adozona.hu
BH+ 2009.11.514
BH+ 2009.11.514
Ha a munkavállaló a balesetet olyan munkavégzés közben szenvedte el, amelyre a munkáltató által eltűrt gyakorlatnak megfelelően kapott utasítást, a munkaviszonnyal való okozati összefüggést a munkáltató sikertelenül vitatta [Mt. 174. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesnek üzemi balesettel összefüggésben 3 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére irányuló keresetét elutasította.
A bíróság megállapította, hogy a felperes 2005. április 19-étől határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperesnél mezőgazdasági munkás munkakörben. Munkaköri feladatát képezte az általa bérelt földterület gondozása és az ügyvezető utasítása alapján eseti feladatok ellátása. A munkavégzés helyeként C., 0653/3. hrsz. ...
A bíróság megállapította, hogy a felperes 2005. április 19-étől határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperesnél mezőgazdasági munkás munkakörben. Munkaköri feladatát képezte az általa bérelt földterület gondozása és az ügyvezető utasítása alapján eseti feladatok ellátása. A munkavégzés helyeként C., 0653/3. hrsz. került megjelölésre.
A felperes 2005. október 27-én délután 14 óra 15-30 perc körüli időpontban balesetet szenvedett, amely miatt a sz.-i kórházban még aznap este szemműtétre került sor. A felperes a jobb szemgolyó zúzódását, a jobb szem perforáló szaruhártya sérülését szenvedte el, melynek szövődményeként másodlagos zöldhályog alakult ki. Esztétikailag a jobb szem körüli lágyrészek tónusának megváltozása következett be. A jobb szem látáscsökkenése az ehhez társult zöldhályog kialakulása következtében súlyos egészségromlás keletkezett a felperesnél, mely balesetből eredő 20%-os munkaképesség-csökkenést is eredményez.
A megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a felperes javára 2006. augusztus 1-jétől 2008. július 31-éig terjedő időszakra havi 5832 forint baleseti járadékot állapított meg a felperest 2005. október 27-én ért üzemi baleset miatt. A 2005. november 4-én felvett üzemi baleseti jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy a baleset mezőgazdasági területen, K. határában karbantartási munka végzése közben akként történt, hogy villáskulcs csapódott a felperes szemébe.
A felperes a baleset körülményeit ezzel egyezően adta elő a keresetében.
Az alperes a kereset elutasítását arra hivatkozva kérte, hogy a felperes Ausztriában, K.-ban az alperesi ügyvezető fiának, M. K.-nak segített a ház körül, raklapot szedett szét, amikor az egyik raklap a szemébe csapódott, a szemhéja felrepedt, vérezni kezdett. Majd beült az autójába, és a sz.-i kórházba hajtott. A felperes a házkörüli munkákat Ausztriában nem a munkaviszonyával összefüggésben, nem a munkáltató utasítására végezte. A felperes elmulasztotta az ügyvezetők értesítését a kiutazásról, a külföldi munkavégzésről, és a balesetről is csak 2005. november 4-én tájékoztatta a munkáltatót.
A munkaügyi bíróság a kereset jogalapjának elbírálásakor arra hivatkozott, hogy a felperes az Mt. 174. § (4) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségének bírói tájékoztatás ellenére nem tett eleget. Nem tudta bizonyítani, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be.
A munkaszerződés 6. pontja rögzíti, hogy a felperes az ügyvezető utasítása alapján köteles eseti feladatok ellátására is, mely több alkalommal Ausztriában történő gépszervizelési munkát jelentett, illetőleg előfordult, hogy a felperes M. K. építkezésénél, illetőleg ház körül segített. Nem nyert bizonyítást azonban, hogy a felperes munkáltatói utasítás alapján a baleset napján hol, milyen munkát végzett. Az elvégzett munka jellege és helyszíne annak ellenére sem állapítható meg, hogy a jelenléti ív 2005. október 27-én a felperes 7 órától 15 óra 15 percig terjedő munkavégzését tartalmazza, azzal a bejegyzéssel, hogy "baleset".
A munkabaleseti jegyzőkönyv felvétele, a megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság határozatában foglaltak és a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény önmagukban nem bizonyítják, hogy a baleset a felperes munkaviszonyával összefüggésben következett be.
M. K. az alperes kft. résztulajdonosa, de annak nem ügyvezetője, feladata az édesapja, F. K. tulajdonos és ügyvezető részére történő tolmácsolás. Nem nyert bizonyítást, hogy a munkáltató utasítást adott volna a felperesnek az ausztriai munkavégzésre, és a felperes állításait, miszerint a baleset napján M. K.-nak és S. E. ügyvezetőnek telefonált volna az orvosi vizsgálat eredményéről, a híváslista nem igazolta.
