adozona.hu
BH+ 2009.9.426
BH+ 2009.9.426
Az értékesítési lánc valamennyi elemének vizsgálata alapján kell megállapítani, hogy az adólevonási jog gyakorlásának objektív feltételei fennállnak-e. [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §, 44. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006 márciusában - bizonylatai szerint - a H. Bt-től (továbbiakban: bt.) 26 440 db pulóvert vásárolt 73 057 000 Ft értékben. A felperes a bt. által kibocsátott számlák általános forgalmi adó (továbbiakban áfa) tartalmát, 14 761 000 Ft-ot, mint beszerzést terhelő adót levonásba helyezte. Ebben az időszakban a felperesnek értékesítésből származó belföldi bevétele a bt. részére történő ingatlan, gép és eszköz bérbeadásából származott, az exportértékesítésből keletkező 74 433 000 Ft be...
BH+ 2009.9.426 Az értékesítési lánc valamennyi elemének vizsgálata alapján kell megállapítani, hogy az adólevonási jog gyakorlásának objektív feltételei fennállnak-e. [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §, 44. §]
A felperes 2006 márciusában - bizonylatai szerint - a H. Bt-től (továbbiakban: bt.) 26 440 db pulóvert vásárolt 73 057 000 Ft értékben. A felperes a bt. által kibocsátott számlák általános forgalmi adó (továbbiakban áfa) tartalmát, 14 761 000 Ft-ot, mint beszerzést terhelő adót levonásba helyezte. Ebben az időszakban a felperesnek értékesítésből származó belföldi bevétele a bt. részére történő ingatlan, gép és eszköz bérbeadásából származott, az exportértékesítésből keletkező 74 433 000 Ft bevétele pedig a C. LTD részére értékesített pulóverek eladásából keletkezett.Az adóhatóság revízió alá vonta a felperes 2006. március havi értékesítéseit és beszerzést terhelő adóját. Ennek során azt állapította meg, hogy a beszerzési számlák nem valós gazdasági eseményen alapulnak, mert az értékesítési láncolatban eladóként közreműködő társaságok egyike sem rendelkezett a számlák szerinti termékmennyiséggel. A bt. személyi és tárgyi feltételek hiányában nem is ezeket állíthatta elő, ennél fogva nem is értékesíthette a felperes részére a 26 440 db pulóvert; a C. LTD nem létező, megszűnt cég, így a részére történő értékesítés sem igazolhatja a beszerzési számlák hitelességét.
Az elsőfokú adóhatóság ezért a felperes terhére 14 569 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amit jogosulatlanul visszaigényelt adónak minősített, kiutalását elutasította, kötelezte a felperest 7 284 000 Ft adóbírság megfizetésére. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 44. § (5) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 166. § (2) és (3) bekezdéseiben és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 170. § (1) bekezdésében, 171. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a hiteltelen számlák alapján adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta, javára a kellő körültekintés sem állapítható meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt adókülönbözet hatályon kívül helyezését, az áfa kiutalásának elrendelését, az adóbírság törlését kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes jogosult volt a felperes gazdasági partnereinek, és az ún. "láncbeszerzések"-nek a vizsgálatára. Az alperes megalapozottan állapította meg, hogy a bt-től befogadott számlák tartalmilag hiteltelenek.
A felperes nem bizonyította a számlák tartalmi hitelességét, illetve azt, hogy a számlák szerinti árualap a valóságban is meglett volna vagy, hogy kellően körültekintő magatartást tanúsított volna. A felperes jogi álláspontjának alátámasztásaként megalapozatlanul hivatkozott az Európai Bíróság C-484/03., C-354/03., C-355/03. számú egyesített ügyben hozott ítéletére (továbbiakban: EB ítélet) is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes "súlyos alaki jogszabálysértés"-nek kérte értékelni, hogy "az ítélet rendelkező részének nincs alanya", hogy a 2007. szeptember 20-án kihirdetett ítélet csupán 2007. október 29-én került kézbesítésre, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét a megyei bíróság - fellebbezés lehetőségét kizárva - külön végzéssel utasította el, és a tanúbizonyítás mellőzését nem indokolta meg.
A felperes "súlyos anyagi jogszabálysértés"-ként kérte értékelni az EB ítéletben és a C-439/04. és 440/04. számú ügyekben hozott ítéletben (továbbiakban: Kittel ügy) megjelenő közösségi jogértelmezés mellőzését, a megyei bíróság ítéletében megállapított, álláspontja szerint "irat- és bizonyítékellenes tényállást", és a bizonyítási teher téves értelmezését. Érvelése szerint az alperes nem bizonyította, hogy "egyáltalán volt láncolat, ez az adókijátszást célozta, és erről a felperes tudhatott volna", a megyei bíróság pedig a felperesi bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítéletnek - a felperes érvelésével ellentétben - van "alanya", mivel tartalmazza, hogy azt a "Cs. Megyei Bíróság" hozta meg.
A felperesnek a felülvizsgálati kérelem benyújtására a jogerős ítélet kézbesítésétől számított 60 nap a rendelkezésére állt. Ezért a felperesnek az írásba foglalással és kézbesítéssel kapcsolatos érvelése még helytállósága esetén sem adhatna alapot az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, nem orvosolható eljárási jogszabálysértés megállapítására [Pp. 272. § (1) bekezdése, 275. § (2)-(3) bekezdései].
A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét a megyei bíróság - a felperes érvelésével ellentétben - akként utasította el, hogy fellebbezési jogot biztosított, a felperes élt is ezzel a lehetőséggel, tehát az e körben előterjesztett érvelése iratellenes.
