adozona.hu
BH+ 2009.11.515
BH+ 2009.11.515
A bíróság, más hatóság kirendelése alapján végzett igazságügyi szakértői tevékenység esetén a kirendelés nem hoz létre biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt [1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés g) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmére az alperes elsőfokú határozata korengedményes nyugdíjat állapított meg havi 112 765 forint összegben 2007. június 16-ától kezdődően. A határozat indokolása szerint a felperes részére a hatóságok, illetve a bíróság által kiutalt szakértői díjak összegét a nyugellátás megállapításánál nem lehetett figyelembe venni, mert a kirendelt szakértői tevékenység nem jár biztosítási kötelezettséggel, járulékalapot nem képez a szakértői díj, abból nyugdíjjárulékot nem vontak le. A H. ...
BH+ 2009.11.515 A bíróság, más hatóság kirendelése alapján végzett igazságügyi szakértői tevékenység esetén a kirendelés nem hoz létre biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt [1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés g) pont].
A felperes kérelmére az alperes elsőfokú határozata korengedményes nyugdíjat állapított meg havi 112 765 forint összegben 2007. június 16-ától kezdődően. A határozat indokolása szerint a felperes részére a hatóságok, illetve a bíróság által kiutalt szakértői díjak összegét a nyugellátás megállapításánál nem lehetett figyelembe venni, mert a kirendelt szakértői tevékenység nem jár biztosítási kötelezettséggel, járulékalapot nem képez a szakértői díj, abból nyugdíjjárulékot nem vontak le. A H. Kft.-nél választott tisztségviselőként 1998. július 13-tól 2001. november 30-ig kapott tiszteletdíj sem volt beszámítható, mert a tiszteletdíjból nyugdíjjárulékot nem vontak le, és erre utólag sincs lehetőség az elévülési időre tekintettel. Az M. K. Kamaránál 2002-től 2006-ig elnökségi tagként szerzett tiszteletdíj sem volt figyelembe vehető, mivel összege nem érte el a biztosítási kötelezettségre előírt alsó jövedelem-határt.A felperes fellebbezésében a nyugellátás összegének módosítását kérte.
Az alperes igazgatójának másodfokú határozata az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás az igazságügyi szakértői tevékenységet illetően azt hangsúlyozta, hogy felperes mint igazságügyi szakértő és a kirendelő hatóság, bíróság között nem jött létre olyan jogviszony, amely a biztosítotti minőséget megalapozná, a kifizetett szakértői díjakból egyetlen esetben sem vontak le nyugdíjjárulékot.
A felperes keresetében a jogerős határozat megváltoztatását, a szakértői tevékenységéből származó szakértői munkadíjaknak, valamint a H Kft.-től, illetve az M. K. Kamarától kapott tiszteletdíjaknak a nyugdíj alapját képező összegbe való beszámítását kérte. A Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontjára hivatkozva tartotta jogszabálysértőnek a támadott társadalombiztosítási határozatot, mert álláspontja szerint a szakértői tevékenysége munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyként megfelel a biztosított törvényi feltételeinek, és nem eshet terhére, hogy a kirendelő szervek a nyugdíjjárulék-levonási kötelezettségüknek [Tbj. 4. § (1) bekezdés k) pont, 50. § (1) bekezdés] nem tettek eleget.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolásában a bíróság felperes keresetbeli álláspontjával szemben kifejtette, hogy az igazságügyi szakértőt kirendelő hatóságok, bíróságok nem tekinthetők a szakértő foglalkoztatójának, közöttük nem jön létre olyan jogviszony, amely a Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelne. A szakértői díjak kifizetése a felperes által kiállított számlák alapján történt, felperes a nyugdíjjárulék levonását egy esetben sem kérte.
