EH 2008.1902

A munkáltató vétkessége enyhíti a munkavállaló vétkes magatartásának megítélését, azonban súlyos, vagy sorozatos munkavállalói mulasztások esetén a munkavállalóra terhesebb kárviselési arány is megállapítható [Mt. 174. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes keresetében a 2006. március 23-án bekövetkezett munkahelyi balesetével összefüggésben vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperest 40%-os kárfelelősség terheli a felperes 2006. március 23-ai balesetéért.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes nyomdagép-beállító munkakörben dolgozott az alperesnél, a perbeli napon a 4,7-5,5 méter magasságú gyártósorok egyikénél ékszíj meghibásodást...

EH 2008.1902 A munkáltató vétkessége enyhíti a munkavállaló vétkes magatartásának megítélését, azonban súlyos, vagy sorozatos munkavállalói mulasztások esetén a munkavállalóra terhesebb kárviselési arány is megállapítható [Mt. 174. §].
A felperes keresetében a 2006. március 23-án bekövetkezett munkahelyi balesetével összefüggésben vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperest 40%-os kárfelelősség terheli a felperes 2006. március 23-ai balesetéért.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes nyomdagép-beállító munkakörben dolgozott az alperesnél, a perbeli napon a 4,7-5,5 méter magasságú gyártósorok egyikénél ékszíj meghibásodást észlelt, és emiatt a feletteséhez fordult. Amíg a művezető és a szerelő elmentek előkészíteni a javítást, a felperes azt tapasztalta, hogy a készüléken nagy magasságban egy lánckerékről leesett a lánc. A művezető bevárása nélkül ezt a hibát úgy kívánta elhárítani, hogy egy két méter magas gurulóállványra alumíniumlétrát állított, amit kérésére P. L. munkatársa a gurulóállványon állva kézzel megtámasztott. A szerkezet felborult, felperes és P. L. is a földre estek, a felperes súlyos sérüléseket szenvedett.
Az alperes a baleset üzemiségét elismerte, perbeli álláspontja szerint a balesetért azonban kárfelelősség nem terheli, miután a balesetet a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartása okozta, mert nem a biztonságos munkavégzéshez alperesnél rendelkezésre álló eszközt használta, a művelet elvégzésével a művezetőt nem várta be.
A munkaügyi bíróság a per adatai - különösen a meghallgatott tanúk nyilatkozatai és a beszerzett igazságügyi munkavédelmi szakértői vélemény - alapján megállapította, hogy a felperes megsértette az alperesnél hatályos és általa munkavédelmi oktatáson megismert szabályokat, a hiba kijavítását egyedül kezdte meg; az alperes rendelkezett a magasban történő munkavégzéshez szükséges háromrészes kitolható létrával, ehelyett azonban a felperes egy szakszerűtlen, instabil eszközről kezdte meg a hiba kijavítását. Miután a baleset bekövetkezésében az alperes működési körébe eső, az üzemszerű működéssel összefüggő, az alkalmazott technológia sajátosságaiból adódó okok is közrejátszottak, a munkaügyi bíróság nem találta megállapíthatónak a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartását, hanem a felperes súlyos és vétkes mulasztásaira tekintettel a felperesre terhesebb 60-40%-os kármegosztást alkalmazott az Mt. 174. § (1) és (3) bekezdésére és az MK 29. számú állásfoglalására utalással.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes az alperesi teljes kárfelelősség megállapítása, az alperes pedig a kereset teljes elutasítása iránt élt fellebbezéssel.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta, utalva a széles körű bizonyítási eljárás alapján helyesen feltárt tényállásra és a megalapozott jogi következtetésre. Kiemelte, hogy a baleset bekövetkezésében a munkáltató működési körébe eső sajátos okok is közrehatottak.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra kötelezését, másodlagosan a jogerős ítéletet "megváltoztatva" az alperes kárfelelősségének 90%-os mértékűre felemelését kérte. Vitatta, hogy a vétkes magatartása nagyobb részben oka lett volna a munkahelyi balesetnek. Érvelése szerint a kármegosztás mértékénél a munkáltató objektív felelőssége alapján az alperesi vétkességnek is jelentőséget kellett volna tulajdonítani, figyelemmel az MK 31. számú állásfoglalásban kifejtettekre. Sérelmezte, hogy az alperesi vétkesség körében az eljárt bíróságok nem vették figyelembe a munkatársa segítségét, amelyet álláspontja szerint az alperes terhére kell értékelni.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a felperes keresetét elutasító ítélet hozatalát, másodlagosan a kármegosztás reá kedvezőbb arányának megállapítását kérte. Álláspontja szerint nem volt tudomása a művezető távollétében tanúsított felperesi magatartásról, így az a részéről elháríthatatlan volt. A balesetet ezért az Mt. 174. § (2) bekezdése szerint a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartása okozta, de legalábbis az eljárt bíróságok az alperesi technológiai sajátosságokból eredő okokat aránytalanul súlyosan értékelték a terhére, megsértve ezzel a Pp. 206. § (1) bekezdését.
