adozona.hu
BH 2009.5.146
BH 2009.5.146
A felszámolási vagyonba került ingatlannal kapcsolatos, szerződésen alapuló rendelkezési jogok csak akkor érvényesülnek, ha a Cstv. speciális szabályai azt nem zárják ki [Cstv. 4. §, 34. § és 38. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. alperes a II. r. felperestől vásárolt Sz., T. utca 24. szám alatti építési telken 31 lakásból, 25 garázsból és 6 gépjármű-beállóból álló felépítményt kívánt megvalósítani. Az I. és II. r. felperes, valamint az alperes között 2001. március 31. napján létrejött adásvételi szerződés szerint a felperesek külön-külön egy-egy lakást és egy-egy garázst szerkezetkész állapotban megvásároltak az alperestől az ingatlanrészekhez tartozó telekingatlan tulajdoni hányadával együtt. A vételárat a f...
BH 2009.5.146 A felszámolási vagyonba került ingatlannal kapcsolatos, szerződésen alapuló rendelkezési jogok csak akkor érvényesülnek, ha a Cstv. speciális szabályai azt nem zárják ki [Cstv. 4. §, 34. § és 38. §].
Az I. r. alperes a II. r. felperestől vásárolt Sz., T. utca 24. szám alatti építési telken 31 lakásból, 25 garázsból és 6 gépjármű-beállóból álló felépítményt kívánt megvalósítani. Az I. és II. r. felperes, valamint az alperes között 2001. március 31. napján létrejött adásvételi szerződés szerint a felperesek külön-külön egy-egy lakást és egy-egy garázst szerkezetkész állapotban megvásároltak az alperestől az ingatlanrészekhez tartozó telekingatlan tulajdoni hányadával együtt. A vételárat a felperesek a szerződés szerint annak aláírásakor megfizették. Az I. r. alperes 2001. június 30-áig vállalta a kivitelezés befejezését és a birtokba adást. A szerződést 2001. június 28-án módosították, majd 2001. szeptember 7-én az I. r. felperes és az I. r. alperes között egy gépjármű-tároló tekintetében újabb adásvételi szerződés jött létre. Ez esetben a vételár az I. r. alperes részére szintén kifizetésre került. Az I. r. alperes a szerződésben vállalt határidőkig a kivitelezést nem fejezte be, a garázsok esetében használatbavételi engedélyt sem adott át a felpereseknek.A felperesek és az I. r. alperes 2001. december 21-én megállapodott abban, hogy a fenti adásvételi szerződéseket a megkötés időpontjára visszamenőleges hatállyal felbontják. Az I. r. alperes vállalta, hogy 2002. március 30-áig az I. r. felperesnek 9 553 200 forint összegben a lakás, 1 200 000 forint összegben a garázs vételárát, míg a II. r. felperesnek 8 835 000 forint összegben a lakás és 1 200 000 forint összegben a garázs vételárát fizeti vissza. A garázsokra vonatkozó adásvételi szerződés felbontása során arról rendelkeztek, hogy ha a lakások adásvételi szerződésének felbontása bármilyen okból meghiúsulna, azt a garázsokra kötött felbontó szerződések bontó feltételeinek tekintik, és az eredeti állapotot állítják helyre. Az adásvételi szerződések felbontásával egyidejűleg a II. r. felperes az I. r. alperesnek eladta a telekingatlan - tulajdonában maradt - 76/3160 tulajdoni hányadát 50 000 forint vételárért. Az adásvételi szerződés bontó feltételeként határozták meg a felépítményre létrejött szerződések felbontásának bármely okból történő meghiúsulását.
Az I. r. alperes a 2002. március-december hónap közötti időszakban a lakásokat és a garázsokat a II-VI. r. alperesnek adta el. A vevők az ingatlanrészek birtokába léptek és tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmüket benyújtották a földhivatalhoz.
A felperesek a fenti jogügyleteken kívül keletkezett pénzkövetelésükre tekintettel 2002. március 26-án felszámolási eljárást kezdeményeztek az I. r. alperes ellen. A megyei bíróság az I. r. alperes fizetésképtelenségét megállapította és elrendelte a felszámolási eljárás megindítását. A felszámolási eljárás megindításának kezdő időpontja 2003. július 1. napja volt.
A felperesek a vételárak visszafizetésére irányuló eredménytelen felszólítások után az I. r. alperessel szemben 2004. március 17-én az adásvételi szerződéseket felbontó, illetve a telek tulajdoni hányadára létrejött adásvételi szerződéstől elálltak.