A megyei bíróság - Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésnek megfelelően eljárva - indokolta a tanúmeghallgatásra irányuló felperesi bizonyítási indítványok elutasítását, az e körben kifejtett jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság - annak megismétlése nélkül -- teljes körűen osztja (jogerős ítélet 9. oldal 2. bekezdése). Az a tény, hogy a számlák szerepelnek a felperes analitikájában csupán annyit jelent, hogy azokat lekönyvelte. Utal e körben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az adózónak rendelkeznie kell a számla szerinti gazdasági esemény valós tartalmát alátámasztó, ellenőrizhető számviteli dokumentumokkal, ezek tanúvallomásokkal nem helyettesíthetők. Az adóhatósági határozatokban megjelölt dokumentumokkal és egyéb bizonyítékokkal szemben kizárólag tanúbizonyítással nem lehet igazolni azt, hogy a számlákon feltüntetett mennyiségű áru beszerzésére az egyébként is hiányzó személyi és tárgyi feltételek (telephely, alkalmazottak, nyersanyag, gépek...stb) ellenére mégis sor kerülhetett volna [Sztv. 15. § (3) és (5) bekezdései, 166. §].
A jogerős ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés azért nem állapítható meg, mivel nem tartalmaz a bizonyítékok tekintetében kirívóan okszerűtlen, logika szabályaival ellentétes mérlegelést, iratellenes, avagy nyilvánvalóan téves ténymegállapításokat és ténybeli következtetéseket.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, ezért - a tartalmát tekintve - felülmérlegelésre irányuló felperesi felülvizsgálati kérelem nem adhat alapot a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 1994/639., BH 1999/44., BH 2002/29.] E körben kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által hivatkozott készletnyilvántartás csak megismétli a befogadott számlák mennyiségi adatait, amelyek valótlanságát az alperes bizonyította, mivel - többek között a kapcsolódó vizsgálatok irataival is - igazolta, hogy a termékmennyiség személyi és tárgyi feltételek hiánya miatt nem származhatott a bt-től és annak beszállítóitól sem. A vámokmányok pedig önmagukban és az egyéb adatokkal egybevetve sem igazolják a beszerzési számlák valós voltát. Az exportértékesítés ugyanis a valóságban az okmányoknak megfelelően nem mehet végbe akkor, ha a vevőként megjelölt társaság nem is létezik.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben is, hogy felperes által hivatkozott EB ítélet valamint a Kittel ügy és a jelen perbeli ügy tényállása nem azonos.
A felperes és a bt. között - a felperesi érveléssel ellentétben - a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadott értékadórendszer: egységes adóalap megállapításról szóló 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 4. Cikk (1)-(2) bekezdései, 5. Cikk (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenység, termékértékesítés nem jött létre, a materiális javak feletti tulajdonjog átengedésére nem kerülhetett sor, az objektív feltételek nem teljesültek. Jelen perben ugyanis a felperes és a vele közvetlen kapcsolatban álló bt. közötti ügyletek, számlák valótlanok voltak. Ezt az alperes a tényállás teljes körű tisztázásával, nem csak a felperesnél és a bt.-nél, hanem a bt. ún. beszállítóinál lefolytatott kapcsolódó vizsgálatokkal és az ügylet(ek) egyéb körülményeinek feltárásával is bizonyította. Az alperes tehát - a felperes érvelésével ellentétben - nem a felperes és a bt. közötti ügyletet megelőző vagy azt követő más ügyletek alapján tette meg a megállapításait, hanem az értékesítési lánc valamennyi elemének feltárásával vizsgálta meg, hogy áfa (HÉA) kijátszását megvalósító ügyletekről van-e szó, s ha igen, akkor abban a felperesnek mi volt a szerepe. A felperes által hivatkozott közösségi joggyakorlat értelmében ugyanis "azt az adóalanyt, aki tudta, vagy akinek tudnia kellett volna, hogy beszerzésével a HÉA kijátszását megvalósító ügyletben vesz részt, a Hatodik irányelv alkalmazása szempontjából szükségképpen ezen adókijátszás résztvevőjének kell tekinteni függetlenül attól, hogy a termék továbbértékesítéséből nyeresége származik-e vagy sem".
Hangsúlyozza egyben a Legfelsőbb bíróság, hogy mindkét EB ítélet kiemelten utal arra, hogy csak az olyan adóalany adólevonáshoz való joga nem sérülhet, "aki nem tudta, és nem is tudhatta, hogy a szóban forgó ügylet az eladó által elkövetett adókijátszás részét képezi". "Ezzel szemben, ha objektív körülmények alapján megállapításra kerül, hogy az értékesítés olyan adóalany részére történik, aki tudta, vagy akinek tudnia kellett volna, hogy beszerzésével hozzáadott értékadó kijátszását megvalósító ügyletben vesz részt, a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik az adólevonás kedvezményének ezen adóalanytól történő megtagadása".
Jelen perbeli ügyben az alperes és a megyei bíróság az előzőekben részletezetteket, és az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésének alkalmazhatóságát is megvizsgálta. E körben a felperes és a bt viszonylatában iratszerűen rögzített tényekre, személyi és tárgyi feltételek hiányára, illetve az összefonódásokra is figyelemmel. (Pl.: azonosíthatatlan, tulajdonos, származási és rendeltetési hely magállapítására alkalmatlan árúk, közös raktárhelyiség, rokoni kapcsolatok ..stb) helytállóan rögzítette, hogy a felperesnek - állításával ellentétben - tudnia kellett volna, hogy beszerzésével hozzáadottérték-adó kijátszását megvalósító ügyletben vesz részt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.038/2008.)