adozona.hu
BH+ 2009.9.412
BH+ 2009.9.412
Az engedményezési szerződés létre nem jöttének és érvénytelenségének megállapítása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 200. § (2) bek., 328. § (1) és (2) bek., 330. § (2) bek., 2006. évi IV. tv. (továbbiakban: Gt.) 155. § (2) bek., Pp. 3. § (3) bek., 164. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2000. január 15-e és május 18-a között a felperes ügyvezetője és egyik tagja K. Cs., másik tagja pedig - K. Cs. fia - K. N. Zs. voltak. Ugyanebben az időszakban az alperesnek K. Cs., K. N. Zs. és K-né M. É. voltak a tagjai, ügyvezetője pedig - 1998. óta és jelenleg is - K. Cs.
A P. Reklám Kft. 2000. március 1-je és 2004. december 31-e közötti időre szóló albérleti szerződés alapján a felperes részére albérletbe adta a BKV Rt. által üzemeltetett metrókocsik általa bérelt belső falán lévő, rek...
BH+ 2009.9.412 Az engedményezési szerződés létre nem jöttének és érvénytelenségének megállapítása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 200. § (2) bek., 328. § (1) és (2) bek., 330. § (2) bek., 2006. évi IV. tv. (továbbiakban: Gt.) 155. § (2) bek., Pp. 3. § (3) bek., 164. § (1) bek.].
2000. január 15-e és május 18-a között a felperes ügyvezetője és egyik tagja K. Cs., másik tagja pedig - K. Cs. fia - K. N. Zs. voltak. Ugyanebben az időszakban az alperesnek K. Cs., K. N. Zs. és K-né M. É. voltak a tagjai, ügyvezetője pedig - 1998. óta és jelenleg is - K. Cs.A P. Reklám Kft. 2000. március 1-je és 2004. december 31-e közötti időre szóló albérleti szerződés alapján a felperes részére albérletbe adta a BKV Rt. által üzemeltetett metrókocsik általa bérelt belső falán lévő, reklám céljára hasznosítható felületeket. A felperes a 2000. március 1-je és december 31-e közötti tíz hónapra eső 30 millió forint + áfa albérleti díjat az albérleti szerződésnek megfelelően a P. Reklám Kft. részére átutalta, az albérletbe vett reklámfelületeket azonban 2000. május 17-éig használni nem tudta. A felperes 2000. április 12-ei taggyűlésének napirendjén szerepelt a felperes volt ügyvezetője (K. L.), egyik volt tagja (S. Kereskedelmi Kft.) a felperessel hasonló tevékenységet végző O.-B. Kft., valamint a P. Reklám Kft. és a BKV Rt.-vel szembeni kártérítési igények megtárgyalása, utóbbi két céggel szemben azért, mert nem biztosították a felperes részére a "metróba való bejutást". Az egyhangúlag meghozott 4/2000. (IV. 12.) számú taggyűlési határozat kimondta, hogy a felperesnek e személyekkel szemben kártérítési igénye van, mely igényeit végérvényesen, visszavonhatatlanul és ingyenesen az alperesre engedményezi. Az alperes 2000. április 12-ei nyilatkozatával a felperes engedményezésre vonatkozó ajánlatát elfogadta. 2000. május 18-án kelt üzletrész adásvételi szerződéssel K. Cs. és K. N. Zs., M. T.-ra és H. R.-ra ruházták át a felperesben lévő üzletrészeiket. A tagváltozás bejegyzése megtörtént, a felperes új ügyvezetője M. T. lett. Az alperes az engedményezési szerződés alapján a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt 2004 decemberében 27 810 120 Ft megfizetése iránt pert indított a P. Reklám Kft. ellen.
A felperes 2005. április 15-ei keresetében elsődlegesen az engedményezési szerződés létre nem jöttének megállapítását, másodlagosan az engedményezési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, harmadlagosan pedig "a kártérítés igény perlési jogosultságának" mint ajándéknak a visszakövetelése iránti keresetet terjesztett elő.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a harmadlagos kereseti kérelem tárgyában a per tárgyalását felfüggesztette, 20. sorszámú részítéletével pedig az engedményezési szerződés létre nem jöttének, illetve érvénytelenségének megállapítása iránti kereseteket elutasította.
