adozona.hu
EH 2008.1808
EH 2008.1808
A szabad, megpályázható beosztások közzétételével a fegyveres szerv nem tett eleget a felmentés feltételéül szabott más megfelelő beosztás felajánlására vonatkozó kötelezettségének [Hszt. 56. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A főhadnagy rendfokozatú, fogalmazó beosztású felperes szolgálati viszonyát az alperes a 2003. december 17-én kelt parancsában felmentéssel megszüntette azzal az indokolással, hogy az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozat az európai uniós feladatváltozásokhoz igazodva létszámcsökkentést rendelt el, melynek következtében az általa ellátott feladatkör megszűnt, és részére a Hszt. 56. § (3) bekezdése szerinti másik beosztást felajánlani nem tud.
A felperes a szolgálati panasz elutasítását követőe...
EH 2008.1808 A szabad, megpályázható beosztások közzétételével a fegyveres szerv nem tett eleget a felmentés feltételéül szabott más megfelelő beosztás felajánlására vonatkozó kötelezettségének [Hszt. 56. § (3) bekezdés].
A főhadnagy rendfokozatú, fogalmazó beosztású felperes szolgálati viszonyát az alperes a 2003. december 17-én kelt parancsában felmentéssel megszüntette azzal az indokolással, hogy az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozat az európai uniós feladatváltozásokhoz igazodva létszámcsökkentést rendelt el, melynek következtében az általa ellátott feladatkör megszűnt, és részére a Hszt. 56. § (3) bekezdése szerinti másik beosztást felajánlani nem tud.A felperes a szolgálati panasz elutasítását követően benyújtott, pontosított keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörbe való visszahelyezését, az alperesnek az elmaradt illetménye és egyéb járandósága (étkezési hozzájárulás, nyugdíjpénztári hozzájárulás, utánpótlási ruhapénz) megfizetésére kötelezését kérte. A felmentés indokának valótlanságára hivatkozott, mivel a fogalmazói beosztások nem szűntek meg, és az alperes hátrányosan megkülönböztette, mert más beosztást nem ajánlott fel a részére.
A munkaügyi bíróság a keresetnek részben helyt adott, és megállapította, hogy az alperesnek a szolgálati viszony megszüntetéséről szóló parancsa jogellenes, ezért azt hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti beosztásában foglalkoztassa tovább, és tizenöt napon belül fizessen meg részére elmaradt illetmény címén 3 383 666 forintot, 13. havi illetmény címén 2004. évre 184 770 forintot, 2005. évre 195 650 forintot és mindezek késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság a felmentés indokát valónak és okszerűnek találta, azonban megállapította, hogy az alperes nem tett eleget a Hszt. 56. § (3) bekezdésében meghatározott felajánlási kötelezettségének. A 2003. november 18-án megjelent, szabad státusokat tartalmazó lista több fogalmazói, illetőleg annál alacsonyabb szolgálati beosztást felsorolt, amelyet a felperes részére fel kellett volna ajánlani. Az étkezési hozzájárulás, a nyugdíjpénztári hozzájárulás és az utánpótlási ruhapénz címén előterjesztett igényt a szolgálatteljesítés hiánya miatt találta megalapozatlannak.
Az alperes fellebbezése a felperes keresetének teljes elutasítására, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest elmaradt illetmény címén terhelő összeget 9 231 999 forintra felemelte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről szóló tájékoztatót 2003. november 26-án vette át. Az alperes ezt megelőzően, november 18-án tette közzé az intraneten a 2004. május 1-jét követő időszakra vonatkozó betöltetlen beosztások jegyzékét, amelyen összesen 473 szabad státust jelölt meg. A szabad státusokra 2003. november 20-áig kellett a jelentkezést leadni. A felperes nyilatkozata szerint a pályázati lehetőségről egy kollégája útján értesült, annak közzétételéről az alperes nem tájékoztatta. A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás tekintette az ítélkezése alapjául, és egyetértett az elsőfokú bíróságnak a felmentés jogellenességét megállapító érdemi döntésével. Nem fogadta el az alperesnek azt az álláspontját, hogy az intraneten a szabad státusok listájának közzétételével a Hszt. 56. § (3) bekezdésében foglalt felajánlási kötelezettségének eleget tett, de a felperes 13 olyan magasabb tiszti beosztásra pályázott, amelyeket nem lehetett felajánlani részére. A jogellenesség jogkövetkezményeit illetően az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elmaradt illetményt a felemelt keresetre is figyelemmel átlagkeresettel számolta, amelynek összegét a felmentési időre megállapított havi átlagilletmény és a munkanélküli járadék megállapításához kitöltött igazolólap adatai alapján havi 337 625 forintban állapította meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalára, másodlagosan a marasztalás tekintetében a részbeni megváltoztatására irányult. Továbbra is fenntartotta azt a perbeli álláspontját, hogy a szabad beosztások intraneten való közzétételével a Hszt. 56. § (3) bekezdésében előírt felajánlási kötelezettségének eleget tett. Ebben a körben az elsőfokú ítélet iratellenességét, és megalapozatlanságát állította, mert a bizonyítékok szerint a felperes a munkáltató révén értesült a szabad státusokról és a pályázat lehetőségéről. 