adozona.hu
BH+ 2009.10.467
BH+ 2009.10.467
A segítő családtag a végzett munkája ellenértékét munkabér-igényként nem érvényesítheti, munkaviszony létesítése hiányában [Mt. 1. §, 141. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy 1996. augusztus 15-étől 2003. augusztus 31-éig segítő családtagként az alperes egyéni vállalkozó alkalmazásában állt, továbbá 2000. szeptember 24-től 2003. július 31-ig terjedő időre a mindenkori minimálbérnek megfelelő munkabér megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes 1996. augusztus 15-től 2003. augusztus 31-ig munkaviszonyban állt az al...
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes 1996. augusztus 15-től 2003. augusztus 31-ig munkaviszonyban állt az alperessel, és kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 1 160 000 forintot és annak 2001. szeptember 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamatát.
Az ítéleti tényállás szerint a peres felek házastársak voltak. Házasságukat a városi bíróság 2006. február 10-én kelt jogerős ítéletével felbontotta. Az alperes egyéni vállalkozóként élelmiszerboltot és büféket üzemeltetett. A felperes 1996. augusztus 15-től a Sz., K. lakótelep 14. szám alatti élelmiszer, vegyesüzletben, 1998. június 1-jétől a Sz., M. út 5. szám alatti telephelyen működő bevásárlóközpont területén elhelyezett lakókocsiban üzemeltetett büfében, majd 2001. február 12-től a Sz. G. Kft.-től bérelt büfében végzett munkát.
A munkaügyi bíróság arra alapította a felperes keresetének helyt adó ítéletét, hogy az alperes felhívás, és a Pp. 141. § (6) bekezdésében és a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltakra történő kioktatás ellenére nem nyilatkozott, a keresetre bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a peres felek a közöttük fennálló családi jogviszonyra tekintettel szabadon választhattak, hogy munkaviszonyt létesítenek, és az alperes a felperes, mint alkalmazott után fizeti a bér és közterheket, vagy csupán a biztosítási jogviszony létrehozása, illetve fenntartása érdekében segítő családtagként jelenti be. A jogerős ítélet kiemelte, hogy a felperes a keresetlevelében és írásban tett személyes nyilatkozataiban is arra hivatkozott, hogy segítő családtag volt, az alperes is csak arra tett ígéretet, hogy ekként jelenti be. A segítő családtag viszont nem munkajogi, hanem részben családjogi, részben társadalombiztosítási kategória. A segítő családtag a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § g) pontja értelmében az, aki az egyéni vállalkozó, vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának közeli hozzátartozójaként személyesen és díjazás ellenében, de nem munkaviszony keretében végez munkát a vállalkozásban. Ebből következően a felperes saját többszöri előadásán alapuló tényállás mellett a felek között munkaviszony fennállása nem volt megállapítható, és a munkabér megfizetésére irányuló kereset is alaptalan. A jogerős ítélet azért nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes a bíróság felhívása és a következményekre történt kioktatása ellenére teljes passzivitást mutatott, mert önmagában a kereseti állítások alapján megállapítható volt a felperesi követelés megalapozatlansága, így azt az elsőfokú bíróságnak az alperes nyilatkozatának kikényszerítése, illetve bevárása nélkül is el kellett volna utasítania.
