EH 2008.1900

Nem vonható a munkavállaló részére járó munkabér körébe annak a számlának az összege, amelyet tanácsadás címén a hozzátartozójával közös betéti társaság bocsátott ki egy az alperestől - a munkáltatójától - külön álló cég számára [Mt. 142/A. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes szóban a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Az alperest 1 650 000 forint elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Rendelkezett a kamatról, a perköltségről és az illetékről.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes szállítmányozási menedzser munkakörben, 2005. február 14-étől áll...

EH 2008.1900 Nem vonható a munkavállaló részére járó munkabér körébe annak a számlának az összege, amelyet tanácsadás címén a hozzátartozójával közös betéti társaság bocsátott ki egy az alperestől - a munkáltatójától - külön álló cég számára [Mt. 142/A. §].
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes szóban a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Az alperest 1 650 000 forint elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Rendelkezett a kamatról, a perköltségről és az illetékről.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes szállítmányozási menedzser munkakörben, 2005. február 14-étől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2005. november 22-én azonnali hatállyal szóban megszüntette.
A felperes keresete az alperes jognyilatkozata jogellenességének megállapítására és a jogellenesség jogkövetkezményeként elmaradt átlagkereset, 12 havi átalánytérítés és ezek kamatai megfizetésére irányult. Az átlagkeresetről előadta, hogy az alperes ügyvezetőjével történt megállapodás alapján a munkaszerződésében havi 100 000 forint munkabért rögzítettek, azonban a megállapodás részét képezte, hogy a felperes a saját és a testvére tulajdonában lévő G. Bt. részéről havonta 416 897 forint összegű számlát állít ki az alperes ún. testvérvállalata, az ausztriai S. GmbH részére, ezt az ellenértéket az említett cég minden esetben kifizette. Ezáltal ez az összeg a felperesnek az alperes részére végzett munkája ellenértéke volt az Mt. 142/A. § (3) bekezdés értelmében.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes az írásbeliség mellőzésével szóban, tehát jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ezért az az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás eredménye alapján nem fogadta el, hogy az osztrák cég által kifizetett összeg a felperes munkabérének minősül. Ezért a havi 100 000 forintos átlagkereset figyelembevételével elmaradt munkabér címén 2005. december 1-jétől számítva 15 hónapra és 15 munkanapra összesen 1 250 000 forint kifizetésére kötelezte az alperest.
Az Mt. 100. § (4) bekezdés alapján mérlegeléssel négyhavi átlagkeresetet állapított meg a felperes részére, figyelemmel a jogsértés súlyára, és a felperesnek az alperesnél eltöltött munkaviszonya időtartamára.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be.
A felperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, és további 5 892 578 forint elmaradt munkabér, és a már megítélt négyhavi átlagkereseten túl további nyolchavi átlagkereset, valamint négyhavi átlagkereset-különbözet megfizetésére irányult.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a marasztalási összeg 1 350 000 forintra való leszállítását, továbbá a perköltség felemelését kérte. Nem vitatta, hogy jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért az az ítélet jogerőre emelkedéséig fennállt. Azzal érvelt, hogy a rendkívüli felmondása - annak írásbeli közlése esetén - a felperes kötelezettségszegései miatt jogszerű lett volna, ezért a négyhavi átlagkeresetben való marasztalás eltúlzott. Emiatt kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére való kötelezését kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az alperest további 233 000 forint elmaradt munkabérben marasztalta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített tényállás és az abból levont jogi következtetés helytálló. A munkabér fogalmával összefüggésben utalt arra a bírói gyakorlatra, hogy az Mt.</a> a munkabér fogalmát nem határozza meg, ezért esetenként kell eldönteni, hogy a munkaviszony alapján a munkavégzés ellenértékeként megfizetett összeg munkabérnek minősül-e. Megállapította, hogy az Mt. 142/A. § nem értelmezhető akként, hogy nem az alperes munkáltató által egy gazdasági társaságnak teljesített fizetés a munkavállaló munkabére, ezen nem változtat az sem, ha ő a gazdasági társaság beltagja.
A másodfokú bíróság vizsgálta a felperes által becsatolt számlákat, amelyek alapján megállapította, hogy az azokon megjelölt összegek még teljesítés esetén sem tekinthetők munkabérnek, illetve a perben nem álló felperesi érdekeltségű gazdasági társaság, és az ugyancsak perben nem álló külföldi cég közötti szerződés a munkaügyi perben nem tehető vitássá a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv (irányelv) alapján sem. A harmadik személynek a szerződés érvénytelensége megállapítása iránt indított perével összefüggésben utalt arra, hogy ekkor valamennyi szerződést kötő fél perben állása kötelező. Mindezek alapján a megyei bíróság a felperes fellebbezését nem találta alkalmasnak az elsőfokú ítélet megváltoztatására.
