adozona.hu
BH+ 2009.7.325
BH+ 2009.7.325
Ha a versenytilalmi megállapodás alapján a munkaviszony megszűnését követően illeti meg a munkavállalót a versenytilalom időtartamára kikötött havi ellenérték, ez a munkaviszonyt megszüntető munkáltatói intézkedést követően jár, nem a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét megállapító ítélet jogerőre emelkedésének napjától [Mt. 3. § (6) bekezdés, Mt. 100. § (5) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében munkaszerződése versenytilalmi megállapodására vonatkozó rendelkezése alapján 10 028 225 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint jogerős ítélet már megállapította, hogy felperes ügyvezetői munkaviszonya 2006. február 15-én az alperes visszahívása folytán szűnt meg, ezért a munkáltató 2006. február 16-án kiadott rendkív...
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint jogerős ítélet már megállapította, hogy felperes ügyvezetői munkaviszonya 2006. február 15-én az alperes visszahívása folytán szűnt meg, ezért a munkáltató 2006. február 16-án kiadott rendkívüli felmondása joghatás kiváltására nem volt alkalmas.
A versenytilalmi megállapodás értelmében a felperes a szerződés tartama alatt és annak megszűnését követően két évig nem vállalhat állást, illetve végezhet tevékenységet olyan cégnél, amely tevékenységi köre megegyezik az alperesével. A megállapodás szerint a szerződés utáni versenytilalom időtartamára a felperes kártérítésben részesül, amelynek összege a szerződésben meghatározott illetmény felének felel meg, és azt minden hónap végén fizetik ki; a munkáltató nem köteles kifizetni a kártérítést, ha a társaság fontos okból, a felperes szerződésszegő magatartása miatt szünteti meg a jogviszonyt, illetve, ha a felperes szerződésszegést követ el. A felek rendelkeztek arról is, hogy az alperes írásos nyilatkozatban az ügyvezető igazgatói szerződés lejárta előtt, vagy után lemondhat a versenytilalomról, ezáltal mentesül kártérítés fizetési kötelezettsége alól.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperest a versenytilalom a szerződés megszűnését követő két évre vonatkozóan kötelezte. Az alperes maga sem állította, hogy a felperes megszegte volna a szerződésben vállaltakat, ezért a munkáltató 2007. március 27-ei versenytilalomról való lemondásáig kártérítés fizetésére köteles, amelynek összegét a keresettel egyezően határozta meg havi 750 000 forint alapulvételével.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek nem vitatták a versenytilalommal kapcsolatos megállapodások értelmezését, azt a tényt sem, hogy az alperes a megállapodást felmondhatja, ez esetben mentesül a fizetési kötelezettség alól. A versenytilalmi megállapodás alapján fizetendő ellenérték a felperest 2006 februárjától illette meg, amelynek összegét az alperes nem vitatta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatására, és a kereset elutasítására irányult, míg másodlagos kérelme szerint fizetési kötelezettsége legfeljebb 2007. február 16-ától március 27-éig állhat fenn. Érvelése szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Mt. 100. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, amely szerint a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ebből következően a felperes munkaviszonya 2007. február 16. napján szűnt meg, ezért ezen időponttól az alperes versenytilalmi megállapodásról lemondó nyilatkozatáig, vagyis 2007. március 27-éig illetheti meg járandóság a munkavállalót.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a tizenkét havi munkabér fizetésre kötelezés a jogviszony megszüntetésének jogkövetkezménye, de nem jelenti azt, hogy a versenytilalmi megállapodás ellenértékét csak a 12. hónap leteltét követő időszakra kellene fizetnie az alperesnek.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljáró bíróságok a jogvita eldöntése során helytállóan indultak ki abból a tényből, hogy a felperes munkaviszonya 2006. február 15-én megszűnt az alperesnél, a 2006. február 16-án közölt rendkívüli felmondás pedig joghatás kiváltására már nem volt alkalmas.
Megalapozatlanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 100. § (5) bekezdésében foglaltakra, miszerint a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. A jogerős ítélet egyértelműen rögzítette, hogy a munkaviszony a felperes visszahívásával 2006. február 15-ével szűnt meg, vagyis ezen időponttól illeti meg a felperest a munkaszerződése alapján, a versenytilalmi megállapodás értelmében ellenérték. Az alperes az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerinti fizetési kötelezettsége független a versenytilalmi megállapodásban kikötöttektől. Az alperes maga sem állította, hogy a felperes e körben vállalt kötelezettségét megszegte volna, ezért helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a 2006. február 16-ától 2007. március 27-éig terjedő időszakra a felperes havi 750.000 forintos ellenértékre tarthat igényt a versenytilalmi megállapodás alapján. Az alperes egyébként az összegszerűségét nem vitatta, ezért az a felülvizsgálati eljárásban sem volt vizsgálható, figyelemmel a kérelem és ellenkérelem korlátaira [Pp. 275. § (2) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.033/2008.)