Az ítélet indokolása szerint bár az engedményhez a Ptk. az írásbeli alakot sem kívánja meg, jelen esetben az 1997. évi CXLIV. tv. 47-48. §-ai szerint meg nem támadott, tehát érvényes taggyűlési határozat is bizonyítja, hogy az engedményezés megtörtént. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes új tagjai az engedményezésről tudomást szereztek-e, átadták-e részükre a 2000. április 12-ei taggyűlési határozatot és a Határozatok Könyvét.
Az engedményezési szerződés érvénytelenségével kapcsolatban az elsőfokú bíróság álláspontja a következő volt:
A peres bíróság nem jogosult az engedményezés "cégjogi alapon" történő vizsgálatára. A taggyűlési határozattól, illetve annak érvényességétől függetlenül jött létre az engedményezés, de a Gt. 25. § (2) bekezdése szerinti tényállás - melyre alapítottan a perbeli taggyűlési határozatot a felperes semmisnek tekintette - jelen esetben egyébként sem irányadó. Az engedményezés nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem sérti a társadalmilag elfogadott erkölcsi normákat, sem tárgyát, sem tartalmát tekintve, sem ingyenessége miatt. Miután az engedményezés ingyenes volt, ellenszolgáltatásról és így a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbségről sem lehet szó.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. A jogerős részítélet szerint a társasági szerződés rendelkezéseinek formailag megfelelő taggyűlési jegyzőkönyv igazolja, hogy a felperes állításával szemben 2000. április 12-én született taggyűlési határozat az engedményezésről. A felperesben lezajlott 2000. május 18-ai tagváltozás után készült átadás-átvételi jegyzőkönyv az új tagi szerkezetű felperes részére átadott iratok között mind a 2000. április 12-ei taggyűlési jegyzőkönyvet, mind a 2000. évi Határozatok Könyvét felsorolja, és nem található olyan jelzés az átadás-átvételi jegyzőkönyvben, ami arra utalna, hogy ezek átadására esetleg mégsem került sor. A felperes maga sem állította teljes bizonyossággal, hogy a Határozatok Könyvének átadása elmaradt, ezért helyesen hívta fel a bíróság a felperest annak becsatolására. A felperesnek az átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint birtokába került taggyűlési jegyzőkönyv bemutatásával kellett és lehetett volna igazolnia, hogy annak tartalma nem egyezik a periratoknál található taggyűlési jegyzőkönyvvel. E vonatkozásban nem a 2000. április 12-ei taggyűlési jegyzőkönyvet szerkesztő ügyvédnő számítógépének szakértői vizsgálatának volt jelentősége. Az alperes hivatkozott egyébként arra, hogy a szerver már nem elérhető, de dr. K. Á. tanúkénti meghallgatására - melyhez szükséges felmentést megadta az alperes - mindenképpen szükség lett volna annak tisztázásához, hogy számítógépe tartalmazta-e egyáltalán a kérdéses fájlt. A felperes viszont kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem kéri az ügyvédnő tanúkénti meghallgatását.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az engedményezési szerződés ténylegesen létrejött a peres felek között.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az engedményezési szerződés érvénytelenségére a felperes alaptalanul hivatkozott. Álláspontja szerint önmagában az, hogy az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában a két cég tulajdonosi szerkezetében személyi átfedés mutatkozott, még nem teszi nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközővé az engedményezési szerződést, a felperesnek pedig nem közvetlenül az engedményezés miatt, hanem amiatt kellene - ha a Választottbíróság a P. Kft.-t marasztalná - a P. Kft. helyett az alperes felé teljesítenie, mert a felperes a P. Kft.-vel kötött szerződésben ilyen helytállást vállalt.
Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy az engedményezés idején már volt lejárt kártérítési követelés, ugyanis a 2000. március 1-jétől kifizetett bérleti díjak már az engedményezést megelőzően is kárként jelentkeztek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó új határozat meghozatalát, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:
Az elsődleges és másodlagos kereseti kérelmeket elutasító elsőfokú részítéletet helybenhagyó jogerős részítélet iratellenes, okszerűtlen megállapításokat, logikai ellentmondásokat tartalmaz, az anyagi jogi jogszabályok téves alkalmazásán alapul.
2000. június 1-jén K. Cs. valóban átadott egy társasággal kapcsolatos irathalmazt a felperesnek, de annak tartalma nem egyezett meg a mellékelt listán felsorolt iratokkal. Nincs azonban jelentősége annak, hogy 2000. június 1-jén milyen iratok átvételére került sor, csak annak van jelentősége, hogy 2000. április 12-én megtörtént-e a felperes számára rendkívül sérelmes engedményezés, melyről a felperes új tagjai csak 2004 végén, a P. Reklám Kft. elleni per megindításakor szereztek tudomást.
2000. május 18-án a felperes saját tőkéje 1 251 000 Ft volt, és kizárólag a metrókocsik belső felületeinek hasznosításával foglalkozott. Egyértelmű, hogy a felperes társaság értéke "annyival volt egyenlő, mint amennyit a P. Reklám Kft.-vel fennálló bérleti jogok értek a vevő számára". Ezért tartalmazta a 2000. május 18-ai üzletrész átruházási szerződés melléklete, hogy amennyiben 2000. június 30-áig nem tisztázódik, hogy a felperes kizárólagosan tudja érvényesíteni a hasznosítás tekintetében szerződéses jogait, akkor a vevők jogosultak elállni az adásvételi szerződéstől. Az üzletrész átruházási szerződések megkötésekor a felperes új tagjai tisztában voltak a felperes tartozásainak összegével, a korábbi tagok nyilatkozata alapján tudomást szereztek arról, hogy három cég számára a felperes 2001. január 1-jéig bérleti szerződés alapján reklámfelületet biztosított. Tudomást szereztek az új tagok a felperesnek az alperessel, valamint K. Cs.-val megkötött 2000. január 17-ei szerződéseiről és M. T. a felperes új ügyvezetője e szerződések fennállását elismerve a felperes azokból eredő valamennyi kötelezettségének teljesítéséért készfizető kezességet vállalt. Mindezekre tekintettel jelölte meg a 2000. május 18-ai üzletrész átruházási szerződés összesen 2 millió forintban a felperes üzletrészeinek vételárát. Amennyiben létezett volna engedményezési megállapodás, akkor nyilván azzal kapcsolatban is rendelkeztek volna az üzletrész átruházásakor a szerződő felek. Az engedményezés azonban szóba sem került, holott az alapjaiban érintette volna a jogügyletet. Ennek magyarázata csak az lehet, hogy 2000. április 12-én nem született engedményezési megállapodás és a taggyűlési jegyzőkönyv fiktív volt. Ezt támasztja alá, hogy
- a felperes 2000. május 17-ig nem tudott bejutni a metrószerelvényekbe, tehát taggyűlése 2000. április 12-én még nem dönthetett arról, hogy a még be sem következett károk megtérítésére vonatkozó igényét másra engedményezi,
- hogy az engedményező nyilatkozatot nem foglalták teljes bizonyító erejű magánokiratba és az a cégnyilvántartásban sem lelhető fel,
- hogy az engedményezési szerződés ingyenes volt, holott kapcsolt vállalkozások közötti jogügylet esetén szokásos piaci ár alkalmazásának van helye. A jogügyletet sem az engedményező, sem az engedményes nem könyvelte és nem jelentette be az adóhatóságnak, tehát annak létezését semmilyen mögöttes pénzügyi, könyvelési vagy cégirat nem bizonyítja.
- A 2000. április 12-ei jegyzőkönyv léte nem vált ismertté H. R. és M. T. számára, arról az üzletrész átruházás során nem rendelkeztek.
- Ha 2000. április 12-én lett volna taggyűlés, akkor azon taggyűlési határozat született volna azon 12 millió forintos kölcsönszerződéssel kapcsolatban, amiről K. Cs. a 19/A/11. szám alatti iratban nyilatkozott, nem hihető, hogy erről egyszerűen elfeledkeztek.