Keresetükben annak megállapítását kérték, hogy alappal álltak el a 2001. december 21-én kelt a lakások és garázsok adásvételi szerződéseinek felbontásáról rendelkező megállapodásoktól, a II. r. felperes pedig a telek tulajdoni hányadára létrejött adásvételi szerződéstől. Ennek alapján kérték, hogy a bíróság kötelezze a II-VI. r. alperest az ingatlanrészek birtokba adására.
A jogerős ítélet a felperesek valamennyi kereseti kérelmét elutasította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek és az I. r. alperes adásvétellel vegyes vállalkozási szerződést kötöttek, amit közös megegyezéssel, a megkötés időpontjára visszamenő hatállyal felbontottak. A szerződés ezáltal megszűnt. A szerződést felbontó megállapodás új kötelmeket nem teremtett, annak nyomán az eredeti állapotot kellett helyreállítani; a már teljesített szolgáltatások visszajártak. Ily módon a felek közötti jogviszony megszűnt az eredeti kötelmekkel együtt. Mivel az adásvételi szerződést felbontó szerződések nem önállóak, a visszafizetésre vállalt határidő elmulasztása, a visszafizetés nem teljesítése nem adott alapot a szerződéstől való elállásra. Az elállás egyoldalú jognyilatkozati jellege fogalmilag kizárta a közös megegyezéssel történt szerződésfelbontás "megváltoztatását".
Másodlagosan a másodfokú bíróság arra utalt, hogy a felperesek elállása a Ptk. 4. § (1) bekezdésébe is ütközött, mivel az általuk adott póthatáridő lejártát követően - rendelkezésszerű joggyakorlással - rövid időn belül kellett volna elállniuk a felbontó szerződéstől az I. r. alperes késedelmére történő hivatkozással. Ezzel szemben csak követelésük behajthatatlanságának valószínűvé válása után mintegy két év elteltével, a felszámolási eljárás megindulása után álltak el a szerződéstől. E magatartásuk a Ptk. 5. § (1) és (2) bekezdésébe is ütközött, ezért az elállás jogszerűtlen volt.
E döntéséből következően a másodfokú bíróság a II-VI. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet is alaptalannak találta.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával keresetüknek teljes egészében helyt adó határozat hozatalát kérték. Állították, hogy az adásvételi szerződéseket felbontó szerződésektől történő elállásuk jogszerű volt, elállási joguk az adásvételi szerződést felbontó szerződésekben kinyilvánított egyező akaratnyilvánításon alapult. Egyes tényállási elemek vitatása mellett állították, hogy a II-VI. r. alperes nem az elvárható körültekintéssel és gondossággal járt el a saját adásvételi szerződése megkötése során, továbbá jogalap nélkül léptek az ingatlanok birtokába. A megkötött adásvételi szerződések színleltek. A nevezett alperesekkel kötött adásvételi szerződések semmisségét, az azt alátámasztó körülményeket azonban a perben eljárt bíróság nem vizsgálta. Okiratokat csatoltak arra vonatkozóan, hogy az alpereseket írásban és szóban is figyelmeztették az elállás lehetőségére és jogkövetkezményeire, az ingatlanrészek tisztázatlan jogi helyzetére. A fenti alperesek tulajdonszerzésével szemben a Ptk. 117. § (4) bekezdésére, 193. § (1) bekezdésére utaltak. Állították, hogy perbeli követelésüket az I. r. alperes felszámolási eljárásában bejelentették. Okiratokat csatoltak annak igazolására is, hogy az I. r. alperes az elállás jogszerűségét elismerte.
Felülvizsgálati kérelmük kiegészítéseként az alperesek ellenkérelmére adott észrevételükben kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg az I. r. alperes mint eladó és a II-VI. r. alperes mint vevők között a perbeli lakások és garázsok tulajdoni illetőségére létrejött adásvételi szerződések semmisségét a Ptk. 117. § (1) bekezdésébe és jóerkölcsbe ütköző voltuk miatt.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
Az I. r. alperes észrevételezte, hogy a felszámolás megindítását követően előterjesztett keresetlevelet el kellett volna utasítani.
