adozona.hu
EH 2008.1825
EH 2008.1825
Az igazolási kérelem benyújtása önmagában a mulasztás jogkövetkezményeit illetékügyben sem hárítja el, az igazolási kérelemben a mulasztás okát és vétlenségét fel kell tüntetni és valószínűsíteni kell [Itv. 23/A. § (7) és (8) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazással foglalkozó gazdasági társaság. 2003. május 13-án kelt adásvételi szerződésekkel megvásárolta a d.-i hrsz.-ú ingatlanokat. A vagyonszerzéseket illetékkiszabásra 2003. május 15-én bejelentette. A felperes a szerződésekben nyilatkozott arról, hogy az ingatlanokat továbbértékesítési céllal vásárolta meg.
A megyei illetékhivatal a vagyonszerzések után a visszterhes vagyonátruházási illetéket 2%-os mértékben állapította meg a 2003. szeptembe...
EH 2008.1825 Az igazolási kérelem benyújtása önmagában a mulasztás jogkövetkezményeit illetékügyben sem hárítja el, az igazolási kérelemben a mulasztás okát és vétlenségét fel kell tüntetni és valószínűsíteni kell [Itv. 23/A. § (7) és (8) bek.].
A felperes főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazással foglalkozó gazdasági társaság. 2003. május 13-án kelt adásvételi szerződésekkel megvásárolta a d.-i hrsz.-ú ingatlanokat. A vagyonszerzéseket illetékkiszabásra 2003. május 15-én bejelentette. A felperes a szerződésekben nyilatkozott arról, hogy az ingatlanokat továbbértékesítési céllal vásárolta meg.A megyei illetékhivatal a vagyonszerzések után a visszterhes vagyonátruházási illetéket 2%-os mértékben állapította meg a 2003. szeptember 11-én és 2003. október 2-án kelt két fizetési meghagyásában. Mindegyik határozatában figyelmeztette a felperest, hogy amennyiben a megszerzett ingatlant 2005. május 15-éig nem értékesíti és ennek megtörténtét az ezt követő 15 napon belül nem igazolja, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 23/A. § (7) bekezdése szerinti illetéket pótlólag a terhére előírja.
A felperes a továbbértékesítést nem igazolta, ezért az illetékhivatal a 2006. augusztus 31-én kelt határozataival a felperes terhére 640 000 forint, 1 120 000 forint, 640 000 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket írt elő.
A felperes mindhárom határozat ellen fellebbezést terjesztett elő, melyet egyúttal igazolási kérelemnek is kért tekinteni. Előadta, hogy a kétéves határidőn belül az ingatlanokat továbbértékesítette. Csatolta az ingatlanok tulajdoni lapjait ennek igazolására. Az elsőfokú hatóság az előterjesztett igazolási kérelmeket a 2006. szeptember 29-én kelt határozataival elutasította, azzal az indokkal, hogy a felperes a mulasztását alapos indokkal nem mentette ki.
A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes a 2006. november 6-án kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes kereseteket nyújtott be az alperesi határozatok felülvizsgálata iránt, az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy felperes, mint ingatlanforgalmazó az Itv. 23/A. § (1) bekezdése alapján feltételes illetékkedvezményre volt jogosult. Ez az illetékkedvezmény akkor válik véglegessé, ha a vagyonszerző az ingatlant továbbértékesíti és ezt a tényt az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében előírt módon és határidőben igazolja az illetékhivatalnál. A felperes a határidő eltelte után igazolta, hogy a továbbértékesítésnek az előírt határidőben eleget tett. Az Itv. 23/A. § (8) bekezdése a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtását lehetővé teszi. A felperes törvényes határidőben az igazolási kérelmét előterjesztette, a tulajdoni lapokat csatolta, a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzését igazolta, ilyen körülmények között az elsőfokú hatóság nem utasíthatta volna el az igazolási kérelmet arra való hivatkozással, hogy a felperes a késedelmét nem mentette ki. Sem az Itv. 23/A. § (8) bekezdése, sem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 66-67. §-ai az igazolási kérelem tartalmi követelményére előírást nem tartalmaznak. Amennyiben a hatóság az igazolási kérelmet tartalmilag - a mulasztás, a késedelem oka tekintetében - hiányosnak ítélte, akkor hiánypótlásra kellett volna a felperest felhívnia. A hatóság ezzel tett volna eleget együttműködési kötelezettségének és ez felelt volna meg az ügyfélbarát közigazgatás elvének. Az igazolási kérelemben meg kell jelölni a mulasztás okát, azonban az igazolási kérelem elbírálásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy annak előterjesztésével egyidejűleg a felperes az elmulasztott cselekményt pótolta. A hatóság ilyen körülmények között az igazolási kérelmet jogsértően utasította el. Mindebből következően az igazolási kérelem téves elutasítása folytán a pótlólagos illetékkiszabás jogsértő volt, ezért az elsőfokú bíróság az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során előírta a hatóság számára az igazolási kérelmek hiánypótlást követő ismételt méltányos elbírálását, anélkül, hogy az igazolási kérelmeket elutasító határozatokat ítéletével hatályon kívül helyezte volna.