adozona.hu
EH 2008.1790
EH 2008.1790
Üzletrész átruházása esetében nem alkalmazható a Ptk.-nak az elővásárlási jog gyakorlására jogosult személy kijelölésére vonatkozó szabálya, egyrészt, mert a társasági jog kógens szabályozása nem enged kivételt az elővásárlási jog átruházásának tilalma alól, másrészt, mert az ellentétes lenne a társasági jog szabályozási céljával is, mivel lehetővé tenné, hogy kívülálló a törvényben szabályozott elővásárlási jogosulti sorrend megkerülésével kerüljön be a társaságba [1997. évi CXLIV. tv. 134. §, 136. §; Ptk.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2005. augusztus 29-én az I. r. alperes üzletrész-adásvételi szerződést kötött az M. P. Kft.-ben lévő, 51%-os üzletrészének értékesítésére kiírt pályázat győzteseivel. A szerződő felek 600 000 000 Ft-ban határozták meg a vételárat. Kikötötték, hogy a vevőknek 262 500 000 Ft erejéig bankgaranciával is kell rendelkezniük, a kft.-nek az I. r. alperessel kötött szerződése alapján fennálló vételi joga gyakorlásához szükséges pénzforrás biztosítása végett. A megállapodás hatálybalépését az üzletrész...
EH 2008.1790 Üzletrész átruházása esetében nem alkalmazható a Ptk.-nak az elővásárlási jog gyakorlására jogosult személy kijelölésére vonatkozó szabálya, egyrészt, mert a társasági jog kógens szabályozása nem enged kivételt az elővásárlási jog átruházásának tilalma alól, másrészt, mert az ellentétes lenne a társasági jog szabályozási céljával is, mivel lehetővé tenné, hogy kívülálló a törvényben szabályozott elővásárlási jogosulti sorrend megkerülésével kerüljön be a társaságba [1997. évi CXLIV. tv. 134. §, 136. §; Ptk. 373. § (4) bek.].
2005. augusztus 29-én az I. r. alperes üzletrész-adásvételi szerződést kötött az M. P. Kft.-ben lévő, 51%-os üzletrészének értékesítésére kiírt pályázat győzteseivel. A szerződő felek 600 000 000 Ft-ban határozták meg a vételárat. Kikötötték, hogy a vevőknek 262 500 000 Ft erejéig bankgaranciával is kell rendelkezniük, a kft.-nek az I. r. alperessel kötött szerződése alapján fennálló vételi joga gyakorlásához szükséges pénzforrás biztosítása végett. A megállapodás hatálybalépését az üzletrészre elővásárlási jogosultsággal rendelkezők nyilatkozatától tették függővé. A III. r. alperes a 2005. szeptember 8-án kelt, I. r. alpereshez címzett nyilatkozatával bejelentette, hogy a Gt. 134. § (2) bekezdésében foglalt elővásárlási, illetve a Ptk. 373. § (4) bekezdésében írt kijelölési jogával élve, elővásárlási jogának gyakorlására a II. r. alperest jelöli ki.A felperes a 2005. szeptember 9-ei levelével szintén közölte, hogy a 2005. augusztus 29-én kelt üzletrész-adásvételi szerződésben foglaltakat elfogadva, él az elővásárlási jogával. Az I. r. alperes és az üzletrész értékesítésére kiírt pályázat győztesei ezt követően megállapították, hogy a közöttük létrejött szerződés nem lépett hatályba.
