BH 2009.5.166

Az autóbuszvezető, ha nem menetrend szerinti járatot vezet, nem jogosult azon időszakra korkedvezményre [1997. évi LXXXI. tv. 8. §; 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 2. §, 3. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes részére az alperesi igazgatóság a határozatával 1964. szeptember 1-jétől 2002. május 31-éig 37 év 252 nap szolgálati időt, és ezen belül 10 év 316 nap korkedvezményre jogosító időt ismert el.
A határozat jogerőre emelkedett, az igénylő fellebbezési jogával nem élt.
2004. szeptember 8-án a felperes újabb szolgálati idő elismerési kérelmet nyújtott be, amelyben a korábbi határozattal elutasított idők felülvizsgálatát és elismerését kérte, korkedvezményre jogosító szolgálati időként...

BH 2009.5.166 Az autóbuszvezető, ha nem menetrend szerinti járatot vezet, nem jogosult azon időszakra korkedvezményre [1997. évi LXXXI. tv. 8. §; 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 2. §, 3. §].
A felperes részére az alperesi igazgatóság a határozatával 1964. szeptember 1-jétől 2002. május 31-éig 37 év 252 nap szolgálati időt, és ezen belül 10 év 316 nap korkedvezményre jogosító időt ismert el.
A határozat jogerőre emelkedett, az igénylő fellebbezési jogával nem élt.
2004. szeptember 8-án a felperes újabb szolgálati idő elismerési kérelmet nyújtott be, amelyben a korábbi határozattal elutasított idők felülvizsgálatát és elismerését kérte, korkedvezményre jogosító szolgálati időként.
Kérelmét az alperesi elsőfokú hatóság elutasította, arra hivatkozással, hogy betöltött munkakörei a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében nem szerepelnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Megállapította, hogy a felperes 1964. szeptember 1. és 2004. augusztus 31. között fennállott munkaviszonyaival összesen 14 580 nap, azaz 39 év 345 nap szolgálati időt szerzett, ezen belül 13 év 44 nap a korkedvezményre jogosító idő. A korkedvezményre jogosító időt figyelembe véve az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárhoz képest 2 év korkedvezményre jogosult.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és megváltoztatását, az 1974. szeptember 2-ától 1984. február 9-éig terjedő munkaviszonyainak korkedvezményre jogosító szolgálati időként való elismerését kérte.
Előadta, hogy az elismerni kért időszak alatt végig autóbuszvezetőként dolgozott az akkori Volán Tröszt Rt. különféle leányvállalatainál; munkaköre, illetve beosztása soha nem változott, mert mindig autóbuszvezető volt, csak a munkáltatói változtak.
1974-ben áthelyezéssel került a Volán 20. számú Vállalatától a Volán Tröszthöz, mely munkáltató menetrend szerinti járatot üzemeltetett Budapest-Bér-Virágospuszta között.
A Volán-buszok Budapestről, az Engels térről indultak, de a terepadottságok olyanok voltak, hogy Bérről Virágospusztáig a hegyen az autóbuszt a vezetők nem merték felvinni. Ő viszont elvállalta Bérről Virágospusztáig az autóbusz vezetését; így tulajdonképpen a menetrend szerinti járatnak a meghosszabbított útvonalán közlekedett.
A megyei bíróság a felperes keresetének helyt adott, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte azzal, hogy a bíróság a felperes 1974. szeptember 2-ától 1984. február 9-éig terjedő munkaviszonyát korkedvezményre jogosító szolgálati időnek ismerte el.
Ítéletének indokolásában a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. számú mellékletére, ezen belül az autóbuszvezetői munkakör meghatározására hivatkozott, továbbá a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 47. § d) pontjában értelmezett "tömegközlekedés" fogalom-meghatározásra.
A peres felek személyes meghallgatása, a perben lefolytatott tanúbizonyítás és a becsatolt iratok alapján megállapította, hogy a felperes a perbeli időszakban is autóbuszvezető munkakörben dolgozott a Volán Tröszt Vállalatnál.
A Volán Tröszt Budapestről, az Engels térről menetrend szerinti járatot közlekedtetett Budapest-Bér-Virágospuszta között, mely járatot bárki igénybe vehette.
1974-től - mivel a terepviszonyok miatt a normál méretű és férőhelyű autóbusz Bértől Virágospusztáig nem tudott felmenni - a Bér és Virágospuszta közötti távolság megtételéhez az utasoknak át kellett szállni egy másik, kisebb, 21 személyes kisbuszra. Ennek a kisbusznak nem volt saját, külön menetrendje, hanem az a Bérig közlekedő Volán-járathoz igazodott. A Bér és Virágospuszta közötti járat tehát az Engels térről induló Budapest-Bér menetrend szerinti, közforgalmú, személyszállítást végző autóbusz meghosszabbított járataként közlekedett, és azt bárki igénybe vehette. A menetjegyet Budapesten kellett megváltani, így annak, hogy Béren menetjegyet váltottak-e vagy sem, a perben jelentősége nem volt.
