adozona.hu
BH+ 2009.5.228
BH+ 2009.5.228
A munkahelyteremtő támogatásról szóló államigazgatási határozat végrehajtásának elévülésére az 1990. évi XCI. tv. 95. § (4) bekezdése az irányadó [1990. évi XCI. tv. (Art.) 95. § (4) bek., 1991. évi IV. tv. (továbbiakban: Fltv.) 54. § (1) bek., 54/A. § (4) bek., (5) bek. és (7) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ (a továbbiakban: a felperes), valamint a perben nem álló S. Bt. között 1995. június 21-én létrejött támogatási szerződés szerint a felperes 6 000 000 Ft összegű 1999. második negyedév végéig részletekben visszafizetendő kamatmentes támogatást nyújtott a bt. részére 20 fő munkahelyének megteremtése érdekében. A betéti társaság 1 000 000 Ft-ot visszafizetett, 5...
A felperes és a betéti társaság között 1996. szeptember 13-án 10 fő munkahelyének megteremtésére 4 000 000 Ft összegre újabb támogatási szerződés jött létre. Az adósnak a támogatást részletekben 2000. második negyedév végével kellett visszafizetnie. Ebből a betéti társaság semmit nem fizetett vissza. A felperes az 1998. április 10-én jogerőre emelkedett 2099/98. számú határozatával a támogatást visszavonta és a módosított határozat szerint 1999. december 31-ével kötelezte a betéti társaságot a 4 000 000 Ft visszafizetésére. A két támogatási szerződést a peres felek között 1998. szeptember 11-én, az alperesek tulajdonában álló, az M. 3242 hrsz. alatt felvett ingatlanra 9 000 000 Ft és járulékai erejéig alapított - és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett - jelzálogjog biztosította. A felperes a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Fltv.) 56. §-ának (1) bekezdése alapján 2000. július 19-én megkereste az APEH D-i Igazgatóságát az adóssal szemben a jogerős határozatokban írt követelések végrehajtásának lefolytatására. Az adóhatóság 2002. február 15-én az adós bankszámlája ellen benyújtott azonnali beszedési megbízással 6243 Ft-ot a felperes javára beszedett. Ezt követően 2003. január 15-én ingó végrehajtást foganatosított az adós B., L. u. 7. szám alatti székhelyén, - eredménytelenül. 2005. február 1-jén az APEH újból megjelent a fenti címen ingófoglalás céljából, de ez a foglalás is eredménytelenül végződött.
A felperes a 2006. március 16-án előterjesztett keresetében az alpereseket mint zálogkötelezetteket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy az S. Bt.-vel szemben 5 471 087 Ft és annak 2000. március 21-étől járó, valamint 4 000 000 Ft és annak 2000. január 1-jétől járó késedelmi kamatai tekintetében fennálló követelését a jelzálogjoggal terhelt, az M. 3242. hrsz. alatti ingatlanból kielégítse. A keresetét a Ptk. 251. §-ára, a 255. §-ára, a kamatfizetési kötelezettséget és annak kezdő időpontját a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésére alapította.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Mindkét tartozás tekintetében elévülési kifogást terjesztettek elő. Arra hivatkoztak, hogy a követelést az 1991. évi IV. törvény 56. §-ának (1) bekezdése szerint adók módjára kell behajtani. A 2003. évi XCII. törvény (Art.) 164. §-a az adójogszabályok alapján történő végrehajtás esetére az elévülés megszakadását nem ismeri, az adóhatóság által foganatosított végrehajtási cselekmény esetén az elévülési idő csupán hat hónappal meghosszabbodik. Ehhez képest a 4 000 000 Ft-os követelés 2005. július 1-jén, az 5 000 000 Ft és járulékai iránti követelés pedig 2006. július 1-jén elévült, ezért a Ptk. 264. §-ának (4) bekezdése szerint a zálogjog megszűnt.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes a perbehozott ingatlanból 9 036 801 Ft, valamint ebből 5 471 087 Ft-nak 2007. május 1-jétől járó, a mindenkori jegybanki alapkamattal azonos mértékű késedelmi kamata iránti igényét kielégítse. A felperesnek ezt meghaladó keresetét elutasította. Elfogadta az alperesek védekezését avonatkozásban, hogy a felperes 4 000 000 Ft és járulékai iránti követelése elévült. Álláspontja szerint azonban - a végrehajtási jog meghosszabbítására figyelemmel - nem évült el az 5 471 087 Ft és járulékai iránti követelés tekintve, hogy a felperes a keresetét még a végrehajtás elévülését megelőzően 2006. március 16-án előterjesztette. A végrehajtási jog elévülése tekintetében az 1991. évi IV. törvény 56. §-a szerint alkalmazandó 1990. évi XCI. törvény (Art.) 95. §-a (4) és (7) bekezdését tekintette irányadónak.
