törölje. Az alperest a felperes javára 30 000 forint perköltségben marasztalta. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét...
BH 2010.1.13 Az adóhatóság a Kft. adóellenőrzése során a Kft. számlavezető bankjától beszerzett - a bankszámla adatokból a magánszemélyre vonatkozó és személyes adatnak minősülő - adatokat jogosult megőrizni és nyilvántartani, illetve a magánszemély adóellenőrzése során jogosult azokat felhasználni [1992. évi LXIII. tv. 1. és 2. §, 2003. évi XCII. tv. 52. és 97. §, 1996. évi CXII. tv. 51. §].
Az elsőfokú bíróság helyt adva a felperes keresetének, megállapította, hogy az alperes jogosulatlanul kezelte a felperes személyes adatait és kötelezte, hogy a felperesnek - a T. Kft.-nél elrendelt adóellenőrzés során e gazdasági társaság számlavezető bankjától beszerzett - személyes adatait törölje. Az alperest a felperes javára 30 000 forint perköltségben marasztalta. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Mellőzte az alperes perköltségben marasztalását és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 50 000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget.A jogerős ítélet által megállapított nem vitás tényállás szerint az alperes jogelődje a T. Kft.-nél (továbbiakban: Kft.) adóellenőrzést folytatott, amelynek során megkereste a Kft. számlavezető bankját, a B. Zrt.-t és kérte, hogy a cég bankszámlájának teljes forgalmára vonatkozó adatokat közölje. Ennek a bank eleget tett és a megkeresésre adott válaszában, egyebek mellett közölte azt is, hogy a felperes a Kft. tagjaként a Kft. bankszámlájáról 2004-ben 260 566 000 forintot, majd 2005. évben 304 290 000 forintot vett fel készpénzben.
Ezt követően az alperes a felperesnél a 2004-es és 2005-ös évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó-bevallások utólagos vizsgálatára vonatkozó ellenőrzést végzett, amelyekről jegyzőkönyvet vett fel és ezen adóellenőrzés során a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, az alperes felhasználta a Kft. adóellenőrzése kapcsán beszerzett, a felperes pénzfelvételére vonatkozó információkat is.
A felperes e tényállás alapján állította, hogy az alperes, a más adóalany adóellenőrzése során beszerzett és tudomására jutott, a felperes személyes adatát képező adatokat a felperes adóellenőrzése során jogosulatlanul használta fel. Az elsőfokú bíróság - elfogadva a felperes álláspontját - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (továbbiakban: Avtv.) 2. §, 3. § és 5. §-ai, továbbá a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (továbbiakban: Hpt.) 51. § (1) bek., (4) bek. és (5) bekezdései alapján megállapította az alperes terhére a felperes személyes adatának jogosulatlan kezelését és az Avtv. 17. § (4) bekezdés szerint kötelezte az alperest e személyes adatok törlésére. Az ítélet indokolása szerint mind az Avtv., mind pedig a Hpt. a személyes adatok, illetve a banktitok felhasználását szigorúan célhoz kötötten teszi lehetővé, ezért a Kft. adóellenőrzésének céljából beszerzett adatok más cél érdekében, így a felperes adóellenőrzése során nem lett volna felhasználható. A célhoz kötöttség jogszabályi előírásának megsértése miatt állapította meg tehát az elsőfokú ítélet a személyes adattal való visszaélést.
A jogerős ítélet álláspontja ezzel szemben az volt, hogy az alperes a felperes személyes adatait jogosultan tárolta és használta fel a felperes adóellenőrzése során. Hivatkozott arra, hogy az Avtv. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerint - a jogosult hozzájárulásán túlmenően - törvény felhatalmazása alapján lehet személyes adatot kezelni. Ezt a törvényi felhatalmazást az alperes részére az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (Art.) rendelkezései egyértelműen megadták. Az Art. 52. § (1) bekezdése lehetővé teszi az adóhatóság részére, hogy a tudomására jutott adatokat nyilvántartsa és megőrizze, az Art. 97. § (5) bekezdés pedig lehetővé, sőt az alperes kötelezettségévé teszi, hogy más adózók adatait a hatósági tevékenysége, az adóellenőrzés során felhasználja. Az Avtv., illetve a Hpt. 51. §-ában meghatározott célhoz kötöttség, nem szűkíthető le az ítélet által meghatározott mértékben, mert a célhoz kötöttség jogszabályokban meghatározott előírásait adóügyekben az Art. tölti ki megfelelő tartalommal.
