adozona.hu
BH 2009.6.191
BH 2009.6.191
Lényeges szerződésszegést követ el a munkáltató, ha a szorgalmi időszakban a munkavállaló számára nem biztosítja teljes körűen a kötelező iskolai foglalkozásokon való részvételt, és a szabadnapokat. Ez a munkavállalónak a tanulmányi szerződésben kikötött szankció alóli mentesülését eredményezi [Mt. 113. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével - a felperes keresetét alaposnak találva - hatályon kívül helyezte az alperes 2002. szeptember 30-án kelt fizetési felszólítását.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes aljegyzőként dolgozott az alperesnél, és 1998 szeptemberétől elkezdett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán egy hét féléves képzést, amelyre a felek 1999. március 24-én tanulmányi szerződést kötöttek. Ennek 8. pontja szerint a felperest arra az időre nem illeti támo...
BH 2009.6.191 Lényeges szerződésszegést követ el a munkáltató, ha a szorgalmi időszakban a munkavállaló számára nem biztosítja teljes körűen a kötelező iskolai foglalkozásokon való részvételt, és a szabadnapokat. Ez a munkavállalónak a tanulmányi szerződésben kikötött szankció alóli mentesülését eredményezi [Mt. 113. §].
A munkaügyi bíróság ítéletével - a felperes keresetét alaposnak találva - hatályon kívül helyezte az alperes 2002. szeptember 30-án kelt fizetési felszólítását.Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes aljegyzőként dolgozott az alperesnél, és 1998 szeptemberétől elkezdett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán egy hét féléves képzést, amelyre a felek 1999. március 24-én tanulmányi szerződést kötöttek. Ennek 8. pontja szerint a felperest arra az időre nem illeti támogatás, amikor a tanulmányait nem megfelelő eredménnyel végzi, és ezért félévet, vagy tanévet ismétel. A tanulmányi szerződés 9. pontja előírta továbbá, hogy amennyiben a felperes az előírt tanulmányi időn belül önhibájából a tanulmányait nem fejezi be, az iskola elvégzését igazoló okmányt nem mutatja be, a tanulmányi szerződést a munkáltató megszünteti, a felperes pedig köteles egy összegben visszafizetni a támogatás összegét.
Az alperes 2002. szeptember 30-án a tanulmányi szerződés 9. pontjára hivatkozva felszólította a felperest 616 000 forint tandíj és 1 247 859 forint tanulmányi szabadságra eső munkabér visszafizetésére.
A felperes a keresetében arra tekintettel kérte a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését, hogy közel két évig az alperesnek nem volt jegyzője, ezen feladatokat is neki kellett végezni, így a munkaidő-kedvezményt nem tudta igénybe venni, a foglalkozásokon nem tudott részt venni, a vizsgáit halasztani kényszerült.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította az alperes több lényeges kötelezettségszegését, amely álláspontja szerint a felperesi oldalon a tanulmányi szerződésből folyó kötelezettségek alóli mentesülést jelentette.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével helyes indokai alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, hogy a felperes az ajánlott hét féléves képzési idő helyett tíz félév alatt szerezte meg a diplomáját, és a tanulmányi szerződéses kikötés alapján az alperesnek kellett bizonyítania a felperesi önhibát a tanulmányi idő meghosszabbodásával összefüggésben. Az alperes ilyen felróható felperesi magatartást nem tudott bizonyítani, ezért a fizetési felszólítás jogsértő volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító ítélet hozatalát kérte. Vitatta a másodfokú bíróság tanulmányi szerződés értelmezését, miután a felperes ún. kredit rendszerben folytatta a tanulmányait, így a szerződés 8. pontja szerinti szankció - a tanévismétlés, illetve félévismétlés ezen rendszerben való értelmezhetetlensége miatt - nem alkalmazható, a felperes hallgatói jogviszonya folyamatos volt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a vizsgakötelezettségeinek az arra megadott félévben eleget tett, ezért a nem megfelelő tanulmányi eredményei miatt a tanulmányi ideje három félévvel meghosszabbodott. A tanulmányi szerződés 9. pontja biztosította a felmondás jogát, ennek korlátja, hogy a tanulmányi idő túllépése ne a felperes önhibáján kívüli okból következzen be. Álláspontja szerint ebben a körben a bizonyítás a felperesre hárult, amint erre a korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzésében a másodfokú bíróság rámutatott, jelen jogerős ítélet viszont ezzel ellentétes álláspontra jutott. A másodfokú bíróság a tanulmányi szerződést jogszabálysértően értelmezte, a jogerős ítélet sérti az Mt. 113. § (2) bekezdését, mivel a tanulmányok nem megfelelő eredménnyel folytatása a támogatás visszakövetelésére alapot adó súlyú szerződésszegésnek minősült. A felperes a vizsgákra felkészülést biztosító szabadidőt megkapta, a kivett szabadság idejére munkavégzésre nem kötelezték, így megalapozatlan, hogy önhibáján kívüli okból következett be a tanulmányi idő meghosszabbodása.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 1998 szeptemberében kezdte el a perbeli tanulmányait, amelynek képzési ideje hét félév volt. Az alperes - az 1999. március 24-én megkötött tanulmányi szerződés 9. pontjára hivatkozással - 2002. szeptember 30-án adta ki a tanulmányi támogatás visszafizetésére vonatkozó fizetési felszólítását, mivel a felperes ez ideig nem teljesítette a tanulmányi kötelezettségeit. A felperes végül 2003 júliusában, tehát tíz félév tanulmány után kapott diplomát.