2005. október 6-án az I. r. alperes közölte a felperessel, hogy az elővásárlási joggal élő II. r. alperessel kíván szerződést kötni. A felperes részére visszautalja a bánatpénz címén befizetett pénzösszeget, visszaküldi a bankgaranciát. 2005. október 10-én az I. r. alperes a II. alperessel megkötötte a megállapodást a perbeli üzletrész átruházásáról, a 2005. augusztus 29-ei, hatályba nem lépett, üzletrész-adásvételi szerződéssel azonos tartalommal. A felperes a többször módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy:
- a III. r. alperesnek a 2005. szeptember 8-án kelt, az elővásárlási jogának gyakorlására, a II. r. alperest kijelölő nyilatkozata semmis;
- a III. r. alperes a saját nevében nem élt elővásárlási joggal;
- az I. és a II. r. alperes által 2005. október 10-én kötött üzletrész-adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan;
- az üzletrész-adásvételi szerződés - a 2005. augusztus 29-én kelt okirattal megegyező tartalommal - közte és az I. r. alperes között jött létre.
Vitatta, hogy a jogvita eldöntésére irányadó, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 134. § (2) bekezdésében illetve 136. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel, a III. r. alperes a Ptk. 373. § (4) bekezdésre alapítva kijelölési joggal rendelkezett. A III. r. alperes kijelölési jogának hiánya miatt állította, hogy az I. r. alperes nem volt jogosult a II. r. alperessel szerződést kötni. A létrejött megállapodás a felperes elővásárlási jogát sérti, az vele szemben hatálytalan. Állította azt is, hogy a III. r. alperes által tett nyilatkozat csak akként értelmezhető, hogy nevezett alperes a saját nevében nem kívánt élni elővásárlási joggal. A felperes által tett, és 2005. szeptember 13-án az I. r. alperes tudomására jutott jogszerű nyilatkozat alapján az üzletrész-adásvételi szerződést a felperes és az I. r. alperes között kell létrejöttnek tekinteni.
Az alperesek valamennyi kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a Gt. 9. § (1) bek. és (2) bekezdése, illetve a Ptk. 373. § (6) bekezdése alapján nem volt akadálya annak, hogy a III. r. alperes az elővásárlási jogának gyakorlására a II. r. alperest kijelölje. Vitatták, hogy a Gt. 134. § (2) bekezdésének szabályai kizárják a Ptk. 373. § (4) bekezdésének alkalmazását. A III. r. alperes viszontkeresetet is előterjesztett. Kérte annak megállapítását, hogy 2005. szeptember 8-án tett nyilatkozatával, a Gt.</a> 134. (2) bekezdése alapján fennálló elővásárlási jogát gyakorolta. Állította, hogy a megállapítás iráni keresetnek a Pp. 123. §-ában előírt feltételei fennállnak. Kifejtette, hogy a felperesnek az elővásárlási jog gyakorlására való kijelölési joggal kapcsolatos álláspontjának elfogadása esetén, az elővásárlási jog kijelölésére szóló nyilatkozatot a Ptk. 199. §-a alapján irányadó Ptk. 233. § (2) bekezdésének, a Ptk. 234. § (2) bekezdésének illetve a Ptk. 239. §-ának alkalmazásával kell értelmezni. Hangsúlyozta, érdekében és szándékában állott a perbeli üzletrésznek a saját vagy érdekeltségi körébe tartozó társaság számára történő megszerzése. A szerződésben előírt bankgarancia kiadására is a saját megbízásából került sor.
A felperes a III. r. alperes viszontkeresetének elutasítását kérte, a keresetlevelében kifejtett okokból.
Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás során meghozott ítéletével megállapította, hogy a III. r. alperes 2005. szeptember 8-án kelt nyilatkozatának a perbeli üzletrész tekintetében őt megillető elővásárlási jog gyakorlására a II. r. alperest kijelölő rendelkezése érvénytelen. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A viszontkeresetnek helyt adva, megállapította ugyanakkor, hogy a III. r. alperes élt a perbeli üzletrészre őt megillető elővásárlási joggal, a rendelkező részben említett nyilatkozatával.
