adozona.hu
BH 2009.10.309
BH 2009.10.309
A tulajdonszerzéssel összefüggő illetékfizetési kötelezettség minden esetben tulajdonszerzésenként keletkezik (1990. évi XCIII. tv. 21. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdonát képezte 1/1 tulajdoni hányadban a 14729/2/B/236 hrsz.-ú, B. u. 92. II. ép. IV/62. szám alatti társasházi lakás (a továbbiakban: lakás), illetve a felperes, Sz. V. és dr. F.-né dr. Z. K. tulajdonát képezte 1/3-1/3-1/3 tulajdoni hányadban a 20598/4 hrsz.-ú, K. 5. szám alatti lakóház (a továbbiakban: lakóház).
A felperes a 2005. december 15. napján kelt adásvétellel vegyes csereszerződésben Sz. V.-tól (a továbbiakban: Eladó) megvásárolta a tulajdonát képezett 1/3-ad tulajd...
BH 2009.10.309 A tulajdonszerzéssel összefüggő illetékfizetési kötelezettség minden esetben tulajdonszerzésenként keletkezik (1990. évi XCIII. tv. 21. §).
A felperes tulajdonát képezte 1/1 tulajdoni hányadban a 14729/2/B/236 hrsz.-ú, B. u. 92. II. ép. IV/62. szám alatti társasházi lakás (a továbbiakban: lakás), illetve a felperes, Sz. V. és dr. F.-né dr. Z. K. tulajdonát képezte 1/3-1/3-1/3 tulajdoni hányadban a 20598/4 hrsz.-ú, K. 5. szám alatti lakóház (a továbbiakban: lakóház).A felperes a 2005. december 15. napján kelt adásvétellel vegyes csereszerződésben Sz. V.-tól (a továbbiakban: Eladó) megvásárolta a tulajdonát képezett 1/3-ad tulajdoni hányadot 11 670 000 Ft vételár ellenében. E szerződésben a felperes és dr. F.-né dr. Z. K. (a továbbiakban: Cserepartner) elcserélte a felperes tulajdonát képezett lakást a Cserepartnernek a lakóházban fennállott 1/3-ad tulajdonrészével akként, hogy a szerződő felek a felperes tulajdonában volt lakás értékét 15 700 000 Ft-ban, a Cserepartner 1/3-ad lakóházrészének az értékét 11 670 000 Ft-ban határozták meg, és a különbözetként jelentkező 4 030 000 Ft-ot a Cserepartner értékkülönbözetként a felperesnek megfizette.
A Fővárosi Illetékhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. június 15. napján kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére az Eladóval megkötött adásvételi szerződés után, 11 670 000 Ft forgalmi érték alapulvételével, 2%-os illetve 6%-os illetékkulcs alkalmazásával 662 868 Ft vagyonszerzési, 1500 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket szabott ki, és külön fizetési meghagyásokban rendelkezett a felperes, illetve a Cserepartner terhére a közöttük létrejött csereszerződés utáni vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettségről.
A felperes a 2006. augusztus 1-jén kelt beadványában az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. §-ának (5) bekezdése alkalmazásával az úgynevezett "cserétpótló vétel" kedvezményének az alkalmazását, és az illeték 351 732 Ft-ra való leszállítását kérte.
Az alperes a 2007. április 24. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes egy szerződésben két jogügyletet kötött: egy adásvételt és egy cserét, ebből következően az elsőfokú hatóság a két jogügylet alapján fizetendő illetéket jogszerűen szabta ki két fizetési meghagyásban.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és az illeték összegének 351 732 Ft-ra való csökkentését kérte. Álláspontja szerint a lakóház 2/3 tulajdoni hányadának megszerzése - függetlenül attól, hogy az két külön személytől történt - egy jogügyletnek minősült, mivel egyetlen ingatlan volt a szerzés tárgya. Az adásvétellel vegyes csereszerződés valóságos tartalma szerint tehát a lakását 15 700 000 Ft-ért értékesítette, a befolyt 15 700 000 Ft vételárat kiegészítette további 7 640 000 Ft-tal, és így összesen 23 340 000 Ft-ért megvásárolta a lakóház 2/3-ad részét. Illetékkiszabás szempontjából tehát 15 700 000 Ft-ért 1/1 tulajdoni hányadú ingatlant értékesített, és 23 340 000 Ft-ért 2/3-ad ingatlanrészt vásárolt, vagyis egyetlen értékesítés állt szemben egyetlen értékesítéssel.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy az egy időben és egy vevő által, két tulajdonostól és eltérő jogcímen való tulajdoni hányad szerzések egyetlen szerzésnek minősülnek-e, avagy sem.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli szerződés tartalmilag két külön szerződés egy időben történt realizálása volt, a felperes egy adásvételi szerződést és egy adásvétellel vegyes csereszerződést kötött. A felperes szándéka ugyanazon ingatlan 2/3-ad részének egyidejű megszerzésére irányult, azonban az Eladó és a Cserepartner különböző személye, a felperes és a vele szerződő felek közötti elszámolás módjának nem azonos volta, továbbá az alkalmazandó illeték jogszabályok miatt a felperes ügylete két jogügyletnek minősült.
