A Vám- és Pénzügyőrség Regionális Parancsnoksága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) utólagos ellenőrzést végzett a felperesnél a 2001. január 1..." />

BH 2009.11.339

A vámtarifaszám besorolás jogkérdés, a vámáru és tulajdonságainak meghatározása ténykérdés [1952. évi III. tv. 182. §, 221. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2003. évben acélcsöveket importált, amelyeket "hosszirányú hegesztésű acélcső gáz szállítására legfeljebb 168,3 mm külső átmérővel" vámáru megnevezéssel, 7306.10-1100 vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.) alkalmazásával kérte a belföldi forgalom számára vámkezelni. A debreceni vámhivatal a vámkezeléseket a kérelemnek megfelelően elvégezte.
A Vám- és Pénzügyőrség Regionális Parancsnoksága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) utólagos ellenőrzést végzett a felperesnél a 2001. január 1...

BH 2009.11.339 A vámtarifaszám besorolás jogkérdés, a vámáru és tulajdonságainak meghatározása ténykérdés [1952. évi III. tv. 182. §, 221. §].
A felperes 2003. évben acélcsöveket importált, amelyeket "hosszirányú hegesztésű acélcső gáz szállítására legfeljebb 168,3 mm külső átmérővel" vámáru megnevezéssel, 7306.10-1100 vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.) alkalmazásával kérte a belföldi forgalom számára vámkezelni. A debreceni vámhivatal a vámkezeléseket a kérelemnek megfelelően elvégezte.
A Vám- és Pénzügyőrség Regionális Parancsnoksága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) utólagos ellenőrzést végzett a felperesnél a 2001. január 1-jétől 2004. április 30-áig terjedő időszakra vonatkozóan. Az elsőfokú hatóság az acélcsövekkel kapcsolatos vámkezeléseket megvizsgálva megállapította, hogy a felperes által megjelölt vtsz. alkalmazása helytelen volt, a vámárukat a 7306.30-7801 vtsz. alá kellett volna osztályozni, ezért a 2005. december 27. napján kelt határozataiban a felperes terhére vámpótlékot, általános forgalmi adót, és vámkezelési díjat állapított meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2006. március 20. napján kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Az alperes álláspontja szerint a hosszirányú hegesztésre és a külső átmérőre vonatkozó feltételeknek a termékek megfeleltek, azonban az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy a felperes csövet és nem csővezetéket importált, továbbá az olaj- vagy gázszállításra való felhasználást sem igazolta.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását arra alapítottan kérte, hogy az általa megjelölt vámtarifaszám volt a helytálló.
Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás során M. J. igazságügyi vámszakértő és V. P. gázipari igazságügyi szakértő által készített szakvéleményeket a per anyagává tette, majd a bizonyítási eljárást követően meghozott jogerős ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte.
Indokolásában rögzítette, hogy M. J. vámszakértő a vámárut a 7306.10-1100 vámtarifaszám alá tartotta besorolhatónak. A vámszakértő szakértői véleménye elkészítéséhez felhasználta V. P. gázipari szakértő szakvélemé­nyét, amely tartalmazza hogy a perbeli vámáru a szállítás tágabb és szűkebb fogalma szerint minősíthető. Amennyiben a gázszállítás - tág értelemben - csővezetéken való gázáramlás, úgy a konkrét gázcsövek alkalmasak gáz szállítására. Amennyiben azonban a gázszállítás alatt - szűkebb értelemben - a szakértő szakvéleményében is alkalmazott távvezetéki szállítás értendő, akkor a válasz nem. Miután a szakértő álláspontja szerint a távvezetéki szállítás fogalma adja meg a gázszállítás fogalmát, ezért a perbeli csövek nem alkalmasak a gázszállításra.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 730610 vámtarifaszám melletti árumegnevezés esetén a szállítás fogalmát nem lehet a távvezetéki szállítás fogalmára leszűkíteni, mert ha ez lett volna a jogalkotó szándéka, akkor a távvezetés fogalmát feltételezhetően egyértelművé tette volna, és ez az árumegnevezésben is kitételként szerepelt volna. Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vámáru 168,3 mm külső átmérőnél kisebb, azaz a vámáru külső átmérőjének a nagyságrendje miatt nem lehet leszűkíteni a 730610 tarifaszám melletti vámáru magyarázat szállítás fogalmát a távvezetés fogalmára.
