adozona.hu
BH+ 2009.9.423
BH+ 2009.9.423
A munkaszerződés alapján biztosított korlátlan gépkocsi használati jog, ingyenes telefonhasználat és fitness belépő tartalma szerint egyéb juttatásnak minősül, amelyet a munkáltató a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén, a jogellenesség jogkövetkezményeként teljes összegben köteles megtéríteni. Az üzemanyag költségtérítés és a részvényvásárlás meghiúsulása miatt támasztott elmaradt jövedelem iránti igény kárként érvényesíthető [Mt. 100. § (6) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2002. december 2-án kelt rendkívüli felmondással azonnali hatállyal megszüntette a felperes dealer munkakörben 1999. november 8-tól fennálló munkaviszonyát. A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a jogellenesség Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A munkaügyi bíróság részítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felm...
BH+ 2009.9.423 A munkaszerződés alapján biztosított korlátlan gépkocsi használati jog, ingyenes telefonhasználat és fitness belépő tartalma szerint egyéb juttatásnak minősül, amelyet a munkáltató a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén, a jogellenesség jogkövetkezményeként teljes összegben köteles megtéríteni. Az üzemanyag költségtérítés és a részvényvásárlás meghiúsulása miatt támasztott elmaradt jövedelem iránti igény kárként érvényesíthető [Mt. 100. § (6) bekezdés].
Az alperes 2002. december 2-án kelt rendkívüli felmondással azonnali hatállyal megszüntette a felperes dealer munkakörben 1999. november 8-tól fennálló munkaviszonyát. A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a jogellenesség Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A munkaügyi bíróság részítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, valamint háromhavi átlagkereset megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú részítéletet a fellebbezett részében részben megváltoztatta és az alperest az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján hat havi átlagkereset megfizetésére kötelezte.A munkaügyi bíróság a felperesnek az Mt. 100. § (6) bekezdése alapján - az elmaradt munkabért meghaladóan - előterjesztett elmaradt egyéb járandóságai, valamint kártérítési igénye tárgyában folytatta az eljárást. A felperes e körben 2002. december 2-től 2003. március 17-éig terjedő időre gépkocsi használati jog pénzbeli ellenértékeként havi 285.000 forint, 2002. december 2-től a munkaviszony megszűnésének a másodfokú bíróság által jogerősen megállapított időpontjáig (2004. december 14.) havi 40 000 forint benzin költségtérítés, havi 20 000 forint munkáltató által biztosított mobiltelefon használat és havi 10 500 forint fitness bérlet ellenértéke, valamint az alperes jogellenes intézkedésével okozati összefüggésben meghiúsult részvényvásárlás miatt 1 223 085 forint elmaradt jövedelem megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek gépkocsi használati jog ellenértékeként 703 125 forintot és ezen összegnek 2003. február 10-től a kifizetés napjáig járó évi 11 százalékos késedelmi kamatát, benzin költségtérítés címén 960.000 forintot, telefon költségtérítés címén 480 000 forintot, egyéb járandóság címén 252 000 forintot és ezen összegeknek 2003. december 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 11 százalékos késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes munkaviszonya fennállása alatt jogosult volt az alperes által részére biztosított VW Golf típusú személygépkocsi korlátlan, a munkaidőt is meghaladó személyi használatára, és a használattal felmerült benzinköltség megtérítésére, melynek átlagos havi összege 40 000 forint volt. Az alperes a rendkívüli felmondás közlésekor a felperest elszámoltatta és ennek keretében kötelezte a gépkocsi átadására is. A felperes jogosult volt továbbá havi 40 000 forint összeghatárig ingyenes céges, valamint magáncélú mobiltelefon használatra, és ingyenes belépésre fitness klubba. A felperes az alperes munkavállalójaként az alperes által biztosított részvényvásárlási program keretében 2001. július 2-án 3297 darab V. részvény 1575 angol fonton való megvételére, 2002. július 1-jén pedig 6916 darab részvény 0.9 angol fonton való megvételére jogosultságot szerzett. A szabályzat szerint a jog gyakorlására csak 2005. július 1-jétől nyílt lehetőség, és kizárólag abban az esetben, ha a munkavállaló munkaviszonya még ezen a napon fennáll.