Az Itv. - függetlenül attól, hogy a Ptk. 378. §-a alapján civiljogi értelemben a csere adásvétel - külön szabályozást tartalmaz az adásvételre és külön a cserére. Ebből következően az illetékhatóság helytállóan minősítette külön - külön ügyleteknek az adásvételt és a cserét, és helyesen nem alkalmazta az Itv. 25. §-ának (1) bekezdését, a cserét pótló vételt, mivel az csak adásvételre alkalmazható, cserére nem.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 378. §-ában, az Itv. 21. §-23. §-aiban és 102. §-ának (1) bekezdés f) pontjában foglaltakat. A felperes fenntartotta és megismételte a kereseti kérelmében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felek által nem vitatottan a felperes az Eladóval adásvételi, a Cserepartnerrel adásvétellel vegyes csereszerződést (a továbbiakban: csereszerződés) kötött. Az adásvétel dolog tulajdonjogának pénz ellenében történő átruházása. Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni [Ptk. 365. § (1) bekezdés]. A csereszerződésben a szerződő felek dolgok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget (Ptk. 378. §). A csereszerződést az adásvételi szerződéstől az különbözteti meg, hogy a tulajdonjog átruházásáért ellenszolgáltatásként a vevő nem vételárat fizet, hanem viszont tulajdonjog átruházását vállalja.
A Ptk.-ban szabályozott adásvételhez és cseréhez az Itv. illetékfizetési kötelezettséget rendel, az Itv. 1. §-a alapján visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az illetékfizetési kötelezettség tehát (ahogyan öröklés, ajándékozás esetén is) a vagyon szerzéséhez kapcsolódik, a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése [Itv. 18. § (1) bekezdés].
A tulajdonjog megszerzése a dologra vonatkozó tulajdoni jogviszony létrejöttét jelenti, a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése alapján átruházással - ha a törvény kivételt nem tesz - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. A Ptk. és az Itv. idézett jogszabályhelyeinek együttes értelmezésével a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mivel a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség tulajdonszerzés esetén keletkező törvényi kötelezettség, minden egyes tulajdonszerzéshez külön-külön kapcsolódik az illetékfizetési kötelezettség. A 17/1999. (VI. 11.) AB határozat az Alkotmánybíróság azonos megállapítását tartalmazza: "a tulajdonszerzéssel összefüggő illetékfizetési kötelezettség minden esetben tulajdonszerzésenként keletkezik". Helytállóan döntött tehát az elsőfokú bíróság akként, hogy a perbeli ügyben két jogügyletet kellett értékelni, amelyre nem volt kihatása annak, hogy a felperes szerzései azonos ingatlanra vonatkoztak.
A lakástulajdon visszterhes vagyonátruházási illetékének mértékét az Itv. 21. §-a szabályozza, amely tartalmaz rendelkezést a felperes által megkötött adásvételre, illetve az adásvétellel vegyes cserére is.
Az Itv. felperes által alkalmazni kért 21. §-ának (5) bekezdése szerint lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. Ha a magánszemély vevő egy éven belül több lakástulajdont vásárol, illetve értékesít, akkor az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakásvásárlással szemben a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő - a fizetésre kötelezett számára kedvezőbb illetékalapot eredményező - egyetlen értékesítést lehet figyelembe venni. Amennyiben a magánszemély vevő a további lakásvásárlásaival szemben az előbbi feltételeknek megfelelő, további lakásértékesítést nem tud igazolni, e lakásszerzések illetékkötelezettsége az általános szabályok [21. § (1)-(2) bek.] szerint alakul. E jogszabályhely a felperes kettő vagyonszerzésére azért nem alkalmazható, mert a cserén alapuló vagyonszerzés utáni illetékfizetést az Itv. lakástulajdonok egymás közötti cseréjeként külön szabályozza, továbbá a felperes nem adott el, csak vásárolt lakóingatlant, így nem volt a lakásvásárlással szemben beszámítható értékesítés.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.037/2008.)