adozona.hu
BH+ 2009.8.373
BH+ 2009.8.373
A rendkívüli felmondási jog gyakorlásának szubjektív határidejét attól az időponttól kezdődően kell számítani, amikor a joggyakorló a rendkívüli felmondás indokául szolgáló magatartásról alapos és megnyugtató ismeretet szerez, feltéve, hogy ennek érdekében késedelem nélkül intézkedett [Mt. 96. § (4) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörébe történő visszahelyezése mellőzésével. Ezen túlmenően gépjárműhasználat, telefonhasználat, és szabadságmegváltás megtérítését is igényelte az alperes részéről.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 315 000 forintot költségtérítés, és 10 300 forintot szabadságmegváltás címén. Ezt m...
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 315 000 forintot költségtérítés, és 10 300 forintot szabadságmegváltás címén. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2004. január 1-jétől állt az alperesnél munkaviszonyban kereskedelmi igazgatóként. Ezen túlmenően tagja is volt az alperesi társaságnak.
Az alperes a munkaviszonyát 2005. december 7-én kelt rendkívüli felmondásával szüntette meg. Az indokolás szerint a felperes a munkáltató hozzájárulása nélkül munkahelyén nem jelent meg, munkavégzés céljából nem állt rendelkezésre, távolmaradásának okát nem igazolta (1. pont). Mint kereskedelmi igazgató felelős volt a társaság pénzügyeiért és számlaforgalmáért. A lefolytatott vizsgálatok során kiderült, hogy összesen bruttó 38 600 000 forint összegben olyan számla került a társaság könyveibe, amelyek mögött teljesítést nem tudott kimutatni (2. pont). Tudomása volt arról, hogy felesége, mint a társaság ügyvezetője 19 000 000 forintra vonatkozó kölcsönszerződést kötött a társaság képviseletében, amelyet a felperes mint tanú írt alá. Mint kereskedelmi igazgatónak kötelessége lett volna a munkáltatót tájékoztatni az ügyletről (3. pont).
A munkaügyi bíróság a joggyakorlási határidő betartása mellett a rendkívüli felmondás 1. és 3. pontjában szereplő indok megalapozatlanságát állapította meg.
A 2. pont vonatkozásában viszont kereskedelmi igazgatóként a felperes felelősségét fennállónak ítélte, mert az általa irányított építési munkák során jelentős, több 10 millió forint összegű számla került teljesítés nélkül alperesi társaság könyveibe, ami rendkívüli hátrányok, károk bekövetkezésének lehetőségét, veszélyét jelentette. A felperes saját gépjárműhasználat, illetve telefonköltség megtérítése tárgyában előterjesztett kereseti kérelmének a bíróság helyt adott, míg a szabadságmegváltás iránti igényt részben találta megalapozottnak.
A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes munkaviszonya fennállása alatt a társaság működése kapcsán olyan tevékenységet fejtett ki, amely kereskedelmi igazgatói munkaköréhez képest egyéb tevékenységet is jelentett. Az operatív munkát a felperes végezte, ennek keretében tárgyalnia kellett, foglalkozott a termelésigazolásokkal és az ahhoz kapcsolódó elszámolásokkal. Speciális helyzete folytán a felperes a munkajogi felelőssége kimentéséül nem hivatkozhat alappal arra, hogy a társaság pénzügyeiért és számlaforgalmáért annak ügyvezetője felelt.
A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult.
Arra hivatkozott, hogy a kereskedelmi igazgatói munkaköréből eredő kötelezettségét nem szegte meg, így az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára alapított rendkívüli felmondás indokául az nem szolgálhat. Az alperes megbízásából készült könyvvizsgálói jelentés alapján felmerült gyanú nem elegendő ok a munkaviszony megszüntetéséhez. Érvelés szerint legkésőbb a könyvvizsgálói jelentés megrendelésekor merülhetett fel a gyanú arra, hogy a könyvelés valós gazdasági események nélküli tételeket tartalmaz. Így a joggyakorlási határidő ekkor, nem a jelentés kézhezvételekor kezdődött, ehhez képest pedig a felmondás elkésetten került közlésre. Nem annak van jelentősége, hogy az új ügyvezető mikor szerez tudomást a rendkívüli felmondás indokáról, hanem a mindenkori ügyvezetőnek kell azt felismernie, és belátása szerint cselekednie.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Ebből következően kizárólag a rendkívüli felmondás 2. pontjaként megjelölt kötelezettségszegés volt jelen eljárásban vizsgálat tárgyává tehető.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a rendkívüli felmondás indokául megjelölt munkavállalói kötelezettségszegést az összes körülmény, különösen a munkavállaló munkaköre, szakismerete, beosztása alapján kell vizsgálni. A másodfokú bíróság a felperesi magatartás megítélése során helytállóan indult ki a munkavállalónak az alperesnél betöltött sajátos helyzetéből. Az alperes egyrészt a társaság tagja volt, másrészt munkaviszony keretében kereskedelmi igazgatói tevékenységet is ellátott. Teljeskörű ismeretekkel rendelkezett az alperes vagyoni helyzetéről, gazdasági tevékenységéről, és operatív irányítási tevékenységet is ellátott.
A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes maga is beismerte a B. Kft. teljesítés-igazolásának elfogadását és azzal összefüggésben a teljesítést. A felperes tényleges munkavégzése a cég gazdasági tevékenységét szinte teljes mértékben átfogta. Az alperes ügyvezetője a felperes élettársa volt, aki tanúvallomásában maga is alátámasztotta, hogy a felperes foglalkozott a teljesítés-igazolásokkal, és az azokhoz kapcsolódó elszámolásokkal. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a könyvvizsgálói jelentés megállapításai alkalmasak voltak a felperesbe vetett bizalom megingására, és a jogviszony azonnali hatályú megszüntetésére.
Alaptalan a felperes felülvizsgálati érvelése az Mt. 96. § (4) bekezdésében foglaltak megsértését illetően. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a joggyakorlás szubjektív határidejét a munkáltatói jogkör gyakorlójának a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló okról való tudomásszerzésétől kell számítani, nem elégséges a felmerült gyanú vagy sejtés. A határidő számítás megkezdéséhez a cselekményről, mulasztásról, annak jelentőségéről való alapos és megnyugtató ismeret szükséges, feltéve, hogy a joggyakorló a tisztázás érdekében késedelem nélkül intézkedett.
K. P. 2005. október 12-étől volt munkáltatói jogkör gyakorló, aki a cég gazdasági helyzete, különösen a felperessel szemben felmerült gyanúja tisztázása érdekében könyvvizsgálói jelentés beszerzéséről intézkedett. Ezen vélemény 2005. november 29-én készült el, így a 2005. december 7-én közölt rendkívüli felmondás határidőn belül történt. Ebből következően a munkáltató intézkedése eljárásjogi szempontból sem volt alkalmas jogszabálysértés megállapítására.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érintette, egyebekben hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Mfv.I.10.355/2008.)