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint miután az alperes a 2002. december 2-án kelt rendkívüli felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, a felperes az alperes jogellenes intézkedése következtében esett el a munkavégzéshez, illetve a munkaviszony fennállásához kapcsolódó többletjuttatásoktól, így az elmaradt járandóság és felmerült kár körében jogszerűen tarthatott igényt a gépkocsi-használat ellenértéke, a benzinköltség, a telefonköltség, valamint a fitness bérlet értéke megtérítésére. A munkaügyi bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes a céges autót korlátlanul magáncélra is használta. Irrelevánsnak tekintette ugyanakkor, hogy a felperes rendelkezett-e saját gépjárművel, ezért nem fogadta el az alperes érvelését, mely szerint a felperes csak azt az összeget követelhetné, amely a megjelölt időszakban amortizációs értékcsökkenésként a saját járművében keletkezhetett. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a gépkocsi használati jog ellenértékeként a felperes által megjelölt havi összeg eltúlzott, ezért a felperest megillető összeget a S. A. Kft.-nél a perbelivel azonos kategóriájú gépjármű havi bruttó bérleti díja összegében (156 250 forint) határozta meg, a keresettel érvényesített 4.5 hónapos időszakra. A munkaügyi bíróság a 2001. decembertől 2002. decemberig terjedő kimutatást értékelve alaposnak találta a felperes előadását arra nézve, hogy átlagban havi 40 000 forint magáncélú benzinköltsége merült fel. Nem fogadta el az alperes által előterjesztett azon bizonyítékot, mely szerint a felperes átlagos havi magáncélú telefonköltsége az általa megjelölt havi 20 000 forinttal ellentétben átlagban csak 9800 forint. E körben osztotta a munkaügyi bíróság a felperes azon érvelését, miszerint az alperes kimutatása azért nem felel meg a valóságnak, mert - az alperes által sem vitatottan - a hálózaton belüli, valamint a GPRS rendszerrel történő hívásokat nem számlázták, illetve az alperes által csatolt számlák előfizetési díjat sem tartalmaznak. Mindezeket értékelve a munkaügyi bíróság a felperes havi 20 000 forint megtérítése iránti igényét reálisnak találta. A fitness bérlet ellenértéke iránti kereseti kérelem körében a munkaügyi bíróság kiemelte, hogy az ingyenes fitness belépő a munkáltató által biztosított olyan természetbeni, illetve szociális juttatás volt, melytől a felperes a jogellenes rendkívüli felmondás következtében szintén elesett, ezért az alperes köteles megtéríteni.
A felperes részvényopcióval összefüggő kereseti kérelmét illetően a munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában kifejtette, hogy az valós, miszerint a felperes a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt a megszerzett jogosultságát nem tudta gyakorolni. Egymagában azonban ez a körülmény nem alapozza meg a felperes igényét, mert a joggyakorlására a munkaviszony megszűnésének a jogellenesség jogkövetkezményeként meghatározott időpontját (2004. december 14.) követően csak olyan időpontban nyílt lehetőség (2005. július 1-jén), amikor a részvényopció gyakorlásának a munkaviszony fennállására vonatkozó feltétele hiányzott. A jogellenesség jogkövetkezményeit illetően pedig a felperesnek választási lehetősége volt abban, hogy eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatását vagy átalánytérítést kér, a felperes azonban az utóbbit kérte annak ellenére, hogy a keresetének előterjesztésekor nyilvánvalóan tudott arról, hogy a részvényopció milyen feltételek mellett gyakorolható.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezést terjesztett elő.