adozona.hu
BH+ 2009.8.378
BH+ 2009.8.378
Az álláskeresési támogatás szünetelése alatt szülő anyát megillető terhességi-gyermekágyi segély összegének felső korlátja - ha az anya tényleges jövedelemmel nem rendelkezik - az álláskeresési támogatás alapjául szolgáló átlagkereset [1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (3) bekezdés, 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 26. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. március 18-ától előterjesztett terhességi-gyermekágyi segély iránti igényét az alperes a határozatával napi 823,33 forint ellátás alap feletti részében elutasította. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes keresetében a másodfokú határozatnak - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan a jogszabálysértő határozat megváltoztatását, ellátá...
A felperes keresetében a másodfokú határozatnak - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan a jogszabálysértő határozat megváltoztatását, ellátása összegének 118 551 forint átlagkeresete figyelembevételével való megállapítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a támadott határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A megállapított tényállás szerint a felperes első gyermeke születése után 2005. február 3-ától terhességi-gyermekágyi segélyben, majd gyermekgondozási díjban részesült 2007. március 17-éig, ezeknek az ellátásoknak az összegét a megelőzően folyósított munkanélküli ellátás alapját képező 118 551 forint átlagkeresete figyelembevételével állapították meg. A második gyermeke születése okán 2007. március 18-ától igényelt terhességi gyermekágyi segély összegének alapját az alperes az előbbitől eltérően az öregségi nyugdíj legkisebb összege (24 700 forint) harmincad részének megfelelően állapította meg az 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 42. § (3) bekezdésére, a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 26. § (2) bekezdésére és az 1991. évi IV. törvény (Flt.) - 2005. november 1-jéig hatályos - 33. § (1) bekezdésére hivatkozással.
Az alperes a kereset elutasítását ellenkérelmében azzal az indokolással kérte, hogy a felperes 2005. február 1-jétől álláskeresést ösztönző juttatásban részesült, amelynek alapja az öregségi nyugdíjminimum.
A munkaügyi bíróság az Flt.-t módosító 2005. évi LXX. törvény 19. § (9) bekezdése alapján megállapította, hogy az álláskeresést ösztönző juttatás az álláskeresési támogatás körébe tartozik, annak egyik formája. A Vhr. 26. § (2) bekezdése az álláskeresési támogatás egyes formáit nem nevesíti és úgy rendelkezik, hogy az álláskeresési támogatás szüneteltetése alatt a terhességi-gyermekágyi segély összegét az Ebtv. 42. § (3) bekezdése szerint kell megállapítani az álláskeresési támogatás alapját képező átlagkereset 30-ad részét meg nem haladó számítási alap figyelembevételével. Mivel az Ebtv. és a Vhr. irányadó rendelkezései a számítás alapjaként az öregségi nyugdíjminimum összegére nem utalnak, a bíróság szerint a támadott határozat ezért téves jogszabály értelmezésen alapul. A felperes terhességi-gyermekágyi segélyének összegét a munkaügyi szerv által kiállított igazolásban szereplő 118 551 forint átlagkereset alapulvételével kell megállapítani.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A kérelem indokolása szerint a bíróság a tényállásból megalapozatlan következtetést vont le, tévesen alkalmazta az Ebtv. 42. § (3) bekezdését, Flt. 33. § (1) bekezdését. A hivatkozott szabályok alapján a felperes terhességi-gyermekágyi segélyét az álláskeresést ösztönző juttatás alapjául szolgáló jövedelem, az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege 85%-a figyelembevételével kellett megállapítani. Az Ebtv. 42. § (3) bekezdése alapján a felperes átlagkeresete nem jöhet szóba, mert a minimálbér kétszeresét meghaladta. A Pp. 339. § (1) bekezdésébe, 341. § b) pontjába és a 2004. évi CXL. tv. (továbbiakban: Ket.) 111. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt amiatt, hogy a bíróság az elsőfokú és nem a jogerős határozatot hozó társadalombiztosítási szervet kötelezte új eljárásra.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes a 2005. február 1-jétől folyósított álláskeresést ösztönző juttatás szünetelése alatt szülte első és második gyermekét is. Az illetékes megyei munkaügyi központ kirendeltsége a 2005. február 2-án és a 2007. január 22-én kelt igazolásokban a felperes munkanélküli ellátás alapjául szolgáló átlagkeresetét 118 551 forintban jelölte meg.
Az Ebtv. 42. § (3) bekezdése alapján a terhességi-gyermekágyi segély naptári napi összegét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni.
A Vhr. 26. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy annak, aki munkanélküli ellátás, 2007. január 1-jétől álláskeresési támogatás szünetelése alatt szül, és tényleges jövedelemmel nem rendelkezik, a terhességi-gyermekágyi segély összegét az Ebtv. 42. § (3) bekezdése szerint kell megállapítani, azonban az ellátás alapja nem haladhatja meg a munkanélküli ellátás/álláskeresési támogatás alapját képező átlagkereset harmincad részét.
Az előbbi szabályok értelmében a felperes terhességi-gyermekágyi segélyének naptári napi összegét a 2007. március 18-án érvényes minimálbér kétszerese harmincad része alapulvételével kell megállapítani azzal a korlátozással, hogy ez az összeg nem haladhatja meg az álláskeresési támogatás alapját képező átlagkereset harmincad részét.
A Vhr. az álláskeresési támogatás szünetelése alatt terhességi-gyermekágyi segélyben részesülők e juttatása összegének felső korlátját a biztosított korábbi, az álláskeresési támogatás alapjául szolgáló átlagkeresetében szabja meg. Az átlagkeresettől eltérő szigorúbb korlát (öregségi nyugdíj minimális összege) alkalmazására csak akkor lenne lehetőség, ha erre a jogszabály értelmező rendelkezése alapot adna. A Vhr. és az Ebtv. értelmező rendelkezései [Vhr. 1. § (2) bekezdés b) pont, Ebtv. 5/B. §] azonban nem tartalmaznak ilyen értelmezésre jogosító szabályt.
A 2007. január 1-jétől érvényes minimálbér havi összege 65 500 forint volt. Mivel ennek kétszerese meghaladta a felperes munkanélküli ellátás/álláskeresési támogatás alapjául szolgáló, a Vhr. 37. §-a szerint igazolt átlagkeresetét, a munkaügyi bíróság ítélete indokolásában jogszabálysértés nélkül adott iránymutatást a terhességi-gyermekágyi segély összegének a megállapításához.
A felülvizsgálati kérelem az eljárási szabályok [Pp. 339. § (1) bekezdés, 341. § b) pont, Ket. 111. § (1) bekezdés] megsértését tévesen panaszolta amiatt, hogy a jogerős ítélet az elsőfokú határozatot hozó alperest kötelezte új eljárásra. Ezt a jogszabály nem zárja ki, a felülvizsgálati kérelem érvelése ellentétes a bírói gyakorlattal (KK 33. számú állásfoglalás indokolásának utolsó bekezdése).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.III.10.099/2008.)