adozona.hu
BH 2009.10.304
BH 2009.10.304
A létszámcsökkentés keretében kötelezettségszegéseket elkövető munkavállaló kiválasztása a munkáltató mérlegelési körébe tartozó döntésként nem ellentétes a rendeltetésszerűség követelményével [Mt. 4. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes 2006. január 12-én létszámcsökkentésre hivatkozással megszüntette, a felmentés jogellenessége jogkövetkezményei iránti felperesi keresetet a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felmentés indoka megfelelt a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjában előírtaknak, a létszámcsökkentést a miniszter rendelte el, az alperesre irányadó érintett egy főre vonatkozó létszámot a meg...
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felmentés indoka megfelelt a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjában előírtaknak, a létszámcsökkentést a miniszter rendelte el, az alperesre irányadó érintett egy főre vonatkozó létszámot a megyei hivatal vezetője határozta meg.
A munkaügyi bíróság nem találta megállapíthatónak a felmentéssel összefüggésben hivatkozott rendeltetésellenes joggyakorlást sem. Nem találta bizonyítottnak, hogy a magántevékenységre vonatkozó munkáltatói engedély visszavonása csak a felperest érintette volna, továbbá a korábbi alperesi írásbeli figyelmeztetésre és a megrovás fegyelmi büntetésre, mint a rendeltetésellenességet megalapozó körülményre hivatkozást sem tartotta elfogadhatónak. Megállapítása szerint a felperes csak állította, de nem bizonyította az osztályvezetővel való konfliktusát, a hivatali dolgozók "feketén" dolgozásának eltűrését, az alacsonyabb bérbeállása pedig a változó teljesítményével állt összefüggésben.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó ítélet hozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részben tévesen állapította meg, és abból helytelen jogi következtetést vont le. Sérelmezte a rendeltetésellenes joggyakorlásra és az esélyegyenlőség megsértésére vonatkozó keresete elutasítását, az általa ajánlott bizonyítás mellőzését. Több bizonyíték esetén lehetőség nyílt volna azok összességében és megfelelő súllyal való értékelésére. Törvénysértőnek tartotta a másodfokú bíróság álláspontját, amely egyetértett a fia tanúkénti meghallgatása mellőzésére vonatkozó elsőfokú ítéleti okfejtéssel, miszerint a tanú a rokoni viszonyra tekintettel nem elfogulatlan.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felperes további észrevételében cáfolta, hogy az alperes megtiltotta a vállalkozási, megbízási szerződéskötést, és előadta, hogy a peres eljárás depressziós megbetegedését idézte elő.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem nem vitatta, hogy a felmentésnek a felsőbb szerv döntése alapján elrendelt létszámcsökkentésre vonatkozó indoka valós és okszerű volt, és megfelelt a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az első- és a másodfokú bíróság érdemi döntésével abban, hogy a felperest fegyelmező korábbi alperesi intézkedések miatt nem állapítható meg a felmentés rendeltetésellenessége. Egyfelől a 2002-ben kiadott írásbeli figyelmeztetés elévülés miatt [a Ktv. 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján alkalmazandó Mt. 11. § (1) bekezdés] nem volt vitatható, a 2004. decemberében hozott fegyelmi határozat ellen pedig 30 napon belül élhetett volna a felperes keresettel. Másfelől a létszámcsökkentés keretében az előbbiek szerint nem vitatott kötelezettségszegéseket elkövető felperes kiválasztása a munkáltató mérlegelési körébe tartozó döntésként nem ellentétes a rendeltetésszerűség követelményével [Mt. 4. § (1) bekezdés]. Nem minősül önmagában továbbá rendeltetésellenes joggyakorlásnak a jogviszonyt megszüntető munkáltatói intézkedés amiatt sem, ha annak a munkavállalónak (köztisztviselőnek) szüntetik meg a jogviszonyát, akinek a korábbi kötelezettségszegéseivel összefüggésben konfliktusa keletkezett a felettesével. Az adott esetben egyébként a felperes ilyen konkrét konfliktus fennállását nem is tudta bizonyítani [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A Cs. J. tanúkénti meghallgatása mellőzésére vonatkozó jogerős ítéleti érveléssel a Legfelsőbb Bíróság egyetért, mivel ezen tanú meghallgatása a 2002-es írásbeli figyelmeztetéssel érintett ún. Zs. ügyre vonatkozott, amelynek - az előbb kifejtettek szerint - jelen felmentés jogszerűsége tekintetében nem volt jelentősége. A felperes fiának tanúkénti meghallgatása mellőzésére úgyszintén szükségtelensége miatt került sor, a másodfokú bíróság csak másodlagosan utalt más tanúnyilatkozatokkal egybevetve a felperes fiának tanúnyilatkozata tekintetében a rokoni viszonyra, ami önmagában a bizonyítékok értékelését nem teszi jogsértővé [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
A jelen per tárgyát az alperesi felmentés jogszerűsége, és nem pedig a felperes "bérbeállása" képezte, ennek ellenére a felperes ezzel kapcsolatos kifogásait, a felperes által korábban nem vitatott teljesítményértékeléseket az elsőfokú bíróság vizsgálta, és a "változó" teljesítmények alapján megalapozottnak ítélte a 100% alatti illetménybeállást. Ezen ténymegállapításokat a felülvizsgálati kérelem nem vitatta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.829/2007.)