adozona.hu
BH 2009.2.50
BH 2009.2.50
A költségvetési forrásokat terhelő, állami kötelezettségvállalást tartalmazó támogatási szerződés megkötésének feltételei [Ptk. 1. §; 1992. évi XXXVIII. tv. 98. §; 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 81. §, 82. § és 134. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az alperesi jogelőd 2001. november 8-án támogatási szerződést kötött a K., A. u. 97. szám alatti városi sportcsarnok műanyag borítású atlétikai pályájának megépítéséhez 60 millió forint vissza nem térítendő támogatás nyújtásáról. A szerződés 2.3. pontja szerint a felek megállapodtak, hogy a támogatási összeg folyósításának pénzügytechnikai lebonyolításáról a jelen szerződés kiegészítéseként későbbi időpontban rendelkeznek. A 2.4. pont szerint a támogatást az alperesi jogelőd a 2...
BH 2009.2.50 A költségvetési forrásokat terhelő, állami kötelezettségvállalást tartalmazó támogatási szerződés megkötésének feltételei [Ptk. 1. §; 1992. évi XXXVIII. tv. 98. §; 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 81. §, 82. § és 134. §].
A felperes és az alperesi jogelőd 2001. november 8-án támogatási szerződést kötött a K., A. u. 97. szám alatti városi sportcsarnok műanyag borítású atlétikai pályájának megépítéséhez 60 millió forint vissza nem térítendő támogatás nyújtásáról. A szerződés 2.3. pontja szerint a felek megállapodtak, hogy a támogatási összeg folyósításának pénzügytechnikai lebonyolításáról a jelen szerződés kiegészítéseként későbbi időpontban rendelkeznek. A 2.4. pont szerint a támogatást az alperesi jogelőd a 2002. évi költségvetési év folyamán nyújtja.A felperes ugyanezen támogatási célra 2001 októberében, majd 2002 áprilisában szintén pályázatot nyújtott be, az előbbi pályázata alapján 30 millió forint támogatást kapott, amire vonatkozóan 2002 márciusában a felek támogatási szerződést kötöttek. A 30 millió forint támogatást az alperesi jogelőd a felperesnek a benyújtott elszámolás alapján kifizette.
A felperes 2002 szeptemberétől kezdődően többször felszólította az alperesi jogelődöt a 2001. novemberi támogatási szerződés (perbeli szerződés) alapján történő teljesítésre. Mivel az alperes ettől elzárkózott, a felperes keresetet indított elsődlegesen a szerződés teljesítése, másodlagosan biztatási kár megfizetése jogcímén 60 millió forint és kamatai megfizetése iránt.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokai szerint a felperes az alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a szerződés a pénzügyi ellenjegyzés hiányában érvényesen létrejött. Nem volt megállapítható, hogy a pénzügyi kötelezettségvállalásra, illetve a szerződésben vállalt támogatás vizsgálatára sor került, a szerződés 2.3. pontja ennek az ellenkezőjére utal.
A szerződés érvénytelensége mellett a biztatási kár szubszidiárius jogcíme nem áll meg.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy a Ptk. által nem nevesített szerződésre az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet rendelkezéseit kellett alkalmazni. Az államháztartásról szóló 1990. évi XXXVIII. törvény 98. § (2) bekezdése és a Kormányrendelet 134. §-a értelmében a kötelezettségvállalás csak írásban és a kötelezettségvállalást jelentő okmány ellenjegyzése után lehetséges, a kötelezettségvállaló és az ellenjegyzésre jogosult aláírása pedig a kötelezettségvállalás érvényességének a kelléke. Mivel a támogatási szerződés ellenjegyzése nem történt meg, továbbá a felperes a Kormányrendelet szerint kötelezően csatolandó okiratokat nem nyújtotta be, a szerződéskötés jogszabályi feltételei hiányoztak, illetve a szerződés kötelező tartalmában történt megállapodás hiányában a szerződés nem jött létre.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú ítéletnek a biztatási kár iránti követelés elutasításával kapcsolatos jogi indokaival is kiemelve, hogy annak tényállási elemeit a felperes nem bizonyította, illetve ilyen tényekre nem is hivatkozott.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróság az Államháztartási Törvény és a Kormányrendelet rendelkezéseit tévesen értelmezte. A vonatkozó speciális rendelkezések mellett a Ptk. rendelkezéseit is alkalmazni kellett, így a Ptk. 37. § (1) bekezdésében foglalt szabályt. Az ellenjegyzés hiánya nem teszi a szerződést érvénytelenné; az ellenjegyzés a költségvetési szerven belüli felelősség rendszerének a belső szabálya. Az sem érvényességi feltétel, hogy az ellenjegyzés a kötelezettségvállalást tartalmazó okiraton szerepeljen. A tanúvallomásokra hivatkozással állította, hogy az ellenjegyzés az úgynevezett kötelezettségvállalási betétíven szerepelt. Előadta továbbá, hogy a támogatási szerződés 2.1. pontjában meghatározott okiratokat a szerződéskötéskor átadta. A további okiratokat az alperesnek a 30 millió forint összegű Mobilitás-pályázat alkalmával átadták, illetve az okiratokat a perben becsatolták.
