adozona.hu
BH+ 2009.11.501
BH+ 2009.11.501
A bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kötelező kamarai tagság alapján fizetendő tagdíj érvényesítése iránt indított perek elbírálására [1990. évi XCI. tv. 3. §, 87. §, 1999. évi CXXI. tv. 42. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogosult 1700 forint és kamatai, valamint az eljárási költségek megfizetésére fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróságon arra hivatkozással, hogy a kötelezett a kamarai tagdíjat többszöri felszólítás ellenére nem fizette meg.
A P. Megyei Bíróság a Pk.23.054/2007/2. számú végzésével a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasította. A másodfokon eljárt ítélőtábla a 4.Pkf.25.778/2008/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybe...
BH+ 2009.11.501 A bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kötelező kamarai tagság alapján fizetendő tagdíj érvényesítése iránt indított perek elbírálására [1990. évi XCI. tv. 3. §, 87. §, 1999. évi CXXI. tv. 42. §].
A jogosult 1700 forint és kamatai, valamint az eljárási költségek megfizetésére fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróságon arra hivatkozással, hogy a kötelezett a kamarai tagdíjat többszöri felszólítás ellenére nem fizette meg.A P. Megyei Bíróság a Pk.23.054/2007/2. számú végzésével a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasította. A másodfokon eljárt ítélőtábla a 4.Pkf.25.778/2008/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Indokolásában rámutatott arra, hogy a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény (továbbiakban: Gktv.), amely hatályon kívül helyezte a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvényt (továbbiakban: Ktv.), az átmeneti rendelkezések körében, a 42. §-ában úgy rendelkezett, hogy a területi gazdasági kamarák által 2000. október 31. napjáig terjedő időszakra megállapított és meg nem fizetett tárgyévi tagdíj köztartozás, amelyet a gazdasági kamara - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - adók módjára hajt be a tagdíj megállapítása tárgyában hozott, a végrehajtás alapját képező fizetési kötelezettséget megállapító jogerős határozat alapján. A tagdíj megállapítása tárgyában hozott határozat, mint a behajtás feltételének a hiánya a jogosult terhére esik és nem nyitja meg a bírói utat a tagdíjfizetésre kötelezettel szemben. Erre tekintettel a 2000. évi tagdíj megfizetésére irányuló fizetési meghagyás kibocsátására a bíróságnak nincs hatásköre.
A jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a jogosult a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokon eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint a bíróságok nem vizsgálták meg a Gktv. 42. §-ában található tárgyév és tagdíj-megállapító határozat fogalmának jelentését. A kamara nem tartozik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) hatálya alá, továbbá sem a kamarai törvény, sem egyéb jogszabály nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy miként, milyen tartalommal kell rendelkeznie a kamarai tagdíj határozatnak ahhoz, hogy megfeleljen az adók módjára történő végrehajtásra vonatkozó törvény előírásainak. A kamarai törvényből nem vezethető le a gazdasági kamarák határozathozatali kötelezettsége. A polgári bíróság nem állapíthatja meg a hatásköre hiányát, miközben nincs másik szerv, amelynek hatáskörébe tartozna az adott ügy.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős végzés a felülvizsgálati kérelemben foglalt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ktv. 54. §-ának (1)-(3) bekezdése a tagdíj megállapítására több választási lehetőséget adott a gazdasági kamarának, meghatározva a tagdíj megállapításának kívánatos szempontjait. Az 54. § (4) bekezdése és a Gktv. 42. §-a - az utóbbi a 2000. évi, annak október 31. napjáig terjedő időszakra vonatkozóan - azonos módon szabályozta a kamarai tagdíjkövetelések behajtásának rendjét.
