adozona.hu
EH 2008.1912
EH 2008.1912
Házastársi vagyonközösség megszüntetése során az Itv. 25. §-ának (2) bekezdése alkalmazásában nem minősül közös tartozásnak a jövőben fizetendő gyermektartásdíj [1990. évi XCIII. tv. 25. §; 1952. évi IV. tv. 69/A. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és volt házastársa 1/2-1/2 hányadú közös tulajdonát képezte a lakásingatlan.
A felperes és volt házastársa a városi bíróság előtt folyamatban volt házassági bontóperben egyezséget kötöttek többek között arról, hogy közös gyermekeik a felperes gondozásába kerülnek, továbbá hogy a gyermekek apja által fizetendő gyermektartásdíjat (a Zs. nevű gyermek tartására 2002. február 12-étől 2008. március 19-éig összesen: 1 230 000 Ft-ot, a L. nevű gyermek után 2002. február 12-étől 2016. júni...
A felperes és volt házastársa a városi bíróság előtt folyamatban volt házassági bontóperben egyezséget kötöttek többek között arról, hogy közös gyermekeik a felperes gondozásába kerülnek, továbbá hogy a gyermekek apja által fizetendő gyermektartásdíjat (a Zs. nevű gyermek tartására 2002. február 12-étől 2008. március 19-éig összesen: 1 230 000 Ft-ot, a L. nevű gyermek után 2002. február 12-étől 2016. június 4-éig összesen: 3 270 000 Ft-ot) elszámoltnak tekintik, amely alapján a közös tulajdonban lévő ingatlanon felperes volt házastársának 1/2 tulajdoni illetőségét a felperes megszerzi. A városi bíróság a 2003. február 26. napján kelt és jogerős 9. sorszámú végzésével a felek egyezségét jóváhagyta, és megkereste a körzeti földhivatalt, hogy a felperes volt férje tulajdoni hányadára a felperes tulajdonjogát házastársi közös vagyon megszüntetése jogcímén jegyezze be, figyelemmel arra, hogy a fenti egyezségben foglaltak szerint elszámolásra került gyermektartásdíj címén az ellenérték.
A körzeti földhivatal a 2003. május 5. napján kelt határozatával a felperes tulajdonjogát a lakásingatlan további 1/2 részére bejegyezte.
A Megyei Illeték Hivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2005. szeptember 26. napján kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 190 000 Ft vagyonszerzési, és 3000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket szabott ki.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2006. március 30. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 25. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján felperesnek az ingatlan tulajdoni hányadának megszerzése után azért kell illetéket fizetnie, mert
4 500 000 Ft-tal nagyobb értékhez jutott, mint amennyivel a házasság fennállása alatt rendelkezett, az ingatlannak ugyanis 1/1 arányú kizárólagos tulajdonosa lett. A gyermektartásdíj nem házastársi közös vagyonrészt képező közös tartozás, hanem a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 69/A. § - D. §-ai alapján fennálló kötelezettség.
A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését illetve megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az Itv. 25. §-ának (2) bekezdése helyes értelmezésével az ingatlanrész megszerzése után illetéket nem kell fizetnie.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában az Itv. 25. §-ának (1)-(2) bekezdései, a Csjt. 18. §-ának (2) bekezdés a) pontja, 31. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával megállapította, hogy a tartásra kötelezett szülő, továbbá felperes, mint a gyermekeket saját háztartásában gondozó szülő megállapodása abban, hogy a tartási kötelezettség kiegyenlítéséül a házastársi közös vagyonból 4 500 000 Ft vagyoni érték került elszámolásra, a házastársi közös vagyon - a tulajdonközösség megszüntetésére is kiterjedő - végleges megszüntetését eredményezte. Az új eljárásban ezért az alperesnek a felperes által előterjesztett bizonyítékok értékelésével kell meghoznia döntését.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletét az Itv. 25. §-ának (1)-(2) bekezdései téves értelmezésével hozta meg.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Itv. 25. §-ának (2) bekezdése alapján házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén az értékkülönbözetet a közös vagyon értékének figyelembevételével kell megállapítani. Az értékkülönbözet után a vagyonszerzés jogcímének megfelelő vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Ha valamelyik fél csak azért kap a közös vagyonból nagyobb részt, mert a közös tartozásból is többet vállalt át, és az átvállalt tartozás összege az értékkülönbözetet kiegyenlíti, illeték kiszabásának nincs helye.
A perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetése során az Itv. 25. §-ának (2) bekezdése alkalmazásában közös tartozásnak minősül-e a kizárólag egyik szülő által fizetendő gyermektartásdíj.
A házastársai vagyonközösség meghatározását a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése tartalmazza, amely szerint a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.
A házas együttélés ideje alatt a gyermek tartását a házasfelek saját háztartásukban közösen oldják meg akként, hogy a kiskorú gyermeküknek természetbeni tartást nyújtanak. A házasság felbontása esetén a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja. A gyermektartásdíj a kiskorú gyermek nevelése, gondozása során rendszeresen felmerülő jövőbeni kiadások fedezete, célja, hogy az a szülő, aki a gyermekről nem háztartásában, vagyis nem természetben gondoskodik, pénzbeni szolgáltatásként biztosítsa azokat az anyagi feltételeket, amelyek a gyermeke megfelelő megélhetéséhez szükségesek.
A házastársi közös vagyont a házastársak megszerzik, a közös tartozást elvállalják és a házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén a megszerzett vagyont és vállalt tartozást osztják meg. A jövőben fizetendő gyermektartásdíj nem a házastársak megszerzett vagyona, és nem az általuk vállalt tartozás, ebből következően nem is osztható meg. Az alperes az Itv. 25. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megsértése nélkül kötelezte tehát a felperest vagyonszerzése után illetékfizetésre, az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.342/2007.)