Határozatának indokolásában kifejtette: a Gt. 9. § (2) bekezdése értelmében a Ptk. elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó szabályai csak a Gt.</a>-nek az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó speciális szabályainak hiányában lennének alkalmazhatók. A Gt. 136. § (1) bekezdésének és a Ptk. 373. § (4) bekezdésének egybevetésével azt állapította meg, hogy a Gt.</a> szigorúbb szabályokat tartalmaz és nem ad lehetőséget harmadik személynek az elővásárlási jog gyakorlására történő kijelölésére, az elővásárlási jogról való érvényes lemondásra. A III. r. alperes 2005. szeptember 8-ai nyilatkozatát a II. r. alperes elővásárlási jog gyakorlására való kijelölésére vonatkozó részében ezért semmisnek kell tekinteni. A kijelölő nyilatkozat semmisségének megállapítása iránti kereset emiatt megalapozott volt.
A Ptk. 199. §-ára, illetve a Ptk. 234. § (2) bekezdésére valamint, a Ptk. 239. §-ára utalással ugyanakkor a viszontkeresetnek helyt adva, a felperes további kereseti kérelmeit elutasította. Rámutatott, hogy a III. r. alperesnek a II. r. alperes kijelöléséről szóló nyilatkozata nem jelentette az elővásárlási jog átruházását. A III. r. alperes szándéka a perbeli üzletrész megszerzésére irányult, az érdekeltségi körébe tartozó II. r. alperes gazdasági társaság útján. Az elővásárlási jog gyakorlásához szükséges feltételeket is részben maga teremtette meg. Nyilatkozatát ezért a perbeli üzletrészre fennálló elővásárlási jog gyakorlásaként kell értelmezni. A felperes nem sérelmezheti, hogy az I. r. alperes nem őt választotta szerződő félként. Megalapozottan nem hivatkozhat az elővásárlási jogának megsértésére, és arra hivatkozással nem követelheti a jogkövetkezmények alkalmazását.
A felperes és a II. r. alperes fellebbezése valamint az I. r. alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a III. r. alperes nem élt elővásárlási jogával, ezért a 2005. október 10-én kötött üzletrész-adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, az a felperes és az I. r. alperes között jött létre.
A másodfokú bíróság a III. r. alperes viszontkeresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben, - a III. r. alperes 2005. szeptember 8-án kelt, az elővásárlási jog gyakorlására a II. r. alperest kijelölő nyilatkozatának érvénytelenségét megállapító rendelkezése tekintetében - helybenhagyta.
A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a Ptk.-nak az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos rendelkezései nem alkalmazhatók, mert arra vonatkozóan a Gt.</a> részletes szabályokat tartalmaz. Vannak ugyanis a Ptk.-nak olyan szabályai, amelyek a Gt. 9. § (2) bekezdése értelmében - speciális szabály hiányában - irányadók. A másodfokú bíróság példaként utalt a Ptk. 373. § (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy az elővásárlási jog gyakorlása folytán a szerződés a tulajdonos és az elővásárlási jog jogosultja között jön létre, illetve, hogy elővásárlási jog gyakorlása hiányában a tulajdonos a vételi ajánlatnak megfelelően vagy annál kedvezőbb feltételekkel a dolgot eladhatja. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezért a perbeli jogvita során azt kellett eldönteni, hogy a Ptk. 373. § (4) bekezdésének szabályai az üzletrész átruházása során alkalmazhatók-e. Hangsúlyozta, a Gt. 134. § (2) bekezdése, mint különös szabály, az elővásárlásra jogosultak személyét, a jogosultság gyakorlásának sorrendjét kötelező erővel meghatározza. Nem a tagot, hanem a taggyűlést ruházza fel azzal a joggal, hogy kívülálló harmadik személyt az elővásárlási jog gyakorlására kijelöljön. Ebből következően, a Ptk. 373. § (4) bekezdésének alkalmazására nincs mód.
A másodfokú bíróság ezután azt vizsgálta, hogy az elővásárlási jogát jogszerűen gyakorló felperes mellett a III. r. alperes jogszabályoknak megfelelő elővásárlási jog gyakorlása megállapítható-e, és ebből következően az I. r. alperest, mint eladót megillette-e a vevő kiválasztásának joga.
