adozona.hu
BH 2009.8.253
BH 2009.8.253
Amennyiben a munkaügyi ellenőrző hatóság az érintett munkaterületen talált bizonyított körülmények alapján megállapítja a szokásos munkavégzésre való előkészületeket, a feltárt munkabiztonsági szabálytalanságok értékelésénél nincs jelentősége, hogy az adott ellenőrzési időpontban a munkavállalók éppen nem végeznek munkát [Mvt. 82. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elsőfokú hatósága 2006. február 16-án 9 óra 15 perctől 13.00 óráig munkavédelmi ellenőrzést tartott Ny. V. J. tér 1. szám alatt a Z. Rt. Sz. üzemének bővítési munkaterületén, ahol a felperes kft. négy munkavállalója az üzemépület tetején dolgozott. A munkavédelmi ellenőrzés balesetveszélyes munkakörülményeket, a szükséges védőberendezések, egyéni védőeszközök hiányát állapította meg, és a feltárt súlyos veszélyeztetés miatt az elsőfokú hatóság határozatával 600 000 forint munkavéde...
BH 2009.8.253 Amennyiben a munkaügyi ellenőrző hatóság az érintett munkaterületen talált bizonyított körülmények alapján megállapítja a szokásos munkavégzésre való előkészületeket, a feltárt munkabiztonsági szabálytalanságok értékelésénél nincs jelentősége, hogy az adott ellenőrzési időpontban a munkavállalók éppen nem végeznek munkát [Mvt. 82. §].
Az alperes elsőfokú hatósága 2006. február 16-án 9 óra 15 perctől 13.00 óráig munkavédelmi ellenőrzést tartott Ny. V. J. tér 1. szám alatt a Z. Rt. Sz. üzemének bővítési munkaterületén, ahol a felperes kft. négy munkavállalója az üzemépület tetején dolgozott. A munkavédelmi ellenőrzés balesetveszélyes munkakörülményeket, a szükséges védőberendezések, egyéni védőeszközök hiányát állapította meg, és a feltárt súlyos veszélyeztetés miatt az elsőfokú hatóság határozatával 600 000 forint munkavédelmi bírsággal sújtotta a felperes munkáltatót.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a keresetében a közigazgatási határozat megváltoztatását és munkavédelmi bírság alóli mentesítését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes kft. az ellenőrzés területén alvállalkozóként tetőlemezelési munkát végzett. Az ellenőrzés napján a munkavállalók csavarsűrítési munkára vonultak fel, de aznap megállapíthatóan munkavégzés nem történt. A munkavégzés helyszínén az ellenőrzés a munkavállalók biztonságát veszélyeztető körülményeket tárt fel. A 7,2 m magas lapos tetőn, ahol lefedetlen részek is voltak, leesés elleni védelem egyáltalán nem volt, sem védőkorlát, sem jelzőkorlát. A munkavállalók kollektív védelem hiányában nem használtak leesés ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközt, védősisakot sem. Ilyen védőeszközök a tetőn nem voltak, ugyanakkor a munkavégzés nyomait, az elvégzett lemezrögzítést, a tetőn lévő szerszámokat az ellenőrzés során készült fényképfelvételek bizonyítják.
A munkaügyi bíróság szerint a megállapított körülmények között a veszélyeztetés a tetőn való tartózkodással munkavégzés hiányában is megvalósult. A felperes munkáltató eltűrte a megfelelő védelem hiányában történő munkavégzést, az ellenőrzés idején a megfelelő védelem nyomait sem lehetett észlelni. A felperes kötelessége lett volna gondoskodni a leesés elleni védelemről, mivel tetőszigetelésnél vállalt munkát, illetve a lemezrögzítésnél más munkáltató nem végzett munkát. Nincs jelentősége ezért annak, hogy a munkaterületen más alvállalkozók is dolgoztak, és annak sem, hogy mit tartalmazott a felperes és a fővállalkozó közötti szerződés.
A munkaügyi bíróság a támadott közigazgatási határozatokban foglaltakkal egyezően megállapította a 4/2002. (II. 20.) SzCsM rendelet III. fejezet 5.4. pontjában foglalt leesés elleni védelmet nyújtó korlát hiányát, 5.8. pontban előírt jelzőkorlát hiányát, I. fejezet 19.2. pontja szerinti munkaöv, biztonsági hevederzet, illetve zuhanásgátló hiányát, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 42. §-ában foglalt azon rendelkezésének megsértését, mely szerint a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, és használatukat meg kell követelni. Megállapította továbbá, hogy két darab sarokcsiszoló gépen nem volt védőfelszerelés, védőburkolat, amely ugyancsak szabálytalan munkavégzésre utal [14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 12. §], függetlenül attól, hogy az ellenőrzés időpontjában azt éppen használták-e vagy sem. Ha a tetőn ilyen állapotban volt található a munkaeszköz, a munkavédelmi felügyelő joggal következtetett arra, hogy azt ilyen állapotban használták. A közvetlen balesetveszély megvalósult azzal, hogy a gépek védőburkolat nélkül bármikor használható állapotban voltak a tetőn.
