adozona.hu
BH+ 2009.1.10
BH+ 2009.1.10
Adócsalás bűntette, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége valósul meg, ha a terhelt gépkocsi lízingdíjaként ténylegesen megfizetett 1 200 000 forintot valótlan tartalmú számlák költségként történő elszámolása útján nyeri vissza [Btk. 276. §, 310. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 2005. szeptember 13. napján kihirdetett ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. adócsalás bűntettében és 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért őt - halmazati büntetésül - 120 napi tétel, 1000 forint egynapi tétel összegű, összesen 120 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt és felesége, T. G.-né 1999. március 30-án alapították meg a M. Kereskedelmi és Szolgáltat...
BH+ 2009.1.10 Adócsalás bűntette, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége valósul meg, ha a terhelt gépkocsi lízingdíjaként ténylegesen megfizetett 1 200 000 forintot valótlan tartalmú számlák költségként történő elszámolása útján nyeri vissza [Btk. 276. §, 310. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2005. szeptember 13. napján kihirdetett ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. adócsalás bűntettében és 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért őt - halmazati büntetésül - 120 napi tétel, 1000 forint egynapi tétel összegű, összesen 120 000 forint pénzbüntetésre ítélte.A megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt és felesége, T. G.-né 1999. március 30-án alapították meg a M. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaságot, melynek beltagja T. G.-né, míg kültagja az I. r. terhelt lett. A céget az I. r. terhelt és felesége kizárólag abból a célból alapította, hogy e cég nevének, bélyegzőjének és adószámának felhasználásával a számlaérték tíz-húsz százalékáért, majd később átalánydíjért különböző gazdasági tevékenységet folytató személyeknek, illetve cégeknek fiktív, tehát valós gazdasági eseményt nem tükröző költségszámlákat állítson ki.
A III. r. terhelt 1994. április 21-én alapította a K. és Társa Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-t, melynek fő tevékenységi köre a közúti járműkereskedelem és a javító szolgáltatás volt. A kft. ügyvezetője a III. r. terhelt volt.
Az I. r. terhelttel a III. r. terhelt 1996-ban ismerkedett meg, amikor is az I. r. terhelt a gépjárművét nála javíttatta. 1999 tavaszán az I. r. terhelt átvette a III. r. terhelttől az általa lízingelt Jeep Cheroki gépjárművet, és egymással olyan megállapodást kötöttek, hogy a lízingdíjakat a továbbiakban az I. r. terhelt fizeti, a III. r. terhelt által ez idáig befizetett 1 200 000 forint lízingdíjat pedig oly módon egyenlíti ki, hogy ebben az értékben fiktív számlákat állít ki a részére. E megállapodásnak megfelelően I. r. terhelt több fiktív számlát állított ki a III. r. terhelt kérésére, melyek közül 2000. évben négyet töltött ki olyan tartalommal, hogy az azokon szereplő vásárlást a K. és Társa Kft. eszközölte volna. A fenti számlákat a III. r. terhelt a kft. könyvelésében és ezen keresztül adóbevallásában szerepeltette. Mivel a számlák áfa tartalma 609 820 forint volt, ezzel az összeggel csökkentette az adóbevételt áfa adónem tekintetében 2000. évben.
Az I. r. terhelt a számlák kiállításakor tisztában volt azzal, hogy azokat a III. r. terhelt a könyvelésében, majd az adóbevallásában szerepeltetni fogja, ily módon adóbevallásának tartalma hamis lesz, és az adóbevételt csökkenteni fogja.
Az elsőfokú bíróság a III. r. terhelt cselekményeit az 1 rb., a Btk. 310. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettének és 1 rb., a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel folytatólagosan elkövetett, a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségének minősítette. Az elsőfokú bíróság a a III. r. terhelt bűnösségére vont következtetés és a terhére megállapított bűncselekmények jogi indokairól nem adott számot ítéletében.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a III. r. terhelt és védője által felmentésért bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró bíróság a 2006. március hó 28. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta, és őt az adócsalás bűntette, valamint 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség terjesztett elő a Be. 418. §-ának (1) bekezdésében írt határidőn belül, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt okból felülvizsgálati indítványt, mert álláspontja szerint a III. r. terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság a III. r. terhelt elkövetési magatartására bizonyítást nem vett fel, az ő tekintetében még a tényállás hiányosságaként megjelölt számlák tartalmi kellékeinek rögzítését sem pótolta, ezért a III. r. terhelt esetében megállapított elsőfokú ítéleti tényállást érintetlenül hagyta. Ennek ellenére arra a következtetésre jutott, hogy a vád tárgyává tett cselekmények elkövetése nem bizonyítható és a III. r. terheltet az ellene emelt vádak alól bebizonyítottság hiányában felmentette.