A II-VI. r. alperes vitatta a tulajdonszerzésével kapcsolatban a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott körülményeket. A IV. és V. r. alperes észrevételezte, hogy a felülvizsgálati kérelemhez csatolt okiratokat a perben nem nyújtották be, a felszámolási eljárásban a felperesek szabályszerű hitelező igényt nem érvényesítettek.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Elöljáróban, az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott indokára tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a felszámolási eljárás megindításának időpontjára tekintettel alkalmazandó Cstv. 38. § (3) bekezdése szerint csak a felszámolási vagyon körébe tartozó pénzkövetelés volt kizárólagosan a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. A felperesek ettől eltérően az adásvételi szerződés felbontásáról rendelkező szerződéstől történő elállásuk jogkövetkezményeként nem pénzkövetelést, hanem a megvásárolt ingatlanok visszaadása iránti igényt érvényesítettek. E követelés keresettel történő érvényesítését a felszámolás kezdő időpontja után sem zárja ki a Cstv. hivatkozott rendelkezése. Ugyanakkor a polgári perben vizsgálandó kérdés lehetett, (és a másodfokú bíróság más összefüggésben vizsgálta is annak a kérdését), hogy a felszámolási eljárás megindulása nem akadályozta-e meg a felszámolási vagyon részévé vált perbeli ingatlanok tulajdonjogának a visszaigénylését az adásvételi szerződés felbontásától történő egyoldalú elállás gyakorlása útján.
A Cstv. 4. § (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe kerül az adós minden vagyona, amellyel a felszámolás kezdő időpontjában rendelkezik. Ebből következően az I. r. alperes tulajdonában álló perbeli ingatlanok a felszámolás kezdő időpontjától, 2003. július 1. napjától a felszámolási vagyon részévé váltak, mely vagyonnal kapcsolatban a Cstv. speciális szabályai érvényesültek. Ettől kezdődően a Cstv. 34. § (2) bekezdése alapján e vagyonnal kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehetett.
Amennyiben helytálló a felpereseknek - a perben nem vizsgált - hivatkozása, amely szerint a felszámolási eljárásban vételár követelésüket szabályszerűen bejelentették, hitelezői igényükre szintén a Cstv. rendelkezései alkalmazandóak.
A fentiekből következően a Cstv. rendelkezései kizárják annak a lehetőségét, hogy a felszámolási vagyon részévé vált ingatlan, illetve annak vételára tekintetében a szerződő felek a felszámolási eljárás körén kívül akár kétoldalú megállapodással, akár a felperesek által eszközölt egyoldalú jognyilatkozattal rendelkezési jogot gyakorolhassanak. A felperesek 2004 márciusában közölt elállása tehát - a másodfokú ítélet indokaitól eltérően - nem a Ptk. általános, a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlást előíró elveibe, hanem kifejezetten a Cstv. rendelkezéseibe ütközött. Ebből következően érdemben nem tévedett a másodfokú bíróság annak megállapításával, hogy a felperesek elállása nem volt jogszerű.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítéletnek a II-VI. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezésével is.
A felülvizsgálati kérelem, annak kiegészítése és csatolt mellékletei kapcsán a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelmet csak a per és az abban lefolytatott bizonyítás keretei között bírálhatja el. Olyan kérdésben, amely nem képezte a per tárgyát, felülvizsgálati kérelem előterjesztésének nincs helye, és a Pp. 275. § (1) bekezdése szerint a perben becsatolásra nem került bizonyítékokat, okiratokat sem vehet figyelembe. Ennek megfelelően a felperesek valamennyi, az alperesek által kötött adásvételi szerződések semmisségének megállapítására irányuló felülvizsgálati kérelme alkalmatlan volt az érdemi elbírálásra.
Az elsődleges, elállás jogszerűségének megállapítására irányuló kereset elutasításából a másodfokú bíróság egyébként okszerűen következtetett a II-VI. r. alperessel szemben előterjesztett kereset alaptalanságára. A Legfelsőbb Bíróság ezt az indoklást kiegészíti azzal, hogy a felperesek a saját lakás-, garázs-, illetve telekhányad tulajdonukra kötött adásvételi szerződés felbontásától álltak el. Elállásuk így nem érintette az I. r. alperes által megvásárolt, illetve kivitelezett ingatlan egészét. Ebből következően a II-VI. r. alperessel szemben támasztott tulajdonosi és birtokba adási igények mindenképpen alaptalanok voltak.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes jogerős ítéletet a fenti indoklásbeli kiegészítéssel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.422/2007.)