A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozva a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem szerint bizonyítást nyert, hogy a felperes munkavállalóinak a lapos tető szélétől 2 méternél távolabb kellett csavarsűrítést végezni, ezért a 4/2002. (II. 20.) SzCsM rendelet (továbbiakban: R.) III. fejezet 5.4. pontjára való hivatkozás megalapozatlan, mert leesés elleni korlátra nem volt szükség. Abban az esetben, ha a munkavállalók ténylegesen munkát végeztek volna, elegendő lett volna a jelzőkorlát használata is. Álláspontja szerint az R. I. fejezet 19.2. pontjában előírt munkaöv, biztonsági hevederzet, illetve zuhanásgátló lapos tető esetén, csavarsűrítési munkálatokhoz nincs előírva. Ugyanakkor sérelmezte, hogy a jogerős ítélet nem értékelte, miszerint a tanúk vallomása és az ügyvezető nyilatkozata alapján is megállapítható volt, hogy a felperes munkáltató minden jogszabályban előírt egyéni védőeszközzel ellátta a munkavállalóit, és a használatukat azok szükségessége esetén mindig meg is követelte. Miután a munkaügyi bíróság ítélete tényállásként rögzítette, hogy az ellenőrzés napján munkavégzés nem folyt, a felperes munkavállalói részére munkavégzés hiányában a védőeszköz felvételének hiánya nem valósít meg szabályszegést. Nem állapítható meg a 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 12. §-ában foglaltak megszegése sem, mert a szabványok a sarokköszörűk állványra rögzítését megengedik, ugyanakkor az állványra rögzítéshez elengedhetetlen a kézi használat során megkövetelt védőburkolat leszerelése. Az ellenőrzés napján az építési munka egyébként sem igényelte a sarokköszörűk használatát.
A felülvizsgálati kérelem azt is sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta, miszerint a munkaterületen több alvállalkozó alkalmazásában álló munkavállaló dolgozott, ezért a munkavégzést az Mvt. 40. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kellett összehangolni, melynek megvalósításáért ezen rendelkezés szerint a felek által kijelölt munkáltató, ilyen kikötés hiányában a fővállalkozó, vagy ha ilyen nincs, akkor az felelős, akinek a területén a munkavégzés folyik. Ezért álláspontja szerint bizonyíték hiányában nem lehet a felelősséget csak az egyik alvállalkozó terhére megállapítani. A felperes továbbá azt is panaszolta, hogy az alperes a döntését feltételezésekre alapította. Nem állapította meg az egyes alvállalkozók munkaterületét, nem vizsgálta a fővállalkozó és az egyes alvállalkozók szerződéseit, nem értékelte, hogy a felperes munkavállalói az ellenőrzés napján nem végeztek munkát, nem győződött meg az egyéni védőeszközök meglétéről, melyek a helyszínen lévő gépkocsiban megtalálhatók voltak. A munkaügyi bíróság ebből is következően a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg a tényállást, mérlegelése ellentétes az Mvt. 54. § (1) bekezdésében, valamint az Mvt. 82. §-ában foglaltakkal.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkabiztonsági ellenőrzés során a munkáltató képviselője elismerte, hogy a munkavállalók 6,6 méter magasságú épület lapos tetején az épület szélétől 3,5 méterre dolgoztak. Védőkorlát vagy jelzőszalag nem volt. A munkavállalók nem viselték a védősisakot. A munkahely megközelítése során - a feljáró és a tetőszerkezet csatlakozásánál - a közvetlen veszélyeztetés fennállt. Elismerte továbbá, hogy a tető ónos eső lefagyása miatt csúszós volt, és a munkahelyen védőburkolat nélküli munkaeszközök voltak. A jegyzőkönyv rögzítette, hogy az ellenőrzés során 10 fényképfelvétel készült, a felvételeken jól látható, hogy a tetőn munkavállalók vannak, a munkáltató képviselője nem említette a munkabiztonsági ellenőrzés során, hogy több munkáltató munkavállalói dolgoznak a tetőn. A munkáltató a veszélyes tevékenységet, és a veszélyes munkaeszközök használatát felfüggesztő elsőfokú határozatok ellen fellebbezéssel nem élt, e vonatkozásban a munkaeszközök használatát, a védőberendezések hiányát, sem a tető csúszós voltát nem vitatta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő mérlegelésével helyesen állapította meg a döntése alapjául szolgáló tényállást. E mérlegelés körében jogszabálysértés megállapítására alapot adó kirívóan okszerűtlen következtetés, iratellenes vagy logikailag ellentmondó értékelés nem volt. A feltárt tényállás alapján helytálló a jogerős ítéletnek az a következtetése, mely szerint a támadott közigazgatási határozat nem jogsértő.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. § (2) bekezdése szerint a munkáltató köteles - az erre vonatkozó szabályok megtartásával - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit megtartani. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 54. §-a is a munkáltatót kötelezi az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítására. Ebből következően annak nincs jelentősége, hogy a munkaterületen több alvállalkozó, tehát más munkáltatók is dolgoztak, illetve mit tartalmaztak a fővállalkozó és az egyes alvállalkozók közötti szerződések. A perben az volt ügydöntő, hogy a felperes munkáltató négy munkavállalója tetőn, tehát magasban történő - önmagában emiatt jelentős balesetveszélynek kitett - munkavégzésre volt köteles, és a munkavédelmi ellenőrzés ezen munkavállalók tekintetében milyen munkavégzési körülményeket tárt fel. Több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen az összehangolt munkavégzést előíró szabály [Mvt. 40. § (2) bekezdés], ugyanis nem mentesíti a munkáltatót az Mt. 102. § (1) és (2) bekezdésében, az Mvt. 40. § (1) bekezdésében, az Mvt. 54. §-ában előírt kötelezettsége alól (EBH 1151.).
