adozona.hu
BH+ 2009.6.240
BH+ 2009.6.240
Bűnszervezetben követi el az embercsempészés bűntettét, akinek tudomása van arról, hogy háromnál több személyből álló csoport tagjaként több migráns személynek anyagi haszonszerzés végett nyújt segítséget az államhatár jogellenes átlépéséhez [Btk. 98. §, 137. § 8. pont, 218. §, 4/2005. BJE].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 2006. szeptember 29. napján kihirdetett ítéletével az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnszervezetben, üzletszerűen, folytatólagosan, társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében. Ezért őt 2 év 4 hónap fegyházbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 150 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A pénzmellékbüntetést 2000 forintonként rendelte egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni, egyben megállapította, hogy az elítéltet feltételes szabadságra nem boc...
BH+ 2009.6.240 Bűnszervezetben követi el az embercsempészés bűntettét, akinek tudomása van arról, hogy háromnál több személyből álló csoport tagjaként több migráns személynek anyagi haszonszerzés végett nyújt segítséget az államhatár jogellenes átlépéséhez [Btk. 98. §, 137. § 8. pont, 218. §, 4/2005. BJE].
Az elsőfokú bíróság a 2006. szeptember 29. napján kihirdetett ítéletével az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnszervezetben, üzletszerűen, folytatólagosan, társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében. Ezért őt 2 év 4 hónap fegyházbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 150 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A pénzmellékbüntetést 2000 forintonként rendelte egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni, egyben megállapította, hogy az elítéltet feltételes szabadságra nem bocsátható.A megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt 2004. május 21. napján szabadult az embercsempészés bűntette miatt vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetésből Romániában, az embercsempészést ezt követően tovább folytatta. Ausztriába kitiltása miatt nem mehetett, ezért részben Magyarországon építette ki kapcsolatait. Elsősorban Moldáviából és Ukrajnából érkező - különféle személyek által közvetített - emberek Nyugat-Európába történő kiutazását, csempészését szervezte meg. Magyarországon megismerkedett a II. r. terhelttel, aki az I. r. terhelt távollétében szervezte a szállításokat, intézte a csempészendő emberek elszállásolását részben saját, részben más panziójában, gépkocsivezetőket bízott meg, járműveket szerzett, átvette a bűncselekményekért küldött pénzt, szétosztotta azt a gépkocsivezetők között, kifizette a szállást, telefonon tartotta a kapcsolatot a megbízókkal, ha szükség volt rá ügyvédet szerzett. Az I. r. és a II. r. terhelt által beszervezett személyek moldáv és ukrán állampolgárokon kívül részt vettek indiai, kínai, valamint más ázsiai országból érkező személyek Ausztriába juttatásában. 2005. január és június között folyamatosan, szinte minden nap, gyakran egy napon több alkalommal szállítottak külföldre olyan nem magyar állampolgárokat, akik nem rendelkeztek a határátlépéshez szükséges okmányokkal. Jellemzően a hegyeshalmi határátkelőhelyen, ezen kívül Szlovákián keresztül is juttattak embereket Ausztriába, majd tovább Olaszországba.
A kijuttatás módja többféle volt: felhasználtak román és magyar útleveleket, magyar személyi igazolványokat, volt, akiket személygépkocsi csomagtartójában, kisbusz motorterében, utánfutóban, vagy utánfutón szállított járműben vittek ki, de megszerveztek kamionos szállítást is. Előfordult olyan is, hogy gyalogosan, a zöldhatáron kísértek át embereket Ausztriába. A VI. r. terheltet az V. r. terhelt szervezte be, de ő is csak telefonon kapta az utasításokat, információkat. A szállítási időpontokat, a csempészendő személyek felvételének helyszínét az V. r. terhelt közölte a VI. r. terhelttel, aki "előfutó" tevékenységet is végzett, illetve tőle kapta meg a sikeres szállításért járó összeget.
Az V. r. és a VI. r. terhelt 2005. április 29.,30., május 2.,3.,4.,5.,6.,7. és 9. napján társaival együttműködve segítséget nyújtott több külföldi állampolgárnak, hogy jogellenesen Ausztriába jusson.
A bíróság rögzítette, hogy a bűnszervezetnek tagjai voltak az I-IV. r. terheltek, míg az V. r., valamint a VI. r. terheltek tudták, hogy a tényállásban feltárt embercsempészést végző csoportban rajtuk kívül több mint három ember vesz részt. Tőlük kapják a megbízást, a pénzt, a konkrét utasításokat, a szervezet e célra szerveződött, hosszabb ideje és összehangoltan működik.
