adozona.hu
BH 2009.1.26
BH 2009.1.26
A cégjogban harmadik személlyel szemben érvényesülő szabályok a munkáltatói jogkör gyakorlására kihatással nincsenek, így a munkajogi előírásoknak megfelelő rendes felmondás érvénytelensége nem állapítható meg [Mt. 89. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Ezen túlmenően rendkívüli munkaidőben történő munkavégzése ellenértékének megfizetését igényelte.
A munkaügyi bíróság részítéletével a felperesnek a felmondás jogellenessége megállapítására vonatkozó kereseti kérelmét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a ...
A munkaügyi bíróság részítéletével a felperesnek a felmondás jogellenessége megállapítására vonatkozó kereseti kérelmét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes ügyfélszolgálati munkatársként, illetve projektvezetőként állt az alperes alkalmazásában, munkaszerződése szerint változó munkahelyre alkalmazták.
Az alperes a munkaviszonyát a 2004. május 5-én kelt rendes felmondásával szüntette meg azon indokolással, hogy a társaság működésében jelentős és elhúzódó nehézségek merültek fel, kevesebb megrendelés érkezett, így mindenkinek nem lehet munkát biztosítani. A 2003. december 4-én megtartott taggyűlés nem szavazott meg anyagi keretet ahhoz, hogy ne kelljen alkalmazottaktól megválni. Mindez átszervezést és a dolgozók egy részének "elbocsátását" tette szükségessé.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkáltatói jogkörgyakorlás lehetőségét a Gt. 28. §-a alapozza meg, a munkaviszony megszüntetéskor D. J. látta el az ügyvezetői tevékenységet. A felmondási iratot aláíró ügyvezető neve előtt a cégnév nem szerepel, az iktatószámmal ellátott felmondási irat azonban tartalmazza a cég nevét és címét is. Az alperes taggyűlése 2003. december 4-én nem hozott alakszerű határozatot a létszámleépítésről, ilyenre azonban a felmondás nem is hivatkozott. A bíróság megállapította a megrendelések számának csökkenését, és ezzel összefüggésben bizonyítottnak találta a létszámleépítést is.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló az arra alapított érdemi döntése is. Rámutatott, hogy a fellebbezésben foglaltak körében az elsőfokú bíróság kellő indokát adta álláspontjának, jogszabálysértés megállapítására nem volt mód.
A felperes felülvizsgálati kérelme a részítéletek "megváltoztatására", és a kereseti kérelem szerinti döntés meghozatalára irányult. Érvelése szerint a rendes felmondás első lapjának csak egyik oldala tartalmaz jognyilatkozatot, amelyet D. J. ügyvezető igazgató nem írt alá, a második lapja szintén csak egyik oldalán tartalmaz jognyilatkozatot, amin szerepel az ügyvezető kézjegye, de nem lelhető fel a munkáltató cégneve. Ebből következően az Mt. 6. § (2) bekezdés szerinti alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat érvénytelen. Sérelmezte a Gt. 39. § (1) bekezdésének, 40. § (3) bekezdésének, a Pp. 29. §-ának és 196. §-ának, valamint a Ctv. 17. § (1) bekezdés és 18. § (1) bekezdésében foglaltak megsértését. Hivatkozása szerint a bíróságok nem tettek eleget ítélet indokolási kötelezettségüknek sem, így mindkét részítélet sérti a Pp. 221. § (1) bekezdésben írtakat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, így kizárólag az volt vizsgálat tárgyává tehető, hogy a munkáltató intézkedése alaki szempontokból megfelelt-e a jogszabályi előírásoknak [Pp. 275. § (2) bekezdés].
Az Mt. 87. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatot írásba kell foglalni. A jogszabály előírásának az alperes eleget tett, a rendes felmondását írásba foglalta, azt indokolással látta el, és tájékoztatta a felperest az igénybe vehető jogorvoslat lehetőségéről is.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt a Gt. 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, miszerint a gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat - ha a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik - a vezető tisztségviselő gyakorolja. A felperes munkaviszonyának megszüntetésekor D. J. látta el az ügyvezetői feladatokat, így munkáltatói jogkör gyakorlójaként ő volt jogosult a munkáltatói intézkedés meghozatalára, és a felmondó irat aláírására. Az aláírás valódiságát a perben a felperes nem vitatta, e körben bizonyítási indítványa nem volt.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében a Gt. 39. §-ának (1) bekezdésében 40. § (3) bekezdésében, valamint Ctv. 17. §-ának (1) bekezdésében és 18. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésére. Önmagában az a körülmény, hogy a rendes felmondás minden oldala nem került aláírásra, illetve az ügyvezető kézjegye mellett nem szerepel a cég neve, az intézkedést nem teszi jogellenessé. A cégjogban harmadik személlyel szemben érvényesülő szabályok a munkáltatói jogkör gyakorlására kihatással nincsenek, így az iktatószámmal ellátott, a munkajogi előírásoknak megfelelő rendes felmondás érvénytelensége nem volt megállapítható.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 221. §-ának, azaz a bíróságok ítélet indokolási kötelezettségének megsértésére is. A bíróságoknak a határozatukat mindig a szükséges mértékben kell megindokolniuk, a szükségesség körét pedig az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. Az eljáró bíróságok ezen indokolási kötelezettségüknek eleget tettek, álláspontjukat részletesen kifejtették, a logika és okszerűség követelményeinek betartásával értékelték a bizonyítékokat, és helytállóan jelölték meg a hivatkozott jogszabályokat is. Ebből következően a jogerős részítélet eljárásjogi szempontból sem volt jogszabálysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság részítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.590/2007.)