Az elsőfokú bírósággal ellentétben, úgy ítélte meg, hogy a III. r. alperesnek a II. r. alperest az elővásárlási jog gyakorlására kijelölő nyilatkozata a saját elővásárlási joga gyakorlására vonatkozó nyilatkozatként nem értékelhető. A Ptk. 373. § (2) bekezdésére illetve a Legfelsőbb Bíróság PK 9. számú állásfoglalására utalással azt hangsúlyozta: a III. r. alperes akkor gyakorolta volna az elővásárlási jogát, ha az I. r. alperes által közölt szerződési ajánlatot az erre nyitva álló határidőben a saját személyében elfogadta volna. Saját nevében azonban ilyen nyilatkozatot nem tett, a szerződéskötés feltételeit nem teljesítette, az I. r. alperes nem vele kötött szerződést.
A másodfokú bíróság szerint a Ptk. 239. §-ának alkalmazására sem volt mód, mert e jogszabályhely csak egyes érvénytelen szerződéses rendelkezések elhagyására ad lehetőséget, a szerződés alanyainak kicserélésére azonban nincs mód. A nem megfelelő jogi eszközök megválasztása miatt a III. r. alperes vételi szándéka a jogvita eldöntése során nem volt értékelhető.
A másodfokú bíróság egyet értett azzal a felperesi állásponttal is, hogy az elővásárlási jog gyakorlása nem lehet feltételes. Ha a kijelölt személy nem tud élni, vagy nem élhet az elővásárlási joggal, az nem száll vissza a kijelölő személyre. A másodfokú bíróság ezért jogszabálysértőnek tartotta a viszontkeresetnek helyt adó elsőfokú bírósági döntést.
A Gt. 136. § (2) bekezdésében előírt határidőn belül előterjesztett kereseti kérelem alapján, a felperes elővásárlási jogának megsértése miatt megállapította az I. r. és a II. r. alperes által, 2005. október 10-én kötött szerződés hatálytalanságát a felperessel szemben. Rámutatott ugyanakkor, hogy e szerződés nem tekinthető érvénytelennek kizárólag amiatt, hogy az I. r. alperes nem a megfelelő személlyel kötötte meg azt, mivel a szerződés egyébként megfelel a jogszabályoknak.
A perbeli üzletrész adásvételére vonatkozó, a felperes és az I. r. alperes közötti szerződés létrejöttének időpontját a másodfokú bíróság azonban a keresettől eltérően határozta meg, amit a következőkkel indokolt. A felperes a 2005. augusztus 29-én kelt szerződéssel megegyező tartalommal kívánt az I. r. alperessel szerződést kötni. Azt a szerződést azonban a szerződő felek felbontották, az nem lépett hatályba, így abba vevőként a felperes nem léphetett be. Az I. r. alperes 2005. október 10-én, a 2005. augusztus 29-ei szerződéssel azonos tartalmú szerződést kötött. E létező, de a felperessel szemben hatálytalan szerződés alanyává vált a felperes.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes, valamint a III. r. alperes terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A II. r. alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét teljes egészében elutasítandó ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok jogszabálysértő módon állapították meg a III. r. alperes kijelölő nyilatkozatának a semmisségét. A kijelölés jogszerűen történt, mert a Ptk. 373. § (4) bekezdés e szabálya alkalmazásának a Gt.</a> elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezései mellett is helye van. A III. r. alperes a viszontkeresetét elutasító jogerős ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését és e tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy a III. r. alperes nem élt az elővásárlási jogával. A III. r. alperes 2005. szeptember 9-én megtett jognyilatkozata két elemet tartalmazott, egyrészt annak kinyilvánítását, hogy a III. r. alperes a Gt. 134. § (2) bekezdés alapján élni kíván az elővásárlási jogával, másrészt pedig az elővásárlási jog gyakorlására a II. r. alperes kijelölését.
