adozona.hu
BH+ 2009.5.230
BH+ 2009.5.230
A csoportos létszámcsökkentés szabályait nem kellett alkalmazni, ha a befejezettnek nyilvánított korábbi csoportos létszámcsökkentést követő 30 nap eltelte után közölték a munkáltatói rendes felmondást [Mt. 94/C. § (3) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, elsődlegesen eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellett.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2005. január 7-én kelt intézkedése jogellenes, és a felperes jogviszonya az alperesnél a bíróság ítéletének jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér, valamint az Mt. 100. §-ának (4) bekezdé...
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2005. január 7-én kelt intézkedése jogellenes, és a felperes jogviszonya az alperesnél a bíróság ítéletének jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér, valamint az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján járó átalánytérítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2002. november 30-án rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát, amelyet a megyei bíróság részítéletével 2004. november 18-ától kezdődően helyreállított. Az alperes ezt a jogviszonyt ismételten megszüntette átszervezésre hivatkozással, utalva arra, hogy a munkáltató döntött a felperes által is felügyelt dunántúli területen folyt máktermelés csökkentéséről, és ez a máktermesztési felügyelők korábbi 7 főről 5 főre történő csökkentését indokolta.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes csoportos létszámcsökkentést hajtott végre, és ezen folyamatból nem lehet kiragadni a felperes jogviszonyának megszüntetésére irányuló munkáltatói intézkedést. Így a bíróság az alperes által alkalmazott intézkedés jogellenességéről döntött. Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kifejtette, hogy a munkáltatótól nem várható el a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezése, ezért a jogviszony a bíróság ítéletének jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes ugyan csoportos létszámcsökkentést hajtott végre, ez azonban nem érintette a felperest érintő átszervezésre alapított felmondó intézkedést. A munkáltató az átszervezést megvalósította, az a felperes munkakörét érintette, így a munkavállaló részére kiadott rendes felmondás jogszerű volt. Hivatkozott arra, hogy az átszervezéssel indokolt felmondásnál az "elküldött" dolgozó személyének kiválasztási szabadsága megilleti a munkáltatót.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel és annak jogellenessége megállapítása mellett a munkaviszony helyreállítását kérte. Álláspontja szerint a csoportos létszámleépítés kezdete 2004. június 23-a volt, a befejezés időpontja pedig 2007. december 31-e. Mivel a felperest a megyei bíróság 2004. október 5-én részítéletével jogerősen eredeti munkakörébe visszahelyezte, megalapozatlan a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy ezen intézkedés a felperest nem érinthette. Felperesi álláspont szerint jogszabálysértést követett el a másodfokú bíróság, mivel a felperes csatlakozó fellebbezését érdemben nem vizsgálta. Nem értékelte a kollektív szerződés 27.3. pontját, miszerint az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtti öt évben a dolgozót csak különösen indokolt esetben lehet elküldeni, és a kollektív szerződés szerint létszámleépítés esetén fel kell ajánlani a korengedményes nyugdíjazás lehetőségét. Ezen túlmenően a bíróságok nem értékelték az Mt. 89. §-ának (7) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság ítéletében, hogy az alperes 7/2004. (V. 20.) számú igazgatósági határozata és az annak végrehajtásáról szóló 8/2004. (VI. 23.) igazgatósági határozat csoportos létszámleépítésről és a Szervezeti és Működési Szabályzat módosítását szükségessé tevő szervezeti felépítés megváltoztatásáról rendelkezett. A határozat a 2004. május 27-ei statisztikai létszámra figyelemmel 149 fő munkavállaló munkaviszonyának csoportos létszámcsökkentéssel való megszüntetését tartalmazta. A határozatot követően történt meg az érintett munkavállalók részére a rendes felmondásról szóló jognyilatkozatok kézbesítése.
Ugyancsak helytállóan fejtette ki a jogerős ítélet, hogy az igazgatóság 2004. december 3-án a 9/2004. számú határozatával elfogadta a fent meghatározott csoportos létszámleépítés végrehajtását, és felhatalmazta a vezetőséget eseti jelleggel várhatóan további 20 fő munkaviszonyának megszüntetésére, amely az üzleti célkitűzések alakulásához igazodott.
Mindebből következően jogszabálysértés nélkül jutott a másodfokú bíróság arra a megállapításra, hogy a munkáltató döntései időrendben jól elkülöníthetők: a felperes munkaviszonyának 2005. január 17-én közölt és február 7-étől kezdődő felmondási idővel történő megszüntetése nem a 2004. december 3-án befejezettnek nyilvánított korábbi csoportos létszámcsökkentést követő 30 napon belül történt, arra a csoportos létszámcsökkentés szabályait nem kellett alkalmazni [Mt. 94/C. § (3) bekezdése].
Egyebekben a bíróságok helytállóan hivatkoztak arra a következetes ítélkezési gyakorlatra, miszerint a munkaügyi jogvitában nem lehet vizsgálni, hogy a megtörtént munkakör megszüntetés célszerű, illetve indokolt volt-e, illetve, hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló munkaviszonyát mondta fel, és miért nem valamely azonos, vagy hasonló munkakört betöltő munkatársának munkaviszonyát szüntette meg.
A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése szerint a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény, vagy az új bizonyíték az első fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A felperes kereseti kérelmet nem terjesztett elő sem az Mt. 89. §-ának (7) bekezdése, sem az alperesnél érvényben levő kollektív szerződés vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával összefüggésben. Mindebből következően a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte ennek értékelését, a csatlakozó fellebbezés erre irányuló kérelme a másodfokú eljárásban már nem volt vizsgálat tárgyává tehető.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.124/2008.)