adozona.hu
BH 2009.8.261
BH 2009.8.261
Adózatlan jövedéki termék birtoklása adófizetési kötelezettséget keletkeztet, a jogszabály nem ad lehetőséget a felelősség alóli kimentésre [2003. évi CXXVII. tv. 114. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes építőipari tevékenységéhez munkagépeket használ, amelyek működtetéséhez jövedéki terméket, gázolajat szerez be. A felperes a beszerzéseiről szóló A. H. Rt. (továbbiakban: Rt.) töltőállomása által kiállított 215 db számlát szerepeltette a könyvelésében, az ezeken lévő üzemanyag-mennyiséget a munkagépekbe, illetve fűtési célra használta fel.
A jövedéki hatóság a számlák ellenőrzése során a következőket állapította meg: Az Rt. üzemanyagtöltő állomásán egy nyugtaszámhoz tartozóan több...
BH 2009.8.261 Adózatlan jövedéki termék birtoklása adófizetési kötelezettséget keletkeztet, a jogszabály nem ad lehetőséget a felelősség alóli kimentésre [2003. évi CXXVII. tv. 114. §].
A felperes építőipari tevékenységéhez munkagépeket használ, amelyek működtetéséhez jövedéki terméket, gázolajat szerez be. A felperes a beszerzéseiről szóló A. H. Rt. (továbbiakban: Rt.) töltőállomása által kiállított 215 db számlát szerepeltette a könyvelésében, az ezeken lévő üzemanyag-mennyiséget a munkagépekbe, illetve fűtési célra használta fel.A jövedéki hatóság a számlák ellenőrzése során a következőket állapította meg: Az Rt. üzemanyagtöltő állomásán egy nyugtaszámhoz tartozóan több számla került kiállításra. A pénztárgép kezelő először egy ténylegesen megtörtént vásárlásról bocsátott ki nyugtát, amelyen a szerepelt a nyugta száma, a tankolás időpontja, az üzemanyag mennyisége és a fizetendő ellenérték. E nyugta alapján a pénztárkezelő később újabb számlát (számlákat) bocsátott ki, de más névre szólóan, majd stornírozta. Egy nyugta alapján tehát több, más-más névre szóló számla került kiállításra. A felperes által hatóság részére bemutatott 215 db számla egyikét sem először állították ki, hanem stornírozott számlák után, ezért ezek a számlák fiktívek, mivel egy tankoláshoz csak egy számla tartozhat, és a kútoszlop valamint a pénztárgép összeköttetése miatt valós számlának csak az először kiállított számla tekinthető.
A jövedéki hatóság elsőfokú határozatában - jövedéki törvénysértés miatt - kötelezte a felperest 15 217 905 Ft jövedéki bírság és 2 871 708 Ft jövedéki adó megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 165. § (2) bekezdésében, 166. § (1) és (2) bekezdéseiben, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 1. § (4) bekezdésében, 4. § a) pontjában, 15. § (2) bekezdésében, 16. § a) pontjában, 17. § (3) bekezdésében, 48. § (7) bekezdésében, 51. § (1) bekezdésében, 110. § (5) bekezdésében, 114. §-ában, a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletben foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes által bemutatott számlák nem fogadhatók el a gázolaj származásának és adózott voltának igazolására. A bizonylatok fiktívek, a felperes jogellenes magatartásával megszegte a Jöt.-ben foglaltakat, mivel nem adóraktárban előállított jövedéki terméket birtokolt és használt, a számlák szerinti jövedéki termék után az adót nem fizették meg.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte, illetve az adóbírság elengedését. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdéseiben foglaltaknak. Jövedéki törvénysértés nem állapítható meg, mivel az üzemanyagot jövedéki engedélyestől vásárolta, a számlákon feltüntetett vételárat és adót is megfizette. Az alperes jogszabálysértően hagyta figyelmen kívül az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 44. § (5) bekezdésében foglaltakat és érdemi döntése nem felel meg az Art. 171. § (1) bekezdésében foglaltaknak sem.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, mivel azt állapította meg, hogy az alperes határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz. A felperes által bemutatott számlák közül egyiket sem először állították ki, hanem stornírozott számlák után, ezért ezek fiktívnek minősülnek. Az ügy eldöntése szempontjából releváns tényállás tisztázásra került, szakértő kirendelése, tanúk meghallgatása nem indokolt, a Jöt. felelősségi rendszere objektív, ezért a felperes számára kimentési lehetőséget nem biztosít.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.
