adozona.hu
BH 2009.4.129
BH 2009.4.129
A víziközmű társulatok által megvalósított csatornaberuházás utáni forgalmi adót az önkormányzat nem igényelheti vissza, a víziközművek üzemeltetésre való átadása nem minősül áfa adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységnek [1992. évi LXXIV. tv. 4/A. §; 2003. évi XCI. tv. 211. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004. szeptember-október hónapokra, és 2005. január, március, április, május hónapokra általános forgalmi adó adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a felperes terhére hét db elsőfokú határozatával adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősült, továbbá kötelezte az adókülönbözet 5%-ának megfelelő adóbírság megfizetésére.
A felperes P. település szennyvízcsatornázása, és szennyvíztisztítása érdekéb...
BH 2009.4.129 A víziközmű társulatok által megvalósított csatornaberuházás utáni forgalmi adót az önkormányzat nem igényelheti vissza, a víziközművek üzemeltetésre való átadása nem minősül áfa adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységnek [1992. évi LXXIV. tv. 4/A. §; 2003. évi XCI. tv. 211. §].
Az adóhatóság a felperesnél 2004. szeptember-október hónapokra, és 2005. január, március, április, május hónapokra általános forgalmi adó adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a felperes terhére hét db elsőfokú határozatával adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősült, továbbá kötelezte az adókülönbözet 5%-ának megfelelő adóbírság megfizetésére.A felperes P. település szennyvízcsatornázása, és szennyvíztisztítása érdekében 2004. június 23-án társberuházói szerződést kötött a P. Csatornaberuházó Vízi közmű Társulattal.
Megállapodtak, hogy a beruházást az ÖKOTÁM 2000 beruházási rendszer keretében valósítják meg. A pénzügyi forrást a P. Csatornaberuházó Vízi közmű Társulat az ÖKOTÁM Alapítvány támogatásával felvételre kerülő hitelből teremtik elő. A vízi közmű társulat a hitelszerződést 2004. szeptember 3-án kötötte meg a HVB Bankkal.
A társberuházók fővállalkozói szerződést kötöttek 2004. június 23.-án a G. Kft.-vel, a település szennyvízcsatorna hálózatának és szennyvíztisztító telepének megvalósítására.
A felperes a beruházáshoz kapcsolódóan a fővállalkozó által kiállított számlák általános forgalmi adó tartalmát 2004. szeptember-október havi, és 2005. január, március, április, május havi általános forgalmi adó bevallásában szerepeltette és azokat visszaigényelte. A számlák, tartalmuk szerint P. település szennyvízcsatorna hálózat és telep kivitelezési munkáinak részszámlái.
P. Község Önkormányzat Képviselő-testülete 2006. március 29-én költségvetési szervként létrehozta a P. Község Önkormányzatának Vízi Közműveket Üzemeltető Intézményét, rész-jogkörű, részben önálló jogi személyként, amely azonban önálló bankszámlával, és adószámmal nem rendelkezett.
A felperes a fővállalkozóval (G. Kft.) 2004. július 7-én kötött szerződés alapján, közterületei nem közlekedés céljára történő felhasználásáért díjat számított fel 50 Ft/m2/nap, raktározás, tárolás, irodabérlet céljára 250 Ft/m2/nap, föld lerakásra alkalmas depónia céljából 1000 Ft/m2/nap nettó összegben. Az önkormányzat a közterület-használati díjról számlát állított ki, amelynek általános forgalmi adó tartalma volt.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a csatorna-beruházás megkezdésének időpontja 2004 volt. Ebben az évben az önkormányzat a beruházás megvalósítása érdekében a központi költségvetéstől támogatást nem kapott, a víziközmű társulatok által felvett állami kölcsönhöz kapcsolódó kamattámogatás címzettje nem az önkormányzat volt. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4/A. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az önkormányzat tulajdonát képező vízi közművek üzemeltetésre való átadása nem minősül áfa adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységnek, így az önkormányzatnak a beruházás után nem keletkezik adólevonási joga.
