adozona.hu
BH+ 2009.6.280
BH+ 2009.6.280
Ha a külföldi részesedéssel működő gazdasági társaságnál foglalkoztatott külföldi állampolgár esetében az ügyvezetői tevékenység kereteit meghaladó munkavégzés nem állapítható meg, a munkavállalási engedély hiánya nem szankcionálható [Flt. 7. § (1)-(2) bekezdés, 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 2. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elsőfokú hatósága 2006. február 11-én a felperes munkáltatónál ellenőrzést tartott, és megállapította, hogy a felperes két fő japán állampolgárt meghatározott időszakban munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatott, ezért a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 7. §-a (1) bekezdésének, illetve a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet (továbbiakban: R.) 2. § (1) ...
BH+ 2009.6.280 Ha a külföldi részesedéssel működő gazdasági társaságnál foglalkoztatott külföldi állampolgár esetében az ügyvezetői tevékenység kereteit meghaladó munkavégzés nem állapítható meg, a munkavállalási engedély hiánya nem szankcionálható [Flt. 7. § (1)-(2) bekezdés, 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 2. § (1) bekezdés].
Az alperes elsőfokú hatósága 2006. február 11-én a felperes munkáltatónál ellenőrzést tartott, és megállapította, hogy a felperes két fő japán állampolgárt meghatározott időszakban munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatott, ezért a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 7. §-a (1) bekezdésének, illetve a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet (továbbiakban: R.) 2. § (1) bekezdésének megsértésének miatt az Flt. 7. § (4) bekezdése alapján határozatával a felperest 23 205 426 forintnak (a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe történő) befizetésére kötelezte.A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A tényállás szerint O. A. japán állampolgár a felperes kft. vezető tisztségviselője 2003. januártól 2005. december 31-ig terjedő időszakban vezető tisztségviselői feladatokat meghaladóan végzett a felperesnél munkát, T. A. japán állampolgár pedig 2005. január 1. és április 30-a között a k.-i munkaterületen a minőségellenőrzéssel, minőségbiztosítással kapcsolatos ismeretek megszerzésére irányuló betanulási idő alatt az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzésére munkavállalási engedéllyel nem rendelkezett.
A munkaügyi bíróság a közigazgatási eljárásban meghallgatott O. A. ügyvezető, B. L. termelési igazgató és M. Y. ügyvezető vallomását értékelve arra vont le jogi következtetést, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozat a jogszabályoknak megfelelően állapította meg, miszerint O. A. munkavégzése jelentős mértékben meghaladta a FEOR 1311. szerinti ügyvezető tevékenységi körét, ezért csak munkavállalási engedély alapján végezhetett volna munkát. A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában T. A. foglalkoztatását illetően pedig azt emelte ki, hogy az R. 17. § ba) pontja értelmében foglalkoztatásra irányuló jogviszony az is, ha a külföldi foglalkoztatására a meghatározott munka elvégzéséhez szükséges begyakorlottság megszerzését célzó képzés során kerül sor, tehát ez esetben is szükség van munkavállalási engedélyre.
A jogerős ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és keresete szerinti döntés meghozatala iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben sérelmezte, hogy az alperes azzal, hogy vele szemben külön határozatban szabott ki munkaügyi bírságot és alkalmazott befizetésre kötelező egyéb jogkövetkezményt, megsértette a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 7. § (8) bekezdésében foglaltakat, amely előírja, hogy ez esetben egy határozatot kell hozni. Ebből következően a két határozat ellen benyújtott két fellebbezésén együttesen magasabb összegű illetéket kellett lerónia, mint az Itv. 29. § (2) bekezdésében előírt, a közigazgatási határozat elleni fellebbezés illetékének maximuma.
A felülvizsgálati kérelem azt is panaszolta, hogy a munkaügyi bíróság annak ellenére értékelte O. A. nyilatkozatát, hogy azt tolmácsolásra alkalmatlan személy közreműködésével tette meg. A felülvizsgálati érvelés szerint téves az a megállapítás, hogy nevezett tevékenysége meghaladta az ügyvezetői tevékenységi kört, és ezért a munkavégzéséhez munkavállalási engedélyre lett volna szükség. A tanúvallomások kizárólag azt támasztották alá, hogy az ügyvezető a munkavégzés során "segít", "részt vesz", "besegít", "elmagyaráz". Ezek a tevékenységek pedig a felperesi álláspont szerint nem haladták meg az irányítás és ellenőrzés feladatkörét, amit a FEOR 1311. az ügyvezetői tevékenység részeként sorol fel. A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában az ezt alátámasztó tanúvallomásokra pedig egyáltalán nem tért ki.
A felperes T. A. tekintetében arra hivatkozott, hogy nem minősült foglalkoztatónak, mert ellenérték fizetése nélkül biztosított lehetőséget arra, hogy nevezett az anyavállalat kezdő szintű vezetői programjának részvevőjeként a magyar leányvállalat működésével ismerkedjen. Ezért a jogerős ítélet, amely figyelmen kívül hagyta az R. 17. § b) pontjában foglaltakat, és kizárólag a ba) pontját idézte, jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
Helytálló az a felülvizsgálati érvelés, mely szerint az elsőfokú hatóságnak a Met. 7. § (8) bekezdésében foglaltak szerint egy határozatot kellett volna hoznia a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésre kötelezés [Met. 6. § (1) bekezdés d) pont], valamint a munkaügyi bírság egyidejű kiszabása esetén. A felülvizsgálati kérelemből kitűnően a munkaügyi bíróság a munkaügyi bírságot kiszabó határozatot hatályon kívül helyezte, és ezért az azzal kapcsolatban megfizetett fellebbezési illeték visszajár. Az adott ügy érdemi elbírálására pedig nincs lényeges kihatása annak, hogy az alperes külön határozatot hozott a külföldiek engedély nélküli foglalkoztatása miatt alkalmazott jogkövetkezményről.