A taggyűlési jegyzőkönyvet dr. K. Á. ügyvéd számítógéppel szerkesztette, és szakértői vizsgálat tisztázhatta volna, hogy erre pontosan mely időpontban került sor. Az alperes viszont nem járult hozzá a szakértői vizsgálathoz. Az alperes tehát nem a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdésében írtaknak megfelelően járt el, és ezt az eljárt bíróságoknak értékelniük kellett volna.
A jogerős részítélet több téves ténymegállapítást és jogszabálysértő következtetést tartalmaz:
Az átadás-átvételről készült 2000. június 1-jei jegyzőkönyvben "pipa" jelzés nem szerepel az átadott iratként felsorolt 2000. április 12-ei taggyűlési jegyzőkönyv mellett. A felperes a per során állította, hogy ez a jegyzőkönyv nem is került átadásra, de még a "pipa" jelzéssel ellátott iratok esetében sem került sor tartalmi vizsgálatra. A felperes nyilvánvalóan nem csatolhatta a bíróság felhívására a Határozatok Könyvét, mert az nem került a birtokába, ennek ellenkezőjét pedig, tehát hogy a Határozatok Könyvének átadása 2000. június 1-jén megtörtént, az alperesnek kellett volna bizonyítania. A felperes soha nem állította két eltérő tartalmú taggyűlési jegyzőkönyv létezését, ezért fel sem merült, hogy ezzel kapcsolatban bármit bizonyítania kellene.
A számítógép szakértői vizsgálatát az alperes hiusította meg, ezt követően viszont már szükségtelenné vált dr. K. Á. tanúkénti meghallgatása. Nem volt ugyanis tőle elvárható elfogulatlan tanúvallomás, hisz ha elismerte volna, hogy a taggyűlési jegyzőkönyv nem 2000. április 12-én, hanem később született, akkor okirat-hamisítást ismert volna el. Nem róható ezért a felperes terhére, hogy nem kérte dr. K. Á. tanúkénti meghallgatását.
Valóban nem minősül nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek az engedményezési szerződés azért, mert a peres felek tulajdonosi szerkezetében személyi átfedés mutatkozott. Nyilvánvalóan jóerkölcsbe azért ütközött az engedményezési megállapodás, mert a felperes értékét és az üzletrész vételárát sokmillió forintos értékben egy olyan dokumentum befolyásolta, melynek létezéséről az üzletrész vevőjének nem volt tudomása az üzletrész adásvételi szerződés megkötésekor. Tévesen állítja a jogerős részítélet, hogy az engedményezési szerződésből csak azért származik hátránya a felperesnek, mert a P. Reklám Kft. felé szerződésben vállalta annak az összegnek a megtérítését, melynek megfizetésére esetlegesen a Választottbíróság - az alperes keresete alapján indult eljárásban - a P. Reklám Kft.-t kötelezi. Az engedményezés folytán ugyanis a felperes elesett a BKV Rt.-vel és a P.-R. Kft.-vel szembeni igényérvényesítéstől is annak ellenére, hogy a hirdetők részére kártérítési összegeket fizetett ki, bérleti díjat fizetett a BKV Rt.-nek és a P. Reklám Kft.-nek olyan időszakra, melyre a bérbeadó szolgáltatást nem nyújtott, és elmaradt haszna is keletkezett amiatt, hogy a metró területére 2000. május 17-ig nem engedték be.
A BH 1996. évi számában 380. sorszám alatt közzétett eseti döntés is kimondja, hogy a még létre nem jött követelés a lényeges tartalmi elemek meghatározhatatlansága miatt nem engedményezhető. Ebből pedig az következik, hogy 2000. április 12-én az addig bekövetkezett és meghatározható kártérítési igények engedményezéséről rendelkezni lehetett volna.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezésben is részletesen kifejtett lényeges eljárási szabálysértéseket követett el. A bizonyítási terhet "oly módon telepítette", hogy a felperes eljárási jogait nem tudta megfelelően gyakorolni. A bizonyítási terhet megfordította és a bizonytalanságból eredő körülményeket a felperes terhére rótta, ez pedig lényeges eljárási szabálysértésnek minősül.