Az ítélőtábla a mindkét peres fél fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. Megállapította, hogy a felperes követelése két közigazgatási határozattal keletkezett, amelyekben a támogatás visszafizetésére kötelezte az adóst. A tartozás az Fltv. 55. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 56. §-ának (1) bekezdése szerint adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. A jogerős államigazgatási határozaton alapuló köztartozás behajtása iránti igény nem olyan követelés, amely az Fltv. rendelkezésein alapulna. Elévülésére a fenti törvény 56/A. §-ának (4) bekezdése nem alkalmazható, mert az igény az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 3. § (2) bekezdés, 87. § (6) bekezdés 95. § (4) és (7) bekezdés szerint a köztartozás behajtásának joga. Az Art. a végrehajtási jog elévülésének megszakadását nem ismeri, így az öt éves elévülési idő csak az adóhatóság által foganatosított végrehajtási cselekmény következtében és csupán hat hónappal hosszabbodik meg. A 4 000 000 Ft és járulékai iránti követelés 2005. július 1-jén, az 5 471 087 Ft és járulékai iránti követelés pedig 2006. július 1-jén elévült. A felperes 2006. március 16-án pert indított az alperesek ellen a zálogtárgyból való kielégítés iránt. Álláspontja szerint azonban a perindítás a végrehajtási jog elévülését nem gátolja, mert a végrehajtási cselekményt nem az adóhatóság foganatosította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az eredeti keresete teljesítését kérte azzal, hogy a késedelmi kamat mértékét a mindenkori jegybanki alapkamat mértékében kérte meghatározni. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést az 1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Fltv.) 54/A. §-ának (5) bekezdésében, valamint az időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó, az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 95. §-a (4) és (7) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy az Fltv. 54/A. §-ának (3) bekezdése az igény elévülésének kezdetére, a (4) bekezdése az elévülés nyugvására, az (5) bekezdése pedig az elévülés megszakadására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az 54/A. § (5) bekezdésének második fordulata szerint a végrehajtható határozat meghozatalát követően a végrehajtáshoz való jog elévülését csak végrehajtási cselekmények szakítják meg. A hivatkozott jogszabályhely tehát tartalmaz rendelkezést az elévülés félbeszakadására. Az Art. 95. §-ának (4) bekezdése az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését szabályozza. Az Art. 95. §-ának (7) bekezdése értelmében azonban az adók módjára behajtandó köztartozásokra a fenti rendelkezés csak jogszabály eltérő rendelkezése hiányában alkalmazható. Az Fltv. 54/A. §-ának (5) bekezdése ettől eltérő rendelkezést tartalmaz, így a perbeli követelések elévülésére ez utóbbi rendelkezés irányadó. Az adóhatóság végrehajtási cselekménye az elévülés megszakadásához vezet, a megszakadást követően pedig az elévülés újból megkezdődik. Az adóhatóság a perbeli követelések behajtására három végrehajtási cselekményt foganatosított, mégpedig 2002. február 15-én, - amikor az adós bankszámlájáról 6243 Ft-ot végrehajtás útján a felperes javára beszedett; - 2003. január 15-én amikor az adós székhelyén ingó végrehajtást kísérelt meg, végül 2005. február 1-jén amikor egy újabb sikertelen végrehajtási cselekményt foganatosított. Az utolsó végrehajtási cselekménytől - 2005. február 1-jétől - a kereset benyújtásáig öt év nem telt el, ezért a felperes a teljes követelése kielégítésére igényt tarthat a jelzálogjoggal terhelt ingatlanból.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett dönteni, hogy az adók módjára behajtandó, a Munkaerőpiaci Alap javára fennálló munkahelyteremtő támogatás végrehajtásához való jog az elévülésére az 1990. évi XCI. törvény 95. § (4) bekezdésének a szabályai az irányadók, illetve van-e olyan speciális jogszabály, amely ebben a körben másként rendelkezik. E jogkérdéstől függött annak az eldöntése is, hogy a jelzálogjog a Ptk. 268. §-ára figyelemmel megszűnt-e. (A perbeli jelzálogszerződésre a Ptk.-nak az 1996. évi XXV. törvénnyel beiktatott szabályai az irányadók, mert a jelzálogszerződés a 2000. évi CXXXVII. törvény hatálybalépése előtt köttetett.)