A közterület-használati díj kapcsán megállapította, hogy a közút területének egyéb nem közlekedési célú elfoglalása, mint értékesített szolgáltatás az SZJ-75.13.140 szállítás és hírközlés közigazgatási tételbe sorolandó, tárgyi adómentes, ezzel szemben a felperes 25%-os általános forgalmi adó tartalommal vette figyelembe.
A bírság tekintetében az adóhatóság kivételes méltánylást érdemlő körülményként vette figyelembe, hogy a közmű beruházás elhatározásának időpontjában más szabályozási háttér volt hatályban és ezért minimálisra csökkentette a bírság mértékét.
A fellebbezés folytán eljáró alperesek, mint másodfokú hatóságok a külön-külön meghozott öt, illetve két határozatukkal az elsőfokú határozatokat az indokolás kiegészítésével helybenhagyták.
Az alperesek határozataik indokolásában hangsúlyozták, hogy az önkormányzat saját maga vízi közmű üzemeltetési szolgáltatást a polgármesteri hivatal útján nem végezhet. A lényegi kérdés nem az önkormányzat adóalanyisága, hanem, hogy a beruházás megfelel-e 2003. évi XCI. törvény 211. § (20) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezésnek. A vízi közmű társulatok által kapott támogatást pedig, nem lehet olyannak tekinteni, mint hogyha azt az önkormányzatok kapták volna.
A közterület-használati díjjal kapcsolatosan megállapította, hogy a munkavégzés jellege szükségessé tette a vállalkozó részére a munkaterület biztosítását, ezt pedig az önkormányzat nem tehette meg közterület díj ellenében történő átengedéssel.
A felperes kereseteiben a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette.
Az alperesek kérték a keresetek elutasítását, és fenntartották a határozataikban foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesek módosított határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte, és az alpereseket új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a 2004. január 1. napjától hatályos Áfa. tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem minősül adóalanynak a helyi önkormányzat olyan vagyon, vagyonértékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése tekintetében, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni. Az önkormányzat, mint beruházó azonban a perbeli esetben nem közhatalom gyakorlásával végezte a tevékenységét. Az Áfa. tv. 4/A. § (1) bekezdés g) pontja (Sic!) a vitatott számlák tekintetében nem alkalmazható, hiszen az már létrejött vagyon működtetésére vonatkozik.
Kifejtette, hogy az Áfa. tv. 4/A. § (1) bekezdés g) pontja, valamint (7) bekezdése alapján is megállapítható lenne a felperes áfa-levonásának jogszerűsége.
A felperes nem koncessziós szerződés keretén belül működteti a vízi közműveket, nem valósul meg a tevékenység gyakorlásának átengedése. Ezért az általános szabályokat kell alkalmazni, és a felperes az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdés szerint adóalanynak minősül.
Az elsőfokú bíróság a G. Kft. felé kiállított számlákkal kapcsolatban hivatkozott a közutakról szóló 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kkt.) 33. §, 37. §-ra, mely szerint a helyes besorolás Szj. 75.13.14. lett volna. Megállapította, hogy tárgyi adómentes szolgáltatásról lévén szó, a számlákon áfát feltüntetni jogszabálysértő, erre a felperes nem volt jogosult. E körben tehát e felperes keresetét nem találta megalapozottnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperesek is felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be.
A felperes a közterületi díj vonatkozásában kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát, vagy az ügyben eljárt bíróság új eljárásra utasítását. A felperes e körben hangsúlyozta, hogy a bíróság helytelenül értelmezte a Kkt. rendelkezéseit, a KSH tájékoztató leveleit. Az önkormányzat, mint tulajdonos ezen bevétel felett szabadon rendelkezhet, jogszabály nem korlátozza, hogy ezen díjtételt mire fordítja.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének teljes körű elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Áfa. tv. 4/A. § (7) bekezdését, 5. § (3) bekezdését, 33. § (1) bekezdés a) pontját. A helyi közművek működtetésére koncessziós szerződést lehet kötni, megvalósult a létrehozott vagyon működtetésének átengedése.
A peres felek egyben kérték az ellenérdekű fél felülvizsgálati kérelmének elutasítását.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, az alperesek felülvizsgálati kérelme alapos.
