adozona.hu
BH+ 2009.1.36
BH+ 2009.1.36
A korlátolt felelősségű társaságnak adott tagi kölcsön visszafizetése az ügyvezetőtől, illetve a társaság másik tagjától - kezességvállaló nyilatkozat hiányában - nem követelhető [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. §, 29. § (1) bek., 51. § (5) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és házastársa egy 1999. május 5-én megkötött hitelszerződéssel, 1999. június 1-jétől 2004. május 1-jéig, öt éves futamidőre havi 103 260 Ft összegű induló törlesztő részlettel, 3 500 000 Ft jelzálogjoggal biztosított hitelt vett fel, a tulajdonában álló családi ház ingatlan fedezetével.
Ezt követően az alperesnek, mint a D. Kft. tagjának és ügyvezetőjének, több részletben, tagi kölcsön címén, a felperes, illetve az őt képviselő házastársa pénzt adott át.
1999. május 17-én az alpe...
Ezt követően az alperesnek, mint a D. Kft. tagjának és ügyvezetőjének, több részletben, tagi kölcsön címén, a felperes, illetve az őt képviselő házastársa pénzt adott át.
1999. május 17-én az alperes írásban elismerte 700 000 Ft átvételét, és azt nyilatkozta, hogy a korlátolt felelősségű társaság és ő, mint ügyvezető igazgató, személyi felelősséget vállalt a hitel visszafizetéséért.
1999. május 31-én a korlátolt felelősségű társaság nyugtát állított ki a felperestől tagi kölcsön címén átvett 500 000 Ft-ról. 1999. június 12-én az alperes, Sz. I. tanú jelenlétében vett át a kft részére 400 000 Ft-ot.
A felperes és a házastársa által felvett, jelzáloghitel első öt havi törlesztő részletét a D. Kft. fizette vissza.
A felperes a többször módosított keresetében 8 281 800 Ft és annak 2000. január 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamatainak, valamint a per költségeinek megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A marasztalási összegből 2 000 000 Ft-ot kölcsön címén, 6 281 800 Ft-ot kártérítés címén követelt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az alperes jogi álláspontjával ellentétben, a per megszüntetésére okot adó körülményt nem észlelt. A kölcsön visszafizetése iránti igényt azért tartotta megalapozatlannak, mert megállapította, hogy a felperes nem az alperesnek, hanem az alperes ügyvezetése alatt állt korlátolt felelősségű társaságnak adott több részletben tagi kölcsönt. Az 1999. május 17-én, 700 000 Ft átadásáról szóló átvételi elismervény tartalmát akként értelmezte, hogy az, az alperes tagi kölcsön visszafizetésére vonatkozó kezességvállalását nem tartalmazza. A felperes ezért a tagi kölcsönként rendelkezésre bocsátott pénzösszeget az alperestől nem követelheti.
Az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési igényét a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: 1988. évi Gt) 17. §-ában, 32. § (1) bekezdésében, 196. § (1) és (2) bekezdésében, illetve a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 9. §-ában, 29. § (1) bekezdésében, 51. § (5) bekezdésében foglaltak alapján vizsgálta. Azt állapította meg, hogy a felperes, mint a perbeli korlátolt felelősségű társaság tagja a saját nevében és javára nem érvényesíthet kárigényt az alperessel, mint a társaság másik tagjával és ügyvezetőjével szemben. Az ügyvezető, illetve a tag helytállási kötelezettsége a társasággal szemben áll fenn, ezért annak érvényesítésére is, egyéb jogszabályi feltételek fennállása esetén, csak a társaság lenne jogosult.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletet hozott. A tagi kölcsön visszafizetése iránti kereseti kérelmet elutasító részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, egyebekben az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a kártérítés iránti kereset elbírálása végett az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította.
A kölcsön visszafizetése iránti kereseti kérelem tekintetében felmerült részperköltség és eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. A hatályon kívül helyezett rész tekintetében csupán megállapította a felek másodfokú perköltségét, illetve a felperes által le nem rótt fellebbezési illeték összegét.
Határozatának indokolása szerint, a fellebbezést csak részben tartotta megalapozottnak. Egyetértett abban az elsőfokú bírósággal, hogy az 1999. május 17-én kelt átvételi elismervényben az alperes nem a tagi kölcsön visszafizetésére tett kötelezettségvállaló nyilatkozatot. E kötelezettségvállalásra hivatkozással előterjesztett marasztalás iránti kereset ezért alaptalan volt.
