adozona.hu
BH 2009.5.154
BH 2009.5.154
Külföldi vállalkozás bejegyzés alatt lévő fióktelepe (előfióktelep) nevében eljáró cégjegyzésre jogosult személyek is megvalósíthatnak tisztességtelen piaci magatartást, amely miatt a bejegyzést követően a fióktelep perelhető [1997. évi CXXXII. tv. (Ftv.) 2. §, 4. §; 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 2. §, 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és a francia székhelyű S. Europe SRL közötti disztribúciós megállapodás 2003. december 31-én megszűnt. A francia cég 2004. december 10-én kelt létesítő okirattal létrehozta az alperest, mint magyarországi fióktelepét. A fióktelep 2005. február 3-án került a cégjegyzékbe bejegyzésre. A felperesnél az üzletágvezető, illetve asszisztensének munkaviszonya 2004. november 30-án közös megegyezéssel megszűnt. A felperes informatikusa 2005 januárjában a volt munkatársak számítógépén törölt ...
BH 2009.5.154 Külföldi vállalkozás bejegyzés alatt lévő fióktelepe (előfióktelep) nevében eljáró cégjegyzésre jogosult személyek is megvalósíthatnak tisztességtelen piaci magatartást, amely miatt a bejegyzést követően a fióktelep perelhető [1997. évi CXXXII. tv. (Ftv.) 2. §, 4. §; 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 2. §, 4. §].
A felperes és a francia székhelyű S. Europe SRL közötti disztribúciós megállapodás 2003. december 31-én megszűnt. A francia cég 2004. december 10-én kelt létesítő okirattal létrehozta az alperest, mint magyarországi fióktelepét. A fióktelep 2005. február 3-án került a cégjegyzékbe bejegyzésre. A felperesnél az üzletágvezető, illetve asszisztensének munkaviszonya 2004. november 30-án közös megegyezéssel megszűnt. A felperes informatikusa 2005 januárjában a volt munkatársak számítógépén törölt adatbázisokat részben helyreállította, s abból a felperes arra a következtetésre jutott, hogy az üzletágvezető U. Z.-vel üzleti titkokat közölt.A felperes 2005. június 2-án benyújtott keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, miszerint az alperes a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 2. és 4. §-ába ütköző jogsértést követett el sérelmére. Kérte, a bíróság az alperest elégtétel adására kötelezze oly módon, hogy az ítélet rendelkező részét a HVG című lapban saját költségén tegye közzé. Kártérítési igénye tekintetében jogfenntartó nyilatkozatot tett. Álláspontja szerint a Tpvt. 2. §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartást azzal valósította meg az alperes, hogy ismerte, a felperes milyen beszerzési áron vásárolt, milyen termékekből álló árukészlettel rendelkezik, azt is tudta, hogy az árukészlet értékesítésére kizárólag csak az általa is ismert nagykereskedők útján van lehetősége. Ha az értékesítés nem sikerül, a felperesnek nincs más lehetősége, mint hogy az árukészletet a francia anyacégnek visszaadja. Az alperes olyan nagykereskedelmi árakat alkalmazott - kombinálva a prémiumok rendszerével és hirdetési támogatások nyújtásával - hogy a felperes raktárkészletében is szereplő eszközöket beszerzési ár alatt, illetve beszerzési áron értékesítette a felperes korábbi üzletfelei számára. A Tpvt. 4. §-ának megsértésével összefüggésben előadta, a felperes volt munkavállalói a felperes üzleti tevékenységével, megrendelőivel és árukészletével kapcsolatos jelentős információkat adtak át az alperes anyacége részére. Volt üzletágvezetője a felperes tudta és beleegyezése nélkül juttatott információkat az alperes anyacégének, amiket az alperes felhasználhatott stratégiai jellegű döntéseinek meghozatalakor. Hangsúlyozottan hivatkozott arra, hogy az alperes, bár önálló cég, önálló jogi személyiséggel nem rendelkezik, így úgy kell tekinteni, hogy mindarról tudomással rendelkezik, amiről a külföldi anyacége tudomást szerzett. A közlés időpontjának nincs jelentősége, mert az alperes mindazon információ birtokában kezdte el folytatni üzleti tevékenységét, amelyről a külföldi anyacége tudomással bírt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 2007. június 8-án kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította, rendelkezett az elsőfokú perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában kifejtette, az alperes, figyelemmel a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepéről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. tv. (Ftv.) 4. § (1) bekezdésében foglaltakra, a bejegyzéssel szerezte meg korlátozott jogalanyiságát. Álláspontja szerint az alperes a Tpvt. 4. §-ába ütköző magatartást nem valósított meg, mert a felperes által hivatkozott e-mail-t 2004 szeptemberében küldték el, amikor az alperes még nem létezett. Az e-mail címzettje természetes személy volt, akinek az anyacégnél betöltött esetleges pozíciójára a felperes nem nyilatkozott, egyébként is az átadott információ nem a felperes cégre vonatkozott. A Tpvt. 2. §-ának megsértését sem találta az elsőfokú bíróság megállapíthatónak, miután az olyan általános tényállást tartalmazó tiltás, melyre csak abban az esetben lehet hivatkozni, amennyiben a Tpvt. 3-7. §-aiban írt speciális törvényi tényállások egyike sem alkalmazható. Az árverseny, a kedvező piaci ár kialakítása nem tisztességtelen piaci magatartás.
