adozona.hu
EH 2008.1893
EH 2008.1893
A közalkalmazotti jogviszonyban nem marad fenn a semmisség, ha azt a felek és a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül orvosolják [Mt. 8. §; Kjt. 3. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresete alapján megállapította, hogy a felperesnek az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonya 2006. október 29-én szűnt meg. Kötelezte az alperest 1 203 730 forint és kamata felperes részére történő megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. szeptember elejétől közalkalmazotti jogviszonyban dolgozott pedagógusként a T. Általános Iskolában, ahonnan 2005. ...
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. szeptember elejétől közalkalmazotti jogviszonyban dolgozott pedagógusként a T. Általános Iskolában, ahonnan 2005. augusztus 1-jén áthelyezéssel került az alpereshez. Az alperes a felperest határozatlan idejű kinevezéssel alkalmazta, egyben 2005. augusztus 1-jétől 2010. július 31-éig terjedő időre megbízta az intézmény igazgatójának, majd a felek a magasabb vezetői megbízást közös megegyezéssel 2006. július 31-ei lejárati időpontra módosították. Az igazgatói megbízás lejártakor az alperes megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyt is arra hivatkozással, hogy a határozott idő lejárt.
A felperes a keresetében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének, a jogviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnése megállapítását, és az alperesnek a jogellenesség anyagi jogkövetkezményeiben marasztalását kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésében az igazgatói megbízás és a határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyba történt kinevezés érvénytelenségére hivatkozott.
A munkaügyi bíróság az érvénytelenséget illetően osztotta az alperes álláspontját arra tekintettel, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (továbbiakban: Közokt. tv.) 17. § (9) bekezdése alapján a felperes csak egy évre szóló kinevezéssel volt alkalmazható, ugyanis nem rendelkezett pedagógus munkakörben öt évet elérő gyakorlattal, illetve pedagógus szakvizsgával. Az érvénytelenség miatt az Mt. 10. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással - az azonnali hatállyal felszámolt közalkalmazotti jogviszony alapján - kötelezte az alperest 90 nap felmentési időre járó átlagilletmény megfizetésére. Ennek megállapításánál az alpereshez történt áthelyezést megelőző közalkalmazotti jogviszonyt is számításba vette.
A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya a közbenső ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg, az alperest marasztaló elsőfokú ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és a jogellenes megszüntetéshez kapcsolódó összegszerű igények elbírálása végett elrendelte az iratoknak a munkaügyi bírósághoz való visszaküldését.
A másodfokú bíróság a felperesi álláspontot osztva megállapította, hogy a perbeli kinevezéskor és igazgatói megbízáskor mindössze egy hónap hiányzott a pedagógus munkakörben előírt ötéves közalkalmazotti jogviszonyból, az igazgatói megbízás időtartama 2005. november 11-ei módosításakor már megfelelt a Közokt. tv.-ben előírt feltételeknek, így a semmisségi ok megszűnt, és a felek akarata is a jogviszony fennállására irányult. Az alperes ezért jogellenesen szüntette meg a felperes határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyát, és ennek következtében a jogellenesség jogkövetkezményeiért köteles helytállni.
A jogerős közbenső ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a módosított csatlakozó fellebbezési kérelmének megfelelő határozat hozatalát, megállapítva a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2006. szeptember 29-ei megszűnését. Álláspontja szerint amiatt törvénysértő a jogerős közbenső ítélet, mert a felperes kinevezésében nem különült el a pedagógusi kinevezés és az igazgatói megbízás. Ez utóbbinak előfeltétele a pedagógus munkakörben történő alkalmazás, és miután a képviselő-testület észlelte a vezetői megbízás semmisségét a szakmai gyakorlati idő hiánya miatt, a testület a felperes által is elfogadottan módosította korábbi döntését, amely mind a vezetői megbízást, mind a korábban határozatlan idejű pedagógusi kinevezést érintette. Az alperes a Pp. 221. § (1) bekezdésére hivatkozással a jogerős ítélet indokolását is sérelmezte. Iratellenesnek tartotta továbbá az első- és másodfokú bíróságnak az áthelyezésre vonatkozó következtetését, mivel ezt tanúnyilatkozattal cáfolta, a felperes pedig nem tudott erre vonatkozóan az állítását alátámasztó okiratot csatolni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes keresete a határozatlan időre létesített közalkalmazotti jogviszonya 2006. július 31-én történt azonnali hatályú megszüntetése jogellenességének megállapítására, és a Kjt. 34. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazására irányult, ezért a kereset megalapozottsága elbírálásához - az alperesi ellenkérelemre tekintettel - ebben az időpontban kellett vizsgálni a felperes kinevezésének érvényességét.
A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a Közokt. tv. 17. § (9) bekezdése alapján az ötéves pedagógusi munkakörben szerzett gyakorlat, illetve a pedagógus szakvizsga hiánya miatt a felperes 2005. augusztus 1-én kelt határozatlan idejű kinevezése semmis volt. Abban a kérdésben azonban, hogy ez a semmisség a közalkalmazotti jogviszony sérelmezett megszüntetésekor is fennállt-e, a másodfokú bíróság álláspontja a helytálló. A közalkalmazottak tekintetében is alkalmazandó Mt. 8. § (1) bekezdéséből következően ugyanis a semmisség nem marad fenn, ha azt a felek és a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül orvosolják.
A perbeli esetben a felperes az alperesnél történt kinevezését követő egy hónap múlva, 2005. szeptember 1-jén már rendelkezett a Közokt. tv. 17. § (9) bekezdésében előírt feltétellel, ezért helytálló a másodfokú bíróság következtetése, mely szerint a felperes ez időtől már érvényes határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel. Ebben a határozatlan idejű jogviszonyban a munkaköre pedagógus volt, amit meg kell különböztetni a határozott időre szóló igazgatói megbízástól. A magasabb vezetői (vezetői) megbízás határozott idejének lejárta a Kjt. 23. § perben irányadó (7) bekezdése értelmében a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyt nem szüntette meg, hanem a felperest eredeti munkakörében kellett volna továbbfoglalkoztatni, vagy a részére más megfelelő munkakört felajánlani, illetve megfelelő munkakör hiányában a határozatlan idejű jogviszony felmentéssel történő megszüntetése iránt lehetett volna intézkedni [Kjt. 30. § perbeli időben hatályos c) pontja].
Az előbbiekből következően a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg a felperes határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyának az igazgatói megbízás lejártával egyidejűleg erre tekintettel történt megszüntetése jogellenességét. Téves ezért az alperes felülvizsgálati érvelése arról, hogy a megszüntetés jogellenessége azért nem állapítható meg, mert "a felperes közalkalmazotti kinevezésében a pedagógusi kinevezés és az igazgatói megbízás nem különült el". Amennyiben ugyanis egy okiratban kerül is sor pedagógus (vagy más) munkakörben a határozatlan idejű közalkalmazotti kinevezésre és a vezetői, illetve magasabb vezetői megbízásra, ettől függetlenül ezek megszüntetésére külön-külön, eltérő jogszabályi feltételeket kell alkalmazni.
Az első- és a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felperesnek az alperesnél 2005. augusztus 1-jén létrejött közalkalmazotti jogviszonya áthelyezéssel létesült. Ezt az alperes által is ismert, az áthelyezéskor kiállított okirati bizonyíték támasztotta alá, és nem törvénysértő, hogy az eljárt bíróságok a tanúnyilatkozatot nem tartották alkalmasnak ennek megdöntésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet
- amelyet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgált - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.054/2007.)