Az alperes kártérítés iránt előterjesztett kereseti kérelme tekintetében kifejtett elsőfokú bírósági állásponttal ugyanakkor a másodfokú bíróság nem értett egyet. Rámutatott, hogy a fellebbezéssel támadott ítéletben hivatkozott perkorlátozó társasági jogi rendelkezések az ügyvezetés által a társaságnak okozott kár érvényesítése esetén irányadók. Nincs azonban akadálya annak, hogy a tag a saját kárának megtérítése iránt, a Ptk. 339. §-ára alapítva, a társaság másik tagját, vagy ügyvezetőjét perelje. Az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt érdemben nem vizsgált kártérítési kereset elbírálása végett ezért szükségesnek tartotta az eljárás megismétlését. A Pp. 213. § (2) bekezdése alkalmazásával részítélettel, a tagi kölcsön visszafizetése iránti kérelmet elutasító rendelkezést, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta, míg a kártérítési keresetet elutasító részben az elsőfokú bíróság ítéletét, a Pp. 252. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az említett körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A jogerős részítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az alperes kötelezését a felperes által befizetett tagi kölcsön visszafizetésére. Jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) és (2) bekezdésének, a Ptk. 339. § (1) bekezdésének, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (a továbbiakban: 2006. évi Gt.) 26. § (1) és (2) bekezdésének, 27. § (1) és (2) bekezdésének, 30. § (2) bekezdésének, 49. § (1) bekezdésének, 50. § (1) és (2) bekezdésének, 68. § (1), (2), (3) bekezdésének, a 165. § (1) és (2) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Állította, hogy az ügyben eljárt bíróságok a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást nem derítették fel, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelték. Utóbb a felperes a felülvizsgálati kérelmét kiegészítve, az alperes kártérítési felelősségét megalapozó körülményekre és a másodfokú határozatot hozó bíróság elfogultságára is hivatkozott.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában fenntartását indítványozta. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértéseket. Utalt rá, hogy a Pp. 273. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. Kérte ezért az utóbb előterjesztett felülvizsgálati kérelem kiegészítésében foglaltak figyelmen kívül hagyását.
A Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tartja mindenek előtt rögzíteni, hogy a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (5) bekezdése értelmében nem lehet megváltoztatni, ezért kizárólag a 2008. január 25-én benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján, és a Pp. 275. § (2) bekezdése szerinti korlátok között vizsgálta a támadott jogerős határozatot. Rámutat továbbá arra is, hogy a jogerős részítéletnek kizárólag a tagi kölcsön visszafizetése iránti keresetre vonatkozó érdemi döntése lehet a felülvizsgálati eljárás tárgya. A részítéletben a kártérítési igényre vonatkozó elsőfokú bírósági döntést hatályon kívül helyező rendelkezés ellen ugyanis, a Pp. 270. § (2), illetve (3) bekezdése értelmében felülvizsgálati eljárás lefolytatása nem kérhető. (BH 1995.236.)
A felperes keresetében az alperes és a közte létrejött, az 1999. május 17-én kelt átvételi elismervényben foglaltakkal igazolt megállapodás alapján kérte kötelezni az alperest a tagi kölcsön visszafizetésére. Ezt az igényét a bíróság elbírálta. Ugyanez az igény a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 247. § (1) bekezdése értelmében ezért eltérő jogcímen - a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján - a felülvizsgálati eljárás során már nem volt vizsgálható. A Legfelsőbb Bíróság emiatt kizárólag a Pp. 206. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal vethette össze a bíróságok eljárását, illetve a támadott jogerős részítéletet. Megállapította, hogy a bíróságok a felperesnek az elsőfokú bíróság 2007. január 25-én tartott tárgyalásán jegyzőkönyvben rögzített kereseti kérelme alapján a döntéshez szükséges tényállást, a Pp. 206. § (1) és (2) bekezdésében foglalt szabályok megtartásával, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével tárták fel. A peres felek között korábban folyamatban volt peres iratokat beszerezték, az iratok között fellelhető 700 000 Ft tagi kölcsön átvételéről szóló 1999. május 17-én kelt, 3/F/14. számon csatolt átvételi elismervényben, a 3/F/15. alatt csatolt, 1999. május 31-én kelt nyugtában foglaltakból, a 2000. június 29-én kelt 3/F/17. szám alatti, Sz. I. ügyvezető igazgató által tett nyilatkozatból helytállóan következtettek arra, hogy a felperes az alperes ügyvezetése alatt álló társaság részére folyósított tagi kölcsönt. Az említett 3/F/14. szám alatti átvételi elismervényből az is megállapítható volt, hogy az alperes nem a tagi kölcsön, hanem a 3/F/26. szám alatt csatolt hitelszerződés alapján a felperes és házastársa által felvett jelzáloghitel visszafizetésére vállalt személyes felelősséget. Ebből következik, hogy a jogerős részítéletnek, az elsőfokú bíróság kölcsön visszafizetésével kapcsolatos, keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyó része, eljárási szabálysértés nélkül hozott helytálló döntés.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság ezért a támadott határozatot, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.133/2008.)