Megállapította a munkaügyi bíróság azt is, hogy a felperes munkáltatója a törvényi szabályozás szerint tömegközlekedésnek minősülő tevékenységet végeztetett, a felperes autóbuszvezetői tevékenysége menetrendszerű tömegközlekedésben (személyszállításban) végzett tevékenységnek minősül. Ehhez képest a munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperesnek az elismerni kért időben végzett autóbuszvezetői tevékenysége korkedvezményre jogosító szolgálati időnek tekinthető.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 8. §-át, valamint a Vhr. 2. §-át, 3. § (1) bekezdését, és</a> 1. számú mellékletének 11. pontjában foglalt előírásokat.
Kifejtette, hogy a felperes által 2004. szeptember 8-án előterjesztett, korkedvezményre jogosító szolgálati idő elismerésére irányuló igénybejelentés elbírálása során a foglalkoztatói adatszolgáltatás, a felperes által csatolt iratok alapján megállapította, hogy a felperes 1974. szeptember 2-ától 1984. február 9-éig terjedő időszakban gépkocsivezető (tehergépkocsi-vezető) munkakörben volt foglalkoztatva. Autóbuszvezető munkaköre alapján feladata volt a Budapestről Bérre menetrend szerinti járattal érkező személyeknek a Bérről Virágospusztára (a munkáltató oktatási központjába) történő szállítása. A Bér és Virágospuszta között közlekedő kisbusz nem minősült menetrend szerinti járatnak. Menetjegyet Bér és Virágospuszta között az utasoknak, az oktatási létesítményt látogatóknak váltani nem kellett. A vitatott időszakra vonatkozóan a foglalkoztató által kiállított igazolás nem támasztotta alá a korkedvezményre jogosító szolgálati idő tényét.
A perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az volt megállapítható, hogy a felperes autóbuszvezetői munkakört töltött be, feladata volt az üdülőbe utazó vendégek szállítása.
A Bér és Virágospuszta között közlekedő kisbuszon menetjegyet váltani nem kellett.
A felperes által vezetett kisbusznak menetrendje nem volt, az Alba Volán 2002. november 21-én kelt igazolása szerint a felperes tehergépkocsi- (gépkocsi-) vezetőként volt foglalkoztatva, 1974. szeptember 2-ától 1984. február 9-éig.
A munkáltató által kiállított társadalombiztosítási egyéni nyilvántartó lap is gépkocsivezető munkakört rögzít.
Az alperes álláspontja szerint a Bér és Virágpuszta között közlekedő busz nem volt menetrend szerinti járat. Ezen a 2 km-nyi távolságon az utasok menetdíjat nem fizettek, megállóhely-kialakításra nem került sor, ezért szállításuk menetrend szerinti tömegközlekedésnek, közúti személyszállításnak nem minősíthető; a tehergépkocsi-vezetői munkakör betöltése korkedvezményre nem jogosít.
Hangsúlyozta az alperes, hogy a Vhr. 1. számú mellékletének 11. pontja egyértelműen rögzíti, hogy kizárólag a menetrendszerű tömegközlekedésben (személyszállításban) a jogszabályban meghatározott feltételekkel végzett autóbusz-vezetés minősül korkedvezményre jogosító munkának.
Előadta, hogy a jelenleg hatályos 2004. évi XXXIII. törvény 2. § b) és e) pontja is a korábbi jogszabályi rendelkezésekkel azonos módon határozta meg a menetrend szerinti személyszállítás fogalmát. Ezen rendelkezéseket, és a perbeli nyilatkozataiban hivatkozott menetrend szerinti járatok esetén fizetendő menetdíjat szabályozó jogszabályi rendelkezéseket, a munkaügyi bíróság - ítélete meghozatala során - figyelmen kívül hagyta.
Hangsúlyozta, hogy a felperes által végzett autóbusz-közlekedés külön célú személyszállítás volt, ezáltal közszolgáltatási jellege kizárt.
Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában a Vhr. 2. §-a, 3. § (1) bekezdése és az 1. számú melléklet 11. pontjának az elbírálás idején hatályos rendelkezése 2007. január 1-jétől módosításra, illetőleg hatályon kívül helyezésre került.
Érdemi álláspontja alátámasztásaként legfelsőbb bírósági eseti döntésre hivatkozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, de abból - az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések téves alkalmazásával - nem helytálló jogi következtetést vont le.
A Legfelsőbb Bíróság alapvetően egyetértett az alperes felülvizsgálati kérelmében foglalt jogi érvelésével.