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek gépkocsi használati jog ellenértékeként 351 562 forintot, benzin költségtérítés címén 673 248 forintot, telefon költségtérítés címén 117 600 forintot. Ezt meghaladóan a felperes ezen címeken előterjesztett keresetét elutasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában arra mutatott rá, hogy a felperes a rendkívüli felmondást követő időszakra nem igazolta, hogy akár saját személygépkocsiját használta, akár más gépkocsit bérelt volna, vagy taxit vett volna igénybe, illetve mobiltelefont vásárolt volna. Ennek hiányában a jogerős ítéletben foglaltak szerint abból kell kiindulni, hogy a felperest milyen kár érte, ezért a másodfokú bíróság a telefon költségtérítés és a benzinköltség tekintetében a felperes által igénybe vett és az alperestől dokumentáltan megkapott összeget fogadta el, mintegy általános kártérítésnek tekintve azt. A telefon költségtérítés tekintetében az alperes által 2002. januártól 2003. januárig csatolt számlák alapján a felperes havi hívásdíjának átlagos mértéke 9800 forint volt, ami a magán és a munkahelyi használatot is magába foglalta. A benzinköltség tekintetében a 2001. december és 2002. december 31. között becsatolt tankolási számlák alapján a felperes havi 56 105 forintot tankolt átlagban, ez az összeg magában foglalta a munkahelyi célú használat kapcsán felmerült költségeket is. Az alperes a felperes részére gépkocsit, valamint a mobiltelefont elsődlegesen munkahelyi használatra biztosította, és csak másodlagosan személyi használatra. Miután azonban a felperes a rendkívüli felmondást követően munkavégzésre nem volt kötelezve, a jogerős ítélet szerint csak a személyi használathoz kapcsolódó kárainak megtérítését kérheti az alperestől. A másodfokú bíróság ezért az alperes által igazolt és a felperes által elfogadott használati érték 50 százaléka alapján állapította meg a felperes jogosultságát a gépkocsi használati jog ellenértéke (4.5 hónapra összesen 351 562 forint), a benzin költségtérítés (havi 28 052 forint) és a telefon költségtérítés (havi 4900 forint) tekintetében. A fitness bérlet ellenértékével és a részvényopció gyakorlásával kapcsolatban pedig teljes mértékben osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját és érvelését.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a keresetét elutasító részében hatályon kívül helyezését és a gépkocsi használati jog ellenértéke, a benzin költségtérítés, a telefonhasználat körében a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, míg a részvényjuttatást illetően az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyott a per szempontjából releváns tényeket, illetve a megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. Így tévesen minősítette a korlátlan személyes gépkocsi használat, az ehhez kapcsolódó benzin költségtérítés és a személyes célú telefonhasználat iránti, kifejezetten elmaradt jövedelem címén előterjesztett keresetét kártérítési igénynek, ezzel a felperes szerint a másodfokú bíróság megsértette a kérelemhez kötöttség Pp. 3. § (2) bekezdésében foglalt elvét, és figyelmen kívül hagyta az Mt. 142/A. § (3) bekezdésében, az Mt. 100. § (6) bekezdésében, továbbá a Legfelsőbb Bíróság EBH 2001.466. számú elvi döntésében foglaltakat, az Szja. tv. 69. § (1) bekezdését és a 70. § (1) bekezdését is. Az igény téves minősítése következtében a jogerős ítélet tévesen mérsékelte a megállapított kártérítés összegét, mert a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetében az Mt. 100. § (6) bekezdése szerint az elmaradt jövedelem összegének mérséklésére csak akkor van lehetőség, ha a jövedelemnek ez a része máshonnan megtérült. A felperes azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a kereset téves minősítése következtében a bizonyítási kötelezettség körében törvénysértő megállapításokat tett, és a felperes terhén értékelte annak bizonyításának elmaradását, hogy az érintett időszakban a saját vagyona csökkent volna.