Az irányadó tényállás szerint az önkormányzat szennyvíz-beruházást valósított meg vízi közmű társulaton keresztül. A vízi közmű társulat egy éven túli lejáratú beruházási hitelt vett fel a Bank Rt.-től hitelszerződés keretében. Az Ö. Alapítvány pedig a beruházás megvalósítása céljából vissza nem térítendő támogatást nyújtott a vízi közmű társulati kölcsön törlesztésének magánszemélyeket terhelő részleteinek csökkentésére, olyanformán, hogy az egyes állampolgároknak lakáscélú támogatásként biztosítottak juttatást.
A perben elsődlegesen nem a felperes jogalanyisága (amely a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényen alapul), és nem is a közhatalom gyakorlásakori adóalanyisága volt vitás [amit az Áfa. tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontja speciálisan szabályoz], hanem a vagyon, vagyonértékű jog, tevékenység gyakorlása átengedésének vizsgálata és Áfa. tv.-beli értelmezése. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor alapvetően kirekesztette a vizsgálata köréből az Áfa. tv. 4/A. § (7) bekezdését, mert ennek a perben elbírálandó jogkérdés szempontjából elsődleges jelentősége van.
Az Áfa. tv. 5. § (3) bekezdése szerint nem minősül gazdasági tevékenységnek az olyan vagyon, vagyonértékű jog átengedése, amelyre külön törvény rendelkezése alapján koncessziós szerződést lehet kötni.
A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. § (1) bekezdés d) pontja alapján idetartozik egyebek mellett az önkormányzati törzsvagyon részét képező helyi közutak és műtárgyaik, továbbá közművek működtetése.
Az Áfa. tv. 2004. január 1-jétől hatályos 4/A. § (7) bekezdése szerint az olyan vagyon, vagyonértéki jog, tevékenység gyakorlásának átengedését, melyre külön törvény rendelkezése alapján koncessziós szerződést lehet kötni - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében a 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységnek kell tekinteni.
Az önkormányzatnak a vízi közművet át kell adnia. A speciálisan irányadó, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (továbbiakban: Vg.) 9. § (1) bekezdése alapján jogszabályi kötelezettség. Az adóhatóság helyesen állapította meg, hogy mivel a vízi közmű átengedése koncessziós szerződés keretében is megvalósulhat, a fenti rendelkezések alapján az átadás tárgyi-adómentes tevékenységnek minősül. Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint nem vonható le előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást közvetlenül a 30. § (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatás-nyújtáshoz használja fel, hasznosítja.
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. tv. 211. § (20) bekezdése alapján nem minősül a levonható adó megállapítása tekintetében közhatalmi tevékenységnek az olyan vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni, ha a koncessziós szerződés keretében átengedhető vagyont, vagyoni értékű jogot, tevékenység gyakorlásának lehetőségét olyan beruházás hozza létre, amelyhez kapcsolódó államháztartási támogatásról az adóalany adólevonási jogának figyelembevételével 2004. január 1. napját megelőzően született döntés azzal, hogy e beruházás tekintetében a rendeltetésszerű használatbavétel évét követő tizedik év utolsó napjáig kizárólag ezen beruházás és az ehhez közvetlenül kapcsolódó gazdasági tevékenység tekintetében az adóalany adókötelezettségét, illetve levonási jogát az Áfa. törvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint teljesíti.
E körben helyesen állapította meg az adóhatóság, hogy az önkormányzat a beruházás megvalósítása érdekében a központi költségvetéstől támogatást nem kapott, a vízi közmű társulat által felvett állami kölcsönhöz kapcsolódó kamattámogatás címzettje nem az önkormányzat volt. Ezért a fenti átmeneti rendelkezést a felperes esetében nem lehet alkalmazni.
A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló 1997. május 17-ei 77/388/EGK 6. számú tanácsi Irányelv 4. Cikk (5) bekezdése értelmében az állami, regionális és helyi közigazgatási szervek és közintézmények nem minősülnek adóalanynak az olyan tevékenységekre, illetve ügyletekre vonatkozóan, amelyeket hatóságként folytatnak, még akkor sem, amikor e tevékenységekkel, illetve ügyletekkel összefüggésben közterheket, illetékeket, járulékokat vagy egyéb adókat szednek be. Ha azonban ilyen tevékenységeket, illetve értékesítéseket végeznek, akkor ezeket illetően adóalanynak minősülnek, amennyiben nem adóalanyként való kezelésük a verseny jelentős torzulását eredményezné.