A Tny. 8. §-a értelmében, aki 2007. január 1-je előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, a 2000. december 31-én hatályos rendelkezések szerint korkedvezményben részesül.
Az Vhr. 2. § (1) bekezdése szerint a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza.
Az Vhr. 1. számú melléklete a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében 11. pont alatt sorolja fel a közlekedésnél végzett munkát. Ezen belül a munkakörök között meghatározásra került a járművezető, oktató járművezető, (autóbusz-, villamos-, metró-, trolibusz-, HÉV-motorvezető, fogaskerekű- és FAV-vezető) munkakör.
A munkaköri leírás szerint: kötött, részben kötött, vagy nem kötött pályán közlekedő jármű vezetése, utasok szállítása, fel- és leszállás figyelemmel kísérése, teherszállítás lebonyolítása.
A melléklet szerint a korkedvezmény hatálya a menetrendszerű tömegközlekedésben (személyszállításban) a jogszabályban meghatározott feltételekkel terjed ki.
A perben rendelkezésre álló adatok alapján az volt megállapítható, hogy a felperes e megjelölésben foglaltaknak megfelelő autóbuszvezetői munkát a vitatott időszakban nem végzett.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a "tömegközlekedés" és a "menetrendszerűség" tekintetében vitatta a felperes korkedvezményre jogosultságát, és e kritériumok fennállta miatt tartotta a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek.
Az Vhr. 2. § (5) bekezdése szerint a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet.
Az alperes álláspontja szerint e szabályt sértette meg a megyei munkaügyi bíróság, amikor a felperes által betöltött munkakört a jogszabály kiterjesztő értelmezésével korkedvezményre jogosítóként értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes jogi álláspontjával. A perben rendelkezésre állt okirati bizonyítékok - a felperes személyzeti és munkaügyi nyilvántartó lapja, a becsatolt bérkarton és a tanúk vallomása - alapján megállapítható volt, hogy a felperes autóbuszvezetői munkája nem tömegközlekedésben végzett tevékenység volt.
A Vhr. 1. számú mellékletének munkaköri jegyzékében az autóbuszvezetői munkakört korkedvezményre jogosító munkakörök között sorolja fel, de a korkedvezmény hatályát úgy jelöli meg, hogy az a menetrendszerű tömegközlekedésre (személyszállításra) a jogszabályban meghatározott feltételekkel terjed ki. Az autóbuszvezetői tevékenység tehát csak abban az esetben minősül korkedvezményre jogosító munkakörnek, ha azt a menetrendszerű tömegközlekedésben (személyszállításban) a jogszabályban meghatározott feltételekkel végzik.
Az alperes helytállóan hivatkozott az ügyben irányadó közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényre. A törvény 47. §-ának d) pontja értelmében tömegközlekedés: a menetrend alapján közlekedő gépjárművekkel végzett közforgalmú személyszállítás. A felperes azonban nem menetrend szerint közlekedő járművön szállított utasokat (az Agria Volán Rt. 2002. október 7-én kelt, valamint az Alba Volán 2002. november 21-én kelt igazolása).
A Budapest-Bér útvonalon közlekedő autóbusz-járatokhoz csatlakozva szállította a vendégeket az üdülőbe, azaz a Virágospusztán lévő oktatási létesítménybe (K. J. - a korábbi Volán Tröszt Üdülési Igazgatóság akkori igazgatójának - közjegyző előtt tett 2006. szeptember 21-én kelt nyilatkozata).
A felperest a Volán Tröszt a béri oktatási létesítményben autóbuszvezetőként foglalkoztatta, a létesítmény látogatói és a béri lakosok vették igénybe a járatot, menetjegyet azonban nem kellett váltaniuk (a Volán Egyesülés igazgatójának 2005. augusztus 2-i levele).
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűtlenül, a perben rendelkezésre állt valamennyi bizonyíték értékelése, összevetése és mérlegelése nélkül, a fenti bizonyítékok megfelelő értékelésének mellőzésével, illetőleg egyes bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával, a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon hozta meg döntését, ezért az jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az alperesi hatóságok helyesen értékelték a felperes által végzett autóbuszvezetői tevékenységet, és a jogszabályoknak megfelelő, megalapozott határozatot hoztak.
Minderre tekintettel a munkaügyi bíróság - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - a jogszabály téves értelmezése, jogszabályba ütköző mérlegelési tevékenység eredményeként helyezte hatályon kívül az alperes határozatát, és kötelezte új eljárásra.
Az alperesi felülvizsgált határozatok jogszerűek voltak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján - a jogerős ítélet Pp. 275. § (4) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezése mellett - elutasította.
(Legf. Bír. MfvK. IV. 10.188/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.