adozona.hu
BH 2009.3.89
BH 2009.3.89
Ha a közalkalmazotti jogviszonyban a felmentési (közös megegyezéses) ok bármilyen mértékben összefügg a munkáltató működésével, azt a csoportos létszámleépítésre vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából figyelembe kell venni [Kjt. 38/A. §; Mt. 94/A-94/C. §, 94/F. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a közalkalmazotti jogviszonyukat felmentéssel megszüntető alperesi intézkedés jogellenességét sérelmezve nyújtottak be keresetet.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperesek javára elmaradt illetmény, 13. havi illetmény, valamint kéthavi átlagilletménynek megfelelő kártérítés-szankció megfizetésére.
A munk...
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperesek javára elmaradt illetmény, 13. havi illetmény, valamint kéthavi átlagilletménynek megfelelő kártérítés-szankció megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek az alperes Családorvostani Intézeténél, illetve a B. Klinikáján dolgoztak. Az alperes a 2005. július 27-én, illetve 2005. augusztus 2-án kelt felmentéseit azonos indokkal, éspedig a feladatok változásából adódó átszervezéssel, és a költségvetési támogatással indokolta.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felmentések a közalkalmazottak tekintetében is alkalmazandó Mt.</a> csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó 94/A-F. §-aiba ütköztek, miután az alperes az irányadó időszakban a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezéses megszüntetéseket is beleszámítva több mint 30 fő közalkalmazott jogviszonyát szüntette meg.
Az alperes fellebbezése és a II. rendű felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatta, és a II. rendű felperes keresetét a 13. havi illetmény megfizetésére vonatkozó marasztalást meghaladóan elutasította.
A másodfokú bíróság helytállónak találta a költségvetési támogatás csökkentésére és az átszervezés megvalósulására vonatkozó elsőfokú ítéleti álláspontot. Nem értett egyet viszont a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó munkaügyi szabályok megsértésével, mivel álláspontja szerint a Kjt. 38/A. §-ában és az Mt. 94/A-F. §-aiban foglalt szabályokat kizárólag azon esetekre lehet alkalmazni, amelyekben a megszüntetés indoka a munkáltató működésével függ össze. Ezen jogszabályok hatálya alá a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezéses megszüntetés nem tartozik. Ezt a jogértelmezést támasztja alá a 98/59. EK irányelv I. § 1. cikk (1) bekezdés a) pontja, és a Legfelsőbb Bíróság EBH 1999/146. szám alatt közzétett elvi határozata is. Miután az alperes 27 felmentést közölt, és a 44 közös megegyezéses megállapodásból 43 esetben a közalkalmazott kezdeményezte a megszüntetést, az így figyelembe vett létszám nem érte el a Kjt. 38/A. § (1) bekezdés a) pontjában megkívánt mértéket.
Az előbbiek alapján az alperes által nem vitatott 13. havi illetmény kivételével a II. rendű felperes keresetét alaptalannak találta. Az I. rendű felperest illetően, aki 2005. évben töltötte be 60. életévét, arra következtetett, hogy a felmentéshez a Kjt. 2. § (3) bekezdése és a 38. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 89. § (7) bekezdése, valamint a 87/A. § (1) bekezdése a) pontja értelmében különös indokoltság lett volna szükséges. A perbeli indok önmagában ilyennek nem minősült, ezért az I. rendű felperessel közölt felmentés ez okból jogellenes.
A II. rendű felperes a jogerős ítéletnek a keresetét elutasító rendelkezése hatályon kívül helyezése, a felmentése jogellenességének megállapítása, a jogviszonya helyreállítása, valamint az alperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségben marasztalása iránt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A II. rendű felperes elsődlegesen azzal érvelt, hogy az eljárt bíróságok jogszabályellenesen jártak el, amikor nem vették figyelembe a nyugdíjasnak minősülés indokával történt felmentéseket, megsértve ezzel az adott ügyben alkalmazandó Mt. 94/A. § (2) bekezdését. Utalt az ebben a körben csatolt bizonyítékaira, mely szerint az ezen indokkal felmentett közalkalmazottak nem kívánták megszüntetni a jogviszonyukat. Nem találta bizonyítottnak a költségvetési támogatás csökkentésére vonatkozó indokot, arra is tekintettel, mivel álláspontja szerint "OEP finanszírozási státuszban volt". Vitatta a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítása iránti kérelmét elutasító elsőfokú ítéleti döntést, továbbá ebben a körben az indokolás hiányára is hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a közalkalmazottak létszámleépítése tekintetében a Kjt. 38/A. §-a mellett alkalmazni kell a csoportos létszámcsökkentésről szóló Mt. 94/A-F. §-ait. Eszerint csoportos létszámcsökkentésnek az minősül, ha a munkáltató a döntést megelőző féléves átlagos statisztikai létszám szerint a közalkalmazottak adott létszámának megfelelő foglalkoztatás esetén a törvényben meghatározott számú közalkalmazott jogviszonyát kívánja 30 napon belül a működésével összefüggő ok miatt megszüntetni. A korábban hatályos törvényi rendelkezések szerint csoportos létszámleépítésbe a felmentéssel történt közalkalmazotti jogviszony megszüntetések számítottak bele, az Mt.</a> hivatkozott, perbeli esetben is alkalmazandó rendelkezései értelmében azonban már nemcsak a felmentéssel történt jogviszony megszüntetéseket kell figyelembe venni a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok alkalmazásánál, hanem minden olyan közalkalmazotti jogviszony megszüntetést, amelyre a munkáltató működésével összefüggő ok miatt kerül sor. Eszerint nem annak van jelentősége, hogy a munkáltató milyen, a Kjt.-ben meghatározott felmentési indokot jelöl meg, illetve a közös megegyezéses megszüntetésre vonatkozó megállapodás megkötését melyik fél kezdeményezi, hanem annak, hogy a felmentésre, illetve a közös megegyezésre vonatkozó megállapodás megkötésére bizonyítottan milyen okból kerül sor. Amennyiben ugyanis ez az ok bármilyen mértékben is összefügg a munkáltató működésével, az adott jogviszony megszüntetést a csoportos létszámleépítésre vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából figyelembe kell venni. Ez felel meg a másodfokú bíróság által hivatkozott 98/59. EK irányelvben előírtaknak is.