A megyei főügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és az első fokon eljárt bíróság ítéletét hagyja helyben.
A Legfőbb Ügyészség az írásbeli nyilatkozatában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság határozatának a III. r. terheltet érintő rendelkezését változtassa meg és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a legfőbb ügyész képviselője az írásbeli nyilatkozatának megfelelő tartalommal szólalt fel.
A védő a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A Be. 423. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati eljárás során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül.
A másodfokú bíróság a tényállás III. r. terheltre vonatkozó részét érintő megalapozatlanság kiküszöbölése iránt nem intézkedett, a terhére rótt bűncselekmények megállapításához kapcsolódó bizonyítást nem folytatott. A tényállást nem változtatta meg, nem egészítette ki és nem is helyesbítette.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt abban állapodott meg a III. r. terhelttel, hogy a tőle "átvett" Jeep Cheroki addig befizetett 1 200 000 forint lízingdíját fiktív számlák kiállításával téríti meg. E megállapodásnak megfelelően I. r. terhelt több számlát állított ki a III. r. terhelt kérésére, amelyek közül 2000. évben négyet olyan tartalommal, hogy az azokon szereplő vásárlást a K. és Társa Kft. eszközölte. A III. r. terhelt 2000. évben az I. r. terhelt által kiállított négy fiktív számlát a könyvelésében, és az adóbevallásában szerepeltette, és e számlák 609 820 forint áfa tartalmával csökkentette az adóbevétel összegét.
A Btk. 276. §-a szerint a magánokirat-hamisítás vétségét követi el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ.
A III. r. terhelt az általa tudottan valótlan tartalmú 4 db számlát a könyvelésébe szerepeltette, és ezzel költségeinek elszámolása, mint jogérvényesítés körében felhasználta.
A valótlan tartalmú 4 db számla felhasználására, egységes akarat-elhatározásból, azonos jogviszony keretében került sor és a folytatólagosságnak a Btk. 12. §-a (2) bekezdésében meghatározott egyéb feltételei (ugyanolyan bűncselekmény, rövid időköz, többszöri elkövetés) is megállapíthatóak, ezért a III. r. terhelt e cselekménye folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősül.
A III. r. terhelt a valótlan tartalmú számlák elkönyvelését követően a 2000. évi ÁFA adóbevallásában a fizetendő áfa összegét 609 820 forinttal csökkentette.
A Btk. 310. §-ának (1) bekezdése szerint adócsalást követ el, aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényre (adatra) vonatkozóan valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, … és ezzel … az adóbevételt csökkenti.
Az I. és a III. r. terhelt megállapodásának az volt a lényege, hogy III. r. terhelt a Jeep Cheroki gépkocsi lízingdíjaként korábban ténylegesen megfizetett 1 200 000 forint lízingdíjat a valótlan tartalmú számlák költségként történő elszámolása révén nyeri vissza. A valótlan tartalmú számlák költségként történő elszámolása rendszerint két adónem - a társasági adó és az általános forgalmi adó - adójának összegét is befolyásolhatja. Az irányadó tényállásból kétséget kizáró jogi következtetés vonható arra, III. r. terhelt tudta, hogy áfa adóbevallását a könyvelésébe beállított valótlan tartalmú költségszámlák elszámolásával tette meg. Tudta, hogy ezzel az adóbevétel összegét 609 820 forinttal csökkenti és tényállásszerű elkövetési magatartásának ezen eredményét kívánta.
A Btk. 138/A. §-ának b) pontja szerint a Btk. alkalmazásában az adóbevétel csökkenése nagyobb mértékű, ha kétszázezer forintot meghalad, de kétmillió forintot nem halad meg. E rendelkezés folytán a III. r. terhelt cselekménye a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás mellett, azzal halmazatban a Btk. 310. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő és büntetendő adócsalás bűntettének megállapítására is alkalmas.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, melynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján köteles - az ügyész felülvizsgálati indítványával egyezően megállapította, hogy a másodfokon eljárt bíróság jogerős ítéletének a III. r. terheltet az adócsalás bűntette és a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmentő rendelkezése törvénysértő, mert e terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
A Legfelsőbb Bíróság - a Be. 427. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával - a másodfokú bíróság jogerős ítéletét megváltoztatta, és a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki adócsalás bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. E bűncselekmények miatt vele szemben halmazati büntetést [Btk. 12. § (1) bekezdés, Btk. 85. § (1) bekezdés] szabott ki.
A halmazati büntetés nemének és mértékének megállapítása során figyelemmel volt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a terhelt terhére fellebbezést nem jelentett be. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetéssel azonos pénzbüntetést szabott ki. (Legf. Bír. Bfv.II.843/2006. sz.)