A másodfokú bíróság 2007. november 29-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, rendelkezett a másodfokú perköltség megfizetéséről. Ítélete indokolásában kifejtette, helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az alperes 2005. február 3-ától a cégjegyzékbe történt bejegyzésétől kezdődően tanúsíthatott tisztességtelen piaci magatartást, figyelemmel az Ftv. 4. § (1) bekezdésében írtakra. A fióktelep és az anyacég nem azonosítható, az anyacég által esetlegesen tanúsított tisztességtelen piaci magatartás kapcsán az anyacéggel szemben kell fellépni. Ezen túlmenően a felperes hiába az S. cégcsoport tagja, csak az őt érintő, az alperes által tanúsított tisztességtelen piaci magatartás miatt léphet fel az alperessel szemben. A másodfokú bíróság a Tpvt. 4. §-ával összefüggő elsőfokú bírósági álláspontot fogadta el, amit azzal egészített ki, hogy a felperes keresetében nemcsak az üzleti titkok megszerzésére, hanem annak tisztességtelen felhasználására is hivatkozott. A másodfokú bíróság e körben arra mutatott rá, hogy a felperes - bírói felhívás ellenére - nem jelölte meg, hogy az általa hivatkozott e-mail üzenetek mennyiben képezték a felperes üzleti titkát. Így üzleti titoksérelem sem került bizonyításra. A Tpvt. 2. §-ára alapított kereseti kérelmet a másodfokú bíróság érdemben vizsgálta, és megállapította, hogy az alperes az általa felhasznált információkat nem jogellenesen szerezte meg. Olyan információk felhasználása a piacra lépés során, melyhez az alperes jogszerűen jutott, az üzleti tisztesség követelményébe ütköző magatartásnak nem tekinthető. Rámutatott, az árverseny önmagában tisztességtelen piaci magatartásnak nem tekinthető. A felperes által sérelmezett magatartás a Tpvt. 21. § h) pontjába ütköző lehet, de a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés körében szabályozott tisztességtelen árral kapcsolatos eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó eljárás.
Felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Ftv. 4. § (2) bekezdésébe, a Tpvt. 1., 2.</a> és 4. §-ába, illetve a Pp. 177. § (1) bekezdésébe ütközik. Kifejtette, az Ftv. 4. § (2) bekezdéséből következően az alperes cégbejegyzési kérelmének beadásától kezdődően bejegyzéséig előfióktelepként működött, az előfióktelepi létszakban kötött jogügyeletek a fióktelep ügyleteinek minősülnek. Kifejtette továbbá, jogellenesen foglalt állást a másodfokú bíróság, amikor kizárólag annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes az információk birtokába jogszerűen jutott. Az alperes tisztességtelen piaci magatartást épp azzal tanúsított, hogy a jogszerűen, a korábbi üzleti kapcsolat és kölcsönös érdekeltség alapján átadott információkat az információt szolgáltató fél kiszorítására használta fel. Az alperes a felperes nagykereskedőit közvetlenül megkereste és olyan feltételeket biztosított, hogy azok a felperessel fennálló üzleti kapcsolatokat megszüntették. A perben eljárt bíróságok árversenyre hivatkoztak, holott az alperes a felperestől, illetve az alperes anyacégétől a birtokába jutott felperesi know-how-t ellenérték nélkül használta fel, jelentős költségmegtakarítást realizálva. A Pp. 177. § (1) bekezdésében foglaltakat sértették meg a perben eljárt bíróságok, amikor a felperes indítványa ellenére az alperes árképzésének megvizsgálására szakértőt nem rendeltek ki, ahogy informatikus szakértőt sem. Az informatikus szakértő feltárhatott volna további olyan tényeket, melyek bizonyítanák, hogy a felperes üzleti titkait az alperes kifürkészte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra észrevételt nem tett.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróságnak először is abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes egy külföldi vállalkozás Magyarországon nyilvántartásba vett fióktelepe, felelőssé tehető-e az anyavállalat tevékenységéért, illetve mikortól minősül olyan jogalanynak, mely a Tpvt. szerinti jogsértést elkövetheti.
