adozona.hu
BH+ 2008.12.538
BH+ 2008.12.538
Ha a pénzintézet az adóst terhelő jogszabályi feltételt szigorúbban értelmezi, úgy erről a szerződésben a felet tájékoztatni kell. Ilyen tájékoztatás hiányában a pénzintézetnek az a rendelkezése, amellyel az adóst jogszabályellenesen BAR-listára helyezi, sérti a személyhez fűződő jogot. A pénzintézet jogsértést követ el, ha az adóst bizonyított tartozás hiányában helyezi belső nyilvántartásában az "örökre nem hitelezhető" adósok listájára [Ptk. 78. §, 1996. évi CXII. tv. 54. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ítélőtábla jogerős ítéletében - részben megváltoztatva az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét - megállapította: az alperes azzal, hogy 2004. április 5-én jogellenesen továbbította a II. r. felperes adatait a Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer részére, amelynek alapján nem fizető adósként tüntették fel, megsértette a II. r. felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Megállapította továbbá: az alperes azzal, hogy az I. r. felperest jogellenesen tüntette fel "v...
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperesek 1991. május 15-én hitel és megelőlegezett szociálpolitikai támogatás biztosítását célzó szerződést kötöttek az alperessel, amit az alperes részben hitellé alakított át, majd a felpereseket a kölcsön kiegyenlítetlen részleteinek megfizetésére szólította fel, aminek a felperesek eleget tettek.
A II. r. felperes két adóstársával 2000. június 29-én 1 000 000 forint összegű kölcsönt vettek fel az alperestől. A hitelügylet kapcsán a II. r. felperes adóstársai 2004 februárjában fizetési késedelembe estek. Ennek során az alperes 2004. március 10-én a II. r. felperest is felszólította a kölcsönhátralék kiegyenlítésére. Miután a hátralék kiegyenlítésre nem került, az alperes 2004. április 5-én továbbította a II. r. felperes személyes adatait a Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer (BAR lista) részére. A II. r. felperest ennek megfelelően nem fizető adósként tartották nyilván. A kölcsönhátralék kiegyenlítését követően az alperes intézkedett, hogy a II. r. felperes nevét a BAR-listáról töröljék.
Az I. r. felperes ismételten hitelt kívánt felvenni az alperestől. Ennek során az alperes tájékoztatta, hogy lakossági folyószámla kedvezményezettje nem lehet, mert felkerült az alperes belső nyilvántartásában, az "örökre nem hitelezhető adósok" listájára, így semmilyen banki szolgáltatást nem vehet igénybe. Ennek alapjául az szolgált, hogy az alperes engedményeseként az OTP F. Követeléskezelő Rt. pert indított az I. r. felperes ellen, 27 639 forint és járulékai megfizetése iránt. A B.-i Bíróság 8.P.20.145/2003/7. számú, jogerőre emelkedett ítéletével a keresetet bizonyítottság hiányában elutasította. Az I. r. felperes panaszára neve mellől a "nem hitelezhető adós" státuszt törölték, azonban az alperes közölte a felperesekkel, hogy nem nyújt hitelt a részükre.
A fenti tényállás alapján a jogerős ítélet megállapította: az alperes az 1991. május 15-én kötött szerződés kapcsán nem tanúsított olyan magatartást, amellyel a felperesek személyhez fűződő jogát megsértette volna.
A II. r. felperes által az adóstársaival kötött szerződés megszegése miatt a II. r. felperes BAR-listára való felhelyezését azonban a jogerős ítélet úgy ítélte meg, hogy az alperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 54. § (3) bekezdésébe ütköző módon, jogszabályi feltételek hiányában intézkedett. A BAR-listára helyezés feltétele az volt, hogy az adós a szerződésben vállalt kötelezettségeinek 90 napot meghaladóan, összegszerűségében pedig a minimálbért meghaladóan nem tesz eleget. 2004. április 5-én a II. r. felperesnek 90 napot és a 210/2003. (XII. 10.) Kormányrendeletben 2004-re, a minimálbér összegére meghatározott 53.000 forintot meghaladó tartozása még nem állt fenn. Ezért a jogszabályi feltételek hiányában, jogellenesen tüntette fel az alperes a II. r. felperest a BAR-listán és ezzel megsértette a Ptk. 78. §-ában védett jóhírnevét. Az alperesnek azt a védekezését, hogy 2004-ben a bankok eltérően értelmezték a Hpt. 54. §-át és volt olyan értelmezés is, amely szerint helye van a BAR-listára helyezésnek, ha a 90 napos időtartam egy részében a tartozás összege meghaladja a minimálbér összegét, nem fogadta el. A másodfokú eljárásban a BISZ Központi Hitelinformációs Zrt.-től (BISZ Zrt.) beszerzett tájékoztatás alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy a jogszabály helyes értelme szerint 90 napot meghaladó időtartamban kell fennállnia a minimálbér összegét meghaladó tartozásnak.