A felperes sem a nem vagyoni kártérítés jogalapja, sem összegszerűsége tekintetében a reá háruló bizonyítási tehernek nem tett eleget, ezért a keresetet a munkaügyi bíróság elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és 1 500 000 forint kártérítés, valamint ennek 2005. október 28-ától esedékes törvényes késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását pontosította azzal, hogy a kárigény alapját képező baleset 2005. október 27-én Ausztriában, K.-ban történt. A felperes az alperesi ügyvezető fiának, M. K.-nak segített a ház körül, raklapot szedett szét, amikor az egyik raklap a szemébe csapódott, és megsérült, majd a sz.-i kórházba hajtott, ahol orvosi ellátásban részesült.
A megyei bíróság a tényállást M. K. tanúvallomása és azon körülmény alapján állapította meg, hogy bár K. Ausztriában található, Sz.-től 46 km-re van, és egy itt bekövetkezett szemsérülés esetén célszerű a sz.-i kórházban ellátást kérni, míg a munkaszerződés szerinti munkavégzési helyen történt baleset esetén ezen helyszínhez lényegesen közelebb található c.-i vagy s.-i kórházban célszerű az orvosi ellátás igénybevétele.
A megyei bíróság az így kiegészített tényállás alapján arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy a felperes balesete és ebből eredő nem vagyoni kára a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett.
A baleseti jegyzőkönyv mint okirati bizonyíték szintén a baleset munkabaleset jellegét támasztja alá függetlenül attól, hogy a felperes személyes előadása alapján készült, mert a munkáltató a vizsgálatot nem folytatta le annak ellenére, hogy a megyei bíróság álláspontja szerint F. K. ügyvezető tudott a felperes balesetéről, hiszen M. K. tanúvallomásában előadta, hogy erről másnap az édesapját tájékoztatta. A híváslista is alátámasztja, hogy a baleset napján az esti órákban 21 másodperces beszélgetést folytatott a felperes M. K.-val.
F. K. ügyvezető tudott arról, hogy a felperes nemcsak a Magyarországon lévő mezőgazdasági területen végzett munkát, hanem Ausztriában a fiánál is. Ezt jóváhagyta azzal, hogy a magyarországi mezőgazdasági munkavégzésnek van elsőbbsége. A munkaszerződés is kifejezetten lehetővé tette, hogy eseti jelleggel a felperes más munkát is végezzen. Az alperesnél kialakult gyakorlat szerint a résztulajdonos, M. K. nemcsak tolmácsolt, hanem eseti jelleggel utasításokat adott, és nemcsak az édesapja jelenlétében. Ezért, amikor M. K-nál a felperes építési és házkörüli munkákat végzett, munkáltatói körből származó utasításra dolgozott.
Minderre tekintettel a másodfokú bíróság az MK 29. számú állásfoglalás figyelembevételével megállapította, hogy a bekövetkezett kár a munkaviszonnyal összefügg, mivel ennek értékelésénél nemcsak a betöltött munkakörnek, hanem annak is jelentősége van az adott helyzetben, hogy a munkavállalótól mennyiben volt elvárható a munkáltató érdekében a munkaköréhez szorosan nem tartozó tevékenység kifejtése.
A megyei bíróság megállapította, hogy az alperes az Mt. 174. § (2) bekezdésben foglaltak alapján a kárfelelősség alól magát nem tudta kimenteni.
Az Mt. 174. § (5) bekezdés alapján a munkáltató működési köréhez tartozónak kell tekinteni M. K. személyét, aki a munkáltató tevékenységében oly módon vett részt, hogy az ügyvezető utasításait tolmácsolta, és utasítást is adhatott. A felperes az ő utasítására végzett munkát a munkáltató által megjelölt helyszínen, így a kárt a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, ezért nem kell vizsgálni, hogy ezen ok elhárítható volt-e.
A felperes károsodását a szemének sérülését a szemébe belevágódott raklap okozta. A felperes szabálytalan munkavégzésére e konkrét munkavégzés során nincs adat, ezért az alperes arra hivatkozással sem mentesülhet a kárfelelősség alól, hogy a kárt kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta.