A Ptk. 373. § (4) bekezdés szerinti kijelölés valójában egy harmadik személy javára szóló jognyilatkozat, ahol a kedvezményezett kiesése esetén maga a jognyilatkozatot tevő válik kedvezményezetté. A III. r. alperes nem vitásan kinyilvánította azt, hogy élni kíván a Gt.</a>-ben biztosított elővásárlási jogával. A kijelölés semmissége a részleges érvénytelenség Ptk. 239. § szerinti főszabálya folytán nem eredményezheti a III. r. alperes egész jognyilatkozatának az érvénytelenségét, tekintettel arra, hogy nem kétséges, a III. r. alperes az elővásárlási jognyilatkozatot akkor is megtette volna, ha tudja, hogy a kijelölés érvénytelen.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Vitatta, hogy a támadott határozat a felülvizsgálatot benyújtó alperesek által megjelölt jogszabályokat sérti.
A Legfelsőbb bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, a felülvizsgálati kérelmek keretei között vizsgálta és megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő.
1. A perbeli jogvita során elsődlegesen azt a jogkérdést kellett eldönteni, hogy van-e lehetőség a társasági jogban a Ptk. 373. § (4) bekezdés azon szabályának alkalmazására, amely szerint gazdálkodó szervezet kijelölheti azt a személyt, aki az elővásárlási jog gyakorlására jogosult. Más szóval: hogyan kell értelmezni a Gt. 9. § (2) bekezdése alapján azt, hogy a Gt. 136. § (1) bekezdés első mondata a Ptk. 373. § (4) bekezdéséhez képest csak annyit tartalmaz, hogy: "Az elővásárlási jog átruházása semmis."
A Legfelsőbb Bíróság ebben a jogkérdésben, a II. r. alperes által kifejtettekkel szemben, egyetért a jogerős ítéletben foglalt azzal az állásponttal, amely szerint üzletrész-átruházás esetében a Ptk.-ban szabályozott kijelölési jog gyakorlására nem kerülhet sor. Ez ugyanis ellentétes lenne a Gt.</a> szabályozási céljával, lehetővé tenné, hogy kívülálló a Gt.</a>-ben szabályozott elővásárlási jogosulti sorrend megkerülésével kerüljön be a társaságba.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Gt.</a> kógens rendelkezéssel, teljes körűen szabályozta az elővásárlási jog átruházhatósága kérdését, amikor azt személyhez kötött jogintézményként határozta meg, bármiféle kivételt kategorikusan kizárva az átruházhatóság tilalma alól. A Gt.</a> nem ismételte meg sem a törvény eltérő rendelkezésére való utalást, sem pedig a kijelölési jogra vonatkozó Ptk.-szabályt, amely bizonyos értelemben kivétel e jogintézmény személyhez kötött jellege alól. Márpedig ha egy törvény kógensen tilt valamit, és kifejezett rendelkezéssel nem tesz kivételt a tiltás alól, akkor a tiltás teljes körű. A Gt. 136. § (1) bekezdés első mondata [azonosan a 2006. július 1-jén hatályba lépett, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: 2006. évi Gt.) 125. § (1) bekezdésével] tehát nem hagy szabályozatlan területet, vagyis nem enged teret a Ptk.-beli rendelkezés mögöttes alkalmazásának.
