adozona.hu
BH+ 2009.1.38
BH+ 2009.1.38
Ha a munkáltató a munkabér kifizetéséről írásbeli elszámolást nem adott, a tévesen kifizetett munkabér 60 napon túli visszafizetését nem követelhette sikerrel, mert a munkavállaló a munkabér kiszámításának helyességét ellenőrizni nem tudta, nem volt elvárható tőle, hogy a több jogcímen egy összegben átutalt járandóság hibás számításából adódó túlfizetést felismerje [Mt. 160. §, 162. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkáltató a 2006 januárjában előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 1 431 628 forint tartozás és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes a keresetét az Mt. 162. § (2) bekezdésére alapította.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a vezérigazgató-helyettes munkakört betöltő alperes 2002. november 1-jétől fennálló munk...
BH+ 2009.1.38 Ha a munkáltató a munkabér kifizetéséről írásbeli elszámolást nem adott, a tévesen kifizetett munkabér 60 napon túli visszafizetését nem követelhette sikerrel, mert a munkavállaló a munkabér kiszámításának helyességét ellenőrizni nem tudta, nem volt elvárható tőle, hogy a több jogcímen egy összegben átutalt járandóság hibás számításából adódó túlfizetést felismerje [Mt. 160. §, 162. § (2) bekezdés].
A felperes munkáltató a 2006 januárjában előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 1 431 628 forint tartozás és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes a keresetét az Mt. 162. § (2) bekezdésére alapította.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a vezérigazgató-helyettes munkakört betöltő alperes 2002. november 1-jétől fennálló munkaviszonyát a felperes indokolás nélkül megszüntette 2004. december 10-én. A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos elszámolás tárgyában a felek 2005. március 16-án megállapodást írtak alá, amelyben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az Mt. 92. § alapján járó és a munkaszerződésben kikötött további 6 havi felmondási időre járó átlagkereset, valamint szabadságmegváltás címén 7 768 892 forintot, végkielégítés címen 6 havi átlagkeresetnek megfelelő 6 989 400 forintot megfizet. Az alperes bankszámlájára 2005. március 17-én utaltak át nettó 10 159 042 forintot. Erről a munkáltató írásbeli elszámolást nem adott. 2005. június 8-án felperes az alperes bankszámlájára átutalt további 7 820 501 forintot, amelyről elszámolást a felperes szintén nem adott. Ezt követően a felperes több vezető, köztük az alperes munkaviszonya megszüntetésével kapcsolatos kifizetések vizsgálatát rendelte el. A 2005. augusztus 18-án elkészült vizsgálati jelentés megállapította, hogy a 19/2005. (V. 30.) számú határozattal az alperes 2004. évi prémiumértékelését elfogadta az igazgatóság, de a konkrét prémiumösszeget nem tartalmazta a határozat, annak kiszámítását a bérszámfejtés végezte el, és mivel az az átlagkeresetet megnövelte, a végkielégítés és felmondási időre járó átlagkereset különbözetét is számfejtették. Prémium, felmentési időre járó bérkülönbözet és végkielégítés különbözet címen összesen nettó 7 820 501 forintot utaltak át felperes bankszámlájára. A prémium kifizetésével egyidejűleg a felperes az átlagkeresetet nem jól állapította meg, ezért tévesen fizettek ki az alperesnek bruttó 2 192 407 (nettó 1 431 628) forintot felmentési bér és végkielégítés különbözet címén.
A munkaügyi bíróság a keresetet azzal az indokolással utasította el, hogy a felperes a tévesen kifizetett munkabér iránti követelését az Mt. 162. § (1)-(2) bekezdése szerint fizetési felszólítással érvényesíthette volna, de ezzel nem élt. Az ítélet indokolása kitért arra is, hogy egyébként is alaptalan lenne a kereset, mivel az alperes egyik kifizetés kapcsán sem kapott az Mt. 160. §-ában előírt elszámolást, és a nettó 17 979 543 forinthoz képest az 1 431 628 forint eltérés nem olyan jelentős, amelyet alperesnek elszámolás hiányában fel kellett volna ismernie.
A bíróság elutasította felperesnek a vizsgálati jelentést készítő B. L. tanúkénti kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát, mert a rendelkezésre álló vizsgálati jelentés tartalmára is tekintettel azt szükségtelennek tartotta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a munkaügyi bíróság tévesen nem alkalmazta az 1/2001. munkaügyi jogegységi határozatot, miszerint a felperes az igényét keresettel is érvényesíthette.