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 23/A. § (8) bekezdését, a Ket. 66. § (1) és (5) bekezdését. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Itv. 23/A. § (8) bekezdés szerint előterjeszthető igazolási kérelem tartalmát. Az igazolási kérelem elnevezéséből eredően a határidő elmulasztása miatti jogkövetkezmény elháríthatóságára irányul, így eleve a kérelmezőnek kell abban megjelölnie a mulasztás okát és a kérelemnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a késedelmet kimentse. A hatóság mérlegelés alapján dönt, hogy az igazolási kérelemben felhozott okokat elegendőnek tartja-e a jogkövetkezmény alóli mentesüléshez. A hatóságot semmiféle hiánypótlási felhívási kötelezettség nem terheli az igazolási kérelem kapcsán. A kérelmezőnek kell feltárnia mulasztása okait és a mulasztásban való vétlenségét. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az igazolási kérelemnek helyt kellett volna adni.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a Ket. szabályaira utalással, hogy az igazolási kérelemben meg kell jelölni a mulasztás okát és a hatóságnak az új eljárásban hiánypótlási felhívást kell kiadnia. Az Itv. 23/A. § (8) bekezdése értelmezésénél a Ket. kisegítő alkalmazásának nincs helye, az Itv. szerinti igazolási kérelem csak a tények pótlólagos igazolására szolgál.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének rendelkezését. Ez a rendelkezés az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt határidő elmulasztása esetére teszi lehetővé igazolási kérelem előterjesztését. A vagyonszerzőnek mulasztása miatt kell pótolnia a benyújtott kérelemmel a továbbértékesítés tényének bejelentését és igazolását, a törvényi határidőn túl történő bejelentés és igazolás miatt külön benyújtandó igazolási kérelemben - a kérelem elnevezésből adódóan - a mulasztása vétlenségét valószínűsítenie kell annak érdekében, hogy a mulasztása miatti jogkövetkezményt elhárítsa. Amennyiben az Itv. 23/A. § (8) bekezdése a felperes értelmezése szerint csak az elmulasztott igazolás pótlására szolgálna, a jogalkotó a (8) bekezdésben úgy fogalmazott volna, hogy a továbbértékesítés igazolása a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig szankció nélkül pótolható, és nem kívánta volna meg külön az igazolási kérelem előterjesztését. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a Ket. 66. §-ának rendelkezései csak korlátozottan alkalmazhatóak, mert a két jogszabályban szabályozott igazolási kérelem nem teljesen azonos. Az igazolási kérelemre vonatkozó, a Ket. 66. § (1)-(2), (5) bekezdésében szabályozott rendelkezések a perbeli esetben is alkalmazandóak, mert a Ket. másodlagos (mögöttes) jogszabályként mindazokban a kérdésekben alkalmazandó, amelyeket az Itv. és az azzal együtt alkalmazott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) kifejezetten vagy eltérően nem szabályoz.
Tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy az igazolási kérelemben a mulasztás okát nem kell feltárni, mert ez azt jelentené, hogy a határidőben történő kötelezettségteljesítés és a határidőn túli kötelezettségteljesítés azonos megítélés alá esne. Ilyen jogalkotói szándék hiányában ez az álláspont téves. A Ket. alkalmazandó 66. § (1) bekezdése értelmében a határidő önhibán kívüli elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelemben a késedelem, a mulasztás okát meg kell jelölni, az az igazolási kérelem elbírálásánál releváns szempont, hogy a fél milyen okból mulasztott, a késedelme vétlenségét igazolni, valószínűsíteni tudja-e. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az igazolási kérelem elbírálásánál csak arra a tényre utalással, hogy az elmulasztott bejelentést, a továbbértékesítés igazolását a felperes pótolta, kedvezően elbírálhatónak vélte az igazolási kérelmet.
Tévedett továbbá az elsőfokú bíróság abban is, hogy a hatóságot hiánypótlási kötelezettség terhelte volna a benyújtott hiányos igazolási kérelem alapján. Ilyen hiánypótlási kötelezettsége a hatóságnak nincs, kifejezett jogszabályi előírás hiányában nem köteles felhívni az ügyfelet, hogy a saját érdekében előterjesztett igazolási kérelmét indokolja, a törvényes jogát megfelelően gyakorolja, a mulasztása okait jelölje meg, a mulasztását mentse ki. A mulasztó fél maga kíván a mulasztása miatti szankció alól mentesülni - vétlensége okát - mint az igazolási kérelem mellőzhetetlen tartalmát magának kell feltüntetnie.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.137/2007.)