Az Fltv. 54. §-ának (1) bekezdése szerint e törvényben meghatározott jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni, e fejezet szabályainak figyelembevételével. A felperes és bt. közötti jogviszony államigazgatási jellegét az adja, hogy a közigazgatási szerv határozattal dönt a támogatás megállapításáról (odaítéléséről), ellenőrzést gyakorol a felhasználás körében és a megállapodásban részletezett feltételek megszegése esetén határozattal dönt a támogatás visszavonásáról. A jogerős másodfokú határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye. Az államigazgatási döntés nyomán a felperes és a bt. közötti szerződés határozta meg a felek jogait és kötelezettségeit. Ez a szerződés annak alanyai között kötelmi jogi jellegű jogviszonyt hozott létre, amelynek tartalmát a törvényi feltételeknek megfelelően kellett meghatározniuk. A szerződés szerint a bt. kamatmentes visszatérítendő támogatást kapott, a visszafizetés biztosítása végett a peres felek jelzálogjogot alapítottak, amelyre a Ptk. szabályai az irányadóak. Az Fltv. 54/A. §-a arról rendelkezik, hogy a megállapító szerv, tehát a felperes a jogszabályon alapuló igényét mennyi idő alatt érvényesítheti. Ez azt jelenti, hogy az igény esedékessé válásától mennyi idő alatt hozhat olyan tartalmú államigazgatási határozatot, amelyben a támogatás visszavonásáról, a támogatott fizetési kötelezettségéről rendelkezik. A felperes e határozatot meghozta, a bt-t meghatározott teljesítési határidővel kötelezte a támogatás visszafizetésére. A felperes mint hatóság a határozatának végrehajtási eljárásban, állami kényszerítő eszközzel szerez érvényt, a végrehajtás elrendeléséről hivatalból határoz. Ennek feltétele, hogy végrehajtási jog elévülésének ideje még nem járt le. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesnek ez a joga nem a támogatás - köztartozás - jogszabályon alapuló igényét jelenti, hanem a behajtás (végrehajtás) jogát. Az Fltv. nem tartalmaz speciális rendelkezéseket az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásához való jog elévüléséről. Az Fltv.-én alapuló igény érvényesítése nem azonos az állami kényszerintézkedések igénybevételének a lehetőségével. Az Fltv. 54/A. § (5) bekezdése kifejezetten az elévülést megszakító eljárás során hozott végrehajtandó határozatot követő elévülés megszakításáról tartalmaz rendelkezést.
Ilyen eljárás azonban csak az igény bíróság előtt érvényesítésre vonatkozhat, ugyanis az (5) bekezdés értelmében ez az eljárás szakítja meg az igény elévülését. A közigazgatási eljárásnak sem az 1957. évi IV. törvény sem az Art. ilyen joghatást nem tulajdonít, mert a határozat végrehajthatóságának az igény érvényesíthetőségétől nem függő önálló elévülési ideje van. Miután a perbeli köztartozásra vonatkozó anyagi jogi jogszabály nem rendezi, hogy az mennyi idő alatt hajtható be kényszerintézkedés útján, ugyanakkor a tartozást adók módjára kell behajtani ezért a végrehajtáshoz való jog elévülésére és annak meghosszabbítására az Art. vonatkozó szabályai az irányadók. Az Art. szerint viszont a határozatban megállapított köztartozás behajtásának, végrehajtásának joga elévült. Az egyik határozat végrehajtásának joga még a keresetindítás előtt, a másiké a per alatt. Az elévülés a felperes jelzálogjogát megszüntette, ezzel a felperes keresetének jogalapja is megszűnt az alperesekkel szemben.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az ítélőtábla ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.IX.30.361/2008.)