adozona.hu
BH 2009.5.164
BH 2009.5.164
Az áfa-levonási jog gyakorlása során - a bírság kiszabásakor - meg kell különböztetni a tartalmi és alaki hiányosságokat [1992. évi LXXIV. tv. 32. §; 2003. évi XCII. tv. 171. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 2000-2004. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben, kivéve 2003. július hónapot.
A vizsgálati jegyzőkönyv III. fejezet 5. pontjában megállapította, hogy a felperes kapcsolt vállalkozásától a M.Bt-től olyan számlákat fogadott be, amelyeknél a számlakibocsátó nyomtatványboltban megvásárolt számlatömbök sorszámát felhasználva, szövegszerkesztővel, azaz nem számlázó programmal bocsátott ki "számla elnevezésű" dokumentumokat. Az adóhatóság e...
BH 2009.5.164 Az áfa-levonási jog gyakorlása során - a bírság kiszabásakor - meg kell különböztetni a tartalmi és alaki hiányosságokat [1992. évi LXXIV. tv. 32. §; 2003. évi XCII. tv. 171. §].
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 2000-2004. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben, kivéve 2003. július hónapot.A vizsgálati jegyzőkönyv III. fejezet 5. pontjában megállapította, hogy a felperes kapcsolt vállalkozásától a M.Bt-től olyan számlákat fogadott be, amelyeknél a számlakibocsátó nyomtatványboltban megvásárolt számlatömbök sorszámát felhasználva, szövegszerkesztővel, azaz nem számlázó programmal bocsátott ki "számla elnevezésű" dokumentumokat. Az adóhatóság ezeket nem fogadta el hiteles bizonylatnak, mivel a számlakibocsátó nem rendelkezett zárt rendszerű, az azonos sorszámú számla ismételt kibocsátását megakadályozó számítógépes rendszerrel. Erről a tényről a felperes tudhatott, mivel ügyvezetője a kibocsátó üzletvezetésére és képviseletére jogosult beltagja.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a kifogásolt számlák egyébként a könyvelésben és az adóbevallásban is szerepeltek. Azonban a módosított 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 1. § (1) bekezdés alapján, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés, 16-17. és 20. pontjában írtaknak nem feleltek meg.
A felperes a számla befogadásakor nem járt el kellő körültekintéssel, ezért az elsőfokú bíróság határozatával a felperes terhére 36 500 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet, javára 2 385 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Továbbá 16 332 000 Ft adóbírság és 19 643 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 25 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott adóbírság összegét a 11 586 000 Ft-ra leszállította, azaz a törvény által előírt 50% helyett 30%-ra mérsékelte.
Az alperes tájékoztatta a felperest arról, hogy elévülési időn belül jogosult az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására a jogszabály szerint kibocsátott számlák alapján.
A felperes eredeti kereseti kérelmében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A bírósági eljárás időtartama alatt a felperes az alperesi felhívás szerint, a jogszabálynak megfelelően kibocsátott számlák alapján érvényesítette az adólevonási jogosultságát, ezt az adóhatóság teljesítette.
Ezt követően a felperes a keresetét módosította és kizárólag az adóbírság és a késedelmi pótlék kiszabásának jogszerűségét vitatta. A felperes hangsúlyozta, hogy a helytelen számlakibocsátás következményeként a költségvetést kár nem érte, valamennyi gazdasági esemény megvalósult, az adót bevallották és befizették. Ezért a számlakibocsátás szankciója kizárólag mulasztási bírság lehetett volna, a levonási jogát a számlakibocsátás körüli hibák kijavításával gyakorolhatta.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság mindenben osztotta az adóhatóság álláspontját. Rámutatott arra, hogy az Áfa. tv. 32. §, 35. § (1) bekezdése, valamint a 2001-től hatályos számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 83. § (2) bekezdése, 165. §, 166. § (2) bek., és 167. § (2) bekezdése alapján csak alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló bizonylat alapján kerülhet sor az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására. Azt, hogy mikor alkalmas adóigazgatási azonosításra és milyen feltételek fennállása esetén a számla, a hivatkozott PM rendelet szabályozza.
Az adóhatóság méltányos eljárást folytatott, hiszen másodfokon a bírságot mérsékelte, ettől eltérő egyes szempontokat az elsőfokú bíróság nem értékelt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes kiemelten hivatkozott arra, hogy a számlakibocsátónál is tartottak ellenőrzést, ahol megvizsgálták a számlázás rendszerét és módját és nem tettek ezzel kapcsolatos megállapításokat. Ezért a felperesnél az Art. 130. § (1) bekezdésébe ütközött a megállapítása, szankcionálása.