A kijelölésre vonatkozó Ptk.-beli szabály mögöttes alkalmazására azért sem kerülhetne sor, mert az ellentétes lenne a társasági jog általános rendeltetésével, az adott társasági formára vonatkozó szabályozás céljával. Már a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény, majd a jelen jogvita során alkalmazandó Gt.</a> hatályossága idején is töretlen volt az a bírói gyakorlat, amely speciális Gt.</a>-szabály hiányában sem engedett alkalmazni a társasági jogi szabályozás céljával, szellemével ellentétes Ptk.-szabályt (pl. bírói szerződésmódosítás lehetőségének kizártsága); a 2006. évi Gt. pedig már kifejezetten a Ptk. "megfelelő" alkalmazására utal. A Gt.</a>-ben szabályozott elővásárlási jog a kft. tagjainak az érdekeit szolgáló jogintézmény, így annak révén nem kerülhet be kívülálló személy a társaságba az elővásárlásra jogosultak törvényben meghatározott körének akarata ellenére.
A kifejtettekből következően semmis a III. r. alperes 2005.szeptember 8-án tett azon nyilatkozata, amellyel a II. r. alperest kijelölte az elővásárlási jog gyakorlására.
2. A jogvita eldöntése során a második megválaszolandó jogkérdés az volt, hogy mi a II. r. alperes "kiesésének" jogkövetkezménye. Érvényesülhet-e a felperes elővásárlási joggyakorlása vagy a III. r. alperes jognyilatkozatát úgy kell tekinteni, mint saját nevében, saját személyére vonatkozóan megtett nyilatkozatot.
E jogkérdés eldöntéséhez azt kell megvizsgálni, hogy mi a Ptk. 373. § (4) bekezdése szerinti, a kijelölt személy útján való elővásárlási joggyakorlás jogi természete, mi a különbség az elővásárlási jog "átruházása" és a "jog gyakorlására jogosult személy kijelölése" között. Az alapvető különbség az, hogy a kijelölésnél az elővásárlási jog jogosultjának a személyében nem következik be alanyváltozás. A kijelölt személy joggyakorlása nem önálló, hanem az elővásárlási jog jogosultjától származik, azon alapul, attól függ.
Az elővásárlási jog gyakorlására való kijelölés a gyakorlatban általában nem általános jelleggel, előre, konkrét vételi ajánlattól függetlenül történik, hanem egy adott vételi ajánlathoz kötődően. Az eladó közli a kapott vételi ajánlatot az elővásárlási jog jogosultjával, aki erre kétféle nyilatkozatot tehet: vagy nem kíván élni e jogával, vagy él azzal. Az előbbi esetben a kijelölés kérdése szóba sem kerül, míg utóbbi esetben, ha az elővásárlási jogával élő fél gazdálkodó szervezet, a nyilatkozatát kétféle tartalommal teheti meg. Vagy úgy, hogy a saját nevében, saját személyére vonatkozóan gyakorolja az elővásárlási jogot, vagy úgy, hogy a jog gyakorlására más személyt jelöl ki. Más személy kijelölése esetén a jognyilatkozat tartalma két részből áll: a jogosult él az elővásárlási jogával, azonban a joggyakorlás további folyamatára, - a vételi ajánlattal azonos szerződési feltételek teljesítésére - más személyt jelöl ki. Az elővásárlási jog gyakorlása ugyanis egy folyamat, aminek első lépése annak kinyilvánítása, hogy a jogosult élni kíván ezzel a jogával. Ezt a jognyilatkozatot mindig csak a jogosult teheti meg. Az elővásárlási jog gyakorlására jogosult személyt kijelölő jognyilatkozatba tartalmilag tehát az is beletartozik, hogy a jogosult élt az elővásárlási jogával. Az elővásárlási joggal a kijelölés esetén sem a kijelölt személy, hanem az eredeti jogosult él, alanyváltozás hiányában csak ő élhet. A kijelölés tehát egy harmadik személy javára szóló jognyilatkozat (Ptk. 199. §, 233. §) amelynél a kedvezményezett kiesése esetén a jognyilatkozatot tevő válik jogosulttá.