Az I. r. felperes vonatkozásában pedig azért minősítette jogellenesnek az alperes eljárását, mert az alperes saját szabályzatától is eltérően, bizonyítottan behajthatatlan tartozás hiányában az I. r. felperest olyan adósként tüntette fel saját belső nyilvántartásában, aki számára véglegesen nem nyújtható hitel. Az alperes védekezését, amely szerint a keresetet elutasító jogerős ítélettől függetlenül az I. r. felperest adósnak tekinthette, illetve a szerződéses szabadság folytán nem köteles hitelügyletet kötni az I. r. felperessel, nem fogadta el, megállapítva, hogy az alperes cselekménye az I. r. felperest ténybeli alap nélkül és az I. r. felperest sértő módon vette "véglegesen nem hitelezhető" adósi nyilvántartásba. Ez pedig sértette az I. r. felperes jóhírnevét.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pont alapján az alperes terhére a jogsértést megállapította és a b) pont szerint az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és a c) pont alapján megfelelő elégtétel adására kötelezte.
A fentieken túlmenően a jogerős ítélet a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja, a Ptk. 339. § (1) bekezdése és a Ptk. 355. § (4) bekezdés alapján kötelezte az alperest mindkét felperes javára nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesek az alperes jogellenes intézkedései folytán megalázó helyzetbe kerültek, több személy értesült arról, hogy a felperesek rossz adósok és magyarázkodásra kényszerültek. A banki ügyintézések során hátrányos megítélésüket el kellett viselniük. Mindezekre figyelemmel, illetve a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján köztudomású tényként is megállapította, hogy a felpereseknek nem vagyoni kárpótlást megalapozó hátrányuk keletkezett. A nem vagyoni kártérítés összegét a Pp. 206. § (3) bekezdés alapján mérlegeléssel állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes jogszabálysértésre hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének a teljes elutasítását. Felülvizsgálati álláspontja szerint a Hpt. 2006. január 1-jei módosítását megelőzően a BAR-listával kapcsolatos rendelkezést a bankok eltérően értelmezték, mert a jogszabály rendelkezése nem volt egyértelmű. Utóbb, 2006. január 1-je után módosították e jogszabályt és egyértelművé vált, hogy az időtartamra, és a tartozás összegére vonatkozó két feltételnek együttesen kell fennállnia. Ez önmagában arra utal, hogy a korábbi jogszabály eltérő értelmezést megengedett. A jogerős ítélet ezért a BISZ Zrt. levele alapján nem állapíthatta meg a korábban hatályos jogszabály eltérő értelmét, mert a BISZ Zrt. már a módosított jogszabály tartalmának megfelelően ismertette, 2007-ben a jogszabályi rendelkezést. Ezért a jogerős ítélet tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a BAR-listára helyezéssel az alperes jogellenes és személyhez fűződő jogot sértő magatartást tanúsított. Ezen túlmenően kifogásolta, hogy a jogerős ítélet nem vizsgálta, hogy a BAR-listán való feltüntetés miatt mikor sérült a II. r. felperes személyhez fűződő joga, mert a jogerős ítélet jogértelmezése szerint is 2004. május 30-án a listára vétel már jogszerű lett volna. Ezért az ítélet megalapozatlan és az indokolás hiánya a Pp. 221. § (1) bekezdését is sérti. A belső listára vétellel kapcsolatos ítéleti rendelkezést is jogszabálysértőnek tekintette, fenntartva azt a védekezését, hogy az alperes a belső nyilvántartása tartalmától függetlenül jogosult a szerződés kötését bárkivel szemben megtagadni, mert nem terheli szerződéskötési kötelezettség. Önmagában tehát azzal, hogy az I. r. felperessel nem kötött szerződést, jogsértést nem valósított meg.
A felperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet a Hpt. korábban hatályban volt 54. § (3) bekezdésének helyes értelmezése eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a bank az adós személyi adatait akkor juttathatta el az ún. BAR-listára, ha a tartozás összege 90 napon át folyamatosan meghaladta a minimálbér összegét. Amennyiben a jogszabály e rendelkezését korábban a pénzintézet ettől eltérően, az adósra nézve szigorúbban értelmezte, ebben az esetben elvárható volt a pénzintézettől, hogy a kölcsönszerződésben a saját jogszabály értelmezésének megfelelően tájékoztassa a szerződő feleket a BAR-listára való felkerülés feltételeiről. Az iratokhoz F/6. alatt csatolt kölcsönszerződés VIII. pontjában foglalt általános jellegű tájékoztatás ennek a követelménynek nem felelt meg, mert sem a jogszabályt, sem annak a pénzintézet általi értelmezését nem tartalmazza, ezáltal nem közölte megfelelően a szerződő féllel az esetleges szerződésszegés hátrányos jogkövetkezményét. Erre annál inkább szükség lett volna, mert a BAR-listára helyezéssel szemben az érintett szerződő fél semmilyen jogorvoslattal nem élhetett. (Egyebek között éppen az ilyen panaszok miatt vált szükségessé a Hpt. rendelkezésének a módosítása és a rendelkezés egyértelműbb meghatározása.) Az alperes tehát nem hivatkozhat arra, hogy a saját jogértelmezésének megfelelően, helyesen járt el 2004. április 5-én, amikor a II. r. felperes adatait a BAR-listára megküldte. Ilyen körülmények között ugyanis a II. r. felperesnek az adatai kezelésére adott általános hozzájárulása a jogsértés alóli mentesítésre nem szolgálhat. A BAR-listára helyezéssel kapcsolatban tehát a jogerős ítélet a jogsértést helyesen állapította meg.
2004. április 5-én, tehát akkor, amikor az alperes a II. r. felperes személyes adatait a BAR-listára továbbította, a jogsértés és ebből eredően a II. r. felperes hátrányai bekövetkeztek. Ez önmagában, az alperes által sem cáfolt tények alapján megállapítható, és nincs jelentősége annak, hogy utóbb már a jogerős ítélet értelmezése szerint is helye lehetett volna a BAR-listára helyezésnek. Ezért a jogerős ítélet jogszabálysértő jellege a Pp. 221. § alapján sem állapítható meg.
Az alperes az I. r. felperest is egy, az I. r. felperest sértő belső "adós" nyilvántartásba vette. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy ezen intézkedés alapjaként az alperes az I. r. felperes ki nem egyenlített tartozására nem hivatkozhat, mert ilyen ki nem egyenlített tartozás fennállását az alperes nem bizonyította. Az a tény, hogy a jogerős ítélet az alperes engedményezett követelését elutasította, önmagában megalapozza, hogy az alperes - saját szabályzata szerint is - jogsértően minősítette az I. r. felperes személyét "véglegesen nem hitelezhető adósnak". Ezen tényalap nélküli és sértő minősítés miatt a jogerős ítélet helyesen állapította meg az alperes terhére a jóhírnév megsértését. Ettől független kérdés, hogy az alperes egyébként az eseti szerződés megkötését az I. r. felperessel szemben megtagadhatja-e. A kereset alapja ugyanis nem az volt, hogy az alperes az I. r. felperessel nem kötött szerződést, hanem az, hogy az alperes az I. r. felperest indokolatlanul egy őt sértő nyilvántartásba vette.
A jogerős ítélet egyéb rendelkezései tekintetében az alperes felülvizsgálati indokot nem adott elő.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Pfv.IV.21.414/2007.)