Vitatta a biztatási kárigényének elutasításával kapcsolatos indokokat is, előadva, hogy a támogatási szerződés megkötését az alperesi jogelőd készítette elő, a szerződést ő szerkesztette, a szerződéskötéssel kapcsolatos önhiba a felperest nem terheli. A szerződés érvénytelensége esetén is előterjeszthető a biztatási kár iránti követelés.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hangsúlyozta, hogy a perbeli szerződésben nem határozták meg, hogy a támogatás milyen fejezeti előirányzat és jogcím terhére történik, ezért a Ptk. 205. § (2) bekezdése alapján a szerződés létre sem jött. A támogatási szerződés szándéknyilatkozatnak minősíthető a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 81. § (1) bekezdése alapján. A felek szándéka az utóbb kötött és teljesített támogatási szerződéssel valósult meg.
A biztatási kárigény elutasítását illetően egyetértett a jogerős ítélet álláspontjával.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet helyesen indult ki abból, hogy a perbeli támogatási szerződésre vonatkozó szabályokat az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és végrehajtási rendeletei tartalmazzák. A Ptk. 1. § (1) bekezdése értelmében e szabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - a Ptk.-val összhangban, a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni.
Az Áht. 98. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szerv feladatainak ellátását, végrehajtását szolgáló, a kiadási előirányzatokat terhelő fizetési vagy más teljesítési kötelezettségvállalása - (a továbbiakban kötelezettségvállalás) - törvényben meghatározott kivétellel - a költségvetési szerv vezetőjének vagy az általa megbízott személynek a hatáskörébe tartozik. A (2) bekezdésnek megfelelően a kötelezettségvállalás - a törvényben meghatározott kivétellel - a gazdasági vezetőnek vagy az általa kijelölt személynek az ellenjegyzése után, és csak írásban történhet. A kötelezettségvállalásnak előirányzat felhasználási terven kell alapulnia. A (3) bekezdés rendelkezése szerint a kötelezettségvállalás előtt meg kell győződni arról, hogy a jóváhagyott költségvetés a fel nem használt és le nem kötött kiadási előirányzata biztosítja-e a fedezetet. A 101. § (5) bekezdése értelmében az államháztartásból folyósított támogatások igénybevételének részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.
Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a fenti törvényi rendelkezések megismétlése mellett a 134. § (9) bekezdésében kibontja az ellenjegyzés jogi tartalmát. Eszerint az ellenjegyzésre jogosultnak az ellenjegyzést megelőzően meg kell győződnie arról, hogy
a) a jóváhagyott költségvetés fel nem használt, illetve le nem kötött, a kötelezettségvállalás tárgyával összefüggő kiadási előirányzata rendelkezésre áll-e, illetve a befolyt vagy várhatóan befolyó bevétel biztosítja-e a fedezetet,
b) az előirányzott felhasználási terv szerint a kifizetés időpontjában a fedezet rendelkezésre áll-e,
c) a kötelezettségvállalás nem sérti-e a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat.
A (10) bekezdés szerint az ellenjegyző a (9) bekezdésben foglalt feladata ellátásához szükség szerint szakértőt vehet igénybe. A továbbiakban a Korm. rendelet úgy rendelkezik, hogy amennyiben a kötelezettségvállalás nem felel meg a (9) bekezdésben előírtaknak, az ellenjegyzésre jogosultnak erről írásban tájékoztatnia kell a kötelezettségvállalót, illetve a költségvetési szerv vezetőjét. Ha a költségvetési szerv vezetője ennek ellenére írásban ellenjegyzésre utasítja az ellenjegyzőt, köteles az utasításnak eleget tenni. E tényről központi költségvetési szerv esetén a felügyeleti szerv vezetőjét írásban értesíteni kell. A felügyeleti szerv a kézhezvételtől számított 8 munkanapon belül köteles megvizsgálni a bejelentést és kezdeményezni az esetleges felelősségrevonást.