Az irányadó, nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a létszámleépítésre vonatkozó döntést megelőző féléves átlagos statisztikai létszám szerint a 300 fős közalkalmazotti létszámot meghaladó alperesnél 2005. július 1. és augusztus 31-e közötti időszakban - amelyet az Mt. 94/C. § (3) bekezdése értelmében a 94/A. § (1) bekezdése szerinti 30 napos időszak szempontjából az érintett közalkalmazottak létszáma megállapításakor együtt kell figyelembe venni - 27 fő közalkalmazott jogviszonyát szüntette meg a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára (létszámcsökkentésre) hivatkozással, továbbá 44 esetben közös megegyezéssel szűnt meg a közalkalmazotti jogviszony. Az alperes a másodfokú eljárásban csatolt 17 további, ugyanebben az időszakban közölt felmentő jognyilatkozatot, amelyeket a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó közalkalmazotti létszám számításánál azért nem vett figyelembe - a közös megegyezéses megállapodások mellett -, mivel ezeknek a felmentéseknek a Kjt. 30. § (1) bekezdése akkor hatályos e) pontja és a 37/B. §-a szerinti nyugdíjasnak minősülés volt az indoka.
A másodfokú bíróság téves jogszabály-értelmezéssel osztotta az alperes előbbi álláspontját. A már kifejtettekből következően az irányadó időszakban nyugdíjasnak minősülés felmentési indokkal történt közalkalmazotti jogviszony megszüntetés akkor nem vehető számításba a létszámcsökkentés csoportosnak minősítése szempontjából, ha bizonyítottan nem függ össze a munkáltató működésével.
A perbeli esetben az előbbiek vonatkozásában az alperes szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy az adott létszámcsökkentés elsősorban azokra a személyekre terjedt ki, akik a Kjt. 37/B. §-a alapján nyugdíjasnak minősültek. Ezt tartalmazta az alperesnek az elsőfokú eljárásban a keresetre tett ellenkérelme mellékleteként csatolt rektori előterjesztés "az Egyetem szervezeti egységeinek korszerűsítésével, a feladatellátás ésszerűsítésével kapcsolatos irányelvekről", és az alperes vezető testülete, a Szenátus 2005. május 5-ei ülésének jegyzőkönyve az előterjesztés elfogadásáról. Az alperes továbbá nem vitatta a másodfokú eljárásban csatolt nyilatkozat valóságtartalmát; ebben M. D.-né volt alperesi vezető asszisztens arról nyilatkozott, hogy ő, és két másik megnevezett közalkalmazott nyugdíjasként dolgozott az alperesnél, amikor a perbeli "központilag elrendelt létszámleépítés keretében" a jogviszonyukat megszüntették, és ezt az okot az intézet vezetője közölte is velük.
Az előbbiekre tekintettel az alperes az érintett időszakban a Kjt. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja szerint figyelembe veendő 300 főt meghaladó alkalmazotti létszámból bizonyítottan több mint 30 fő közalkalmazott jogviszonyát szüntette meg a működésével összefüggő okból. Minthogy a létszámcsökkentésre a téves jogértelmezése folytán az alperes nem alkalmazta a csoportos létszámcsökkentés szabályait, a II. rendű felperes felmentése ez okból jogellenes, noha annak a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontján alapuló indoka valós és okszerű volt. Ez utóbbi tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság okfejtésével egyetért.
Az elsőfokú bíróság törvénysértés nélkül hivatkozott a Kjt. 34. § (2) bekezdésében meghatározott körülményre, miszerint a II. rendű felperes továbbfoglalkoztatása az egyébként bizonyított átszervezésre, a költségvetési támogatás csökkentésére tekintettel az alperestől nem várható el [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részében nem érintő részét - az elsőfokú ítéletnek a keresetet részben elutasító részére is kiterjedően - nem érintette, ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a II. rendű felperes közalkalmazotti jogviszonya a Legfelsőbb Bíróság jelen ítélete meghozatala napján szűnt meg (ez az ítélet jogerőre emelkedésének napja).
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.750/2007.)