A műszaki szakértő szakértői véleményét az elsőfokú bíróság megküldte a vámszakértőnek, aki a műszaki szakértői vélemény ismeretében is fenntartotta álláspontját. E szakvélemények ismeretében az elsőfokú bíróság szerint a perbeli vámáru alkalmas gázszállításra.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján az importőrnek kötelezettsége lenne a belföldi értékesítés felhasználásának ellenőrzése. Nem várható el ugyanis az importőrtől, hogy a beszerzéseit vagy az értékesítését megelőzően a vele szerződéses kapcsolatban álló építtetőktől vagy üzemeltetőktől a csövek felhasználására vonatkozóan terveket szerezzen be. Az olaj vagy gáz szállítására árumegnevezés és ehhez kapcsolódó tarifaszám alkalmazhatóságának nem feltétele tehát az importőr részére a cél szerinti felhasználás valószínűsítése.
Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott tehát, hogy a kérdéses vámáru valamennyi, a 7306.10-1100 vtsz.-hoz kapcsolódó árumegnevezés jellemzőjével rendelkezett, azaz a felperes részéről 2003. évben az áru importja során a vámáru-nyilatkozaton feltüntetett tarifaszám helyes volt, és az alperes utólagos ellenőrzése során hozott első- és másodfokú határozatokban megjelölt vámtarifaszám megjelölése helytelen. Az elsőfokú hatóság feladata az új eljárás során annak megállapítása, hogy a felperest ténylegesen milyen vámteher fizetési kötelezettség terheli.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 114. §-ában foglaltakat, ugyanis eljárási kifogást terjesztett elő amiatt, hogy a vámszakértő szakvéleményét magánszakértői véleményre alapította, továbbá a vámszakértői vélemény (mind az alap, mind annak kiegészítése) nem felelt meg a szakértői véleményekre vonatkozó jogszabályi és szakmai követelményeknek, az igazságügyi szakértőkről szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 33. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság azonban a Pp. 114. §-ában foglaltak ellenére az eljárási kifogást sem az eljárása során, sem az ítéletében nem értékelte. Az alperes szerint a jogerős ítélet sérti a másodfokú határozataiban pontosan részletezett, a besorolás alapjául szolgáló jogszabályhelyeket. Az elsőfokú bíróság szakmai alapokon nyugvó álláspont helyett saját jogértelmezése alapján, így törvénysértő módon hozta meg döntését, annak ellenére, hogy a műszaki szakértő a vonatkozó terminológiák és jogszabályok figyelembevételével állapította meg a perbeli vámáruk olaj vagy gáz szállítására való alkalmatlanságát. Az alperes fenntartotta azon álláspontját, miszerint a tarifaszám szövege egyértelműen kötelező felhasználást tartalmaz, amelyet igazolni is kell.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Az elsőfokú bíróságnak a kereset alapján azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy a perbeli vámáruknak a belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor a felperes általi besorolása volt a helyes (vtsz. 7306.10-1100 csővezeték olaj vagy gáz szállítására hosszirányú hegesztéssel legfeljebb 168,3 mm külső átmérővel), avagy a vámhatóságnak az utólagos ellenőrzése során alkalmazott besorolása (vtsz. 7306.30-7801 hegesztett gázcső).
A felperesi illetve az alperesi besorolásról való döntéshez az elsőfokú bíróságnak meg kellett állapítania, hogy mi a perbeli vámáru, melyek az alapvető tulajdonságai, az áru és annak tulajdonságai alapján pedig meg kellett határoznia, hogy a két vámtarifaszám közül az árut legpontosabban és legrészletesebben melyik vámtarifaszám határozta meg.
A Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A vámtarifaszám besorolás jogkérdés, a perbeli vámáruk (acélcső) alapvető tulajdonságainak a meghatározása szakkérdés, amely indokolta a perben műszaki szakvélemény beszerzését.
Pergazdaságossági szempontból a bíróság felhasználhatja azonos tényállás mellett azonos szakkérdésre a más ügyben beszerzett szakvéleményt is. Az elsőfokú bíróság először a perben M. J. vámszakértő által elkészített szakvéleményt tette a per anyagává. Ahhoz, hogy a vámszakértő besorolás kérdésében véleményt formálhasson, szüksége volt a perbeli vámáruk alapvető tulajdonságait meghatározó műszaki szakvéleményre. A vámszakértő azonban a szakvéleményét olyan műszaki szakvélemény alapján készítette el, amely a felperes megbízása alapján készült. E műszaki szakvéleményt az elsőfokú bíróság a felperes nyilatkozataként értékelte, és a vámszakvéleményt a Pp. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bizonyítási eszközök közül helytállóan kizárta.