A másodfokon eljáró bíróság a 2007. február 14. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az V. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozat ellen az V. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a bűncselekmény bűnszervezetben elkövetettnek minősítése törvénysértő, emiatt törvénysértően súlyos büntetés kiszabására került sor. Ezért indítványozta a megtámadott határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát.
A Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a Be. 426. §-a alapján a megtámadott határozatok hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A Btk. 218. §-ának (1) bekezdése szerint az embercsempészés bűntettét az követi el, aki államhatárnak más által a) engedély nélkül, b) meg nem engedett módon történő átlépéséhez segítséget nyújt.
Az embercsempészés tehát nem más, mint az államhatár engedély nélküli vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez nyújtott bűnsegédi magatartások egyike, amelyet a törvényhozó - fokozott társadalomra-veszélyességére tekintettel - kiemelt, és önálló, sui generis bűncselekményként szabályozott. A bűncselekmény elkövetési magatartása a "segítségnyújtás", amely a sui generis értékelés folytán tettesi magatartássá vált. A segítségnyújtás fizikai és pszichikai tevékenység egyaránt lehet: a fizikai segítségnyújtás a határvonalig való kalauzolásban, a határon való átkísérésben, az átlépést könnyítő eszközök rendelkezésre bocsátásában, stb. nyilvánulhat meg. E jogellenes magatartás tanúsításával, a segítségnyújtással befejezetté válik (Legfelsőbb Bíróság EBH 2003. 928. szám).
A felülvizsgálati indítvány érvelése szerint az V. r. terheltnek - a terhelt társai közül - kizárólag a VI. r. terhelttel volt közvetlen, személyes kapcsolata, illetve egy ismeretlen személy telefonos érdeklődésére adott jelentést a határátkelőhelyen lévő helyzetről. Nem volt tudomása arról, hogy a csoport hosszabb, határozatlan időre létesült, illetve, hogy ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményeket követnének el.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó, a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás részletesen tartalmazza az I. r. és a II. r. terheltek által szervezett embercsempészési tevékenységet. Eszerint az V. r. terhelt nem csupán a VI. r. terhelttel és egy "ismeretlen" személlyel állt kapcsolatban, hanem a bűnszervezet több más tagjával is.
Az elsőfokú bíróság a tényállásban rögzítette, hogy a terhelteknek és közöttük az V. r. terheltnek, tudomása volt arról, hogy háromnál nyilvánvalóan több személyből álló csoport tagjaként több migráns személynek, anyagi haszonszerzés végett nyújtanak segítséget az államhatár jogellenes átlépéséhez. A szervezet e célra szerveződött, hosszabb ideje és összehangoltan működik. A VI. r. terheltnek a megbízást az V. r. terhelt közvetítette.
A telefonkapcsolat konkrét tényeit is tartalmazza a tényállás, amely azt is rögzíti, hogy a szállítási időpontokat, a szállítandó személyek számát az V. r. terhelt közvetítette, és a VI. r. terhelt tőle kapta meg a sikeres szállításért járó
E tényállás alapján az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályai szerint állapították meg, hogy az V. r. terhelt esetében ugyanolyan bűncselekményt, egységes akarat-elhatározásból, azonos jogtárgy sérelmével, rövid időközökben, többször, és a cselekménysor egészére kiterjedő szándékegységben, egymás tevékenységéről tudva történt végrehajtásra figyelemmel a társtettesség és a folytatólagosság megállapításának valamennyi törvényi ismérve maradéktalanul megvalósult.
Az esetek számából a rendszeres haszonszerzésre törekvés is megállapítható, hiszen a bűncselekmények elkövetéséből származó haszonnak jelentősége volt az V. r. terhelt bűnöző életmódjának a kialakításában, ezért a Btk. 137. § 9. pontja szerinti üzletszerűség megállapítása is törvényes.