A másodfokú bíróság a tanulmányi szerződés 8. és 9. pontja egybevetéséből helytállóan következtetett arra, hogy a szerződés az eredménytelen vizsgához, félév-, vagy tanévismétléshez csupán azt a következményt fűzte, hogy erre az időre támogatás nem illette a felperest. A tanulmányi szerződés teljesítése szempontjából nem a kredit rendszerben történő tanulmányi kötelezettség teljesítésnek, hanem annak volt jelentősége, hogy a felperes több tárgyból sikertelen vizsgát tett.
Tény, hogy a felperes a tanulmányait a fizetési felszólítás időpontjában - a 8. félév kezdetekor - még nem fejezte be, ezért a tanulmányi szerződés 9. pontja értelmében vizsgálni kellett, hogy erre önhibájából, vagy önhibáján kívül került-e sor. A tanulmányi szerződés a tanulmányok befejezése elmaradásához a "tanulmányi szerződés megszüntetését" fűzte jogkövetkezményként. A tanulmányi szerződés 12. pontja is utalt azonban arra, hogy a tanulmányi szerződésben nem rendezett kérdésekben az Mt.</a> szabályait kell alkalmazni, ezért a munkaügyi bíróság az Mt. 113. §-ának (1) bekezdése alapján helytállóan vizsgálta, hogy az alperes követett-e el lényeges szerződésszegést, amely miatt a felperes mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei - az adott esetben az előírt időn belüli diplomaszerzés kötelezettsége - alól. Az alperes helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy erre vonatkozóan a bizonyítás a felperest terhelte [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A kifejtettek szerint a munkaügyi bíróság helyesen járt el, amikor nem a felperes "önhibáját", hanem a tanulmányi kötelezettségei teljesítését akadályozó alperesi szerződésszegéseket vizsgálta, és ebből vonta le jogi következtetését. Ennek során a perbeli bizonyítékokat részletesen, okszerűen és életszerűen, a logika szabályainak megfelelően elemezte és értékelte, következtetéseit meggyőzően indokolta [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés]. A Pp. 270. § (2) bekezdéséből következően a felülvizsgálati eljárásban az előbbi eljárásjogi szabályoknak megfelelő mérlegeléssel kialakított tényállás felülmérlegelésének nincs helye (BH 1999/44.; BH 1997/54.). Ebben a körben a felülvizsgálati érvelés miatt szükséges kiemelni, miszerint a felperest vezetői munkakörénél fogva felelősség terhelte nemcsak a hivatal megfelelő működéséért, hanem a testületi tevékenység törvényességéért is, és ezen kötelezettsége - külön utasítás hiányában is - akkor is fennállt, ha a tanulmányi szabadsága alatt merült fel valamely feladatellátás szükségessége. A felperes tanulmányi idejére esett a jegyző 1999. december 21-ei felfüggesztése, és az új jegyző megbízásáig, 2001. február 14-éig a felperes látta el a saját munkaköre mellett a jegyzői feladatokat is.
A munkaügyi bíróság megalapozottan állapította meg, hogy az alperes a felperes számára a szorgalmi időszakban nem biztosította teljes körűen a kötelező iskolai foglalkozásokon való részvételt és a vizsgákra való felkészüléshez előírt szabadnapokat, ezekkel összefüggésben a lényeges kötelezettségszegése megállapítható, és ez a felperesnek a tanulmányi szerződésből folyó kötelezettsége alóli mentesülését eredményezte. Ennélfogva a másodfokú bíróság érdemben helytállóan hagyta helyben a felperest a tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelező alperesi fizetési felszólítást hatályon kívül helyező elsőfokú ítéletet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítélete indokolása kiemelésével - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.045/2007.)