A perben így nem volt értékelhető szakvélemény, s miután a műszaki szakkérdések eldöntése szükségszerűen megelőzte az árubesorolást, az elsőfokú bíróság a perben V. P. műszaki szakértő által elkészített szakvéleményt helytállóan tette a per anyagává. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ezzel a felperes eljárási kifogásának (Pp. 114. §) eleget tett.
A szakértői vélemény olyan bizonyítási eszköz, amely a bíróság hiányzó különleges szakkérdéshez kapcsolódó szakértelmét pótolja valamely bizonyítandó tény meghatározásához, vagy értékeléséhez. A szakvélemény bizonyító ereje a megválaszolandó szakkérdésekkel kapcsolatos minden ellentmondást érintő és feloldó, tudományosan megalapozott érvein alapul.
V. P. műszaki szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a perbeli acélcsövek gáz szállítására nem alkalmasak, amely szakvéleménnyel ellentétesen az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a vámáru gáz szállítására alkalmas. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben hiányzik annak a jogszabályhelynek, ténynek és adatnak a megjelölése, amelyre a szakértővel ellentétes és a keresetnek helyt adó döntése egyik alapjául szolgáló megállapítását alapozta.
A Pp. 182. §-ának (3) bekezdése alapján, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. Az elsőfokú bíróságnak abban az esetben, ha a műszaki szakértő véleményét homályosnak, hiányosnak, önmagával, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak értékelte, vagy a helyességét kétségbe vonta, a szakértőt szakvéleménye kiegészítésére kellett volna felhívnia, tárgyaláson személyesen meg kellett volna hallgatnia, vagy a fél erre irányuló indítványa alapján más szakértőt kellett volna kirendelnie. Az elsőfokú ítéletből a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére az sem állapítható meg, hogy szakkérdésben a szakvéleményben foglaltakkal ellentétes bírósági megállapítás esetén a Pp. 182. §-ának (3) bekezdését az elsőfokú bíróság mi alapján mellőzte.
A perben nincs adat arra vonatkozóan, hogy a vámszakértő egyben bejegyzett gázipari szakértő is lenne. Az elsőfokú bíróság - annak ellenére, hogy a vámtarifális besorolás bíróság által eldöntendő jogkérdés - a műszaki szakvélemény alapján kirendelte a vámszakértőt a perbeli vámáruk besorolására, és annak ellenére fogadta el kifogás nélkül a vámszakértő véleményét, hogy a vámszakértő a műszaki szakértő véleményét felülbírálva gázipari kérdésekben is állást foglalt.
A Pp.</a> a bizonyítás eredményének mérlegelése körében a 206. §-ának (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A jogerős ítélet meghozatalát követő rendkívüli jogorvoslati eljárásban, a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. E jogszabályhely értelmében a Legfelsőbb Bíróságnak felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére általában nincsen lehetősége. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős ítéletet hozó bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte, a jogerős ítélet indokolása életszerűtlen, logikai ellentmondásokat tartalmaz.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 166. §-ának (1) bekezdésében megjelölt bizonyítási eszközök közül a rendelkezésére álló szakértői véleményeket a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen, okszerűtlenül mérlegelte, és megsértette a Pp. 182. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat is. Az elsőfokú bíróságnak a bizonyítási eljárás körében megvalósított eljárási jogszabálysértése okán az ítélet tényállása bizonyítatlanná vált, megalapozott tényállás hiányában pedig jogszerű döntés sem hozható.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak az új eljárásában a kifejtettek értelmében a szakértői vélemények kiegészítése, a műszaki szakértő tárgyaláson való meghallgatása, továbbá újabb, esetleg a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján a felek által közösen megjelölt vámszakértő által elkészített szakértői vélemény beszerzése alapján kell a kereseti kérelemben foglaltakról döntenie. Az elsőfokú bíróságnak a perbeli vámárut és annak tulajdonságait a műszaki szakértői bizonyítás alapján kell meghatároznia, amelyet követhet a vámtarifális besorolás.
(Legf. Bír. Kk. I. 35.322/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.