A Legfelsőbb Bíróság a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények elvi kérdéseit tárgyaló 4/2005. számú Büntető jogegységi határozatának II. pontjában elvi éllel rögzítette, hogy a Btk. 98. §-ának (1) bekezdése akkor alkalmazható, ha az elkövető tudata a bűnszervezet Btk. 137. §-ának 8. pontjában meghatározott tárgyi ismérveit átfogja. A Btk. 137. §-a 8. pontjának a 2001. évi CXXI. törvény 19. §-ának (5) bekezdésével módosított - 2002. április 1. napjától hatályos - rendelkezés szerint: (e törvény alkalmazásában) bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
A magyar büntető anyagi jog bűnösségen alapuló felelősségi elvéből [Btk. 10. § (1) bekezdés] következően az alanyi bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) minden bűncselekmény szükséges ismérve. A bűnösségre a büntetőeljárás eredményeként megállapított (történeti) tényállásból, annak a Btk. Különös Részében meghatározott valamely törvényi tényállással fennálló egyezőség esetén lehet következtetni. Ennek eredményeként lesz az elkövető magatartása tényállásszerű és bűnössége megállapítható. A Btk. 98. §-ának (1) bekezdése a Btk. Általános Részében - és ennek értelmében minden ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény különös részi tényállásánál figyelembe vehetően - rendelkezik a bűnszervezetben elkövetésről, melyhez a különös részi büntetési tétel felső határának felemelése fűződik. A Btk. 98. §-a (1) bekezdése esetében a jogalkotó a Btk. különös részi tényállása szerinti elkövetési magatartás kifejtésével - ahhoz fűződő tudatállapottal -összefüggő tényt tett a súlyosabb megítélés feltételévé. Ezért az "alapcselekmény" tényállásszerűsége mellett, azzal együtt vizsgálandó az elkövető ez irányú tudattartalma. Ennek hiányában a bűnszervezetben elkövetés nem állapítható meg. Az elkövetőnek a bűnszervezetben elkövetést átfogó tudattartalmára vont következtetés alapja, hogy a hatályos törvény nem a bűnszervezet belső, hanem olyan külső, tárgyi jellegű ismérveit határozza meg, amelyek a kívülálló számára is felismerhetőek. Ehhez képest az elkövető tudatának nem arra kell kiterjednie, hogy egy bűnszervezet a törvényi előfeltételek szerint létrejött, hanem arra, hogy a bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében annak "működéséhez" csatlakozik, illetve annak keretében cselekszik. E tudattartalom csak szándékos, viszont egyenes vagy eshetőleges szándékú egyaránt lehet. A Btk. 98. §-a (1) bekezdésének alkalmazhatósága szempontjából közömbös a bűnszervezetben kifejtett cselekvés bűnszervezeten belüli szerepe. A bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében kifejtett (a Btk. adott különös részi tényállását megvalósító) cselekvésnek a bűnszervezet működéséhez történő bármely hozzájárulása önmagában elégséges.
Az "összehangolt működés" a bűnszervezet fogalmi összetevője, amely tartalmát tekintve nem más, mint a benne cselekvő személyek egymást erősítő hatása. Ugyanakkor az összehangoltság meglétének (természetéből adódóan) nem feltétele a bűnszervezetben cselekvők közvetlen kapcsolata, a más cselekvések, illetve a más cselekvők kilétének konkrét ismerete. Az összehangolt működés nem az alanyi bűnösség, hanem a bűnszervezet fogalmi alapelemei fennállása megállapíthatóságának kérdése. Következésképpen az V. r. terheltnek a migráns személyek és a szállítási alkalmak számából, az elkövetés rendszerességéből tudnia kellett, hogy a szervezet háromnál több személyből áll. A részletekre is kiterjedően, a konspiráció követelményeinek megtartásával összehangolt és kivitelezett alapcselekmények ezért kellő alapot szolgáltatnak a bűnszervezetben elkövetés megállapításához.
Az ügyben eljárt bíróság a bűnszervezet meglétére helytállóan következtetett, és annak a törvényben írt következményeit helyesen alkalmazta.
Az eljárt bíróság mindössze abban tévedett, hogy a elkövetés már nem ún. különös részi minősítő körülmény, hanem a büntetés kiszabására vonatkozó általános rendelkezés, ezért a bűncselekmények megnevezésében nem jelenik meg.
A bűnszervezetben történő elkövetésre utaló, a büntetés mértékét növelő, és a Btk. Általános Részében szabályozott általános büntetéskiszabási szabály nem a terhelt terhére megállapított egyes bűncselekményeket minősíti, hanem közvetlenül a büntetés kiszabásához kapcsolódik. Ezért - az egységes ítélkezési gyakorlatnak megfelelően - az ítélet rendelkező részében kizárólag a büntetés kiszabásánál szükséges megjelölni. A bűncselekmény megnevezésének hibája nem tekinthető a bűncselekmény törvénysértő minősítésének. Ezért a bűncselekményre megállapított büntetési tétel keretei között kiszabott büntetés a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálat tárgyát nem képezhette.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 426. § alapján a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatot H. L. V. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.844/2007.)