Az alperes a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős részítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem minősül jogszabálysértőnek.
Alaptalanul állítja a felülvizsgálati kérelem, hogy az eljárt bíróságok a Pp.</a> rendelkezéseit megsértve megfordították és a felperesre telepítették a bizonyítási terhet, és ezzel akadályozták a felperest eljárási jogai gyakorlásában.
A felperes a per során következetesen azt állította, hogy 2000. április 12-én a felperes nem tartott taggyűlést, ezen a napon nem született taggyűlési határozat a P. Reklám Kft.-vel szembeni kártérítési követelés alperesre való engedményezéséről, fiktívnek minősül a 2000. április 12-ei taggyűlésről készült jegyzőkönyv. Az engedményezési szerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló kereset elbírálása szempontjából meghatározó jelentősége volt annak, hogy a bíróság felperesnek ezeket az állításait valónak fogadja el, és miután ez a felperes érdekében állt, a Pp. 164. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a 2000. április 12-i taggyűlési jegyzőkönyvben írtakkal szemben nem született döntés a P. Reklám Kft.-vel szembeni igényeknek az alperesre való engedményezéséről, és így nem volt olyan ajánlat a felperes részéről, amelyet az alperes ugyanezen a napon elfogadott. A Pp. 3. § (3) bekezdésének második mondata kimondja, hogy a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. Ez pedig azt jelenti, hogy a felperes köteles viselni annak jogkövetkezményét, ha az engedményezési szerződés létre nem jöttének megállapítása szempontjából lényegesnek minősülő állításait bizonyítani nem tudja. A per során az eljárt bíróságok tehát nem sértették meg, hanem helyesen alkalmazták a Pp. 164. § (1) bekezdésében és 3. § (3) bekezdésében írtakat.
A keresethez csatolt 2000. április 12-ei taggyűlési jegyzőkönyv mint okirati bizonyíték igazolja, hogy 2000. április 12-én - az abban írtaknak megfelelően - a felperes taggyűlése ezen a napon meghozta a perbeli engedményezésre vonatkozó taggyűlési határozatát. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy annak megtartására mikor és hol került sor, hogy azon mindkét tag megjelent, továbbá, hogy a taggyűlési határozat meghozatalára egyhangú határozattal került sor. A jegyzőkönyvet aláírta az ügyvezető és a jegyzőkönyv hitelesítőnek megválasztott tag is, az tehát megfelelt a Gt. 155. § (1) és (2) bekezdésében írt követelményeknek. A Gt. 155. §-ának (3) bekezdése ugyan előírja, hogy a határozatokat haladéktalanul be kell vezetni a határozatok könyvébe, de ez a rendelkezés csupán azt jelenti, hogy ennek elmulasztása esetén törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására van lehetőség. A Határozatok Könyvébe való bevezetés sem a taggyűlési határozat létrejöttének, sem érvényességének nem feltétele. A jogsértő taggyűlési határozatok bírósági felülvizsgálatát meghatározott személyek, meghatározott határidőn belül kérhetik. Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, a jogsértő határozatot hatályon kívül helyezi. Jelen esetben ilyen jogorvoslatra és ilyen ítélet meghozatalára nem került sor, tehát a 4/2000. (IV. 12.) számú taggyűlési határozatot létező és érvényes határozatnak kell tekinteni. Ez a taggyűlési határozat az engedményezésre tett ajánlatot tartalmazott, melyet 2000. április 12-én az alperes elfogadott. Emellett K. Cs., aki 2000. április 12-én mind az engedményezőnek, mind az engedményesnek ügyvezetője volt, tanúvallomása során megerősítette, hogy a fentebb írtaknak megfelelően 2000. április 12-én az engedményezési szerződés létrejött a peres felek között és a perben sem merült fel adat arra nézve, hogy 2000. április 12-én a peres felek a követelés átruházásának tényleges szándéka nélkül, valamely törvényes érdekek kijátszása céljából egymással színlelt szerződést kötöttek volna. A felülvizsgálati kérelem is inkább arra utalt, hogy 2000. május 18-áig, azaz a felperes cégben lévő üzletrészek átruházásáig az engedményezés nem történhetett meg. Ennek bizonyítására azonban a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott körülmények nem voltak alkalmasak.