A megyei bíróság álláspontja szerint a baleset miatt a felperest ért hátrányt szakvélemény és egyéb csatolt orvosi iratok igazolják. Az orvosszakértői vélemény megállapította, hogy a felperest balesetből eredő állapota mindennapi életvitelében is akadályozza, mivel teljes éleslátást igénylő tevékenységet, munkát, sok emeléssel, hajolással járó tevékenységet, nehéz fizikai munkát végezni nem tud, ezek a számára nem javasoltak. A felperes részére kímélő életmód szükséges és indokolt. A maradandó fogyatékosság tekintetében javulás nem várható. Megfelelő szemészeti kezelésekkel állapotának szinten tartása lehetséges, de emellett is akár állapotrosszabbodás is bekövetkezhet. A felperesnél a baleset 20% munkaképesség-csökkenést okozott 42 éves korában. Szemsérülése a munkavállalási lehetőségét, életvitelét, szabadidő eltöltését, házi és házkörüli munka végzését korlátozzák, életminőségét rontották, lehetőségei beszűkültek, emellett az esztétikai elváltozás is hátrányt jelent. Minderre tekintettel a megyei bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. § alapján mérlegelve a baleset időpontjára vonatkoztatva 1 500 000 forintban állapotban állapította meg azt a kártérítési összeget, amely alkalmas a felperest ért hátrány csökkentésére, kompenzálására.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, és helytelen jogkövetkeztetést vont le, valamint a kártérítés összegét a felperes által nem is indítványozott bizonyítási eljárás nélkül, jogellenesen állapította meg. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a jelenléti ívet a felperes vezette, és azt, hogy a felperesnek a munkaidő beosztásánál "nagy szabadsága volt".
Iratellenesnek találta azon megállapítást, hogy M. K. utasítást adhatott a munkavállalóknak, holott csak az édesapja, az ügyvezető utasításait tolmácsolta. Következésképp helytelen azon megállapítás is, hogy M. K. személye a munkáltató működési köréhez tartozik. M. K. a balesethez vezető munkavégzésre a munkáltatótól függetlenül kérte meg külön járandóság fizetése mellett a felperest. A kártérítés összegszerűségére nézve bizonyítást nem folytatott le a másodfokú bíróság.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperes a perben nem bizonyította az Mt. 174. § (4) bekezdésében foglaltak ellenére, hogy a károkozás munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be.
A bekövetkezett baleset munkaviszonnyal való összefüggésének megállapítása körében a megyei bíróság a rendelkezésre álló adatok helyes mérlegelésével, arról számot adva, a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a Pp. 221. §-ban foglalt indokolási kötelezettségét is teljesítve vonta le jogkövetkeztetését, megjelölve a döntése alapjául szolgáló bizonyítékokat. A baleset körülményeit illetően M. K. tanúvallomása megdönti a 2005. november 4-én kivizsgálás nélkül felvett munkabaleseti jegyzőkönyv tartalmát.
Helytállóan állapította meg a megyei bíróság a jelenléti ív adatai, a munkaszerződésben foglalt munkaköri kötelezettség, M. K. tanú és S. E. ügyvezető nyilatkozata alapján, hogy a felperes a baleset napján nem volt szabadságon, munkaszerződésbeli munkaköri kötelezettséget teljesített ausztriai k.-beni munkája során, melyet a munkáltató által eltűrt gyakorlatnak megfelelően M. K. utasítására végzett.
Alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a jelenléti ív megyei bíróság általi helytelen értékelésére.
Az S. E. ügyvezető tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a felperes a szabadság bejelentése hiányában, munkaidőben végzett munkát a baleset idején Ausztriában és, hogy e munka Ausztriában házkörüli, építési munkát is jelenthetett, mely munkavégzés F. K. ügyvezető hozzájárulásával történt. Ezen munkavégzésre F. K. tudomásával M. K. adott utasítást.
Mindebből helytálló az a jogkövetkeztetés, hogy e munkavégzés a munkáltató részére történt.
Jogszerű a megyei bíróság azon megállapítása is, hogy a munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett balesetből eredő kárfelelősség alól az alperes az Mt. 174. § (2) bekezdésben foglaltak szerint kimenteni magát nem tudta, ezért köteles a felperesnél jelentkező nem vagyoni kárt az Mt. 177. § alapján megtéríteni.
Alaptalan a felülvizsgálati kérelem azon érvelése, hogy a megyei bíróság bizonyítás felvétele nélkül állapította meg a felperes nem vagyoni kárát és annak mértékét. A megyei bíróság a felperes személyes nyilatkozata, és az ezt alátámasztó rendelkezésre álló orvosi leletek és szakvélemények alapján állapította meg a felperest ért nem vagyoni károsodást, továbbá mérlegeléséről számot adva határozta meg az ennek kompenzálására szolgáló nem vagyoni kártérítés összegét.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.766/2008.)