A munkavédelmi követelmények teljesítésének elmulasztása, és a munkavállalók élete, testi épsége vagy egészsége súlyos veszélyeztetése esetén a munkáltatóval szemben a munkavédelmi bírság kiszabásának feltétele fennáll [Mvt. 82. § (1) bekezdés]. A munkavédelmi bírság - célját tekintve - a veszélyeztetés mértékét szankcionálja, és a mulasztás személyi és tárgyi körülményeinek mérlegelését írja elő (BH 2001/501.). A munkavédelmi bírság mértéke a munkáltató általi jogszabálysértés egészéhez, illetve a veszélyeztetés súlyához igazodik.
Az irányadó tényállás szerint a munkavédelmi ellenőrzés napján a munkavállalók jóllehet munkát nem végeztek, de megállapíthatóan munkavégzésre a tetőre felvonultak, melyet bizonyít, hogy a tetőn voltak a munkavégzéshez szükséges szerszámok, és a perbeli tanúvallomások is a munkavállalók tetőn való tartózkodását támasztják alá.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a munkaügyi bíróság azon álláspontját, hogy az ellenőrzéskor feltárt körülményekből okszerűen és életszerűen megalapozott következtetést lehetett levonni a munkavégzés tényleges körülményeire. Az így megállapított körülmények között a tetőn való tartózkodás egymagában is megvalósította a súlyos veszélyeztetést, figyelemmel arra, hogy leesés elleni védelem nélkül magasban történő tartózkodás - különösen olyan időjárási viszonyok között, amilyen az ellenőrzés napján volt - az átlagosnál is nagyobb mértékben balesetveszélyes, és rendkívül súlyos következményekkel járhat.
Az ellenőrzésről 2006. február 16-án felvett jegyzőkönyv - többek között - tartalmazza, hogy a munkavállalók az épület lapos tetejének szélén dolgoztak, az épület szélén nem volt védőkorlát, illetve jelzőkorlát sem volt elhelyezve, a munkavállalók nem viselték a részükre a munkáltató által biztosított védősisakot, két darab flex gyorsdaraboló darabolója pedig nem volt védőburkolattal felszerelve. A felperes által alkalmazott brigádvezető aláírásával a jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat elismerte. Kizárólag azt az észrevételt tette, hogy a tető szélétől 3,5 méterre dolgoztak. A perbeli tanúvallomások ezeket a megállapításokat szintén elismerték.
A felülvizsgálati érvelés helytálló a tekintetben, hogy munkavégzés hiányában nem róható a felperes terhére, hogy az ellenőrzéskor a munkavállalók egyéni védőeszközt (munkaöv, biztonsági hevederzet, zuhanásgátló) nem viseltek. A magasban való tartózkodás miatt azonban a védő és jelzőkorlát hiánya már egymagában megalapozza a súlyos veszélyeztetés megállapítását. Az pedig kizárólag a felperes nem bizonyított perbeli állítása, hogy a tetőn lévő sarokcsiszoló gépeket állványra szerelve használták volna. Az ellenőrzés alkalmával erre a körülményre, egyáltalán állvány ottlétére nézve semmilyen adat nem merült fel, ilyen nyilatkozatra akkor nem került sor.
Amennyiben a munkaügyi ellenőrző hatóság az érintett munkaterületen talált bizonyított körülmények alapján megállapítja a szokásos munkavégzésre való előkészületeket, a feltárt munkabiztonsági szabálytalanságok értékelésénél nincs jelentősége, hogy az adott ellenőrzési időpontban a munkavállalók éppen nem végeznek munkát.
Az előbbiekből következően a felperesnek a munkavállalók életét, testi épségét, egészségét veszélyeztető mulasztása miatt a munkavédelmi bírság kiszabásának jogszabályi feltételei fennálltak, ezért a munkaügyi bíróság a keresetet jogszabálysértés nélkül utasította el.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.501/2007.)