adozona.hu
BH+ 2009.5.225
BH+ 2009.5.225
Részvénytársaság üzemi tanács által delegált felügyelőbizottsági tagjának visszahívására alapított kártérítési igény elbírálása körében vizsgálandó körülmények [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 36. § (1) bek., 37. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az N. Összefogás Szakszervezet és az alperes szakszervezet 2003. május 26-án határozatlan időre szóló megállapodást kötöttek többek között arról, hogy nem hívják vissza a másik szerződő fél által az N. Zrt. felügyelőbizottságába jelölt munkavállalói felügyelőbizottsági tagot. A felperes a megállapodás megkötésekor a felügyelőbizottság tagja volt, megbízatásának ideje 2007. március 19-én járt volna le.
A 2004. november 23-i üzemi tanács választást követően az üzemi tanácsban az N. Összefogás ...
A 2004. november 23-i üzemi tanács választást követően az üzemi tanácsban az N. Összefogás Szakszervezetnek 4 tagja, az alperesnek 5 tagja foglalt helyet. 2005. április 25-i levélben az N. Zrt. vezérigazgatója felhívta az üzemi tanácsot, jelölje ki kit kíván a jövőben az 5-ről 3 tagúvá váló felügyelőbizottságba munkavállalói képviselőnek jelölni. Ebben az időben a felperes mellett T. G. volt a felügyelőbizottság munkavállalói küldötte, T. G. megbízatása 2005. május 19-én járt volna le. Az üzemi tanács egyszerű szótöbbséggel az általa jelölt két felügyelőbizottsági tagot visszahívta, és T. G. újraválasztását javasolta. A felperest az Zrt. közgyűlése 2005. május 11-én tisztségéből visszahívta.
Felperes keresetében kártérítés címén a 2005. május 11. és 2007. március 18. között esedékes elmaradt összesen 2 438 211 Ft tiszteletdíjának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, ha az alperes tagjai nem tesznek javaslatot az üzemi tanácsban visszahívására felügyelőbizottsági tisztségét 2007. március 19-ig elláthatta volna, s az érvényesített tiszteletdíj illette volna meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A városi bíróság 2007. december 20-án kelt ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 438 211 Ft-ot és annak 2006. április 18-tól járó törvényes kamatát. Ítélete indokolásában többek között hivatkozott arra, hogy a városi bíróság ítéletében megállapította, miszerint az alperes megszegte a két szakszervezet megállapodását azzal, hogy az üzemi tanácsban nem akadályozta meg, hogy az üzemi tanács a felperes felügyelőbizottsági tagságából való visszahívására tegyen javaslatot. Az alperes szerződésszegő magatartást tanúsított, melynek következtében a felperes felügyelőbizottsági tagsága megszűnt. Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes közel azonos időszakra vonatkozóan a Munkaügyi Bíróság előtt is tiszteletdíja megfizetése iránt pert indított, mert annak a pernek az alperese a zrt. volt és a per anélkül zárult, hogy a felperes a követeléséhez hozzájutott volna.
A megyei bíróság 2008. április 4-én kelt ítéletében az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Rendelkezett a perköltség megfizetéséről. Ítélete indokolásában kifejtette, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 37. § (1) bekezdésében foglaltakból következően a szakszervezetek csak véleményezési joggal rendelkeznek, a felügyelőbizottságba küldendő munkavállalói küldötteket illetően, a jelölés és visszahívás joga az üzemi tanácsot illeti meg. A két szakszervezet perbeli megállapodása olyan jog gyakorlásának mikéntjére vállalt kötelezettséget egymással szemben, mely jog nem illette meg őket. Az üzemi tanács jogszabályban biztosított jogát gyakorolta, amikor a munkavállalói küldöttek visszahívására tett javaslatot. Az üzemi tanács és a szakszervezet egymástól teljesen független szervezet, akkor is, ha az adott időszakban annak személyi összetétele olyan volt, hogy az alperesnek az üzemi tanácsba delegált tagjai betarthatták volna a megállapodásban foglaltakat. Az üzemi tanács joggyakorlása nem minősíthető jogszerűtlennek, az üzemi tanács eljárása a szakszervezetektől való szervezeti elkülönítésre tekintettel nem tekinthető az alperes jogellenes magatartásának. A városi bíróság ítéletének indokolása jelen perben kötelező erővel nem bír, többek között azért, mert abban a két szakszervezet volt a peres fél. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, a szakszervezetek megállapodásukban feltételezték, hogy befolyásolni tudják az üzemi tanácsba delegált tagjaikat a választás során. Az üzemi tanács tagjaiban változás következett be a megállapodás aláírását követően, így az üzemi tanács tagjai csak akkor tarthatták volna be a két szakszervezet közti megállapodást, ha annak tartalmát ismerik, továbbá ha a szakszervezet utasítása alapján kötelezettségük lenne úgy dönteni, ahogy az a megállapodásban szerepel. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, a két szakszervezet közötti megállapodás nem tartalmazott konkrét kötelezettségvállalást, így a megállapodás megszegése szankciót nem vonhat maga után. A felperesre az üzemi tanács joggyakorlása hatott hátrányosan, így az alperes részéről felróható magatartást a másodfokú bíróság nem látott megállapíthatónak.
Felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak abban kellett volna állást foglalnia, hogy a szakszervezetek közötti megállapodás betartható volt-e, ezért a 2005. május 2-i üzemi tanácsi ülést megelőzően, illetve magán az ülésen az alperes a megállapodás 5. pontját megsértette-e, ha igen a megállapodást betarthatta-e, a megállapodás 5. pontjának betartása megváltoztathatta-e a szavazás végeredményét. A megállapodást aláíró szakszervezetek nem az üzemi tanács jogának gyakorlására vállaltak kötelezettséget, hanem arra, hogy az üzemi tanácsba a felügyelőbizottsági tag kijelölésére, illetve visszahívására vonatkozó szavazás során a megállapodásban rögzített szükséges szavazatszámot biztosítják. A per iratai azt bizonyítják, hogy az alperes szakszervezet képviseletében üzemi tanácstaggá választott személyek az alperes kifejezett utasítására a megállapodás 5. pontját megszegve szavaztak a felügyelőbizottság munkavállalói képviselő visszahívásáról és T. G. munkavállalói képviselő jelöléséről. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az alperes jogi szakvélemények alapján jutott arra az álláspontra, miszerint a felperes, mint felügyelőbizottsági tag visszahívása jogszerű, s ezt az üzemi tanács alperes által delegált többsége elfogadta. A felperes álláspontja szerint a két szakszervezet között létrejött megállapodás egyértelmű és konkrét kötelezettségvállalás volt. Önmagában az, hogy a megállapodás annak megsértése esetére szankciót nem tartalmaz, nem jelenti azt, hogy annak megsértése kártérítési fizetési kötelezettséggel ne járna. Az üzemi tanács hozta meg ugyan a döntést, mely a felperes, mint felügyelőbizottsági tag visszahívására vezetett, de a közvetett ok, mely a felperes visszahívását eredményezte, az alperes jogellenes, a megállapodás 5. pontját sértő magatartása volt.
Alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az érdemben nem jogszabálysértő.
Az N. Zrt. alapszabálya - az 1997. évi Gt. keretei között - szabadon határozhatta meg a felügyelőbizottság tagok számát, valamint azt, hogy mikortól változtatja meg a felügyelőbizottsági tagok létszámát. A zrt. közgyűlése 2005. május 11-én megtartott közgyűlésén kívánta az alapszabályt e tárgyban módosítani, és a felügyelőbizottsági tagok számát három főre csökkenteni. A megváltozott helyzetben, figyelemmel az 1997. évi Gt. 36. § (1) bekezdésében írtakra a dolgozói küldött felügyelőbizottsági tagok a felügyelőbizottság 1/3-át adhatták ki. Így tehát az alapszabály módosítására figyelemmel a szakszervezetek közötti megállapodásban foglaltak betartása a Gt.</a>-ben foglalt, idézett rendelkezés megsértésével lett volna lehetséges. Ugyanis a megállapodás 3. és 5. pontjának egyidejű betartása azt eredményezte volna, hogy a Gt.</a> szabályaival ellentétesen a háromtagú felügyelőbizottságnak két dolgozó tagja marad, nem vitásan csak addig, amíg T. G. megbízatása le nem járt. Ebből következően az alperes a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem követett el jogellenes magatartást, amikor az általa delegált tagok többsége mellett működő üzemi tanács a felperes visszahívásáról szavazott, még akkor sem, ha az alperes esetleges utasítása és a szavazás eredménye között az ok-okozati összefüggés megállapítható lenne.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a másodfokú ítéletben azzal kapcsolatban kifejtetteket, hogy az alperes, illetve az üzemi tanács nem azonos jogalany, valójában az üzemi tanács döntése volt hátrányos jogkövetkezménnyel a felperesre.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Pfv.X.21.120/2008.)