Az alperes azáltal, hogy a felperes munkaviszonyát szóban, indokolás nélkül szüntette meg, magát zárta el attól, hogy bizonyítsa a jognyilatkozat jogszerűségét. Ezért a megyei bíróság a rendkívüli felmondás "indokainak" vizsgálatát mellőzte, és mivel az alperes jognyilatkozata az Mt.</a> több rendelkezését sértette, megítélése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felperesnek járó átalánytérítés mértékét.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet számára hátrányos rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését, és azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság marasztalja az alperest 5 892 278 forint elmaradt munkabérben, 4 135 176 forint további nyolchavi átalánytérítésben, 1 667 588 forint átlagkereset-különbözetben. Igényét előterjesztette a kamatra, és a mindkét fokú perköltség-különbözetre, valamint a felülvizsgálati eljárási költségre is.
Előadta, hogy a helytálló tényállás megállapítása jogszabálysértően maradt el az Mt. 142/A. § (3) bekezdése megfelelő értelmezésének hiánya miatt. A bíróságok a bizonyítási indítványait mellőzték, figyelmen kívül hagyták az irányelvet, a bírói gyakorlat ellenére nem vizsgálták az alperes "testvérvállalata" és a G. Bt. közötti szerződés tartalmát, emiatt elmaradt annak megállapítása, hogy a szerződés ténylegesen a felperes munkabérének megfizetésére irányult. A továbbiakban a másodfokú bíróság iratellenes megállapítását sérelmezte az általa előadottak, a munkabére összege tekintetében. Álláspontja szerint a jelenlegi gazdasági viszonyok miatt a szerződéseket a maguk összességében kell értékelni (azonos célok irányába ható gazdasági érdekek).
A felperes álláspontja szerint a munkavállalóknak a munkaviszonyban meglévő alárendeltsége, a létrejött "kényszervállalkozások" nem teszik lehetővé a hatékony igényérvényesítést olyan esetekben, amikor a munkavállaló érdekeivel ellentétesen a munkabér egy részét nem a munkáltató, hanem a vele szoros gazdasági kapcsolatban lévő másik jogi személy polgári jogi szerződés alapján fizeti meg. Mindezen lényeges körülményeket a bíróságok nem értékelték.
Az alperesnek a felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtett álláspontja szerint az Mt. 142/A. § (3) bekezdés helyes értelmezése alapján a jogerős ítélet helytálló döntést tartalmaz. Teljes körűen vitatta a felperes felülvizsgálati érvelését. Ellenkérelme a felperes jóhiszemű pervitel követelményének meg nem felelő eljárása kiemelésével a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján arról kellett állást foglalni, hogy a munkaügyi perben a felperes - havi 100 000 forinton felüli - munkabérre vonatkozó követelése, illetve erre vonatkozó kereseti kérelmének elbírálása a jogszabálynak megfelelt-e. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkabért az Mt. 142/A. § (3) bekezdése alapján kell vizsgálni (azzal, hogy az előbbiekben említett irányelv a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény alapján jogszabálynak nem minősíthető).
A Pp. 22. § (2) bekezdés, és a 349. § értelmében a munkaügyi bíróság hatásköre a munkaügyi jogviták elbírálására terjed ki. Ebből következően a munkaügyi perben eljáró bíróságok tanúk meghallgatásával sem vizsgálhatják a munkaviszony alanyaihoz képest két kívülálló jogi személy (az adott esetben a felperes és testvére betéti társasága - G. Bt. - és az ausztriai S. GmbH közötti számlakibocsátásokat, illetve ezek jogalapját. Ezt nem érinti, hogy esetlegesen van-e, ha igen milyen kapcsolat az alperes és az említett ausztriai cég, illetve a felperesnek a testvérével közös betéti társasága között. Ennélfogva a jogszabálynak megfelelően utasították el a bíróságok a felperesnek a S. GmbH számlával kapcsolatos eljárására, továbbá G. B. és G. D. tanúk meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát. Az Mt. 142/A. § (3) bekezdésnek a munkabérre vonatkozó meghatározása alapján nem vonható a munkavállaló részére járó munkabér körébe annak a számlának az összege, amelyet tanácsadás címén a hozzátartozójával közös betéti társaság bocsátott ki egy az alperestől - a munkáltatójától - külön álló cég számára.
A felperes az elsőfokú bíróságon úgy nyilatkozott, hogy az alperesnél "mindenféle kiterjedt ügyintézéssel" foglalkozott, az esti órákig kellett az ügyfelek számára rendelkezésre állnia, továbbá munkát az osztrák cégnek nem végzett. Mindezek arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy a felperes munkavállalóként nem állt kapcsolatban az általa az alperes "testvérvállalatának" minősített külföldi céggel, ezért e körben a munkájának ellenértéke nem jöhet szóba.
A kifejtettek miatt a felperes valamennyi járandósága összegszerűségét a bíróságok az irányadó Mt. 142/A. § (3) bekezdés alapján helyesen állapították meg, következésképpen a felperesnek a felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelése alapján a másodfokú bíróság ítélete nem jogszabálysértő.
A felperes nem adta indokát annak, hogy az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján megítélt négyhavi átlagkereseten felüli összeg megfizetésére irányuló keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezés miért jogszabálysértő, ezért erről a kérelemről a Legfelsőbb Bíróság nem határozhatott [Pp. 272. § (2) bekezdés].
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.802/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.