Az alperes észrevételében vitatta a felperesi felülvizsgálati kérelemben előadottakat.
A felperes és az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárt bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy a baleset az alperes működésével összefüggésben következett be, ezért vizsgálni kellett az alperes által felhozott kimentési okot, a kimentés munkáltatóra háruló bizonyítottsága hiányában pedig a felperes vétkes közrehatását, és ehhez képest a kármegosztás arányát [Mt. 174. § (2)-(3) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság B. E. művezető tanúnyilatkozata alapján kiegészíti a jogerős ítéleti tényállást azzal, hogy a perbeli hibaelhárítás nem volt azonos azzal, amelyhez a felperes korábban segítséget kért. A lánc leesésekor a felperesnek munkaköri kötelezettségét képezte a hiba elhárítása, és ehhez a művezetőtől engedélyt, utasítást nem kellett kérni, vagyis egyedül kellett a hibát elhárítania. Nem vitás, hogy az alperesnél rendelkezésre állt egy megfelelő létra a perbeli munkaművelethez, ez azonban csak hosszas keresés után volt fellelhető a balesetet követően is, mivel az 5-ös sornál lévő építkezésnél, egy elkerített helyen - ami az építési területtől egy fóliával volt lezárva - került elhelyezésre, továbbá a baleset éjszaka történt. Mindezekkel egybevág M. I. gépkezelő-beállító tanúnyilatkozata, aki azt adta elő, hogy "a csarnok egyik eldugott részén találták meg a létrát".
Az előzőek alapján megállapítható, hogy nem jogszabálysértő az eljárt bíróságok érdemi következtetése a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartása hiányáról, figyelemmel arra is, mely szerint a munkáltató terhére kell értékelni a szabálytalanul eljáró munkavállaló részére segítséget nyújtó munkatárs magatartását is [Mt. 174. § (2) bekezdés, MK 29. számú állásfoglalás]. Az alperes ezért alap nélkül hivatkozott a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartásának bizonyítottságára [Mt. 174. § (2) bekezdés].
A felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta a balesetben való vétkes közrehatását, a másodfokú bíróság által is elfogadott elsőfokú ítéleti tényállásban megjelölt szabálytalanságokat, azok súlyosságát, és a mindezekben való vétkességét.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a kármegosztás helyes aránya tekintetében az MK 31. számú állásfoglalásban foglaltak az ítélkezési gyakorlatban irányadóak, téves azonban az az érvelése, mely szerint munkáltatói vétkesség esetén minden körülmények között a munkáltatói kárfelelősségnek nagyobb arányúnak kell lennie a vétkes munkavállalóéhoz képest.
Az Mt. 174. § (1) bekezdésében meghatározott objektív munkáltatói kárfelelősség talaján a munkáltatói vétkesség esetén a felelősséget nem az dönti el, hogy ezen vétkesség milyen arányban áll a munkavállaló vétkességével. Az a körülmény, hogy a munkáltató vétkessége lényegesen csökkenti a munkavállaló vétkes közrehatásának súlyát, enyhíti a munkavállaló vétkes magatartásának megítélését, súlyos (és sorozatos) munkavállalói szabálytalanságok és mulasztások esetén azonban nem kizárt a munkavállalóra terhesebb kárviselési arány. Ezt az adott körülmények gondos értékelése és összevetése alapján lehet megállapítani.
Ebben a körben a munkaügyi bíróság - amint azt a másodfokú bíróság is helytállóan megállapította - széles körű bizonyítási eljárás alapján, a peradatok teljes körű egybevetésével állapította meg a tényállást, és ítéletét részletesen indokolta [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet - a részletezett indokolásbeli kiegészítéssel - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.936/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.