A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Ket. 50. § (1) bekezdésében, az Art. 97. § (4) és (6) bekezdéseiben foglaltaknak, mivel nem került sor az ügy eldöntése szempontjából releváns tényállás tisztázására, a tanúk meghallgatásra és szakértő kirendelésére. Kifejtette, hogy a számla tartalmáért nem ő, hanem a számlakibocsátó felel, a számlák valós gazdasági eseményt rögzítenek, dolgozói az Rt. töltőállomásán tankoltak, az ellenértéket és ez által az adót is megfizette, jövedéki törvénysértést nem követett el, azok a körülmények pedig, amelyeket nem ismerhetett fel, nem eshetnek a terhére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperest csak az ügy eldöntése szempontjából jelentős tények tekintetében terhelte a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség, e tényeket pedig a Jöt. jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezései határozzák meg, és ezeket az alperes határozata és a jogerős ítélet helytállóan sorolja fel [Jöt. 1. § (4) bekezdése, 4. § a) pontja, 14. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) pontja, 15. § (2) bekezdése, 17. § (3) bekezdése 114. § (2) bekezdés b) pontja, 114. § (4) bekezdése].
A Jöt. szerinti szabályozás lényege, hogy szabad forgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhető be, tartható birtokban és használható fel, amely után az adót megfizették. Adózás alól elvont terméknek kell tekinteni azt a jövedéki terméket, amelynek adózott voltát birtokosa, felhasználója számlával vagy más hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani. A jövedéki termék adózott voltának igazolása tehát - a felperes érvelésével ellentétben - a jövedéki termék birtokosát, illetve a felhasználóját terheli.
A perbeli esetben az alperes és az elsőfokú bíróság által megállapított - és e körben felperes által sem vitatott - tényállás szerint a 215 db számla nem az első tényleges tankoláskor került kiállításra, és a számla szerinti gazdasági esemény - a sztornírozás miatt- a számlakibocsátó nyilvántartásában sem szerepel. Az pedig a perben nem volt vitatott, hogy ahhoz, hogy számla és/vagy nyugta kiállításra kerülhessen, az első számla kiállítását megelőzően kell tényleges tankolásnak történnie. Az ügyben tehát nem merült fel olyan tény vagy körülmény, amelynek tisztázása szakértő bevonását igényelte volna. A tanúmeghallgatásokra vonatkozó bizonyítási indítvány elutasítására is jogszerűen került sor, mivel jövedéki termék adózott voltát - a Jöt. szerinti szabályozásból következően - valós tartalmú számla helyett tanúvallomásokkal igazolni nem lehet. A 215 db számla tartalmi hiteltelenségét az alperes és az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból következően okszerű ténybeli és jogkövetkeztetéssel állapította meg. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a 215 db számla esetén - az alperes és az elsőfokú bíróság által iratszerűen megállapított tényállásból következően - az Rt. és a felperes sem tudta hitelt érdemlő módon igazolni a jövedéki termék adózott voltát, az adó megfizetését.
A perbeli jogvita eldöntésére a felperes által hivatkozott Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése nem alkalmazható, mivel jelen ügyben nem az általános forgalmi adólevonási, illetve adó-visszaigénylési jog gyakorlásáról kellett az alperesnek és a bíróságnak döntenie.
A Jöt. előzőekben megjelölt rendelkezései nem adnak lehetőséget kimentésre, az objektív felelősség talaján állnak. A Jöt. kizárólag a jövedéki termékkel egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély részére adja meg a lehetőséget arra, hogy bizonyítsa, az adott helyzetben a körülményekből egyértelműen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének jogszerűségére. A Jöt. a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, továbbá más gazdálkodó szervezet - így a felperesi gazdasági társaság - részére ezt a lehetőséget nem biztosítja, és méltányosság gyakorlását sem teszi lehetővé.
Abban az esetben pedig, ha a jövedéki termék adózott voltát annak felhasználója hiteles számlával nem tudja igazolni, azt adózás alól elvont terméknek kell tekinteni, és ebben az esetben a jövedéki bírság kiszabása kötelezően alkalmazandó szankció. Az adózatlan jövedéki termék megszerzése, birtoklása, felhasználása pedig adófizetési kötelezettséget keletkeztet [Jöt. 15. § (2) bekezdése, 114. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) pontja].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.496/2007.)