13 magasabb tiszti beosztásra be is adta a jelentkezését, következésképpen valótlanul állította, hogy mindenről informális úton szerzett tudomást, és a munkaügyi bíróság ennek körülményeit nem tisztázta. A beosztások felajánlásának ez a módja konkrét foglalkoztatásra vonatkozó kötelezettséget jelentett a részéről, hiszen a szabad státusokat jelentős számban be is töltötték. Másodlagos felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy az elmaradt illetményt nem átlagilletménnyel kell számolni a Hszt. 99. § (1) bekezdése értelmében. Arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen hagyta helyben az elsőfokú ítéletnek az eredeti beosztásba történő visszahelyezésre vonatkozó rendelkezését, mert a Hszt. 197. § (5) és (7) bekezdését figyelembe véve a visszahelyezés törvényi feltételei nem álltak fenn.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Hszt. 56. §-ának (3) bekezdése szerint az (1) bekezdés a) és b) pontja esetén a hivatásos állomány tagja akkor menthető fel, ha iskolai végzettségének (szakképesítésének), addigi beosztásának, rendfokozatának és besorolásának megfelelő más - akár átképzés után - betölthető beosztás, illetőleg más helységben lévő ilyen beosztás nem biztosítható számára, továbbá, ha az átképzéshez, illetve a más helységbe, illetőleg beosztásba való áthelyezéséhez nem járult hozzá, és rendelkezési állományban sem tartható. Felmentéssel szüntethető meg a szolgálati viszonya annak is, akinek alacsonyabb szolgálati beosztás biztosítható, de azt nem fogadja el.
A felperes a felmentés idején fogalmazó beosztást töltött be, és a per során az alperes sem vitatta, hogy volt ekkor szabad státusként fogalmazói, illetve annál alacsonyabb szolgálati beosztás. A perben és a felülvizsgálati kérelmében is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szabad, megpályázható beosztásoknak intraneten való közzétételével a felajánlási kötelezettségének eleget tett. Ez az álláspont azonban téves, ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperes az intraneten való közzétételről mikor és milyen módon szerzett tudomást, és annak sem, hogy az általa megpályázott 13 szolgálati beosztás magasabb tiszti beosztás volt, amelynek betöltéséhez az előírt feltételekkel nem rendelkezett.
A Hszt. 56. § (3) bekezdésében előírt felajánlási kötelezettség egyrészt kifejezetten a felmentéssel érintett személy számára való felajánlást jelent, másrészt a felajánlott beosztás elfogadása esetén a beosztásban való foglalkoztatásra vonatkozó kötelezettséget is magába foglalja. A felajánlott beosztás elfogadása vagy elutasítása felől kizárólag a hivatásos állomány tagja dönt, szemben a pályázati kiírással, amikor - az alperes által sem vitatottan - a pályázók közül különböző szempontok alapján a fegyveres szerv választ. Erre figyelemmel helyes az az álláspont, hogy a szabad státusok közzététele és pályázhatósága a törvényben megfogalmazott konkrét felajánlási kötelezettséget nem pótolja. Ez utóbbinak az alperes bizonyítottan nem tett eleget, ezért a törvény megsértésével kiadott felmentés jogellenes.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében maga is hivatkozik arra, hogy a Hszt. 197. § (2) bekezdése szerint, ha a szolgálati viszonyt jogellenesen szüntették meg, a hivatásos állomány tagját olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszony meg sem szűnt volna. A (3) bekezdés az elmaradt illetmény és egyéb járandóság kifizetéséről rendelkezik. Ennek összegszerű megállapítását illetően az ítélkezési gyakorlatnak megfelel az átlagilletménnyel [Hszt. 108. § (1) bekezdés] való számítás, mert ezáltal jut a felmentéssel érintett személy ahhoz az összeghez, amit a jogviszony fennállása esetén átlagosan megkapott volna.
A Hszt. 197. § (5) bekezdése megsértését az alperes a (7) bekezdésben foglaltak téves értelmezésével panaszolta. Az (5) bekezdés szerint, ha a felmentés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik, a fegyveres szerv a visszahelyezés mellőzését nem is kérheti. Következésképpen a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításának mellőzése nem érintette a felperes kérelmére elrendelt visszahelyezésről szóló elsőfokú ítéleti rendelkezés jogszerűségét.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.261/2007.)