Az Ftv. 2. § b) pontja értelmében: a "fióktelep: a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek". A 4. § (1) bekezdés értelmében: " a fióktelep a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, a vállalkozási tevékenységet a cégbejegyzést követően kezdheti meg." A 2. § d) pontja kimondja, hogy vállalkozási tevékenység alatt "a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenység értendő." A 4. § (2) bekezdése értelmében "az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a cégjegyzésre jogosultak a bejegyzési kérelem beadását követően a fióktelep nevében és javára eljárhatnak, azonban a "bejegyzés alatt" toldatot az iratokon fel kell tüntetni, s a megkötött jogügyletek során az elnevezéshez kell fűzni (előfióktelep). A fióktelep a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet (ideértve az alapítási, tevékenységi engedélyhez, valamint a telepengedélyezéshez kötött tevékenységeket is) nem folytathat." Az Ftv. 11. §-a arra tartalmaz rendelkezéseket, hogy a külföldi vállalkozás helytállni tartozik a fióktelep magatartásáért, tartozásaiért.
E szabályokból a Legfelsőbb Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az alperes nem jogi személy, de jogszabály által meghatározott kapcsolataiban önálló jogalany, nem tehető azonban felelőssé az anyavállalata, a külföldi vállalkozás magatartásáért. A külföldi vállalkozás a Tpvt. 1. § (1) bekezdése alapján perelhető, ha esetleg tisztességtelen piaci magatartást tanúsított Magyarországon. A fióktelep az Ftv. 4. § (1) bekezdése értelmében a 2. § d) pontjában meghatározott vállalkozási tevékenységet csak a cégbejegyzést követően kezdheti meg, a 4. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint azonban ettől eltérően a cégjegyzésre jogosultak az előfióktelep nevében és javára eljárhatnak, jogügyeleteket köthetnek. A 4. § (2) bekezdésében meghatározott hatósági engedélyhez kötött tevékenységet azonban az előfióktelep nem folytathat. E szabályokból a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az előfióktelepi időszakban is az alperes, illetve az előfióktelep nevében eljárók elvileg megvalósíthattak volna tisztességtelen piaci magatartást. Ennek tényleges megvalósítását az adott ügyben a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint nem látta bizonyítottnak.
A Tpvt. 4. § (1) bekezdésébe ütköző magatartás elkövetésének alapfeltétele az üzleti titok megléte, s annak tisztességtelen módon történő megszerzése, vagy felhasználása. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bírósággal egyezően helyesen állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította, miszerint üzleti titkát az alperes, avagy az alperes külföldi anyavállalata megszerezte. A becsatolt iratok, bizonyítékok a fentieket nem bizonyítják. Ezt cáfoló érvelés a felülvizsgálati kérelemben sincs. A felperes e körben azzal érvelt, hogy a bíróságoknak informatikus szakértőt kellett volna kirendelniük, aki megállapíthatta volna, hogy a felperes üzleti titkai kerültek az alperes, illetve külföldi anyavállalata birtokába az e-mail levelezés útján. E körben a felperes azt állította, hogy a bíróságok megsértették a Pp. 177. §-ának (1) bekezdésében írtakat. A hivatkozott rendelkezés első mondata szerint "ha a perben jelentős tény, vagy egyéb körülmény megállapításához, vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, mellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki." A fentiekből következően a bíróság által kirendelt szakértőnek nem feladata a peres felek, így a felperes állítását esetlegesen alátámasztó bizonyítékok felkutatása. Ezért a perben eljáró bíróságok nem sértették meg a Pp. 177. §-ának (1) bekezdését, amikor informatikai szakértőt nem rendeltek ki.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a másodfokú bíróság álláspontját a Tpvt. 2. §-ában foglaltakkal összefüggésben is. E rendelkezés a gazdasági tevékenység tisztességtelen módon történő folytatását tiltja általánosságban. A felülvizsgálati kérelem maga sem vitatja a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy bizonyos üzleti információkhoz az alperes, illetve ténylegesen külföldi anyavállalata jogszerűen jutott. Azt állítja azonban, hogy a jogszerűen birtokába került információkat az alperes tisztességtelenül használta fel. A Legfelsőbb Bíróság e tekintetben arra a megállapításra jutott, hogy a tisztességes úton, jogszerűen megszerzett információ tisztességtelen felhasználása akkor lehetne vizsgálat tárgya, ha a felperes bizonyította volna, hogy az általa átadott információk (pl. Sz. Á. tanúvallomásában említett információk) kapcsán rögzítésre, szabályozásra került volna, hogy az alperes anyavállalata ezeket az információkat milyen célra, milyen körben használhatja fel. Ilyen adatra azonban a felperes nem hivatkozott, így tisztességtelennek a jogszerűen megszerzett információ felhasználása ilyen tényállás mellett nem minősülhet. Épp ezért nem volt szükséges a felperes által az árképzésre vonatkozóan kirendelni kért szakértő igénybevétele.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.163/2008.)