Mindebből következik, hogy a III. r. alperes 2005. szeptember 8-án tett jognyilatkozta, - ahogy azt a III. r. alperes felülvizsgálati kérelme is helyesen kifejti -, két elemből áll. Egyrészt a III. r. alperes azon akaratának kinyilvánításából, hogy él a Gt. 134. § (2) bekezdésében biztosított elővásárlási jogával, másrészt a II. r. alperesnek az elővásárlási joggal élésből eredő további jogok és kötelezettségek gyakorlására való kijelöléséből.
Mivel a III. r. alperesnek ez utóbbira törvényes lehetősége nem volt, jognyilatkozata e tekintetben semmis, így a Ptk. 199. §-a szerint alkalmazandó Ptk. 239. §-a alapján azt kell vizsgálni, hogy emiatt az egész jognyilatkozat megdől-e.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perben feltárt tényállásra tekintettel egyértelműen megállapítható, hogy a III. r. alperes jognyilatkozatánál a részleges érvénytelenség főszabálya érvényesül. A III. r. alperes az elővásárlási jogával ugyanis akkor is élt volna, ha tudja, hogy annak következtében az üzletrész-adásvételi szerződés közvetlenül az I. r. alperes és közte jön létre. Ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a BH 2007/5/158. számon közzétett eseti döntésében kifejtette: "Gazdálkodó szervezetek esetében a feltehető akarat a gazdaságilag-üzletpolitikailag célszerű akarat". A III. r. alperes érdeke, akarata a jognyilatkozat megtételekor az volt, hogy megakadályozza a kívülálló, eredeti vevő társaságba való bekerülését. A jognyilatkozat részleges érvénytelenségének jogkövetkezménye az, hogy a III. r. alperes elővásárlási joggal való élése, valamint a kijelölés semmissége folytán, nem az I. r. és a II. r. alperesek, hanem az I. r. és a III. r. alperesek között jött létre a szerződés, a III. r. alperes jognyilatkozatának az I. r. alpereshez történt megérkezésével, a Ptk. 373. § (2) bekezdése értelmében.
A felperes is szabályszerűen élt az elővásárlási jogával, ez azonban azért nem érvényesülhetett, mert az I. r. alperes, mint eladó nem őt választotta. Azáltal, hogy az I. r. alperes megkötötte a szerződést a III. r. alperes által kijelölt II. r. alperessel, kinyilvánította azt a döntését, hogy a III. r. alperes jognyilatkozatát fogadja el és nem a felperesét.
A másodfokú bíróság tévesen állapította meg az I-II. r. alperesek közötti szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát, azon az alapon, hogy az a felperes elővásárlási jogának a megsértésével jött létre. Ha ez a szerződés érvényesen létrejöttnek lenne tekintendő, akkor azzal kapcsolatban a felperest ugyanis nem illethette volna meg újabb elővásárlási jog, hiszen ez egy korábbi elővásárlási jog gyakorlás kapcsán, az annak jogosultja által kijelölt személlyel megkötött szerződés és nem egy kívülállóval megkötött, önálló szerződés lett volna. Az I. r. alperes és a II. r. alperes, mint elővásárlási jog gyakorlásra kijelölt személy között azonban érvényes szerződés nem jött létre, mert érvényes kijelölés hiányában a II. r. alperes nem tehetett érvényes jognyilatkozatot, az eredeti vevő vételi ajánlatában szereplővel azonos feltételek teljesítésére. Az I. r. alperes és a II. r. alperes mint kívülálló vevő között 2005. október 10-én pedig már azért nem jöhetett létre érvényes adásvételi szerződés, mert a III. r. alperes elővásárlási jog gyakorlása folytán az üzletrész-átruházási szerződés az I. r. alperes és III. r. alperes között korábban már létrejött. Az I. r. alperes ezt követően tehát - nem lévén már tulajdonosa az üzletrésznek - nem vállalhatott érvényes kötelezettséget az üzletrész tulajdonjoga átruházására. A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, semmis szerződéshez kapcsolódóan pedig elővásárlási jog sem gyakorolható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.394/2007.)