A Ktv. 54. §-a (4) bekezdésének első mondata a meg nem fizetett tagdíjat köztartozásnak minősíti. A második mondat rendelkezik arról, hogy milyen feltételek teljesülése szükséges ahhoz, hogy a köztartozás adók módjára behajtható legyen. Ez a jogszabály meghatározza, hogy az adók módjára történő behajtás előfeltétele a területi gazdasági kamara által a tagdíj megállapítása tárgyában hozott, a végrehajtás alapját képező, fizetési kötelezettséget megállapító határozat. Erre azért volt szükség, mert az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 3. §-ának (2) bekezdése szerint adók módjára behajtandó köztartozás az, amit a jogszabály annak nyilvánít. Az Art. 87. §-ának (2) és (4) bekezdése pedig előírta, hogy a köztartozást jogerős határozattal kell megállapítani. Az ebben a körben kialakult bírói gyakorlat a jogerős határozat meglétét minden esetben megkövetelte. Az Art. 87. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis az adóhatóság a végrehajtási eljárásban már nem hoz külön határozatot, hanem a jogerős végrehajtható okirat alapján jár el, ez pedig az adózó fizetési kötelezettségét megállapító jogerős határozat.
A szabályozásból egyértelműen megállapítható, hogy a Ktv. a kötelező kamarai tagsági jogviszony létesítésére tekintettel a tagdíj megállapítását, és behajtását ún. hatósági ügynek minősítette, amelyben a hatóság által hozott jogerős határozat alapján a megfizetni elmulasztott tagdíj köztartozásként behajtható. A törvény tehát nem polgári, hanem közigazgatási jogviszonyt hozott létre a kamara és tagja között. A később született, kötelező kamarai tagságot megállapító szakmai kamarai törvényekkel (pl. a mérnöki kamarákról rendelkező 1996. évi LVIII. törvény, vagy a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról szóló 2007. évi LXXV. törvény) szemben a Ktv. nem különítette el, hogy melyek azok az ügyek, amelyeket hatósági ügyként kell elbírálnia a kamarának, és melyek azok, amelyekben a tag és a gazdasági kamara között a kötelező tagság ellenére polgári jogi jogviszony jön létre.
A kamarának az eljárásban tett előadásából kitűnik, hogy a jogszabály rendelkezése ellenére a területi kamara a tagdíjakról csak "számlát" küldött a tagoknak, de olyan fizetési kötelezettséget tartalmazó határozatot nem hozott, amelyből a tagdíj megállapításának módját a tag számára is követhető módon levezette volna. Határozathozatal esetében a tag, ha a tagdíjfizetési kötelezettség mértékét vitatja, igénybe vehette volna a Ktv. 59. §-ában foglalt jogi lehetőséget, és a jogsértő határozat bírósági felülvizsgálatát kérhette volna. Ebben az esetben a tagdíj mértékét bírósági határozat állapította volna meg, de a Ktv. 54. §-ának (4) bekezdése alapján a megállapított tagdíj behajtása ilyen esetben is adók módjára történt volna.
A határozathozatal elmulasztása az adók módjára való behajtás feltételének a hiánya a kamara terhére esik, ahogy azt a jogerős végzés is tartalmazza. A gazdasági kamarának kell viselnie azt a jogkövetkezményt, hogy a hátralékos tagdíj adók módjára történő behajtására esetleg nem kerülhet sor. A gazdasági kamara mulasztása a Ktv. által közigazgatási jellegűnek minősített jogviszonyt nem alakítja át polgári jogi jogviszonnyá, és a kamara mulasztására tekintettel nem nyílik meg a bírói út a tagdíjtartozások behajtása érdekében. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy az említett kötelező kamarai tagságot előíró szakmai kamarai törvények már nem sorolják a hatósági ügyek körébe a tagdíjfizetési kötelezettség megállapítását, így a fizetési kötelezettség elmulasztása miatt a kamara polgári eljárást indíthat.
A kifejtettek alapján a Gktv. 42. §-ában meghatározott időszakra vonatkozóan a bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kötelező kamarai tagság alapján fizetendő tagdíj érvényesítése iránt indított perek elbírálására.
Mindezekre tekintettel, a felülvizsgálattal támadott jogerős végzésben a bíróság helytállóan utasította el a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Pfv.III.20.286/2009.)