adozona.hu
BH 2009.10.306
BH 2009.10.306
A munkakörbe tartozó feladatokon kívül jelentékeny mértékben más munkaköri feladatok huzamos időn keresztül a munkavállaló szóbeli beleegyezésével történő végeztetése nem minősül átirányításnak, a rendes felmondás indokát a kettős munkakör alapján kell elbírálni [Mt. 89. §, 83/A. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2005. május 12-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér és kamatai, továbbá négyhavi átlagkereset és perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 2000. június 21-étől állt munkaviszonyban az alperessel treasurer munkakörben. A treasury osztályon két munkavállaló dol...
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 2000. június 21-étől állt munkaviszonyban az alperessel treasurer munkakörben. A treasury osztályon két munkavállaló dolgozott, de 2002 augusztusától a felperes egyedül végezte az osztály feladatait, majd ezen tevékenység csökkenése miatt 2004-ben felkérték, hogy a kontrolling osztály munkájában is vegyen részt. 2004 őszén D. K. pénzügyi igazgató tartós távolléte miatt a feladatokat át kellett szervezni, így a felperes látta el a napi és heti kontrolling feladatokat a kontrolling asszisztenssel, de a személyi hitelezésben is besegített egy-egy alkalommal.
Az alperes a 2005. május 12-én kelt felmondást a felperes által betöltött treasurer munkakörhöz tartozó feladatoknak - a tulajdonos általi ellátása miatti - megszűnésével és azzal indokolta, hogy a felperes fennmaradó további "csekély mennyiségű feladatát" az alperes más munkavállalója veszi át.
A munkaügyi bíróság amiatt minősítette jogellenesnek a rendes felmondást, mert annak indokolása nem terjedt ki a felperes által ellátott valamennyi feladatra, így a kontrolling tevékenység tekintetében nem volt megállapítható, hogy a felperes ezen munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. Az alperest erre tekintettel jogellenes rendes felmondás miatt marasztalta az Mt. 100. §-a alapján.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság annyiban pontosította az elsőfokú ítéleti tényállást, hogy a peres felek a felperes munkaszerződés szerinti munkakörét sem írásban, sem szóban nem módosították, ezért a másodfokú bíróság szerint az eredeti munkaszerződésben megállapított treasurer munkakör alapján kellett vizsgálni a rendes felmondást. Álláspontja szerint a felperest terhelte a bizonyítás a munkaköre módosítását illetően. Önmagában a munkaszerződésben meghatározott feladatokat meghaladóan más munkakörhöz tartozó tevékenység ellátása nem jelentette a munkaszerződés módosítását. Az Mt. 83/A. § (1) bekezdése alapján nem minősül munkaszerződés módosításnak a más munkaköri feladatokra történő átirányítás akkor sem, ha a várható időtartam közlése elmaradt, és a 44 munkanapos határidő nem került betartásra.
A másodfokú bíróság szerint a munkaszerződés előbbiek szerinti módosítása hiányában a felperes eredeti munkakörébe tartozó feladatok túlnyomó részének megszűnésével indokolt rendes felmondás jogszerű volt.
A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben jogszabálysértésként az Mt. 89. § (2) bekezdése, a Pp. 3. § (3) bekezdése és a Ptk. 4. § (4) bekezdése megsértésére hivatkozott. Érvelése szerint a kontrolling feladatoknak az alperes utasítására folyamatosan történt ellátásával a munkaszerződése módosult, e feladatokat a munkaideje 20-40%-ában végezte 8-12 hónapon keresztül. Megalapozatlannak tartotta a bizonyítási teherrel kapcsolatos jogerős ítéleti álláspontot, mivel az Mt. 89. § (2) bekezdése az indok bizonyítását a munkáltatóra telepíti. Egyébként pedig - a másodfokú ítéletben írtakkal szemben - a munkaügyi bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti bizonyítási teherről mindenre kiterjedően nem oktatta ki, a kioktatás a helyettesítő munkakörre vonatkozott.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a munkakör módosítás tekintetében a bizonyítás a felperest terhelte, a "vegyes munkakör" kialakítására vonatkozó felperesi állítás "nyilvánvalóan légből kapott". A perben az átszervezés ténye bebizonyosodott, a felperes munkaszerződés szerinti munkaköre megszűnt, a kontrolling feladatokat csupán ideiglenesen, átirányítással látta el.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperest terhelte a bizonyítás az írásbeli munkaszerződésben meghatározott munkakörtől eltérő kontrolling feladatok ellátásával összefüggésben hivatkozott munkaszerződés-módosítás tekintetében [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Téves azonban a jogerős ítélet megállapítása arról, hogy a perbeli esetben önmagában a más munkakörhöz tartozó feladatok ellátásával nem munkakör módosítás, hanem ehelyett az Mt. 83/A. § (1) bekezdésében szabályozott átirányítás valósult meg, még akkor is, ha az alperes az erre vonatkozó szabályokat nem tartotta be.