A perbeli támogatási szerződés létrejöttének elbírálásakor alapvetően abból kellett kiindulni, hogy az alperesi jogelőd támogató a szerződés 2.4. pontja szerint az 1. pontban meghatározott célból a 2.2. pontban meghatározott vissza nem térítendő támogatást a 2002. évi költségvetési év folyamán kívánta nyújtani. Ennek megfelelően a 2.3. pontban abban állapodtak meg a felek, hogy a támogatási összeg folyósításának "pénzügytechnikai lebonyolításáról" a szerződés kiegészítéseként későbbi időpontban rendelkeznek.
Ennek megfelelően rendelkeztek a felek a 3.2. pontban a szerződéskötés feltételét jelentő mellékletek és igazolások csatolásának az elhalasztásáról. Az eljárt bíróság helyesen értelmezte a szerződés 2.1. pontját akként, hogy a támogatás átutalásának feltételét képező szakmai leírást és költségvetést a felperes a támogatási szerződés aláírásakor nem csatolta, mivel a perbeli szerződés - szóhasználatától eltérően - nem vitásan ilyen mellékletekkel nem rendelkezett.
A fentiekből kitűnik, hogy a támogatási szerződés megkötésének két alapvető feltétele, a támogatandó cél megjelölése és megvizsgálása, továbbá a támogatás költségvetési forrásának előirányzata (részelőirányzata, felhasználási jogcíme) kijelölése adott esetben hiányzott, és az e feltételeket vizsgáló ellenjegyzési eljárásra sem került sor. A jogerős ítélet helyesen következtetett arra, hogy a lényeges feltételekben történt megállapodás hiányában [Ptk. 205. § (1) bekezdés] a támogatási szerződés nem jött létre.
Megjegyzendő, hogy az előirányzatokból nyújtható támogatásokra vonatkozó általános szabályok szerint [81. § (1) bekezdés] ugyanazon programhoz, projekthez támogatás egy előirányzatból csak egy alkalommal ítélhető meg. A 82. § (1) bekezdése értelmében az e rendelet hatálya alá tartozó előirányzatokból fejlesztési támogatás kizárólag pályázat útján nyújtható. (EBH 2004/1117.).
A felperes valamennyi ismertetett szabálynak megfelelően 2001 októberében ugyanerre a megvalósítási programra pályázatot nyújtott be 60 millió forint összegű támogatásra, egyúttal a szükséges mellékleteket is előterjesztette. A szabályszerű elbírálást, ellenjegyzést követően 2002 márciusában támogatási szerződést kötöttek a felek, melyben az alperesi jogelőd 30 millió forint támogatást nyújtott a felperesnek a Költségvetési Törvény Ifjúsági és Sportminisztérium fejezet 5/2/4 sportágfejlesztési programok jogcímének terhére.
Az alperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az ily módon szabályszerűen nyújtott támogatáson túlmenően a felperest az adott költségvetési évben az általa megjelölt fejlesztési célra további támogatás nem illette meg. A perbeli támogatási szerződést létrejött szerződésként értékelve jogszabályba ütköző semmis szerződésnek [Ptk. 200. § (2) bekezdés] kellene minősíteni.
Helyesen foglalt állást az eljárt bíróság a felperes másodlagos, biztatási kár megtérítése címén előterjesztett keresete tárgyában is. A fejlesztés önerőből megvalósított része a felperes tulajdonát képező városi sportcsarnok vagyongyarapodásában testesült meg. Így a Ptk. 355. § (4) bekezdésében meghatározott kárfajták bármelyikének megfelelő károsodás sem következett be. A költségvetési szervként, az e szervekre vonatkozó jogszabályi előírások alapján gazdálkodó felperes maga is tisztában volt azzal, hogy a 2002. évi költségvetési forrásokból történő támogatására vonatkozó alperesi ígéret az egyéb, fentiekben részletezett feltételek bekövetkezése esetén valósulhat meg. Ebből következően a Ptk. 6. §-ában írott egyéb tényállási elemek fennállására sem hivatkozhatott alapos okkal felülvizsgálati kérelmében sem.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.130/2007.)