Hivatkozott a felperes a bizalomvédelem elvének megsértésére is, hiszen a felperes joggal bízhatott abban, hogy amennyiben a M. Bt. adóellenőrzésénél a számlázás módját nem kifogásolják, így helyesen jár el. A felperes hangsúlyozta, hogy kellő körültekintést tanúsított a számlák befogadásakor, kivételes méltánylást érdemlő körülmény volt, hogy a költségvetést kár nem érte, egyébként pedig sérelmezte a késedelmi pótlék felszámítását is, hiszen az adott esetben az adó számítása, bevallása és befizetése minden esetben határidőben történt meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy a felperes által a kapcsolt vállalkozástól a M. Bt.-től befogadott számlák adóigazgatási azonosításra nem voltak alkalmasak, ezért nem minősültek hitelesnek. Azonban éppen az alperes felhívására a felperes intézkedett az ismételt - most már szabályszerű - számlakibocsátás iránt, majd ennek megtörténte után érvényesítette az adólevonási jogosultságát, amelyet az adóhatóság elismert. Ezt követően a felperes keresetét módosította, kizárólag a kiszabott bírságra és késedelmi pótlékra vonatkozó közigazgatási döntések felülvizsgálatát kérte. A bírói felülvizsgálat és a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárása is már csak a felperes terhére kiszabott adóbírságra és késedelmi pótlékra vonatkozott.
Nem volt vitás az sem, hogy a felperes a kapcsolt vállalkozása, személyes összefonódása miatt tudomásul bírhatott arról, miszerint a számlakibocsátó nem rendelkezik olyan számítógépes rendszerrel, amely a számlákat adóigazgatási azonosításra alkalmassá tennének. Ettől függetlenül a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság a határozat hozatalakor nem vonta mérlegelése körében azt a jelentősnek mondható tényt, hogy a felperesnél feltárt számlázási hiányosságok gyakorlatilag "elméleti" hiányosságok voltak, ugyanis a felperes által befogadott valamennyi számla valós gazdasági eseményt tükrözött, amely a számlán szereplők között valósult meg. A valóságban megtalálható és ellenőrizhető volt, az adóigazgatási alkalmasság hiánya ellenére a szigorú számadású számlatömb és a könyvelési adatok rendelkezésre álltak ahhoz, hogy mindegyik számlát utólag is ellenőrizni lehessen, a számlákban foglalt adatok az adóbevallásban és könyvelésben megtalálhatók voltak, az adó bevallásra és befizetésre is került. Éppen ezen adatok alapján volt lehetősége a felperesnek, az utólagos megfelelő számlakibocsátás alapján történő levonási jog érvényesítésére.
Kétségtelen tény az is, hogy a számla hitelességét az Sztv. 166. § (2) bekezdés alapján alaki, és tartalmi követelmények alapján lehet megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság töretlenül folytatott gyakorlata szerint azonban indokolt megkülönböztetni az alaki és tartalmi hiányosságot olyan szempontból, hogy a számla hiteltelensége az adófizetési kötelezettség elkerülése érdekében történt-e, illetőleg az alaki hiányosságok kiküszöbölése lehetséges-e. A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a számlakibocsátás körében elkövetett jogsértések utólag reparálhatók voltak, a számlák formai hibája nem állt arányban az alperes által alkalmazott bírság jogkövetkezményeivel. Az adott esetben a felperes mulasztását, mulasztási bírság kiszabásával elég lett volna szankcionálni. A késedelmi pótlék fizetési kötelezettsége pedig azért nem állt fenn, mivel az adó határidőben történő megfizetése megtörtént.
Mindezen körülmények mérlegelésével a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az Art. 171. § (1) bekezdésében írt kivételes méltányosság a bírság kiszabásakor alkalmazható volt, a késedelmi pótlék kiszabásának pedig a jogalapja hiányzott. E megállapításakor a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette a felperes által hivatkozott európai bírósági gyakorlatot, amely következetesen alkalmazza a közigazgatási hatóság gyakorlatban igényelt "bizalomvédelem elvét" (C-95/07 és C-96/07 számú döntés).
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a keresettel támadott alperesi határozatot akként változtatta meg, hogy a kiszabott adóbírságot és késedelmi pótlékot törölte.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.277/2007.)