A felülvizsgálati kérelmében a felperes azt is panaszolta, hogy a másodfokú bíróság az őt megillető juttatások összegszerűségénél az Mt. 100. § (6) bekezdésébe ütközően értékelte, hogy az alperes jogellenes felmondása miatt munkát nem végzett. E körben tévesen állapította meg a személyes használat és a munkavégzés célú használat egymáshoz való arányát, mert figyelmen kívül hagyta, hogy egy hét 168 órából áll, és a 168 órából a felperes munkavégzéssel kizárólag csak 40 órát töltött, a munkavégzés időtartama tehát a teljes hét időtartamához viszonyítva jóval kevesebb, mint 50 százalék, továbbá hétvégén, munkaszüneti napon, illetve a szabadság, valamint a betegállomány időtartama alatt a felperesnek munkát a törvény szerint nem kellett végeznie, ugyanakkor korlátlan személyes célú gépkocsi és mobiltelefon használat erre az időszakra is megillette, ezért a felperesi álláspont szerint a jogerős ítélet iratellenes és valótlan megállapításon alapul, sérti a Pp. 206. § (1) bekezdésében és a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróság az összegszerűség körében is tévedett, mert a telefonköltség megállapítása során jogellenesen nem értékelte az igazolt, alperes által sem vitatott tényeket, azt, hogy a gépkocsi használati jog pénzbeli ellenértékét az elsőfokú bíróság az alperes által becsatolt okiratok alapján állapította meg, a csatolt benzinszámlák szerint a felperes tankszámláinak összege a legtöbb hónapban 80-90 000 forintot tett ki.
A felülvizsgálati kérelem azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a részvényopció, mint elmaradt jövedelem iránti igénye körében a fellebbezésében foglaltakra nem tért ki, jogsértően nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. A felperes arra hivatkozott, hogy e kereseti kérelme körében az a feltétel, mely szerint a munkaviszonynak 2005. július 1-jén is fenn kell állnia, elsődlegesen és kizárólagosan az alperes jogellenes magatartása miatt hiúsult meg, melyet az alperes javára nem lehet értékelni. Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a rendkívüli időmúlás, illetőleg az alperesnek a felperessel szemben tanúsított kirívóan jogellenes magatartása miatt nem volt elvárható a felperestől az, hogy eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatását kérje. Értékelés nélkül maradt az is, hogy a munkaviszony fennállásával kapcsolatos feltétel bekövetkezése az alperes jogellenes magatartása miatt lehetetlenült, ezért erre a feltételre a Ptk. 229. § (2) bekezdése szerint az alperes jogot nem alapíthat. Ugyanakkor tény, hogy a részvénycsomag tekintetében a vételi jogot a felperes még a munkaviszonyának fennállása során megszerezte, kizárólag a teljesítés, a jog gyakorlása lehetetlenült az alperes felróható magatartása miatt, így a felperes egy már megszerzett jogosultság veszített el az alperes jogellenes intézkedése miatt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a felperes teljes keresetének elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes által előterjesztett követelések a tartalmuk szerint nem értelmezők felmerült kárként. A perbeli részítélet indokolásából következően a felmondás jogellenessége, valamint az ehhez fűződő igények tárgyában - a felmerült kárigény kivételével - jogerős részítélet született. Az alperesi álláspont szerint ezért a felperesi igények vizsgálatára jogszerűen már nem kerülhetett volna sor, és ezen igények tekintetében az eljárt bíróságoknak a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján - a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjára is figyelemmel - meg kellett volna szüntetni.
Az alperes további felülvizsgálati érvelése szerint a gépkocsi használat ellenértéke, a telefonhasználat munkahelyi használatot meghaladó részében, illetve a fitness bérlet teljes egészében munkabérnek minősül, mert ezen juttatásokat a munkavállaló rendszeresen, a munkaviszonyának fennállására tekintettel kapta, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította meg, hogy a felperes ezen juttatások iránti igényét az Mt. 100. § (6) bekezdése alapján felmerült kárként érvényesítheti.
Az alperes sérelmezte, hogy a jogerős ítélet annak megállapítása ellenére kártérítés megfizetésére kötelezte, hogy a felperes nem bizonyította az őt ért kár összegét. Arra hivatkozott, hogy a gépkocsi-kölcsönzés köztudottan a gépjármű használati jog megszerzésének a legköltségesebb módja, ezért a kölcsönzési díj nem tükrözi a használati jog valóságos értékét. A benzin költségtérítés nem természetbeni juttatás, hanem költségtérítés, ami a tényleges használathoz igazodik, ebből következően nem keletkeztet jövedelmet a felperes oldalán, csupán a felmerült költségek kiegyenlítését szolgálta. Az alperes azt is panaszolta, hogy a jogerős ítélet azon megállapítása ellenére, miszerint az alperes a felperes részére a gépkocsit, valamint mobiltelefont elsődlegesen munkahelyi használatra biztosította, és csak másodlagosan személyi használatra, a munkahelyi és a magáncélú használat arányát 50-50 százalékban határozta meg.
