adozona.hu
BH+ 2009.8.382
BH+ 2009.8.382
Nem lehet szolgálati időként (a nyugdíj megállapításánál) azt az időtartamot figyelembe venni, amely alatt a biztosított munkabérben nem részesült [168/1997. (X. 6.) Kormr. 29. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a munkaügyi bíróság hatályon kívül helyező ítélete folytán megismételt eljárásban hozott határozatával a felperes részére, nyugellátása megállapításához 1967. július 15-től 1999. január 7-ig összesen 24 év 204 nap szolgálati időt ismert el.
A felperes fellebbezése folytán az alperes kirendeltségének vezetője a 2006. február 7. napján meghozott határozatával helybenhagyta az elsőfokú társadalombiztosítási határozatot. Határozata indokolásában megállapít...
BH+ 2009.8.382 Nem lehet szolgálati időként (a nyugdíj megállapításánál) azt az időtartamot figyelembe venni, amely alatt a biztosított munkabérben nem részesült [168/1997. (X. 6.) Kormr. 29. §]
Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a munkaügyi bíróság hatályon kívül helyező ítélete folytán megismételt eljárásban hozott határozatával a felperes részére, nyugellátása megállapításához 1967. július 15-től 1999. január 7-ig összesen 24 év 204 nap szolgálati időt ismert el.A felperes fellebbezése folytán az alperes kirendeltségének vezetője a 2006. február 7. napján meghozott határozatával helybenhagyta az elsőfokú társadalombiztosítási határozatot. Határozata indokolásában megállapította, hogy az 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 37. §-ának (1) és (4) bekezdései szerint és a törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 29. § (3) bekezdésének a) pontja értelmében a felperesnek az 1988. május 1-jétől 1996. április 15-ig terjedő időben a munkaviszonya (biztosítása) ugyan fennállt - a munkaügyi bíróság ítéletében foglaltak szerint -, azonban a vitatott időben munkabérben (díjazásban) nem részesült. Munkavégzés hiányában a felperes munkabérben nem részesült és a bíróság sem ítélt meg visszamenőlegesen elmaradt munkabért, a munkáltató járulék fizetésre nem volt kötelezhető, így erre az időszakra szolgálati idő nem volt a felperes részére elismerhető.
A felperes keresetében kérte a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát és szolgálati időként elismerni az M. Rt. üzeménél 1992. január 8-tól 1992. június 15-ig és 1993. október 24-től 1996. március 31-ig terjedő jogviszonyát.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Tny. 37. §-ának (1) és (4) bekezdésére, valamint a Vhr. 29. § (3) bekezdésének a) pontjára hivatkozással - utalással a Z. Munkaügyi Bíróság ítéletére is - megállapította, hogy a felperes tényleges munkavégzés hiányában munkabérben (díjazásban) nem részesült, a munkaügyi bíróság sem ítélt meg visszamenőlegesen számára elmaradt munkabért ezért a felperes részére nem lehetett elismerni a M. Rt. n.-i üzeménél a felperes keresetében megjelölt időszakokra jelzett jogviszonyát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Előadta a felperes, hogy a Legfelsőbb Bíróság Mfv/K.II.10.692/2000/3. számú ítéletével hatályában fenntartotta a megyei bíróság ítéletét, melynek értelmében munkaviszonya az M. Rt. n.-i munkáltatónál 1996. április 15. napjáig állt fenn. Az 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) kimondja, hogy szolgálati időnek kell tekinteni mindazon időszakot, amely 1997. december 31. napján hatályos jogszabály szerint szolgálati időnek minősül. Az 1997. december 31. napján hatályos 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) végrehajtására kiadott 89/1990. (VI. 1.) MT rendelet 128. §-a szerint szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amely a munkaviszony jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig, vagy utóbbi mellőzése esetén a munkaviszony jogellenes megszűnésének az arra hivatott szerv által történő megállapításáig telt el. A bírósági ítéletek megállapították a felmondás jogellenességét és a munkaviszony fennállását. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a fenti jogszabályt tévesen és jogszabálysértő módon értelmezte, amikor jelen ügyre a Tny. 37. § (1) bekezdését alkalmazta. Téves a munkaügyi bíróság azon jogértelmezése is, hogy ezt a rendelkezést alkalmazni kell az 1998. január 1. napját megelőző időszakra is. Tekintettel arra, hogy a kérdéses szolgálati idő 1992. február 4. és 1996. április 16. napja közötti időszakra vonatkozik, álláspontja szerint a korábban hatályos T.a> és annak végrehajtási rendelete alkalmazandó ügyében.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta az alperes, hogy alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a bírósági ítéletek munkaviszonyának jogellenes felmondását állapították meg és ezért kellett volna szolgálati időként elismerni a keresetében kért időtartamot. Ellenkezőleg, a munkaügyi bíróság ítéletében kifejti, hogy a felperes munkát nem végzett az M. Rt. alperesnél, holott munkaviszonya 1984. december 18. napjától kezdődően alperes jogelődjénél, majd az alperesnél is fennállt 1996. április 15-ig. Az ebben a perben keletkezett bírói ítélet a felperes munkaviszonyának fennállását állapította meg. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása hiányában a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott rendelkezés nem alkalmazható, így esetében a vitatott jogviszony szolgálati időként történő elismerésekor a Tny. 37. § (4) bekezdése, valamint a Vhr. 29. §-ának (3) bekezdése az irányadó.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Vhr. 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati időről szóló 29. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha e rendelet másként nem rendelkezik, szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a biztosításban töltött időnek a harminc napot meghaladó azt a tartamát, amely alatt a biztosított munkabérben (díjazásban) nem részesült; a biztosítása szünetelt.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló periratok alapján megállapította, hogy az alperesi társadalombiztosítási szervek a Vhr. idézett rendelkezése alkalmazásával törvényes határozatot hoztak a felperes szolgálati idő elismerése iránti igényének részbeni elutasításáról.
Amint azt a munkaügyi bíróság is helyesen állapította meg ítélete indokolásában - utalva a munkaügyi bíróság jogerős ítéletére - a felperes munkaviszonya (biztosítása) 1988. május 1-je és 1996. április 15. között fennállt ugyan, azonban a vitatott időkre munkabérben (díjazásban) nem részesült. Ebből következően nem lehetett szolgálati időként elismerni a felperesnek az M. Rt. n.-i üzeménél 1992. január 8-tól 1992. június 15-ig és 1993. október 24-től 1996. március 31-ig terjedő időszakban fennálló jogviszonyát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott a 89/1990. (VI. 1.) MT rendelet 128. §-ára, mert a munkaügyi bíróság ítélete a felperes munkaviszonyának fennállását állapította meg (munkáltatója csak a peres eljárást követően szüntette meg munkaviszonyát), így ez a rendelkezés esetében nem alkalmazható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv/K.III.10.285/2007.)