Az alperes által sem volt vitatott, hogy O. A. meghallgatásakor nem hivatásos japán tolmács működött közre, és az általa történt tolmácsolás nem volt megfelelő. A tolmácsolás hiányosságának megállapítását tartalmazza a 07327. számú jegyzőkönyv. Ezért az ily módon rögzített nyilatkozatot a Legfelsőbb Bíróság kirekeszti a bizonyítékok köréből.
A felperes kft. alapító okirata szerint a társaságot külföldi székhellyel rendelkező cég alapította. A perbeli időszakban a társaságnak két ügyvezetője volt, J. M. és O. A. A perbeli iratok szerint előbbi az adminisztráció irányításáért, utóbbi a termelés irányításáért felelős ügyvezető.
A R. 7. § (1) bekezdés f) pontja értelmében nincs szükség engedélyre külföldi részesedéssel rendelkező gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként történő munkavégzéshez. A 7. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben meghatározott mentesség nem vonatkozik a külföldinek a mentesség alá eső tevékenységét meghaladó munkavégzésére.
Az adott perben még irányadó, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 21. § (2) bekezdése értelmében a korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető (ügyvezetők) vezető tisztségviselő, és a jogi szabályozás nem zárta ki a vezető tisztség munkaviszony keretében történő ellátását [Gt. 30. § (3) bekezdés]. Ebből következően nem perdöntő, hogy a felperes O. A. részére havonkénti rendszerességgel munkabért számolt el, illetve 2004. május 1-jével a Munkaügyi Nyilvántartó Központba bejelentette, ezért ezen tények bizonyítékként értékelése téves a külföldi ügyvezetőnek az engedély alóli mentesség alá eső tevékenysége megítélése szempontjából.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint adott ügyben O. A. tekintetében a mentesség alapjául szolgáló feltételek a fentiek alapján bizonyítottak, ugyanakkor a mentesség alá eső tevékenységét meghaladó munkavégzést a perbeli bizonyítékok minden kétséget kizáróan nem támasztják alá, ezért a bizonyítottság hiánya - a bizonyítási teher szabályát alkalmazva [Pp. 164. § (1) bekezdés] - az alperes terhére esik.
A periratokból megállapíthatóan O. A. ténylegesen ügyvezető volt, amely vezető tisztségét munkaviszony keretében látta el. Vezetői tevékenységével voltak összefüggőek a termelés irányítását és ellenőrzését megvalósító feladatai. Nincs olyan tényállási elem, mely szerint részéről az irányítás és az ellenőrzés körén kívül folyamatos illetve rendszeres munkavégzés történt. Az adott esetben nem hagyható figyelmen kívül a vezető és a munkavállalók közötti kommunikációs, nyelvi nehézség, ebből következően pedig a munkafolyamat gyakorlati bemutatása, segítségnyújtás eseti szükségessége, a technológia elmagyarázása, így a műszaki problémák megoldásában való részvétel és ellenőrzés nem értékelhető kiterjesztően a termelés irányításáért felelős ügyvezető tevékenységét meghaladó munkavégzésként. A jogerős ítélet indokolásában a tanúvallomásokból kiragadott mondatok nem bizonyítják nevezett külföldi állampolgár mentesség alá eső ügyvezetői tevékenysége kereteit meghaladó munkavégzését.
A jogerős ítélet ugyanakkor helytállóan, jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy T. A. japán állampolgár a munkaszerződése megkötését megelőző időszakban, 2005. január 1-jétől április 30-ig terjedően is foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban állt a felperessel, a betanításához munkavállalási engedélyre lett volna szükség. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy nem minősült foglalkoztatónak, hiszen nevezett személy a felperes részére a külföldi foglalkoztatásra irányuló jogviszony alapján ellenérték fejében végzett munkát, melyet M. Y. vallomása támaszt alá. Az ellenérték fizetésének tényét pedig nem érinti, hogy az a felperes kft., vagy az anyacég részéről történt. Külföldi engedély nélküli foglalkoztatása esetén az engedélyezés szempontjából foglalkoztatási jogviszony minden olyan jogviszony, amelyben külföldi természetes személy a foglalkoztató részére engedély nélkül munkát végez, munkaviszony fennállása tehát nem feltétlenül szükséges.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, az alperes jogerős határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatta, és a befizetés összegét T. A. külföldi állampolgár engedély nélküli foglalkoztatása miatt a minimálbér ötszörösének megfelelő összegben [Flt. 7. § (4) bekezdés, 312 500 forint] állapította meg, azaz ezen összegre mérsékelte. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletnek a felperes keresetét elutasító rendelkezését - a perköltség kivételével - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.758/2007.)