A felek felülvizsgálati ellenkérelmükben fenntartották a felülvizsgálati érvelésüket és kérelmüket.
Részben alapos a felperes és az alperes felülvizsgálati kérelme is.
A felperes nem vitásan a felülvizsgálati kérelemmel érintett valamennyi igényét a jogellenes rendkívüli felmondása jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (6) bekezdése alapján terjesztette elő, e körben az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat előadta. Azon kérdés eldöntésekor, hogy a munkaügyi bíróság a részítéletével a felperes mely kereseti kérelmeit bírálta el, kizárólag ennek van jelentősége és nem annak, hogy a felperes a keresetbe vett követelésének a jogcímét helyesen jelölte-e meg, mert a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti egyúttal a jogcímhez kötöttséget is. Miután a peres iratok tartalma szerint a felperes a gépkocsi használat, az üzemanyagköltség, a telefonhasználat, a fitness bérlet és a meghiúsult részvényvásárlással összefüggő igényét az elsőfokú részítélet meghozatalát megelőzően kártérítés jogcímén kívánta érvényesíteni, ezért tartalmazza a munkaügyi bíróság részítélete, hogy az a jogellenesség megállapítása és az ahhoz fűződő igények tárgyában született "a felmerült kárigény kivételével". A jogerős részítéleti döntés megállapíthatóan a jogalap, az elmaradt munkabér, az átalánytérítés, a végkielégítés és a felmentési időre járó felperesi kereseti kérelmek körében született. Mindezekből következően az alperes minden alapot nélkülözően hivatkozott arra, hogy a felperes által előterjesztett, a korábbi jogerős részítélettel még el nem bírált további (a jelen per tárgyát képező) követelések a tartalmuk szerint nem értelmezhetők, és alaptalan, hogy emiatt a bíróságnak a részítélet anyagi jogerejére hivatkozással a felperesi további igényeket el kellett volna utasítania, illetve a pert meg kellett volna szüntetnie. A felperest továbbá a Pp. 146. § (1) bekezdése alapján a megismételt eljárásban is megillette a keresetváltoztatás joga.
Az Mt. 100. § (6) bekezdése értelmében a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.
Annak eldöntésekor, hogy valamely igény az egyéb járandóság vagy a felmerült kár körébe tartozik, jelentősége van annak, hogy valamely juttatást a munkáltató jogszabály vagy megállapodás alapján alanyi jogon feltétel nélkül biztosított-e a munkavállalónak. Így a korlátlan gépkocsi használati jog, meghatározott értékhatárig ingyenes telefonhasználati jog, ingyenes fitness belépő a tartalma szerint egyéb juttatásnak minősül, melyet a munkáltató - amennyiben az máshonnan nem térült meg - a jogellenesség jogkövetkezményeként annak teljes összegében köteles megtéríteni. Mindazon jövedelemcsökkenés és kiadás pedig, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetésével okozati összefüggésben következett be a munkavállalónál, kárként érvényesíthető. Ez esetben azonban a munkavállalónak kell bizonyítania a bekövetkezett kárt, a kár mértékét és az okozati összefüggés meglétét [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Ebből következően ebben a körben a bizonyítatlanság következményei a munkavállalót terhelik. A perbeli esetben az üzemanyag költségtérítés és a részvényvásárlás meghiúsulása miatt érvényesített elmaradt jövedelem iránti felperesi igény idetartozik.