A másodfokú bíróság a tényállás pontosításaként fejtette ki, hogy a peres felek a felperes munkaszerződés szerinti munkakörét sem írásban, sem szóban nem módosították. Az erre vonatkozó megállapítás azonban téves, mivel ez már a jogi következtetés körébe tartozik, ekként viszont az Mt. 82. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 76. § (2) bekezdésével ellentétes. A másodfokú bíróság ugyanis - ítélete indokolásából kitűnően - elfogadta az elsőfokú bíróság ténymegállapítását arról, hogy a felperest 2004. évben kérték fel a kontrolling osztály tevékenységében való rendszeres részvételre, 2004 őszétől már a kontrolling asszisztenssel együtt végezte ezeket a feladatokat, amelyek napi, heti és havi rendszerességgel jelentkeztek. Ebből a tényállásból az elsőfokú bíróság vont le jogszerű következtetést arra, hogy a kontrolling feladatok huzamos időn keresztül átlagosan heti 8-16 órában történő, a felek szóbeli megállapodásán alapuló ellátásával a felperes munkaköre módosult. Mindezt nem érinti, hogy az alperes a perben az Mt. 83/A. § (1) bekezdése szerinti átirányításra hivatkozott.
A munkakörbe tartozó feladatokon kívül jelentékeny mértékben más munkaköri feladatok huzamos időn keresztül a munkavállaló szóbeli beleegyezésével történő elláttatása nem azonosítható a munkáltató egyoldalú utasításán alapuló és ideiglenes jellegű átirányítással. Ha a munkavállaló 30 napot meghaladóan végez a saját munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat, a munkáltatót terheli a bizonyítás, hogy ez nem szóbeli - a munkavállaló által vitássá nem tett - munkaszerződés módosítás volt [Mt. 76. § (2) bekezdés], hanem ideiglenes jellegű átirányítás, illetve helyettesítés (Mt. 83/A. §).
A perben az alperes ezt nem bizonyította, önmagában a jogi minősítésre hivatkozás nem elegendő. Ezért a perbeli esetben az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban, hogy a 2005. május 12-én kelt rendes felmondás indokát a bizonyított kettős munkakörre tekintettel kellett elbírálni. Erre vonatkozóan a bizonyítás az alperest terhelte [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Az alperes a rendes felmondás indokolásában a felperes előbbiek szerinti munkaköréből a treasury tevékenység túlnyomó részének megszűnésére hivatkozott e feladatok tulajdonos általi ellátása miatt. A felperes által végzett, a munkakörébe tartozó nem csekély mértékű kontrolling feladatokra a rendes felmondás nem tért ki, ezért a felmondásban közöltekből nem volt megállapítható, hogy az alperesnél miért nem volt szükség a felperes kettős munkakörben végzett munkájára. A felperessel közölt rendes felmondás eszerint nem volt okszerű, ezért a munkaügyi bíróság az alperes által megadott átlagkereset figyelembevételével helytállóan marasztalta a jogellenes rendes felmondás miatt az alperest. Az összegszerűség körében a felülvizsgálati eljárásban a felek között már nem volt vita.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett igénynek megfelelően a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.001/2007.)