A felperes állította, hogy H. R. és M. T.-nak a felperes üzletrészeinek megvásárlásakor nem volt tudomása a 2000. április 12-ei engedményezésről, ezen állításának azonban ellentmond nemcsak az, hogy a felperes részére 2000. június 1-jén átadott iratok listáján a 2000. április 12-ei jegyzőkönyv és a 2000. évi Határozatok Könyve is szerepel, hanem dr. K. Á. ügyvéd 12. sorszám alatt csatolt nyilatkozata is. E nyilatkozatban dr. K. Á. kijelentette, hogy a felperes nevében 2000. április vége körüli időpontban tárgyalt M. T.-ral az üzletrész adásvételi szerződés megkötésének feltételeiről, és ez alkalommal a perbeli engedményezésről is tájékoztatta M. T.-t. Az írásbeli nyilatkozat azt is tartalmazta, hogy dr. K. Á. hajlandó tanúként is vallomást tenni, a titoktartás alól K. Cs.-tól felmentést is kapott, a felperes azonban mindezek ismeretében nemcsak nem kérte, hanem kifejezetten ellenezte dr. Kaló Ágnes tanúkénti meghallgatását. Egyébként az engedményezési szerződés létre nem jöttét önmagában az sem bizonyítja, ha M. T. és H. R. tájékoztatása az engedményezésről elmaradt, ugyanis az engedményezés elhallgatásának nem feltétlenül az engedményezés meg nem történte, hanem számos más oka is lehetett.
Az a körülmény, hogy 2000. május 17-éig a felperes nem tudta gyakorolni a perbeli albérleti szerződés alapján fennálló jogait, nem volt akadálya annak, hogy már 2000. április 12-én az alperesre engedményezze a jogellenes magatartást tanúsító P. Reklám Kft.-vel szembeni kártérítési követelését. A felperesnek 2000. április 12-e előtt is merült fel kára, de egyébként is téves a felülvizsgálati kérelemnek az az állítása, hogy a még be sem következett károk megtérítésére vonatkozó igényt másra engedményezni nem lehet. A Ptk. 328. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja. E rendelkezésből kitűnően a perbeli kártérítési követelés részben mint lejárt, részben mint jövőben esedékes engedményezhető követelésnek minősül. A Ptk. 330. § (2) bekezdése engedményezés esetében háttérszabálynak tekinti a Ptk. adásvételi szerződésre és ajándékozási szerződésre vonatkozó szabályait is és a bírói gyakorlat érvényesnek ismeri el azt az adásvételi szerződést, amelyet az eladó a tulajdonában még nem lévő vagy a szerződéskötéskor még nem létező dolog adásvételére köt (BDT 2004/1070.). A Ptk. 267. § (1) bekezdése nem tiltja jövőbeni követelésen zálogjog alapítását sem. Mindebből logikusan következik, hogy a jövőbeni követelések engedményezését sem lehet érvénytelen vagy lehetetlen szolgáltatásra irányuló jogügyletnek tekinteni. Egyébként a 2000. április 12-ei taggyűlési jegyzőkönyvből az is egyértelműen kiderül, hogy a metróbelsők reklám céljára való hasznosításával kapcsolatos szerződés megszegése, éspedig a metróba való bejutás akadályozása miatt keletkező kártérítési igények engedményezéséről van szó, az igény konkrét összegben való meghatározása pedig nem feltétele az engedményezés létrejöttének (BDT 1999/52.).