A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozva a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Mt. 75/A. § (2) bekezdésében, az Mt. 76. § (2) bekezdésében és a jogviszonyok elhatárolásához segítséget nyújtó 7001/2005. (MK. 170.) FMM-PM együttes irányelvben foglaltakat. Fenntartotta segítő családtagi minőségére vonatkozó előadását kijelentve, hogy ezt a megnevezést jelzőként, és a Tbj. 4. § g) pontjában meghatározott fogalomként is használta. Ugyanakkor vitatta a jogerős ítélet álláspontját, mely szerint a segítő családtagi tevékenységre nem alkalmazhatók a munkaviszonyra vonatkozó szabályok. Érvelése szerint a jogviszony valamennyi ismérvét kell értékelni, és ezért kérte főállású munkaidőben történő foglalkoztatásának megállapítását, az Mt. 141. §-a alapján munkabér megfizetését. A tényleges munkavégzést a perben az alperes által sem vitatottan bizonyította. A vendéglátóegységekben a vendégeket szinte kizárólagosan ő szolgálta ki eladóként, alperes naponta elszámoltatta a bevétellel, a megtakarítást azonban a saját nevére megnyitott bankszámlán kezelte. A felülvizsgálati kérelem megismételte azt a perbeli előadást, mely szerint az alperes egyéni vállalkozásának beindítása, illetve segítő családtagi közreműködése megkezdése előtt abban állapodtak meg az alperessel, hogy a biztosítotti jogviszonya fenntartása érdekében a társadalombiztosításnál segítő családtagként jelenti be. A felperes továbbá súlyos eljárásjogi jogszabálysértést azért panaszolt, mert a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Pp. 141. § (6) bekezdésében, illetve Pp. 235. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat, és az alperes fellebbezésében tett állításait bizonyíték nélkül fogadta el tényként, illetve álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve nem döntött valamennyi kereseti kérelemről.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet a felperes előadását és a csatolt iratok tartalmát értékelve jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a peres felek munkaviszonyt nem létesítettek, ezért a munkabér megfizetésére irányuló kereseti kérelem megalapozatlan.
Adott esetben a felperes maga sem hivatkozott arra, hogy munkaviszonyt létesített, pontosított kereseti kérelme és a felülvizsgálati kérelme szerint annak megállapítását kérte, hogy az alperes alkalmazásában állt "főállásban, teljes munkaidőben, mint segítő családtag, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében". Miután a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony nem tartozik a Munka Törvénykönyve hatálya alá, a felperesnek a Munka Törvénykönyve rendelkezéseire alapított követelése elutasításáról döntő jogerős ítélet nem jogsértő.
A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a peres felek mivel házastársak voltak, választhattak, hogy a felperes munkavégzésére munkaszerződést kötnek és az alperes munkaviszony alapján megfizeti a bér és közterheket, vagy a biztosítási jogviszony létrehozása, illetve fenntartása érdekében alperes segítő családtagként jelenti be. A felperes valamennyi személyes nyilatkozata az volt, hogy az alperes vállalkozásában, mint segítő családtag dolgozott, a befolyt összegből éltek, a foglalkoztatás kezdetétől abban állapodtak meg, hogy az alperes segítő családtagként jelenti be, és a csatolt iratok is ezt támasztják alá. Ezért a felperesi munkavégzés ismérvei alapján sem volt törvényes lehetőség munkaviszony megállapítására, mert a "segítő családtag" a Tbj. 4. § g) pontja értelmében nem munkaviszony keretében végez munkát.
A felülvizsgálati kérelem az eljárásjogi szabályok megsértését is alaptalanul panaszolta. A Pp. 141. § (6) bekezdésének alkalmazása ugyanis nem eredményezheti automatikusan a mulasztó féllel szemben álló kérelme szerinti döntést, amennyiben arra a feltárt tényállásból nem lehet jogszerű következtetést levonni. Miután adott esetben a felperes által érvényesíteni kívánt jogot nem alapozzák meg az általa előadottak és a csatolt iratok tartalma sem, ezért helyesen utalt a jogerős ítélet arra, hogy az alperes érdemi nyilatkozata hiányában is a kereset elutasításának volt helye. A másodfokú bíróság megállapíthatóan nem az alperes fellebbezésében foglaltakat, hanem az alperes fellebbezését elbírálva a felperes elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait - tehát nem új tényt vagy bizonyítékot - értékelte a döntése meghozatalakor, ezért az eljárása nem ütközött a Pp. 235. § (1) bekezdésébe. A felülvizsgálati kérelem kellő alap nélkül hivatkozott a Pp. 213. § (1) bekezdésének megsértésére is, mert a jogerős ítélet indokolásából kitűnően a kereset elutasítására vonatkozó döntés kiterjedt a felperes perben érvényesített valamennyi kereseti kérelmére.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.701/2007.)