adozona.hu
BH 2009.12.369
BH 2009.12.369
A köztisztviselők osztályba sorolásának feltételeit együttesen tartalmazza a Ktv. és a 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet, így a besoroláshoz először a Ktv.-ben megjelölt, ettől függően a Kormányrendeletben felsorolt feltételeket kell vizsgálni [1992. évi XXIII. tv. 26. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 1993. szeptember 1-jétől, a II. r. felperes 1991. november 1-jétől áll az alperesnél közszolgálati jogviszonyban nyugdíjfolyósítási revizor munkakörben a II. besorolási osztály 7. fizetési fokozatában. Az I. r. felperes 2005. október 26-án, a II. r. felperes 2005. július 3-án szerzett (középfokú társadalombiztosítási szakképesítése mellé) tájgazdálkodási mérnök főiskolai végzettséget.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felpereseknek az I. besorolási osztályba történő átsorolá...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felpereseknek az I. besorolási osztályba történő átsorolás, és 2 686 971 forint, illetve 2 804 435 forint illetménykülönbözet és kamatai megfizetésére irányuló keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek középfokú társadalombiztosítási szakképesítésük és főiskolai végzettségük alapján nem sorolhatók az I. fizetési osztályba. Ehhez a 2005. február 1-jétől hatályos Ktv. 26. § (2) bekezdés alapján a feladatkörre előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettség szükséges. Felperesek ilyennel nem rendelkeznek, mivel a T. Főiskolán szerzett tájgazdálkodási mérnök szakképesítésük nem tekinthető a nyugdíjfolyósítási revizorok feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettségnek a 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 3. számú melléklet 102. pontja szerint sem. A Ktv. 26. § (2) bekezdésének 2005. február 1-jétől történő módosítása következtében az 1987. évi XI. tv. 1. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel ezen Kormányrendeletben foglaltak csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben a Ktv.-vel összhangban állnak.
Erre tekintettel a Ktv. 26. § (2) bekezdése alapján egyértelműen a feladatkörre előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettség jogosít a I. besorolási osztályba történő átsorolásra, ilyen végzettség hiányában a középfokú társadalombiztosítási szakképesítés alapján helyesen sorolták be őket a II. besorolási osztályba. Az alperes nem volt köteles a felperesek I. besorolási osztályba történő átsorolására a főiskolai végzettségük megszerzését követően a tanulmányok megkezdése idején hatályos Ktv. 26. § (2) bekezdés alapján sem - tanulmányi szerződés hiányában.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján - azok megismétlése nélkül - hagyta helyben [Pp. 253. § (2) bekezdés, 254. § (3) bekezdés].
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelmüknek történő helytadást, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
Hangsúlyozták, hogy a Ktv. 26. § (2) bekezdésében az I. besorolási osztályra előírt feladatkörnek megfelelő felsőfokú végzettség meghatározása a Ktv. 80. § (1) bekezdés alapján a 9/1995. (II. 3.) Korm. rendeletben történik azon általános elv alkalmazásával, miszerint az I. osztályba való besoroláshoz meghatározott középfokú szakképesítés mellett bármely meglévő egyetemi vagy főiskolai végzettség megfelelő. Erre tekintettel a Kormányrendeletet a besoroláskor nem lehet mellőzni. Amennyiben a Kormányrendelet mint alacsonyabb szintű jogszabály a magasabb szintű Köztisztviselői törvény rendelkezéseibe ütközik, akkor az 1989. évi XXII. törvény 38. §-a alapján alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésének van helye. Előadták, hogy a felperesi álláspontnak megfelelő az a más közigazgatási szerveknél kialakult besorolási gyakorlat, melyet alátámaszt a Belügyminisztérium Közszolgálati Főosztályának állásfoglalása, továbbá egy másik megyében született jogerős ítélet is. Sérelmezték a másodfokú ítélet azon megállapítását, mely szerint munkakörükre a Kormányrendelet felsőfokú társadalombiztosítási szakképesítést ír elő az I. osztályba soroláshoz.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felperesek felülvizsgálati kérelme alaptalan.
A Pp. 273. § (5) bekezdése alapján nincs helye a felülvizsgálati kérelem megváltoztatásának, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperesek felülvizsgálati kérelme kiegészítésében és erre az alperes által adott észrevételben foglaltakat nem vizsgálhatta.
A Ktv. 23. §-a akként rendelkezik, hogy a köztisztviselőt az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - a 26. § (2) bekezdésében és a 32. §-ban foglaltak kivételével - iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni.
A besorolási osztályokhoz szükséges iskolai végzettségekkel kapcsolatban a Ktv. 42. § (4) bekezdése szerint a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőt az I. osztályba kell besorolni.
Ezen általános szabály alól a Ktv. 23. §-ban foglaltak szerint a Ktv. 26. § (2) bekezdése tartalmaz eltérő szabályt. Ennek 2005. február 1-jétől hatályos rendelkezése folytán a I. besorolási osztályba történő besoroláshoz nem bármilyen, hanem a köztisztviselő feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettség szükséges.
A Ktv. 80. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján rendelkezhetett a 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet a képesítésre vonatkozó további szabályokról.
Ezen rendelkezések egybevetéséből az következik, hogy a köztisztviselők osztályba sorolásának feltételeit együttesen tartalmazza a Ktv. és a Kormányrendelet. Így a I. besorolási osztályba történő átsoroláshoz először a törvényben megjelölt, és ettől függően a Kormányrendeletben felsorolt feltételeket kell vizsgálni.
Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperesek tájgazdálkodási mérnök főiskolai végzettsége 2005. február 1-jét követően nem minősül ilyen,a nyugdíjbiztosítási szakfeladat ellátására előírt felsőfokú iskolai végzettségnek, a meglévő társadalombiztosítási szakképesítésük pedig felsőfokú végzettségnek.
Arra tekintettel, hogy a besorolási feltételeket együttesen szabályozza a Ktv. és a Kormányrendelet, így a törvényi feltétel megvalósulásának hiányában nem áll fenn az 1989. évi XXII. törvény 38. § (1) bekezdésben foglalt alkotmánybírósági eljárást megalapozó helyzet.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mellőzve az indokolás 3. bekezdésében foglaltakat a felsőfokú társadalombiztosítási szakképesítési előírásokat illetően.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.418/2008.)