Az előzőekben kifejtettek szerint azonban a felperes vízi közművet közvetlenül nem üzemeltet, azt az általuk létrehozott szervezet, mint elkülönült jogalany végzi, így ténylegesen a felperes versenyhelyzetbe nem került. Ugyancsak nem került versenyhelyzetbe a felperes a szennyvízelvezető- és tisztító rendszer beruházás megvalósításakor, így a 6. számú Irányelv elvei nem sérültek.
A közterület-foglalási díjjal kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság fenntartja a Kfv. I. 35.042/2005/5. számú (és a hasonló tárgyú Kfv. I. 35.027/2005/5., Kfv. I. 35.041/2005/5.) ítéletében kifejtett jogi álláspontját. Ezek szerint nem vitás tény, hogy a helyi közutak tekintetében az 1991. évi XX. törvény 92. § (10) bekezdés b) pontja szerint - a közút kezelőjének az önkormányzat jegyzőjét kell tekinteni. A települési önkormányzat tulajdonában, kezelésében lévő közutakra kizárólag a helyi önkormányzat jogosult - rendelettel - díjat megállapítani, erre sem a Kormánynak, sem miniszternek lehetősége nincs. Az önkormányzat rendelete azonban nem lehet magasabb szintű jogszabállyal ellentétes.
A Kkt. 37. § (1) bekezdése szerint a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért - az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka kivételével - igénybevételi díjat kell fizetni. Eszerint az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka esetén igénybevételi díj nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság 28/2003. (VI. 2.) számú AB határozatával nem a közúti közlekedésre vonatkozó törvény előírásait semmisítette meg, hanem kizárólag azt rögzítette, hogy alkotmányellenesnek minősül az a megállapítás, miszerint a közút nem közlekedési célú igénybevételéhez kapcsolatos igénybevételi díj összegét a közlekedési és vízügyi miniszter állapítja meg. Az önkormányzati tulajdonban lévő helyi közutakra vonatkozó díjtételek és szorzószámok alkalmazásával közterület-használati díjat ugyanis a közút kezelője, a helyi önkormányzatok állapíthatnak meg. Az Alkotmánybíróság tehát az önkormányzat tulajdonosi jogainak a védelmét, mint alapelvet határozta meg. A perbeli esetben ez az elv nem szenvedett csorbát. Az önkormányzati rendelet nem került felülvizsgálatra. Csak az volt az eldöntendő kérdés, hogy adott esetben kiszabható-e a közterületi használati díj, illetve ennek mi az adójogi következménye. A közterület-használati díj jogcímére alapított számlakibocsátásnak nem volt jogalapja. Utal e körben a Legfelsőbb Bíróság a KRESZ 1-es számú függelék I/C. pontjára is, mely szerint úttestnek az út közúti járművek közlekedésére szolgáló része minősül. A I/G. pont értelmében útpadka az útnak az úttest mellett lévő útburkolattal el nem látott része. A közműépítési beruházás az útpadkán valósult meg, az itt végzett közműépítési munka után jogszabályi felhatalmazás nélkül díjat szedni jogszerűen nem lehet. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése értelmében jogosult a szerződések, ügyletek és más gazdasági események adójogi minősítésére. Adott esetben ezt az adóhatóság jogszerűen tette. Helyesen állapította meg tehát, hogy a közterület-használati díjról kiállított számlák nem hitelesek, jogalap nélküli dokumentumok.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.520/2006.)
Bírósági jogesetek
BH 2011.3.83 Önkormányzati beruházásban megvalósított szennyvízcsatorna hálózat kiépítéséhez kapcsolódó áfa-levonás vizsgálata a régi és az új Áfa. tv. alapján [1992. évi LXXIV. tv. 30. §, 2007. évi CXXVII. tv. 269. §, 1991. évi XVI. tv. 1. §].
AVI 2013.12.128 A törvény az áfa-levonási jog visszamenőleges biztosítása mellett feltételt meghatározott [1992. évi LXXIV. tv. 269. § (5) bek.]