Az előbbiekből következően miután a felperes az alperes jogellenes intézkedése következtében a korlátlan gépkocsi használat, meghatározott értékhatárig az ingyenes telefonhasználat és az ingyenes fitness belépés lehetőségétől elesett, olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkáltató jogellenes intézkedésére nem került volna sor.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért nem lehet figyelembe venni az elveszett ingyenes használati lehetőség ellenértéke meghatározásakor, hogy valamely juttatás részben a felperes munkavégzéséhez is kapcsolódott, illetve azt a munkavállaló korábban milyen mértékben vette igénybe, mert a munkáltatói juttatás az irányadó tényállás szerint az adott hónapban történő felperesi munkavégzés tényleges időtartamától független volt, és a felperes a juttatástól a jogellenes rendkívüli felmondás közlését követően teljes mértékben elesett.
A munkaügyi bíróság e körben helytálló, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő mérlegeléssel hozta meg az érdemben helyes döntését, annak indokai okszerűek, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett.
A korlátlan gépkocsi használattal összefüggő munkáltatói üzemanyag térítés minden kétséget kizáróan a felperes ténylegesen és igazoltan felmerült költségeinek megtérítését szolgálta. Ezen juttatásnak tehát alapvető feltétele volt üzemanyag megvásárlása és arra vonatkozó számla alperesnek történő bemutatása, melyet a felperes a perben maga sem vitatott.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem igazolta, hogy a rendkívüli felmondást követő időszakra akár a saját személygépkocsiját, vagy akár más gépkocsit használt volna. Ebből következően nincs perbeli bizonyíték arra, hogy a keresettel érvényesített időszakban, 2002. december 2-től 2004. december 14-ig a felperesnél üzemanyagköltség felmerült-e. Amennyiben valamely juttatás kifejezetten a munkavállaló felmerült és igazolt költségének megtérítését szolgálja - költségszámla hiányában - nem vehető figyelembe, hogy a munkavállalónak korábban ezen a címen milyen mértékű igazolt költsége volt. Miután a perben az sem nyert bizonyítást, hogy a felperes - a D. Kft.-nél fennálló munkaviszonyán kívül - közlekedett-e gépkocsival, igénye általános kártérítésként való elbírálása jogsértő, mert a felperes nem bizonyította, hogy üzemanyagköltségének felmerülése miatt őt ténylegesen kár érte.
Helytállóan és jogszerűen hagyta helyben a jogerős ítélet a munkaügyi bíróság ítéletét a részvényopcióval összefüggő felperesi igényt elutasító rendelkezés tekintetében. Nem vitatottan a felperes a V. részvény kedvező árfolyamon történő megvásárlására korábban jogot szerzett, ugyanakkor ténykérdés, hogy amikor a joggyakorlásra lehetősége nyílt volna, már nem állt fenn annak a feltétele. A felperes árfolyamnyereségre csak akkor tehetett volna szert, ha a megvásárolt részvényt eladja, de mivel a részvények megvásárlására lehetősége sem volt, ezért a további felperesi érvelés okafogyott. Minden alapot nélkülöz a felperes felülvizsgálati kérelmének a rendkívüli felmondás jogellenességével összefüggő és annak súlyára vonatkozó érvelése, mert ezeket a körülményeket értékelte a másodfokú bíróság, amikor a felperesnek az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján járó átalánytérítés mértékét - miután a felperes az eredeti munkakörébe történő visszahelyezését nem kérte - háromhavi átlagkeresetről hathavi átlagkeresetre megemelte. Ugyanezen körülmény egymagában - bizonyított kár hiányában - további kártérítési igényt nem alapoz meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, mellyel helybenhagyta az elsőfokú ítéletnek az alperest 252 000 forint egyéb járandóságban és kamatában marasztaló és a felperes részvényvásárlással összefüggő keresetének elutasítására vonatkozó rendelkezését, az elsőfokú perköltségre és illetékre is kiterjedően - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét a gépkocsi használati jog ellenértéke (703.125 forint), a telefon költségtérítés (480 000 forint) és kamatai tekintetében helybenhagyta, a benzin költségtérítés vonatkozásában megváltoztatta, és a felperes keresetét e körben elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.430/2008.)