Az ítélet indokolása kitért arra is, hogy az alperes határozatai részletes indokát adták annak is, hogy a H. Kft. és az M. K.-i Kamara által fizetett tiszteletdíjat - a nyugdíjjárulék-levonás elmaradása, illetve az összeg mértéke folytán - miért nem lehetett figyelembe venni a felperes nyugdíja megállapításánál.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a keresetének helytadó határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontjába ütközően törvénysértő a kirendelt igazságügyi szakértőként szerzett jövedelmének figyelmen kívül hagyása nyugdíja összegének megállapításánál. Vitatta, hogy a kirendeléssel nem jött létre kétoldalú, munkavégzésre irányuló, vállalkozási jellegű jogviszony a hatóság és a szakértő között, ezt nem érinti a nyugdíjjárulék levonásának elmaradása. A 2001. november 30-át megelőző választott tisztségviselői jogviszonya tekintetében a döntés jogi indokolásának hiányát sérelmezte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A büntetőeljárásról és a Polgári perrendtartásról szóló törvények szabályaira is utalva indokolta álláspontját, miszerint sem munkajogi, sem polgári jogi jogviszony nem jött létre a kirendelő hatóság és a szakértő között. A Tbj. 2. § (3) bekezdése, 18. § (1) bekezdés a) pontja és a Tny. 22. § (1) bekezdése alapján kifejtette a nyugdíjjárulék levonás elmaradásának jogkövetkezményét, az utólagos megfizetés lehetőségével kapcsolatban pedig a Tbj. 54. § (2) bekezdés b) pontjára, 56. § (1) bekezdés b) pontjára és az Art. 164. § (1) bekezdésére hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatára irányuló perben csak a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálható felül a határozat.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes a keresetlevelében ugyan mind a szakértői díj, mind a H. Kft. és az M. K.-i Kamara által fizetett tiszteletdíj tekintetében kérte alperes határozatának megváltoztatását, érdemben azonban csak a szakértői díj figyelembe vétele mellőzésének jogszabálysértő voltát indokolta, a tiszteletdíjak beszámításával kapcsolatban jogszabálysértésre nem hivatkozott, nem fejtette ki milyen okból tartja jogszabálysértőnek azt, hogy az említett tiszteletdíjakat a nyugdíja megállapításánál nem számította be alperes. A perben és a felülvizsgálati kérelemben a jogi indokolást hiányolta. Ez az álláspont téves, az iratok tartalmával ellentétes: mind az elsőfokú, mind a másodfokú határozat egybehangzó jogi indokolást tartalmazott: a H. Kft.-nél 2001. december 1 előtt fizetett tiszteletdíjat a nyugdíjjárulék levonásának elmaradása, illetve az elévülési időre tekintettel az utólagos befizetés lehetetlenülése, míg a kamarai tiszteletdíjat a biztosítási kötelezettséget nem eredményező alacsony összege miatt nem lehetett figyelembe venni. Az így megjelölt indokokat érdemben sem a keresetlevelében, sem a perben jogszabálysértés miatt nem támadta a felperes, ennélfogva a felülvizsgálat tárgyát sem képezhette ez a kérdés (BH 1996/372.).
2. A Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontja szerint a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (különösen bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy minősül biztosítottnak, amennyiben e tevékenységből származó jövedelme a törvényben meghatározott összeget eléri.
Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény értelmében az igazságügyi szakértő a bíróság, ügyészség, a rendőrség és jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelése alapján, vagy természetes és jogi személy, illetve jogi személy nélküli gazdálkodó szervezet megbízása alapján végzi a szakértői tevékenységet [1. § (1) bekezdés, 13. § (1)-(3) bekezdés]. A törvény e rendelkezéseiből kitűnik, hogy a kirendelés és a megbízás alapján történő szakértői tevékenység elhatárolható egymástól.
Az igazságügyi szakértő kirendelésére a bíróság, hatóság bizonyítási eljárás során hozott határozata (végzése) alapján kerül sor, e bizonyítást elrendelő végzésben a szakértőt a bíróság, hatóság kötelezi az eljárásra, amely kötelezettség alól csak a törvényben meghatározott okból mentesülhet [13. § (2) és (4) bekezdés]. A díjazásról ugyancsak a kirendelő szerv rendelkezik, utólag.
Mindezeket értékelve nem jogszabálysértő az a jogszabályértelmezés, miszerint a hatósági kirendelés nem hoz létre a Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontja szerint minősülő, biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértés hiányában a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.III.10.378/2008.)