Alaptalanul próbálja a felülvizsgálati kérelem az engedményezési szerződés létre nem jöttét alátámasztani azzal is, hogy az engedményező nyilatkozatot nem foglalták teljes bizonyító erejű magánokiratba és az a cégnyilvántartásban sem lelhető fel. Számos közzétett eseti döntés mondja ki, hogy az engedményezés nincs alakszerűséghez kötve, a felek az engedményezésre, illetve annak elfogadására irányuló akaratukat nemcsak írásban, de szóban, sőt ráutaló magatartással is kifejezhetik (BH 2006/286, 2003/282, BDT 2004/1058). Az engedményezési nyilatkozat joghatályos megtételére taggyűlési jegyzőkönyvben is sor kerülhetett, semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy azt teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A taggyűlési jegyzőkönyv mint okirat bizonyító erejét önmagában megadta a Gt. 155. § (2) bekezdésének megfelelő ügyvezetői aláírás és tagi hitelesítés. Nem volt jogszabályi kötelezettsége a felperesnek az engedményezéssel kapcsolatos taggyűlési határozat megküldése sem a cégjegyzéket vezető cégbíróság számára.
A Ptk. 330. § (2) bekezdése értelmében engedményezésre ingyenesen, ellenérték nélkül is sor kerülhet. Számos oka lehet annak, ha egy gazdasági esemény nem szerepel a cég könyvelésében. A számviteli szabályok esetleges megsértése miatt nem minősül létre nem jöttnek az az engedményezési szerződés melynek létezését írásbeli nyilatkozatok igazolják.
Tévesen állítja a felperes, hogy dr. K. Á. ügyvéd számítógépének szakértői vizsgálatát az alperes hiúsította meg. A szakértői vizsgálat elmaradásában semmilyen szerepe nem lehetett annak, hogy az alperes ezzel kapcsolatban miként nyilatkozott, hogy ellenezte az ezzel kapcsolatos szakértői bizonyítást. Egy ügyvéd számítógépe nyilvánvalóan túlnyomórészt nem nyilvános, bizalmas, ügyvédi titoktartás alá eső adatokat tartalmaz, és a számítógép szakértői vizsgálata még akkor is sértheti dr. K. Á. és ügyfelei érdekeit, ha a szakértői vizsgálat célja kizárólag annak meghatározása, hogy ténylegesen mely időpontban készült el a 2000. április 12-ei keltezéssel ellátott taggyűlési jegyzőkönyv. Nyilvánvaló, hogy ilyen szakértői bizonyítás elrendelése előtt nem mellőzhető a számítógép felől rendelkezni jogosult dr. K. Á. nyilatkozatának beszerzése, de tanúkénti meghallgatása sem, melyre tanúkénti meghallgatása során kerülhetett volna sor. Amennyiben dr. K. Á. megtagadta volna a szakértői vizsgálat elvégzését, a bíróságnak kellett volna döntenie abban a kérdésben, hogy kötelezhető-e és ha igen a Pp.</a> mely szabálya alapján dr. K. Á. a birtokában lévő számítógép szakértői szemléjének és vizsgálatának tűrésére. A per során azonban tanúkénti meghallgatása elmaradt, mert a felperes azt nem kérte, sőt kifejezetten ellenezte.
Fentiek alapján azt kell megállapítani, hogy a jogerős részítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértések nélkül hagyta helyben a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasító elsőfokú ítéletet.
A felülvizsgálati kérelem a perbeli engedményezési megállapodás érvénytelenségét egyetlen jogszabályhelyre, a Ptk. 200. § (2) bekezdésének második mondatára alapította. Azért tekintette az engedményezési szerződést nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek, mert az utólag tudomásukra jutott engedményezési szerződés tartalmára tekintettel a 2000. május 18-án megkötött üzletrész átruházási szerződésük számukra hátrányos szerződésnek minősült. Erre az előadásra alapítottan sem lehet azonban a perbeli engedményezési megállapodás jóerkölcsbe ütközését megállapítani, ugyanakkor a jogszabályi keretekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta, hogy az engedményezési szerződés minősülhetett-e célzott joghatása miatt más okból érvénytelen szerződésnek, mint ahogy nem merülhetett fel a perben nem tárgyalt relatív hatálytalanság vizsgálata és az üzletrész átruházási szerződések érvénytelenségének vizsgálata sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazásával a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.IX.30.097/2009.)