adozona.hu
BH 2009.7.224
BH 2009.7.224
Az ingatlan bérlési jog, mint vagyonértékű jog az áfa alkalmazásában nem minősül tárgyi eszköznek [1992. évi LXXIV. tv. 8. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2005. I-III. negyedévre általános forgalmi adóbevallás utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalás előtti ellenőrzést folytatott le.
Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 876 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, kötelezte továbbá 264 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A határozat az ellenőrzés adatai alapján megállapította, hogy a felperes 2005. június 30. és szeptember 15-ei teljesítési időponttal kibocsátott számlák a...
BH 2009.7.224 Az ingatlan bérlési jog, mint vagyonértékű jog az áfa alkalmazásában nem minősül tárgyi eszköznek [1992. évi LXXIV. tv. 8. §]
Az adóhatóság a felperesnél 2005. I-III. negyedévre általános forgalmi adóbevallás utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalás előtti ellenőrzést folytatott le.Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 876 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, kötelezte továbbá 264 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A határozat az ellenőrzés adatai alapján megállapította, hogy a felperes 2005. június 30. és szeptember 15-ei teljesítési időponttal kibocsátott számlák alapján Sz., M. téren épülő piaccsarnokban K-1 jelű üzlethelyiség bérleti jogáért bérleti szerződés alapján kifizetett 2 000 000 Ft előleget. Ezen összeg 500 000 Ft általános forgalmi adótartalmát, mint tárgyi eszköz beszerzésére jutott előzetesen felszámított levonható adót szerepeltette adóbevallásában. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes által beszerzett bérleti jog nem minősül tárgyi eszköz beszerzésnek, ezért az 500 000 Ft általános forgalmi adó levonható adóként történő bevallása jogszabálysértő.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Sérelmezte, hogy az adóhatóság az általa becsatolt szerződések tartamát nem vette figyelembe. Ezeket a szerződéseket ugyanis a Szeged Megyei Jogú Város közgyűlésének határozata alapította meg.
Álláspontja szerint az adóhatóság nem tisztázta a tényállást, ugyanakkor sérelmezte, hogy súlyos joghátrány éri azzal, hogy a beruházási érték általános forgalmi adóját nem igényelheti vissza.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság feltárta a tényállást és nem vitatta azt a tényt, miszerint a felperes a bérleti jog előlegeként 2 000 000 Ft + általános forgalmi adóelőleg befizetésre került.
A felperes ezt az általános forgalmi adótartalmat kívánta visszaigényelni. Az adóhatóság nem vitatta, hogy a jogügylet megvalósult. Ezen túl azonban megállapította, hogy egyéb tényállás tisztázási kötelezettsége, mégpedig az, hogy a perbeli szerződések hogyan állnak összhangban a közgyűlési határozattal, nem tartozott az adóigazgatási eljárásra.
Kizárólag abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes általános forgalmi adó visszaigénylése jogosulatlan volt-e vagy sem. E témában az elsőfokú bíróság osztotta az alperes álláspontját. Hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (4) bekezdésére, valamint 13. § (1) bekezdés 3. pontjára, és ennek alapján megállapította, hogy a bérleti jog megszerzése nem minősül tárgyi eszköznek. Ezért az erre alapított általános forgalmi adó visszaigénylési joggal élni nem lehet.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes továbbra is hangsúlyozta, hogy az adótörvények egységes értelmezésével megállapítható az a tény, miszerint az ingatlan tartós bérleti joga tárgyi eszköznek minősül. Erre vonatkozóan a felperes hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 26. § (1) bekezdésére és (3) bekezdésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás tárgya annak a jogkérdésnek az eldöntése volt, hogy a felperes és a Sz.-i V. és P. Kft. közötti bérleti előszerződések alapján megvásárolt bérleti jog adásvételének ellenértékében feltüntetett általános forgalmi adó összege levonható, illetve visszaigényelhető adóként számításba jöhetett-e.
E jogkérdés eldöntésénél a felperes által alkalmazni kért egységes jogrendszeri szempontokat is figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy elsődlegesen az általános forgalmi adótörvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Maga a felperes sem vitatta, hogy az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 3. pontja szerint a törvény alkalmazásában tárgyi eszköznek olyan anyagi eszközöket kell tekinteni, (mint pl. földterület, telek, erdő, ültetvény, építmény, műszaki berendezés, gép stb.), amely tartósan legalább egy éven túl szolgálja az adóalany tevékenységét. A fogalom-meghatározás szerint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyonértéki jog nem minősül tárgyi eszköznek.
A felperes által hivatkozott Sztv. - előre bocsátva, hogy annak hatálya a felperesre, mint egyéni vállalkozóra nem terjed ki, még a könyvvezetés tekintetében sem - 26. § (2) és (3) bekezdése szerint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyonértékű jogokat a mérlegben az ingatlanok, azaz a tárgyi eszközök - kell kimutatni. Ez a szabályozás látszólag valóban szélesebb körűnek mutatkozik az Áfa. tv.-ben megjelölt tárgyi eszköz kategóriánál.
Az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdés a) pontja értelmében szolgáltatás-nyújtásnak minősül a vagyonértékű jogok átengedése, ennek következtében az ingatlanhoz kapcsolódó vagyonértékű jog díjában szereplő adó összege az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés ba) pontjánál, mint tárgyi eszköz beszerzésre jutó levonható adó nem vehető figyelembe. Az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés ba) pontja szerint ugyanis (mely pontra a felperes az általános forgalmi adó visszaigénylési jogát alapította) akkor teljesíthető az adó-visszaigénylési kérelem, ha a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 Ft-tal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és a tárgyi eszközt az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásába szerepelteti.
E rendelkezésekben és a felperes által is hivatkozott felhozott személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 11. számú mellékletének II. 1/a pontja alapján tárgyi eszköz csak anyagi eszköz, illetve tenyészállat lehet, a b) pont a nem anyagi jószágok közé sorolja többek között a vagyonértékű jogot, ezen belül az Szja. tv. 3. § 31. pontja alapján az ingatlan bérleti jogát.
Ez tehát azt jelenti, hogy a felperesre vonatkozó Szja. tv. szerint sem számolható el tárgyi eszközként ez a jogosultság.
Mindezeket figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza egyetértve az elsőfokú bírósággal, hogy az általános forgalmi adó törvény speciális visszaigénylési szabályt rögzített a tárgyi eszköz beszerzésével kapcsolatosan, és adott esetben elsődlegesen ez a szabály az irányadó.
Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet a jogszabálynak megfelel, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.144/2008.)