A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem volt tekintettel a Hpt. 51. § (5) bekezdésében meghatározott rendelkezésre, amely szerint a jogosult által megszerzett banktitok felhasználása is szigorúan célhoz kötött, azaz a banktitkot kizárólag a Kft. adóellenőrzése céljából lehetett felhasználni. Újabb megkeresés nélkül, a Kft. adóellenőrzése céljából az alperes birtokába jutott személyes adatok felhasználása ezért a banktitkot és azon keresztül a személyes adatok védelméhez fűződő jogot sértette. A jogerős ítéletnek az Art.-re vonatkozó álláspontját tévesnek tartotta, állítva, hogy az Art. az Avtv. és a Hpt. rendelkezéseit nem írhatja felül, illetve az alperes az eljárásai során nem kizárólag az Art., hanem egyéb jogszabályok rendelkezéseit is köteles megtartani.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg és érdemben helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a felperes személyes adatainak kezelésével jogsértést nem követett el. Nem kétséges, hogy a Kft.-vel szemben folytatott adóellenőrzés céljából beszerzett banki adatok révén az alperes a felperes személyes adatainak a birtokába is jutott. Az sem kétséges, hogy az alperes e személyes adatokat kezelte. Egyrészt azáltal, hogy e személyes adatokat azok beérkezését követően megőrizte és nyilvántartotta, másrészt azáltal, hogy e személyes adatokat a felperes adóellenőrzése során felhasználta. Kizárólag azt kell ezért vizsgálni, hogy az alperesnek e tevékenysége az Avtv. rendelkezései alapján jogszerű volt-e.
Amint arra a jogerős ítélet helyesen rámutatott, az Avtv. 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján - az érintett hozzájárulásán túlmenően - személyes adat akkor kezelhető, ha azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli. Nem kétséges, hogy a banki adatok beszerzése a Hpt. 51. § (2) bekezdés i) pontja alapján az alperes részéről jogszerű volt. Az alperes a Kft., mint adózó vizsgálata során jutott a felperes személyes adatainak a birtokába. Ezt követően az Art. 52. § (1) bekezdése jogosította fel az alperest arra, hogy - a Kft. adóellenőrzési eljárásától függetlenül - a felperesre vonatkozó személyes adatokat megőrizze és nyilvántartsa, illetve az Art. 97. § (5) bekezdése jogosította fel, hogy a felperes adóellenőrzése során a Kft., mint más adózó adatát felhasználja. Egyértelműen megállapítható tehát, hogy az alperes, törvény felhatalmazása alapján kezelte a felperes személyes adatát, így az Avtv. 17. § (4) bekezdés szerint az alperessel szemben a személyes adatokkal való visszaélés miatt a jogsértés megállapítására, illetve az adat törlésének elrendelésére nem volt lehetőség.
A Hpt. 51. § (4) és (5) bekezdéseiben meghatározott, a banktitok megszerzésének célhoz kötöttségével kapcsolatos rendelkezések a fentieknek nem mondanak ellent. A felperes ugyanis nem a banktitok megsértését, hanem a személyes adataival való visszaélést kifogásolta. A banktitokra, mint személyes adatra vonatkozó célhoz kötöttség szabálya alól, miként a személyes adatnak az érintett hozzájárulása nélküli kezelése alól az Avtv. 3. § (1) bekezdés b) pontja, illetve az Art. idézett rendelkezései adtak az alperes részére felhatalmazást. Annak tehát, hogy az alperes a felperes személyes adataihoz banktitok jogszerű beszerzése útján jutott, a kereset megítélése szempontjából nincs relevanciája.
Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 20.529/2009.)