A hatvan napon túl érvényesített követelés iránti kereset elutasítását azért találta megalapozottnak, mert az Mt. 162. § (2) bekezdésében foglalt feltételek nem álltak fenn. A felperes úgy utalt át az alperesnek 2005. június 8-án további összeget, hogy arról írásbeli elszámolást nem adott, az alperes a prémium összegének ismerete hiányában életszerűen hivatkozott arra, hogy a kifizetésről azt gondolta "a prémiumhoz van köze".
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. A Pp. 3. § (2) bekezdése, 163. §-a, 206. § (1) bekezdése és 221. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott a tanúbizonyítási indítvány mellőzése miatt. Álláspontja szerint a tanú tudott volna részletes, megalapozott véleményt adni a jogalap nélküli kifizetés megállapítását megalapozó tényekre, illetve arra nézve, hogy milyen tartalmú tájékoztatást adott a munkáltató a kifizetésekről. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a bíróságok nem tárták fel megfelelően a tényállást, mert nem tettek eleget a bizonyítási indítványnak, és nem vették figyelembe a fizetési meghagyáshoz csatolt 2006. március 16-án kelt megállapodásban foglaltakat. A jogalap nélküli kifizetett összeg az összes járandóság csaknem 10%-a, ez jelentős eltérésnek minősül, amelyet az alperesnek fel kellett ismernie, mivel a vezetővel szemben az elvárható gondosság szintje magasabb. A Pp. 221. § (1) bekezdése megsértését panaszolta arra hivatkozva, hogy sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem adta megalapozott indokát miért utasította el felperes tanúbizonyítási indítványát.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes B. L. tanúkénti meghallgatását azzal az indokolással kérte, hogy mivel a vizsgálati jelentést ő készítette, "ő jobban körül tudja írni, hogy miből adódott a különbözet a munkabérek kifizetése kapcsán".
A peres iratokhoz becsatolt vizsgálati jelentés részletesen kimunkálva tartalmazza a felmentési időre és a végkielégítés címén járó átlagkereset számítását, és annak megállapítását is, hogy a túlfizetés az átlagkereset téves számításából adódott. Az igazgatósági határozatokra vonatkozó előterjesztések tartalmazták a konkrét összeget, amelyek alapján a bérszámfejtés történt, az előterjesztéseket pedig a felperes által megbízott R. Kft. készítette el.
Az alperes a perben nem a túlfizetés tényét, hanem az igény érvényesítésének jogszerűségét vitatta az Mt. 162. § (2) bekezdése alapján.
Az előbbiek figyelembevételével a munkaügyi bíróság ítéletében megalapozott, okszerű indokolását adta a bizonyítási indítvány mellőzésének, amikor a téves kifizetés indokát és összegszerű levezetését is tartalmazó vizsgálati jelentésre, valamint arra hivatkozott, hogy a perben nem a téves jogalap nélkül kifizetés okát, hanem a visszakövetelés feltételeinek fennállását kellett elbírálni.
Saját perbeli nyilatkozatával szembe kerülve sérelmezte felperes a tanúbizonyítás mellőzését arra hivatkozva, hogy tisztázni kellett volna, milyen tartalmú tájékoztatást adott a munkáltató a kifizetésekről. A felperes a perben maga nyilatkozott egyértelműen úgy, hogy az alperes a kifizetett összeggel, illetve a prémiummal kapcsolatban sem igazgatósági határozatot, sem más elszámolást nem kapott.
Ehhez képest a felülvizsgálati kérelem a bizonyítási indítvány mellőzése miatt eljárási jogszabálysértésekre (Pp. 3. §, 163. §, 206. §, 221. §) alaptalanul hivatkozott.
A jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére hatvan nap eltelte után csak akkor van lehetőség, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő [Mt. 162. § (2) bekezdés]. E feltételek fennállásának elbírálásánál helyesen tulajdonított jelentőséget a bíróság annak, hogy a felperes a munkabér kifizetésével kapcsolatban nem tett eleget annak a mellőzhetetlen kötelezettségének, hogy a kifizetett munkabérről részletes írásbeli elszámolást kell adni (Mt. 160. §). Ennek hiányában a kiszámítás helyességét ellenőrizni nem lehetett, az alperestől nem volt elvárható, hogy a nagy összegű, több jogcímen egy összegben átutalt járandóság hibás számításából adódó túlfizetést felismerje. Az alperes vezetői beosztása ezt nem befolyásolja, mivel számszerű adatok az ellenőrzéshez nem álltak rendelkezésére, és a különbözeti összeg az átutalt összeghez képest nem volt jelentős mértékű.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.786/2007.)